SAAB 105Ö
1:72, Marivox
No.2
Pintér György - Múzeumi krimik
A hatvanas évek eleje volt az, amikor a svédek belefogtak semlegességük és függetlenségük kidomborításába a légierőben is. Az eddig jórészt angol gépeket óhajtották hazai gyártásúra lecserélni.
Így született meg a kéthajtóműves szubszónikus, többfeladatú katonai repülőgép, a SAAB 105. A gép eléggé kilógott a sorból formájával, hiszen ha SAAB, akkor a többségnek a szép vonalvezetésű 39-es Gripen vagy a tekintélyt sugárzó méretű és hangú 37-es Viggen jut eszébe. (Bár a J-29 Tunan, a "repülő söröshordó" sem volt egy szépség. Persze, ízlés dolga.) Végül 1966-ban állhatott szolgálatba a kiképző "A" variáció, amit követett a "B", a földi támogató, majd a "C", a nyújtott orrú felderítő. Készült polgári használatra egy négyszemélyes "D" is. 1970-ben az osztrák légierőnek vásároltak negyven darabot, az Sk60Ö-t. Ezek 2000-ig szolgálatban maradtak a Lajtán túl.
Nos ennek a sajátos kinézésű gépnek az 1/72-es kicsinyítését készítette el a Lundban tanyázó Marivox cég. Elkötelezett cég a svéd légierő géptípusainak megformálásban, mint mondjuk a KP volt anno a csehszlovákéban. Nekik köszönhető, hogy - igaz, most már komoly utánjárással - hozzájuthattam egy készlethez. Évekig állt megbontott dobozzal a polcon. Közben elkeveredett belőle pár korán leválasztott alkatrész. Így, amikor pár éve nekiduráltam magamat, bizony hiányos volt az alkatrészhalom. Vesztenivalóm nem volt, így írtam Lundba, megjelölve, hogy milyen számú alkatrészekre volna szükségem. Nem nagyon hittem, hogy akár csak válaszolnak is. De igen. Egy kedves hangú levél mellé kis zacsiban megküldték a kívánt darabokat. Így lehetővé vált a "kicsit szép" kiképző/földi támogató/felderítő repülőgép makettjének elkészítése.
A masszív alkatrészek megkívánták a törődést, így csiszolni passzítani, vágni kellett rendesen. De hát mit akarunk egy jó húsz esztendővel ezelőtt legyártott készlettől? Ha valaki valami extrát szeretne, tessék megküzdeni érte!
Már-már és csaknem elkészült, amikor valamiért leálltam vele. Csak most egy nagyobb pakolás során került elő nagyon csak félig kész állapotban. Sajnos az építésről nem készítettem fotókat, Így csak a késznek nyilvánított makettet tudom képpel bemutatni.
Mi is volt a dobozban. Először is 142 alkatrész, amiből 11 átlátszónak készült. Masszív darabok, nem sajnálták belőlük az anyagot. Ezekből több változatot lehet összerakni, mindkét légierő színeiben, amelyikben repült, azaz a svéd kék alapon három koronás és/vagy az osztrák piros körben fehér háromszög jelzésekkel. Ennek megfelelően háromféle orrszekciót is tartalmaz a készlet. Összességében 10 változat (7 svéd és 3 osztrák) közül válogathatunk. Volt mellé egy egészen átlátható összeállítási rajz.
Gépágyúkonténert és rakétafegyverzetet kapunk hozzá.
Anno nekifogtam leglátványosabb osztrák tigriscsíkos változat elkészítésének. A szürke és sárga színek tehát adottak voltak. Az akkor keletkezett hibákat kijavítottam. Ettől függetlenül hosszan gondolkodtam, ne alakítsam-e valamelyik "hosszúorrú" svéd variációvá. Végül hozzájutottam az osztrák matricák egy részéhez. A többit meg kinyomtattam. Nem hibátlan, de a célnak azt hiszem, megfelel. A tigriscsíkokat ceruzával előrajzoltam, majd 00-s ecsettel kifestettem. Biztosan menőbb fújni, de ahhoz én még nem vagyok elég jó. Szerencsére ennek a látványos festésű darabnak elég komoly fotódokumentációja volt, szinte minden tenyérnyi helyről.
Matricák a helyükön. Akkor fixáljuk le az egészet lakkal. Egy új lakk volt kéznél. Dobozos. Kipróbáltam. Nem kellett volna. Ez már az első szisszenésnél látszott. Úgy kell nekem! Járt utat a járatlanért el ne hagyj! A lakk, amint az átlátszó kabintetőt érte, azonnal belemart és bemattította. Mit mondjak? Nem voltam túl boldog! Pillanatnyilag így áll a helyzet.
Így született meg a kéthajtóműves szubszónikus, többfeladatú katonai repülőgép, a SAAB 105. A gép eléggé kilógott a sorból formájával, hiszen ha SAAB, akkor a többségnek a szép vonalvezetésű 39-es Gripen vagy a tekintélyt sugárzó méretű és hangú 37-es Viggen jut eszébe. (Bár a J-29 Tunan, a "repülő söröshordó" sem volt egy szépség. Persze, ízlés dolga.) Végül 1966-ban állhatott szolgálatba a kiképző "A" variáció, amit követett a "B", a földi támogató, majd a "C", a nyújtott orrú felderítő. Készült polgári használatra egy négyszemélyes "D" is. 1970-ben az osztrák légierőnek vásároltak negyven darabot, az Sk60Ö-t. Ezek 2000-ig szolgálatban maradtak a Lajtán túl.
Nos ennek a sajátos kinézésű gépnek az 1/72-es kicsinyítését készítette el a Lundban tanyázó Marivox cég. Elkötelezett cég a svéd légierő géptípusainak megformálásban, mint mondjuk a KP volt anno a csehszlovákéban. Nekik köszönhető, hogy - igaz, most már komoly utánjárással - hozzájuthattam egy készlethez. Évekig állt megbontott dobozzal a polcon. Közben elkeveredett belőle pár korán leválasztott alkatrész. Így, amikor pár éve nekiduráltam magamat, bizony hiányos volt az alkatrészhalom. Vesztenivalóm nem volt, így írtam Lundba, megjelölve, hogy milyen számú alkatrészekre volna szükségem. Nem nagyon hittem, hogy akár csak válaszolnak is. De igen. Egy kedves hangú levél mellé kis zacsiban megküldték a kívánt darabokat. Így lehetővé vált a "kicsit szép" kiképző/földi támogató/felderítő repülőgép makettjének elkészítése.
A masszív alkatrészek megkívánták a törődést, így csiszolni passzítani, vágni kellett rendesen. De hát mit akarunk egy jó húsz esztendővel ezelőtt legyártott készlettől? Ha valaki valami extrát szeretne, tessék megküzdeni érte!
Már-már és csaknem elkészült, amikor valamiért leálltam vele. Csak most egy nagyobb pakolás során került elő nagyon csak félig kész állapotban. Sajnos az építésről nem készítettem fotókat, Így csak a késznek nyilvánított makettet tudom képpel bemutatni.
Mi is volt a dobozban. Először is 142 alkatrész, amiből 11 átlátszónak készült. Masszív darabok, nem sajnálták belőlük az anyagot. Ezekből több változatot lehet összerakni, mindkét légierő színeiben, amelyikben repült, azaz a svéd kék alapon három koronás és/vagy az osztrák piros körben fehér háromszög jelzésekkel. Ennek megfelelően háromféle orrszekciót is tartalmaz a készlet. Összességében 10 változat (7 svéd és 3 osztrák) közül válogathatunk. Volt mellé egy egészen átlátható összeállítási rajz.
Gépágyúkonténert és rakétafegyverzetet kapunk hozzá.
Anno nekifogtam leglátványosabb osztrák tigriscsíkos változat elkészítésének. A szürke és sárga színek tehát adottak voltak. Az akkor keletkezett hibákat kijavítottam. Ettől függetlenül hosszan gondolkodtam, ne alakítsam-e valamelyik "hosszúorrú" svéd variációvá. Végül hozzájutottam az osztrák matricák egy részéhez. A többit meg kinyomtattam. Nem hibátlan, de a célnak azt hiszem, megfelel. A tigriscsíkokat ceruzával előrajzoltam, majd 00-s ecsettel kifestettem. Biztosan menőbb fújni, de ahhoz én még nem vagyok elég jó. Szerencsére ennek a látványos festésű darabnak elég komoly fotódokumentációja volt, szinte minden tenyérnyi helyről.
Matricák a helyükön. Akkor fixáljuk le az egészet lakkal. Egy új lakk volt kéznél. Dobozos. Kipróbáltam. Nem kellett volna. Ez már az első szisszenésnél látszott. Úgy kell nekem! Járt utat a járatlanért el ne hagyj! A lakk, amint az átlátszó kabintetőt érte, azonnal belemart és bemattította. Mit mondjak? Nem voltam túl boldog! Pillanatnyilag így áll a helyzet.
|
| IMG_20230619_144102 |
|
| IMG_20230828_093356 |
|
| IMG_20230828_093139 |
2023.08.28.