Perdide Runner
1:48, saját építés
(2012)
Pintér György - Múzeumi krimik
Gyermekkorom egyik meghatározó filmélménye volt Az Idő Urai című francia-magyar rajzfilm. A történet még mai szemmel nézve is elgondolkodtató, a rajztechnika már viszont elavultnak tekinthető.
A rajzfilm egy meneküléssel kezdődik, ahol is a főhős kissrác és az apja egy hatkerekű járművel száguldanak egy Perdide nevű bolygón. A száguldásnak baleset lesz a vége, és a Piel nevű kissrác elárvul. Már gyerekkoromban is ez a hatkerekű járgány érdekelt a legjobban, a suliban pókautónak hívtuk. Tavaly nyáron elhatároztam, hogy megépítem makettben. A fene gondolta volna, hogy ennyire nehéz lesz a dolgom.
Már a jármű nevével is bajban voltam: sehol sem említik. A film történetének alapjául szolgáló francia regényben talán igen, de hát az meg nincs meg. A film kikockázással kezdődött. Sajnos itt kiderült, hogy a korabeli rajztechnika miatt legalább négyféleképpen néz ki ez a jármű. A mozgásos fázisrajzok köszönő viszonyban sincsenek a már összetört, tehát háttérképként megrajzolt járművel. A különbség főleg a kabin körül volt felfedezhető. Nagy sóhajjal magam kezdtem meg a járgány megtervezését. A méretarány 1:48-ra lőttem be, abból a praktikus okból, hogy ilyen méretarányú üléseim voltak, amiket a kabinba beépíthettem.
Az építés során édesapám mérnöki leleménye és ügyessége sokszor segítségemre volt. A megadott méretek alapján ő készítette el fából a tartályszerű felépítményt és az alvázat. Az első megmérettetés a fülke volt. Az alap egy erősen hiányos 1:35-ös BMP-3 harcjármű alkatrésze lett. Ebbe kerültek bele egy Airfix Canberra ülései. A műszerfal egy Roden OV-1 Mohawk alkatrészei. A képernyők átlátszóak, ezeket hátulról Revell foszforeszkáló festékkel kentem be. Látványos lett, csak sajnos hamar elveszti a fényét. A fülke oldalai és teteje habosított műanyagból lett szabva és faragva, az üvegek mindenféle átlátszó sztirol hulladék. A fülke oldalainál lévő tartály szintén fa, egész pontosan egy seprűnyélből lett leszabva méretre. A „kipufogó” (ami szintén nem látható minden képkockán a filmben) fültisztító pálcika.
A legnehezebb rész a futómű volt. A kerekek méreteit elég merészen a következőképpen lőttem be: 3 darab 200 Forintos egymás mellé rakva megadta egy kerék átmérőjét és vastagságát, sőt, a fémpénz ezüst belső része ki is jelölte a felni és a gumi arányait és méreteit. Az így nyert méreteket megadtam édesapámnak, hogy esztergáljon hat kereket, annyi kiegészítéssel, hogy a felni egy milliméterrel legyen bemarva. Természetesen hibátlanul megoldotta. A kerekek szárai okozták a legnagyobb problémát. A makettnek elég nagy lett a súlya, így a műanyag szóba sem jöhetett. Fával sok lett volna a macera, és törékeny is lett volna. A megoldást réz csövek jelentették. A leszabásuk nem jelentett gondot, csak az, hogy lesznek ezek összekötve. Ismét csak a réz volt a megoldás: sárgaréz pálcákból lettek leszabva a kb 3 centis könyökök, és a makett tengelyei. Ezek a pálcák pont passzoltak a csöves szárakba. Már csak a könyökök pontos meghajlítása volt hátra, ami nagyon pepecs meló volt, és külön be kellett jelölni mindegyik könyököt, hogy hová való. Aztán jött a pozicionálás. A középső tagokat az alvázhoz kábelrögzítésre való kis műanyag bilincsekkel rögzítettem plusz pillanatragasztóval, biztos ami biztos. A többi rész beállítása elég idegölő egy munka volt, mert minden egyes könyök és szár külön életet élt, mint egy részeg polip lábai. A középső két kerékkel kellett kezdeni, ezek ugyanis a hosszirányra merőlegesen álltak, a talajhoz viszonyítva pedig épp függőlegesen. A réz csövekbe pillanatragasztót cseppentettem, és bedugtam a könyök szárát. Nem volt sok időm játszani, ez egyértelmű. A maradék négy kereket ehhez képest kellett belőni. Hogy jól dolgoztam-e, az csak a végén derült ki, márhogy mind a hat kerék egyformán talajt ér-e, és nem billeg a makett. Szerencsém volt, nem billegett. A könyököket végül be is kellett burkolni, ehhez levegőre száradó gyurmát használtam. Nem tagadom, ez nem sikerült túl jól, majd egyszer kijavítom… A festés nem volt túl bonyolult: az alváz matt fekete, a kerekek szintén (bár a filmben pont a felni fekete és az abroncs szürke, de ezt önkényesen elvetettem), minden más szürke. A rajzfilmben törött állapotban látszik, hogy egy elég viharvert járműről van szó (és nem csak a baleset miatt), így én is adtam neki bátran a rozsdából meg a koszból. A végeredmény látványos, de nem vagyok vele elégedett, egyszer újra fogom festeni. Amúgy az 55 cm hossz és a 45 cm szélesség miatt alig fér el a kégliben, pedig ránézésre filigrán makett.
A makett nagyon sokáig készült. Édesapám tudása és segítsége nélkül semmire sem mentem volna, hálás köszönetem ezért! A lényeg, hogy építés közben jól éreztem magam, és sikerült magamnak is bizonyítani, hogy egy álmot, egy tervet igenis meg lehet valósítani, még úgy is, hogy az ember járatlan az ilyenek megvalósításában. Kitartás, és sok türelem és idő. Meg mások biztatása kell hozzá. „Csak”.
A rajzfilm egy meneküléssel kezdődik, ahol is a főhős kissrác és az apja egy hatkerekű járművel száguldanak egy Perdide nevű bolygón. A száguldásnak baleset lesz a vége, és a Piel nevű kissrác elárvul. Már gyerekkoromban is ez a hatkerekű járgány érdekelt a legjobban, a suliban pókautónak hívtuk. Tavaly nyáron elhatároztam, hogy megépítem makettben. A fene gondolta volna, hogy ennyire nehéz lesz a dolgom.
Már a jármű nevével is bajban voltam: sehol sem említik. A film történetének alapjául szolgáló francia regényben talán igen, de hát az meg nincs meg. A film kikockázással kezdődött. Sajnos itt kiderült, hogy a korabeli rajztechnika miatt legalább négyféleképpen néz ki ez a jármű. A mozgásos fázisrajzok köszönő viszonyban sincsenek a már összetört, tehát háttérképként megrajzolt járművel. A különbség főleg a kabin körül volt felfedezhető. Nagy sóhajjal magam kezdtem meg a járgány megtervezését. A méretarány 1:48-ra lőttem be, abból a praktikus okból, hogy ilyen méretarányú üléseim voltak, amiket a kabinba beépíthettem.
Az építés során édesapám mérnöki leleménye és ügyessége sokszor segítségemre volt. A megadott méretek alapján ő készítette el fából a tartályszerű felépítményt és az alvázat. Az első megmérettetés a fülke volt. Az alap egy erősen hiányos 1:35-ös BMP-3 harcjármű alkatrésze lett. Ebbe kerültek bele egy Airfix Canberra ülései. A műszerfal egy Roden OV-1 Mohawk alkatrészei. A képernyők átlátszóak, ezeket hátulról Revell foszforeszkáló festékkel kentem be. Látványos lett, csak sajnos hamar elveszti a fényét. A fülke oldalai és teteje habosított műanyagból lett szabva és faragva, az üvegek mindenféle átlátszó sztirol hulladék. A fülke oldalainál lévő tartály szintén fa, egész pontosan egy seprűnyélből lett leszabva méretre. A „kipufogó” (ami szintén nem látható minden képkockán a filmben) fültisztító pálcika.
A legnehezebb rész a futómű volt. A kerekek méreteit elég merészen a következőképpen lőttem be: 3 darab 200 Forintos egymás mellé rakva megadta egy kerék átmérőjét és vastagságát, sőt, a fémpénz ezüst belső része ki is jelölte a felni és a gumi arányait és méreteit. Az így nyert méreteket megadtam édesapámnak, hogy esztergáljon hat kereket, annyi kiegészítéssel, hogy a felni egy milliméterrel legyen bemarva. Természetesen hibátlanul megoldotta. A kerekek szárai okozták a legnagyobb problémát. A makettnek elég nagy lett a súlya, így a műanyag szóba sem jöhetett. Fával sok lett volna a macera, és törékeny is lett volna. A megoldást réz csövek jelentették. A leszabásuk nem jelentett gondot, csak az, hogy lesznek ezek összekötve. Ismét csak a réz volt a megoldás: sárgaréz pálcákból lettek leszabva a kb 3 centis könyökök, és a makett tengelyei. Ezek a pálcák pont passzoltak a csöves szárakba. Már csak a könyökök pontos meghajlítása volt hátra, ami nagyon pepecs meló volt, és külön be kellett jelölni mindegyik könyököt, hogy hová való. Aztán jött a pozicionálás. A középső tagokat az alvázhoz kábelrögzítésre való kis műanyag bilincsekkel rögzítettem plusz pillanatragasztóval, biztos ami biztos. A többi rész beállítása elég idegölő egy munka volt, mert minden egyes könyök és szár külön életet élt, mint egy részeg polip lábai. A középső két kerékkel kellett kezdeni, ezek ugyanis a hosszirányra merőlegesen álltak, a talajhoz viszonyítva pedig épp függőlegesen. A réz csövekbe pillanatragasztót cseppentettem, és bedugtam a könyök szárát. Nem volt sok időm játszani, ez egyértelmű. A maradék négy kereket ehhez képest kellett belőni. Hogy jól dolgoztam-e, az csak a végén derült ki, márhogy mind a hat kerék egyformán talajt ér-e, és nem billeg a makett. Szerencsém volt, nem billegett. A könyököket végül be is kellett burkolni, ehhez levegőre száradó gyurmát használtam. Nem tagadom, ez nem sikerült túl jól, majd egyszer kijavítom… A festés nem volt túl bonyolult: az alváz matt fekete, a kerekek szintén (bár a filmben pont a felni fekete és az abroncs szürke, de ezt önkényesen elvetettem), minden más szürke. A rajzfilmben törött állapotban látszik, hogy egy elég viharvert járműről van szó (és nem csak a baleset miatt), így én is adtam neki bátran a rozsdából meg a koszból. A végeredmény látványos, de nem vagyok vele elégedett, egyszer újra fogom festeni. Amúgy az 55 cm hossz és a 45 cm szélesség miatt alig fér el a kégliben, pedig ránézésre filigrán makett.
A makett nagyon sokáig készült. Édesapám tudása és segítsége nélkül semmire sem mentem volna, hálás köszönetem ezért! A lényeg, hogy építés közben jól éreztem magam, és sikerült magamnak is bizonyítani, hogy egy álmot, egy tervet igenis meg lehet valósítani, még úgy is, hogy az ember járatlan az ilyenek megvalósításában. Kitartás, és sok türelem és idő. Meg mások biztatása kell hozzá. „Csak”.
|
| p1 |
|
| pr1 |
|
| pr2 |
|
| pr3 |
|
| pr4 |
|
| pr5 |
|
| pr6 |
|
| pr7 |
|
| pr8 |
|
| pr9 |
|
| inarticle-b-… |
|
| inarticle-b-… |
2013.08.20.