Mitsubishi A6M2 Zero
1:48, Academy
Pintér György - Múzeumi krimik
A japán légierő egyik legismertebb repülőgépéről lesz szó ebben a cikkben. Emiatt aztán nem is akarom bemutatni ezt a gépet, ez most egyfajta tesztépítés volt, illetve a rejtélyes japán színekről ejtenék majd néhány szót.
Amikor megjelent az Academy 48-as készlete, rögtön felfigyeltem rá, de először azt gondoltam, megint egy újabb Zéro. Aztán láttam dobozbontásos videót, építési videót is róla. Felkeltette a kíváncsiságomat, és mivel a 23-as Móvári versenyen egy árus hatezer-valahányszáz forintért kínálta, rögtön megvettem. A makett vadonatúj szerszámos, gyönyörű felületekkel, részletekkel, maszkolófóliával, és mint kiderült, fantasztikus matricával került kiadásra. Személy szerint alig találtam benne kivetnivalót, csak néhány építési anomália volt benne. A makett doboza azt sugallja, hogy a Midway-i csata valamely gépét rejti a doboz, de az csak a kiadás évfordulójának az apropója volt. A választható festések Pearl-Harbour-i gépek. Legalábbis mind repült a támadás során, és ebből kettő biztosan lezuhant, vagyis Midway-nél nem lehetett ott.
Az építést logikusan a kabinnal kezdtem. Itt nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy a korábbi Zero makettekkel ellentétben, szinte minden oldalpanel, doboz külön alkatrész. Ez azért fontos, mert sokkal könnyebb külön festeni az eltérő színű részeket. A makett külső felülete szép, a szegecselés is imitálva van. A futómű az egyik olyan részlet, ami nekem furcsa. Ezt még a futóműakna szárnyba ragasztása előtt kellene beragasztani az aknába, tökéletesen pozicionálva. Nagyon élethűen van ez így elkészítve, de van némi holtjátéka, ezért szerintem nem jó megoldás, mert a végén igen nagy az esély, hogy csálén állnak majd a futók.
A szárnygéppuskák a Tamiya maketteket idézi, mert ők szokták így elkészíteni. A belépőél ezen darabját külön alkatrészként adják. Gondolom, ez azért van így, mert egyébként, ha a normál módon, alsó-felső szárnyként kell ragasztani a belépőélen lévő nyílást, benne a géppuskával, macerás szépen kicsiszolni. Ezzel elvileg megoldódik ez a probléma, és a makettező életét megkönnyíti, de ide tökéletes illeszkedés kell. Ezt nem sikerült pontosan elkészíteni, legalábbis nekem nem passzolt tökéletesen. Itt csiszolgatnom kellett, és újrakarcolni a paneleket. A géppuska injekciós tűből készült.
A csillagmotorról hiányzik a gyújtáskábelek tartógyűrűje. Rézdrótot hajlítottam meg, és azzal lett pótolva. Az építés során más problémával nem is találkoztam. Nagyon szép illeszkedések, és alkatrészbontás jellemzi a makettet. A matrica annyira tökéletes, hogy még a Hinomarukat sem festettem, hanem matricáztam. Matricázó folyadékkal tökéletesen besimul mindenhova.
Mint azt a cikk címe is jelzi, ez egy Pearl Harbour-i támadásban részt vett Zéro, az Akagi anyahajóról. Miggyuri cikkeit olvasgatva mindig eszembe jut, hogy a Japánnal kapcsolatos hadtörténelemből a legtöbb ember csak ezt az egy mozzanatot ismeri, pedig a szigetország történelmében sok egyéb is történt.
A "Tora Tora Tora" kifelezés egy kódszó, amely villámtámadást jelöl, és készítettek már róla filmet, sőt egy régi Depeche Mode dal címe is ez volt.
Amikor elkezdtem kutatni a japán repülők festését, sejtettem, hogy nem lesz egyszerű dolgom. Megvettem néhány könyvet, ezen kívül a van néhány internetes oldal, amin lehet infót találni, mint például az Aviation of japan blog.
Mindenképpen meg kell említeni Donald Thorpe könyveit. Két könyvet is írt, egyet a hadsereg, egyet a haditengerészet légierejéről. Mindkettő alapmű. Részletezi benne a festési sémákat, jelzéseket, színeket, mindent. Amennyire én tudom saját elnevezéseket használt a maga által beazonosított színekre, és felállított egy színkód rendszert. Több japán festési szabvány létezett, mint például a Kariki 117, és a Kokaku 39. Hogy ezek, és a japán színek hogyan illeszkednek egymásba, sajnos nem tudom, mert számomra annyira kaotikus. Ami jelenleg fontos volt, a korai Zero modelleken alkalmazott szürke szín, az Ameiro. Ezt fordítják Olive grey-nek, Amber grey-nek, de sok egyéb másnak is olvastam már.
Nick Millman, az Aviation of japan blog szerkesztője kiadott egy saját PDF dokumentumot, ami a korai Zero vadászok színeivel foglalkozik, legfőképpen az Ameiroval. Nagyon érdekes szín volt. Különféle színárnyalatokká tudott fakulni, oxidálódni, változni. Sokan próbálják FS, vagy Munsel színkódokkal mérni, de ezek is igen sokfélék. Szerencsére a Pearl Harbour-i támadásból maradtak fenn roncsok. Én ezeknek a képeit hasonlítottam össze a makettfestékekkel, és ez alapján választottam ki, amivel festettem.
Érdekes, hogy nekem itthon 3 festékgyártó 10 különböző japán szürkéje van, de egyik sem hasonlított teljesen a roncsokon láthatóra. Végül azt állapítottam meg, hogy a Gunze Hobby H-62, és a Tamiya XF-76 hasonlít legjobban a roncsokon látható színre. Egy másik szín, amit beazonosítottam, a Gunze Mr 35. Ez egy Zero póttartály színével egyezik tökéletesen, amit egy külföldi fórumon találtam. Én a H-62 színhez pici H-70 RLM 02-t kevertem. A másik, amit megfigyeltem az eredeti fotókon, hogy ezek a Zerok nem koptak látványosan. A szakirodalom egyébként is megemlíti, hogy a gyári festésű, alapozóval ellátott japán gépeken nagyon jó minőségű volt a festés. Ami jellemző volt a Zerokra, hogy a felület általánosságban fakult kicsit, és némileg koszos volt azokon a részeken, ahol mászkáltak rajtuk. Ezek a megállapítások persze nem örök érvényűek, a saját szubjektív megfigyeléseimen alapszanak. De én nem láttam rajtuk a manapság olyan divatos festési eljárásoknál használt, szekcionált, agyonpanelezett, agyonfakított felületeket.
A fenti szempontok alapján festettem le a makettet. Bár inkább most azt mondom, hogy tudom, hogyan kellene kinéznie a Zerom felületének, csak azt nem tudom még, hogy hogyan csináljam meg. Másik szempont, hogy a Zerot két gyártó is gyártotta, a Mitsubishi, és a Nakajima. Ez utóbbi cég csak 41 novemberében kezdte el gyártani, tehát biztos, hogy a decemberi támadásban csak Mitsubishi gyártású gépek vettek részt. Ez azért fontos, mert a két gyártó festésében volt némi eltérés. Nick Millman kiadványa szerint a korai Mitsubishi Zerok futóaknája például nem Aotake volt, hanem a külső felületek színével festették. Én is így tettem. Sajnos pont erről a gépről nem találtam eredeti fotót, de az Akagi gépeit sokat fotózták, teljesen hasonlóak voltak, tehát nagyjából biztos vagyok benne, hogy tényleg pont ilyen volt.
Nagy öröm volt megépíteni ezt a makettet. Nekem amúgy is tetszenek az egyszínű gépek, mivel úgy gondolom ezek hozzák ki legjobban a repülő szép alakját. A Zero vadászok szürke színeivel, a piros Hinomarukkal, és a feketés motorburkolattal nagyon impozáns gépek. A festéssel még mindig nem vagyok megelégedve teljesen, de úgy gondolom, egy lépéssel ismét közelebb jutottam az élethű Zero vadászhoz.
A makett
Amikor megjelent az Academy 48-as készlete, rögtön felfigyeltem rá, de először azt gondoltam, megint egy újabb Zéro. Aztán láttam dobozbontásos videót, építési videót is róla. Felkeltette a kíváncsiságomat, és mivel a 23-as Móvári versenyen egy árus hatezer-valahányszáz forintért kínálta, rögtön megvettem. A makett vadonatúj szerszámos, gyönyörű felületekkel, részletekkel, maszkolófóliával, és mint kiderült, fantasztikus matricával került kiadásra. Személy szerint alig találtam benne kivetnivalót, csak néhány építési anomália volt benne. A makett doboza azt sugallja, hogy a Midway-i csata valamely gépét rejti a doboz, de az csak a kiadás évfordulójának az apropója volt. A választható festések Pearl-Harbour-i gépek. Legalábbis mind repült a támadás során, és ebből kettő biztosan lezuhant, vagyis Midway-nél nem lehetett ott.
Építés
Az építést logikusan a kabinnal kezdtem. Itt nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy a korábbi Zero makettekkel ellentétben, szinte minden oldalpanel, doboz külön alkatrész. Ez azért fontos, mert sokkal könnyebb külön festeni az eltérő színű részeket. A makett külső felülete szép, a szegecselés is imitálva van. A futómű az egyik olyan részlet, ami nekem furcsa. Ezt még a futóműakna szárnyba ragasztása előtt kellene beragasztani az aknába, tökéletesen pozicionálva. Nagyon élethűen van ez így elkészítve, de van némi holtjátéka, ezért szerintem nem jó megoldás, mert a végén igen nagy az esély, hogy csálén állnak majd a futók.
A szárnygéppuskák a Tamiya maketteket idézi, mert ők szokták így elkészíteni. A belépőél ezen darabját külön alkatrészként adják. Gondolom, ez azért van így, mert egyébként, ha a normál módon, alsó-felső szárnyként kell ragasztani a belépőélen lévő nyílást, benne a géppuskával, macerás szépen kicsiszolni. Ezzel elvileg megoldódik ez a probléma, és a makettező életét megkönnyíti, de ide tökéletes illeszkedés kell. Ezt nem sikerült pontosan elkészíteni, legalábbis nekem nem passzolt tökéletesen. Itt csiszolgatnom kellett, és újrakarcolni a paneleket. A géppuska injekciós tűből készült.
A csillagmotorról hiányzik a gyújtáskábelek tartógyűrűje. Rézdrótot hajlítottam meg, és azzal lett pótolva. Az építés során más problémával nem is találkoztam. Nagyon szép illeszkedések, és alkatrészbontás jellemzi a makettet. A matrica annyira tökéletes, hogy még a Hinomarukat sem festettem, hanem matricáztam. Matricázó folyadékkal tökéletesen besimul mindenhova.
Festés
Mint azt a cikk címe is jelzi, ez egy Pearl Harbour-i támadásban részt vett Zéro, az Akagi anyahajóról. Miggyuri cikkeit olvasgatva mindig eszembe jut, hogy a Japánnal kapcsolatos hadtörténelemből a legtöbb ember csak ezt az egy mozzanatot ismeri, pedig a szigetország történelmében sok egyéb is történt.
A "Tora Tora Tora" kifelezés egy kódszó, amely villámtámadást jelöl, és készítettek már róla filmet, sőt egy régi Depeche Mode dal címe is ez volt.
Amikor elkezdtem kutatni a japán repülők festését, sejtettem, hogy nem lesz egyszerű dolgom. Megvettem néhány könyvet, ezen kívül a van néhány internetes oldal, amin lehet infót találni, mint például az Aviation of japan blog.
Mindenképpen meg kell említeni Donald Thorpe könyveit. Két könyvet is írt, egyet a hadsereg, egyet a haditengerészet légierejéről. Mindkettő alapmű. Részletezi benne a festési sémákat, jelzéseket, színeket, mindent. Amennyire én tudom saját elnevezéseket használt a maga által beazonosított színekre, és felállított egy színkód rendszert. Több japán festési szabvány létezett, mint például a Kariki 117, és a Kokaku 39. Hogy ezek, és a japán színek hogyan illeszkednek egymásba, sajnos nem tudom, mert számomra annyira kaotikus. Ami jelenleg fontos volt, a korai Zero modelleken alkalmazott szürke szín, az Ameiro. Ezt fordítják Olive grey-nek, Amber grey-nek, de sok egyéb másnak is olvastam már.
Nick Millman, az Aviation of japan blog szerkesztője kiadott egy saját PDF dokumentumot, ami a korai Zero vadászok színeivel foglalkozik, legfőképpen az Ameiroval. Nagyon érdekes szín volt. Különféle színárnyalatokká tudott fakulni, oxidálódni, változni. Sokan próbálják FS, vagy Munsel színkódokkal mérni, de ezek is igen sokfélék. Szerencsére a Pearl Harbour-i támadásból maradtak fenn roncsok. Én ezeknek a képeit hasonlítottam össze a makettfestékekkel, és ez alapján választottam ki, amivel festettem.
Érdekes, hogy nekem itthon 3 festékgyártó 10 különböző japán szürkéje van, de egyik sem hasonlított teljesen a roncsokon láthatóra. Végül azt állapítottam meg, hogy a Gunze Hobby H-62, és a Tamiya XF-76 hasonlít legjobban a roncsokon látható színre. Egy másik szín, amit beazonosítottam, a Gunze Mr 35. Ez egy Zero póttartály színével egyezik tökéletesen, amit egy külföldi fórumon találtam. Én a H-62 színhez pici H-70 RLM 02-t kevertem. A másik, amit megfigyeltem az eredeti fotókon, hogy ezek a Zerok nem koptak látványosan. A szakirodalom egyébként is megemlíti, hogy a gyári festésű, alapozóval ellátott japán gépeken nagyon jó minőségű volt a festés. Ami jellemző volt a Zerokra, hogy a felület általánosságban fakult kicsit, és némileg koszos volt azokon a részeken, ahol mászkáltak rajtuk. Ezek a megállapítások persze nem örök érvényűek, a saját szubjektív megfigyeléseimen alapszanak. De én nem láttam rajtuk a manapság olyan divatos festési eljárásoknál használt, szekcionált, agyonpanelezett, agyonfakított felületeket.
A fenti szempontok alapján festettem le a makettet. Bár inkább most azt mondom, hogy tudom, hogyan kellene kinéznie a Zerom felületének, csak azt nem tudom még, hogy hogyan csináljam meg. Másik szempont, hogy a Zerot két gyártó is gyártotta, a Mitsubishi, és a Nakajima. Ez utóbbi cég csak 41 novemberében kezdte el gyártani, tehát biztos, hogy a decemberi támadásban csak Mitsubishi gyártású gépek vettek részt. Ez azért fontos, mert a két gyártó festésében volt némi eltérés. Nick Millman kiadványa szerint a korai Mitsubishi Zerok futóaknája például nem Aotake volt, hanem a külső felületek színével festették. Én is így tettem. Sajnos pont erről a gépről nem találtam eredeti fotót, de az Akagi gépeit sokat fotózták, teljesen hasonlóak voltak, tehát nagyjából biztos vagyok benne, hogy tényleg pont ilyen volt.
Összegzés
Nagy öröm volt megépíteni ezt a makettet. Nekem amúgy is tetszenek az egyszínű gépek, mivel úgy gondolom ezek hozzák ki legjobban a repülő szép alakját. A Zero vadászok szürke színeivel, a piros Hinomarukkal, és a feketés motorburkolattal nagyon impozáns gépek. A festéssel még mindig nem vagyok megelégedve teljesen, de úgy gondolom, egy lépéssel ismét közelebb jutottam az élethű Zero vadászhoz.
|
| P1060334 |
|
| P1060335 |
|
| P1060337 |
|
| P1060343 |
|
| P1060345 |
|
| P1060346 |
|
| P1060352 |
2024.02.02.
Utolsó módosítás: 2024.03.04.
Utolsó módosítás: 2024.03.04.