Panavia Tornado ECR "Tigermeet"
1:32, Revell
Pintér György - Múzeumi krimik
A makett története érdekesen indult. Egy nyugodt makettezős délutánon felhívott Baranyai Attila barátom, hogy egy teljesen újszerű rendezvényt szeretne szervezni Hévízen, ahol makettezők mutatnák be a közönségnek saját technikájukat. Ő úgy gondolta, nekem is részt kellene vennem előadóként. Mivel érdekelt az ötlet, és kíváncsi voltam, mi lesz belőle, elfogadtam az invitálást. Később kiderült, hogy a rendezvény egyik támogatója, a Kék Kobra Kft. felajánlott egy-egy makettet a termékválasztékából a rendezvényre, amit a teljes Revell kínálatból választhattunk ki. Több okból is ezt a makettet választottam, a legfontosabb, hogy a látványos tigrisfestés mellett megmaradt rendkívül piszkos eredeti szürke festésnek nagy szerepet szántam a hévízí előadásban. Mivel a makettet két héttel a rendezvény előtt kaptam meg, úgy döntöttem, hogy teljesen dobozból építem meg, minimális feljavítást használva, csak a nyilvánvaló hibákat kijavítva.
A makett a Revell egyik régi makettje, amit felújítottak. Így szép, részletes negatív panelvonalak, elfogadható illeszkedés jellemzi első látásra. Nyithatóra építhető az orrkúp, a féklapok, mozgathatóra a szárnyak, vezérsíkok. A nagy méretű doboz alját szinte teljesen elfoglalja az A3 méretű matricalap, ami a tigrisminta fekete csíkjait is tartalmazza. Lehetőség van a doboztetőn szereplő tigrismintás mellett egy szürke színekből álló álcázófestésű gép elkészítésére is.
Az építést a szokásos módon a kabinnal kezdtem. A műszerfalak és az oldalkonzolok rendkívül szépek, szürkével alapszínre fújtam, majd a Verlinden füzet és a neten talált fotók alapján kifestettem a műszereket, végül hígított műszaki tussal festettem át az egészet. Ezt száradás után visszatörölve imitáltam a használtságot, a mélységkülönbséget a felületek között. Hasonlóképpen készítettem el a katapultüléseket is, itt a fejtámla két oldalán levő rendkívül jól látható csöveket pótoltam húzott szálból. Ez lett az egyedüli feljavítás a kabinban.
A kabin után a törzs belsejébe kerülő alkatrészek következtek. A hajtóműbeömlők csak pár cm mélységig vannak kidolgozva, ezután nincs is meg a beömlő fala, a törzs közepében pedig van egy zárólap két lapátkoszorúval. Ennek a résznek kidolgozatlansága miatt úgy döntöttem, hogy a kész maketten lezárom a beömlőnyílásokat. Ezt alumínium tálcából kivágott, majd sűrű festékkel befújt darabokkal oldottam meg. A törzset négy darabban kapjuk: a kabint is magában foglaló első rész függőlegesen, a törzs közép és hátsó része pedig vízszintesen osztott. Sajnos a törzsön is hibákat találunk. A törzs első részén a kabin alatt, és a törzs oldalán a beömlőnyílásoktól egészen a hajtóművekig hiányoznak vagy alig látszanak a panelvonalak a rossz öntéstechnológia miatt. Ezeket a panelvonalakat újravéstem, a hiányzó szegecselést is pótoltam. A mozgatható szárny megvalósítása érdekében a szárny kilépőél mögé a törzsbe méretes lyukat terveztek, ami a valóságban a szárnyra minden állásban illeszkedő gumiszerű szövettel el van takarva. Ezt nehéz lett volna a maketten is megvalósítani, ezért szárnyak mechanikáját fix pozícióban, a hátranyilazott állásban ragasztottam össze. A szövetet alumínium tálcából vágott majd összegyűrt alapanyagból vágtam ki. A törzsön és a szárnyakon az illesztéseknél szinte mindenhol tömíteni kellett, de nagyobb illeszkedési hiba, vagy szintbeli illeszkedési hibák nem voltak. Az alkatrészek nagy mérete és viszonylagos vékonysága miatt viszont vigyázni kell arra, hogy ne elcsavarodva ragasszuk őket össze, mert az illesztőcsapok kis mérete és érdekes elhelyezése miatt ezt meg tudnánk tenni. Először ezért ragasztószalaggal ragasztottam össze a fődarabokat, majd mikor biztosan jó helyzetbe kerültek, pillanatragasztót folyattam az illesztésekbe. A nagy méretű alkatrészeknél ezt a módszert szoktam alkalmazni, eddig mindig bejött, most sem volt másképp. A kisebb alkatrészek: futóaknák, futószárak, kerekek, féklapok, üzemanyagtöltő csonk, radar eléggé részletesek, bár egyszerűbbek mint a valóságban, de jó festéssel élethűvé tehetők.
A festést a futóaknákkal és a fékszárny aknájával kezdtem ModellMaster matt akril fehérrel. Ez remekül takar, alapozás nem kell alá, és száradás után az olajos festékek nem oldják. A száradás után a futóakna ajtókat és a fékszárnyakat Humbrol Maskollal ráragasztottam a futóaknákra, megspórolva a maszkolást. A makettet nem az ajánlott színekkel fújtam, Revell enamel festékekből kevertem ki a színeket. A panelvonalakat átfújtam az alapszínnél sötétebb, a panelek közepét pedig az alapszínnél világosabb árnyalattal, ezzel utánozva a fakulást. A festéket nagyon erősen hígítva, nem egyenletesen vittem fel, hogy eltérő árnyalatokat kapjak minden panelen. Száradás után Very Well fényes akril spray lakkal fújtam át az egész makettet. Figyelem! Agresszív anyag, bár nekem eddig semmilyen problémám ne volt vele, csak próbafújás után vigyük fel a makettre! A lakk száradása után az egész makettet műszaki tussal ecseteltem át, amit száradás után visszatöröltem. Ez az eljárás kiemelte a mélyedéseket, panelvonalakat. Ahol a koszolódás mértékével nem voltam elégedett, a szürke eltérő árnyalataival átködöltem a felületet. A következő tigrisfestés miatt nagyon sokat kellett „fogdosnom” a makettet, ezért olyan lakk kellett, ami sokkal keményebb a makettfestékeknél. A fedőlakk ezért szintén a Very Well akril lakkja lett. A tigrisfestés okozta a legnagyobb fejtörést, mert a mellékelt fekete csíkokat nem akartam felhasználni. Az utasításban lévő folttérkép tartalmaz ugyan egy rajzot a sárgára festendő területekről, ez alapján azonban bajos lett volna pontosan dolgozni. Végül a következő megoldást találtam ki: Öntapadós papírra több példányban lemásoltam a matricalapot. A sárga területek maszkolásához ebből vágtam ki a szükséges darabokat, a következő lépésben pedig a sárgán maradó csíkokat maszkoltam vele. Az utolsó lépésben a tigrisfestés is kapott egy réteg lakkot. Kész volt a tigrisfestés, de egy dolog hiányzott: a sárga és a fekete találkozásánál lévő narancssárga átmenetek. Ezt szórópisztoly helyett vízben oldott pasztelporral, ecsettel festettem meg, tiszta vízzel elmosva az átmenetet. A végeredmény a szórópisztolyos megoldásnál sokkal finomabb átmenet lett.
A matricázástól már előre féltem, nem is alaptalanul: a Cartograf ezúttal is betonkemény, ezüstösödésre is hajlamos matricákat csomagolt a dobozba. Még a Gunze feszítő-lágyító párosának is ellenálltak. Az összes feliratot körbevágtam, ahol lehetett, és elég sok kicsi üzemeltetési feliratot elhagytam, illetve ahol lehetett (pl. a lépéshatárt jelző csíkok a szárnyon) festettem. Az utolsó réteg a ModellMaster akril félfényes, és a Custom Enamel System matt lakkja volt. Ez utóbbit a szárnyak és a vízszintes vezérsíkok felső részére fújam, a fotókon jól látszik, hogy itt szinte teljesen kimattult a festék.
Legvégül a makett tartogatott még egy buktatót. A matricázás után utolsóként felszerelt rakéták, üzemanyag póttartályok és felderítő konténerek nem álltak egy síkban! Valószínű, hogy a makettet teljesen kitérített szárnyhoz tervezték, nem a hátranyilazotthoz. Én voltam a hibás mert nem ellenőriztem még az összeállítás előtt a helyzetüket a függesztményekkel együtt. Ezen a ponton szórtam néhány átkot a Revell mérnökeinek fejére és elkezdtem letörni és megfelelő méretűre faragni a már lefestett, antikolt pilonokat.
A gép alapja a Lechfeld Tigers pajzs alakú tigrisfejes századjelvénye lett, alakjával remekül illeszkedik a Tornado sziluettjéhez. Rétegelt lemezből vágtam, kigitteltem, és simára csiszoltam. A festés a szokásos módon, öntapadós papírral maszkolva történt.
A makett a Revell egyik régi makettje, amit felújítottak. Így szép, részletes negatív panelvonalak, elfogadható illeszkedés jellemzi első látásra. Nyithatóra építhető az orrkúp, a féklapok, mozgathatóra a szárnyak, vezérsíkok. A nagy méretű doboz alját szinte teljesen elfoglalja az A3 méretű matricalap, ami a tigrisminta fekete csíkjait is tartalmazza. Lehetőség van a doboztetőn szereplő tigrismintás mellett egy szürke színekből álló álcázófestésű gép elkészítésére is.
Az építést a szokásos módon a kabinnal kezdtem. A műszerfalak és az oldalkonzolok rendkívül szépek, szürkével alapszínre fújtam, majd a Verlinden füzet és a neten talált fotók alapján kifestettem a műszereket, végül hígított műszaki tussal festettem át az egészet. Ezt száradás után visszatörölve imitáltam a használtságot, a mélységkülönbséget a felületek között. Hasonlóképpen készítettem el a katapultüléseket is, itt a fejtámla két oldalán levő rendkívül jól látható csöveket pótoltam húzott szálból. Ez lett az egyedüli feljavítás a kabinban.
A kabin után a törzs belsejébe kerülő alkatrészek következtek. A hajtóműbeömlők csak pár cm mélységig vannak kidolgozva, ezután nincs is meg a beömlő fala, a törzs közepében pedig van egy zárólap két lapátkoszorúval. Ennek a résznek kidolgozatlansága miatt úgy döntöttem, hogy a kész maketten lezárom a beömlőnyílásokat. Ezt alumínium tálcából kivágott, majd sűrű festékkel befújt darabokkal oldottam meg. A törzset négy darabban kapjuk: a kabint is magában foglaló első rész függőlegesen, a törzs közép és hátsó része pedig vízszintesen osztott. Sajnos a törzsön is hibákat találunk. A törzs első részén a kabin alatt, és a törzs oldalán a beömlőnyílásoktól egészen a hajtóművekig hiányoznak vagy alig látszanak a panelvonalak a rossz öntéstechnológia miatt. Ezeket a panelvonalakat újravéstem, a hiányzó szegecselést is pótoltam. A mozgatható szárny megvalósítása érdekében a szárny kilépőél mögé a törzsbe méretes lyukat terveztek, ami a valóságban a szárnyra minden állásban illeszkedő gumiszerű szövettel el van takarva. Ezt nehéz lett volna a maketten is megvalósítani, ezért szárnyak mechanikáját fix pozícióban, a hátranyilazott állásban ragasztottam össze. A szövetet alumínium tálcából vágott majd összegyűrt alapanyagból vágtam ki. A törzsön és a szárnyakon az illesztéseknél szinte mindenhol tömíteni kellett, de nagyobb illeszkedési hiba, vagy szintbeli illeszkedési hibák nem voltak. Az alkatrészek nagy mérete és viszonylagos vékonysága miatt viszont vigyázni kell arra, hogy ne elcsavarodva ragasszuk őket össze, mert az illesztőcsapok kis mérete és érdekes elhelyezése miatt ezt meg tudnánk tenni. Először ezért ragasztószalaggal ragasztottam össze a fődarabokat, majd mikor biztosan jó helyzetbe kerültek, pillanatragasztót folyattam az illesztésekbe. A nagy méretű alkatrészeknél ezt a módszert szoktam alkalmazni, eddig mindig bejött, most sem volt másképp. A kisebb alkatrészek: futóaknák, futószárak, kerekek, féklapok, üzemanyagtöltő csonk, radar eléggé részletesek, bár egyszerűbbek mint a valóságban, de jó festéssel élethűvé tehetők.
A festést a futóaknákkal és a fékszárny aknájával kezdtem ModellMaster matt akril fehérrel. Ez remekül takar, alapozás nem kell alá, és száradás után az olajos festékek nem oldják. A száradás után a futóakna ajtókat és a fékszárnyakat Humbrol Maskollal ráragasztottam a futóaknákra, megspórolva a maszkolást. A makettet nem az ajánlott színekkel fújtam, Revell enamel festékekből kevertem ki a színeket. A panelvonalakat átfújtam az alapszínnél sötétebb, a panelek közepét pedig az alapszínnél világosabb árnyalattal, ezzel utánozva a fakulást. A festéket nagyon erősen hígítva, nem egyenletesen vittem fel, hogy eltérő árnyalatokat kapjak minden panelen. Száradás után Very Well fényes akril spray lakkal fújtam át az egész makettet. Figyelem! Agresszív anyag, bár nekem eddig semmilyen problémám ne volt vele, csak próbafújás után vigyük fel a makettre! A lakk száradása után az egész makettet műszaki tussal ecseteltem át, amit száradás után visszatöröltem. Ez az eljárás kiemelte a mélyedéseket, panelvonalakat. Ahol a koszolódás mértékével nem voltam elégedett, a szürke eltérő árnyalataival átködöltem a felületet. A következő tigrisfestés miatt nagyon sokat kellett „fogdosnom” a makettet, ezért olyan lakk kellett, ami sokkal keményebb a makettfestékeknél. A fedőlakk ezért szintén a Very Well akril lakkja lett. A tigrisfestés okozta a legnagyobb fejtörést, mert a mellékelt fekete csíkokat nem akartam felhasználni. Az utasításban lévő folttérkép tartalmaz ugyan egy rajzot a sárgára festendő területekről, ez alapján azonban bajos lett volna pontosan dolgozni. Végül a következő megoldást találtam ki: Öntapadós papírra több példányban lemásoltam a matricalapot. A sárga területek maszkolásához ebből vágtam ki a szükséges darabokat, a következő lépésben pedig a sárgán maradó csíkokat maszkoltam vele. Az utolsó lépésben a tigrisfestés is kapott egy réteg lakkot. Kész volt a tigrisfestés, de egy dolog hiányzott: a sárga és a fekete találkozásánál lévő narancssárga átmenetek. Ezt szórópisztoly helyett vízben oldott pasztelporral, ecsettel festettem meg, tiszta vízzel elmosva az átmenetet. A végeredmény a szórópisztolyos megoldásnál sokkal finomabb átmenet lett.
A matricázástól már előre féltem, nem is alaptalanul: a Cartograf ezúttal is betonkemény, ezüstösödésre is hajlamos matricákat csomagolt a dobozba. Még a Gunze feszítő-lágyító párosának is ellenálltak. Az összes feliratot körbevágtam, ahol lehetett, és elég sok kicsi üzemeltetési feliratot elhagytam, illetve ahol lehetett (pl. a lépéshatárt jelző csíkok a szárnyon) festettem. Az utolsó réteg a ModellMaster akril félfényes, és a Custom Enamel System matt lakkja volt. Ez utóbbit a szárnyak és a vízszintes vezérsíkok felső részére fújam, a fotókon jól látszik, hogy itt szinte teljesen kimattult a festék.
Legvégül a makett tartogatott még egy buktatót. A matricázás után utolsóként felszerelt rakéták, üzemanyag póttartályok és felderítő konténerek nem álltak egy síkban! Valószínű, hogy a makettet teljesen kitérített szárnyhoz tervezték, nem a hátranyilazotthoz. Én voltam a hibás mert nem ellenőriztem még az összeállítás előtt a helyzetüket a függesztményekkel együtt. Ezen a ponton szórtam néhány átkot a Revell mérnökeinek fejére és elkezdtem letörni és megfelelő méretűre faragni a már lefestett, antikolt pilonokat.
A gép alapja a Lechfeld Tigers pajzs alakú tigrisfejes századjelvénye lett, alakjával remekül illeszkedik a Tornado sziluettjéhez. Rétegelt lemezből vágtam, kigitteltem, és simára csiszoltam. A festés a szokásos módon, öntapadós papírral maszkolva történt.
|
| Jól látható a… |
|
| A farokrész és az… |
|
| A kabin és a kitá… |
|
| A függőleges vezé… |
|
| Póttartály és rak… |
|
| Utántöltőcső a f… |
|
| A póttartály és a… |
|
| Pillantás a fülké… |
2007.11.26.