Mikojan-Gurjevics MiG-29 9-12 Fulcrum
1:48, Great Wall Hobby
No.L4811 (2012)
Pintér György - Múzeumi krimik
MiG-29 típusú repülőgépet először Pápán, valamikor 1986 nyarán láttam: éppen KESZI-ben voltunk és az akkori váltás parancsnok, Borsos Sanyi bácsi mutatott nekünk egy - emlékeim szerint - elég gyenge minőségű fekete-fehér képet róla. Azonnal megfogott a számomra nagyon elegáns, harmonikus formája, gyönyörű vonalai. Az éppen szolgálatban lévő pilóták is érdeklődve nézegették és az F-14-hez kezdték hasonlítgatni a formáját, próbálták elképzelni a repülési tulajdonságait…
(A nagyon fiatalok kedvéért: a KESZI a készültségi szolgálat nem hivatalos rövidítése. Ez Pápán a beton déli végén lévő körlet volt, ahol a pilóták napi, a műszaki sorkatonák heti váltásban biztosították, hogy a fedezékekben várakozó felfegyverzett gépek riasztás esetén mielőbb a levegőbe emelkedhessenek.)
Aztán a leszerelés utáni években egészen elfelejtődött a katonai repülés utáni érdeklődésem, mígnem 1990-ben a kecskeméti nyílt napon újra láthattam többek között azokat a 21-es és 23-as gépeket, amelyekhez korábbról már volt személyes kötődésem is. És persze ott voltak az orosz 29-esek is, végre élőben is láthattam őket! Annyira tetszett, hogy a repülőtérre kitelepült makettárustól drága pénzért megvettem egy Hasegawa 1:72-es K22X kitet, amit már másnap össze akartam rakni. Ebből a szükséges felszerelések teljes hiánya okán természetesen nem lett semmi, a lelkesedés alább hagyott és egészen 2020-ig el is felejtődött a dolog.
Azóta viszont már 4 MiG készült el, s 2023 márciusában határoztam el, hogy a számomra legszebb típussal (a legkedvesebb a 21-es), a MiG-29-cel is megpróbálkozom.
Nem vagyok tájékozott a makettek világában, nem tudom, hogy melyik gyártó terméke a legjobb, melyik áll legközelebb az eredetihez, stb. Ezért a kiválasztásnál nagyban hagyatkoztam a tisztelt makettező szaktársak véleményére itt a fórumon, illetve más netes forrásokból származó információkra.
A választás végül a G.W.H 1:48 MiG-29 Fulcrum 9-12 Late Type L4811 kitjére esett, amelyből megépíthető a nálunk is üzemelt harci változat. A készlethez még az alábbi feljavítókat is beszereztem, hogy ha már ennyire tetszik, akkor legyen minden részlet a legélethűbb. (A makett és e kiegészítők árait a családon belüli erőszak megelőzése érdekében inkább itt sem részletezném…):
Az építést a hajtóművekkel kezdtem. Az alkatrészek illeszkedése egymáshoz problémamentes, részletezettségük is jó: szépek a felületek, aprólékosan kidolgozottak a segédberendezések, csövek, stb. Csak a dobozból építve is valóban jó illúzióját kelti az igazi hajtóműnek, de azért a ResKit gyanta kiömlőinek finom részletessége sokat ad ehhez az illúzióhoz.
A készlet lehetőséget ad arra, hogy az egyik hatóművet ne beépítve, hanem külön, az igazival egyező arányú kis kalodába helyezve mutassuk be. Ha így szeretnénk tenni, akkor figyelni kell arra, hogy a hajtómű beömlő felőli végébe súly kerüljön, különben az állvány a hajtóművel együtt a kiömlő felőli végére fog bukni.
Úgy terveztem, hogy mindkét hajtómű a gépben lesz, ezért a festésnél csak arra törekedtem, hogy a látszó részek legyenek igazán életszerűek, a gépészetre nem fordítottam olyan sok figyelmet. Az egész kapott egy MRP-LPB fekete alapot, majd MRP-009 white aluminiumot. A külön alkatrészként ráépülő segédberendezések MRP-146 dark aluminiumra lettek festve. Egy fotó alapján pedig a sárgás elszíneződésű részeket MRP-081 anodized aluminiummal ködöltem meg. A beömlő oldalon MRP-082 titanium színűek lettek a kompresszorlapátok, MRP-032 green pedig a középső kúpos rész. Ezt követte néhány vékony réteg MRP-048 fényes lakk, majd AK2072 fekete panelezővel befolyattam. Végül AK F-326 light metal-lal szárazecseteltem egy kicsit.
A ResKit hajtóműkiömlőt külön festettem. Itt is a belső alkatrészek fekete alapozás után titán színt kaptak. A kiömlő külső oldalának festésétől nagyon tartottam, mert elég érdekes foltosra égnek a használat során. Mivel nem tudtam, hogyan is álljak neki, a Youtube-on kezdtem keresgélni. Itt találtam egy videót, ami alapján csináltam egy próbát. Ez egész jól sikerült, ezért nekiálltam élesben is. Ehhez ez is kapott kívül-belül egy fekete alapot, majd erre kívül még egy MRP-172 fényes fekete réteget is. Erre került MRP-031 chrome, majd fotó alapján foltokban MRP-147 burnt iron, MRP-148 exhaust metal, MRP-009 white aluminium, majd MRP-271 smoke. Végül a foltos elszíneződéseket egy széttrancsírozott mosogatószivacson keresztül fújtam fel MRP-155 burnt metal blue, majd MRP-156 burnt metal violet színekkel.
A belső oldalra MRP-148-at, MRP-147-et és MRP-180-at fújtam "érzés" szerint. Száradás után a Pannoncolor 801-1 titán white és 816-2 yellow ochre olajfestékének kb. 10:2 arányú keverékével sugárirányban kifakítottam a lamellékat.
Száradás után összeragasztottam a két részt, és fotó alapján kapott még egy kis kékes-lilás elszíneződést. Fedőlakkot nem kapott, mert a törzsön belüli rész nem látszik, a fúvókákat pedig nem mertem lakkozni, mert így, lakk nélkül tűnt a leginkább valósághűnek a felület.
Fentiekkel párhuzamosan elkészült a kis kaloda is, amiben a beépítéséig lakott az egyik hajtómű. Azóta viszont nyoma veszett…
Második lépésként a pilótakabin összeállítása és festése következett. Itt is elmondható, hogy az alkatrészek pontosan illeszkednek, sorjátlanok és egészen részletesek. Az ülés igényes megépítéséhez is megvan minden a dobozban: a műanyag alkatrészeken kívül réz kiegészítők találhatók a hevederek, a lábelfogók és a pedálok kialakításához.
Nem is terveztem, hogy ide is feljavítókat szerezzek be. Ez akkor változott meg, amikor a rézből készült hevedereket a sokadik próbálkozás után sem sikerült életszerűre hajtogatnom és ebben a küzdelemben maradandó károsodásokat szenvedtek. Megrendeltem hát a Quinta Studio vonatkozó termékét, ami megoldotta a problémát: a hevedereken kívül tartalmaz néhány más részletet is.
Az ülés összeállítása egyszerű, 8 jól illeszkedő alkatrészből áll. A festése előtt viszont a feljavító miatt néhány apró mintát le kellett csiszolni a fejtámláról.
Zsírtalanítás után fekete MRP-LPB alapozót, majd MRP-005 fekete színt kapott. Az ülésre felragasztottam a 3D-s párnákat, hevedereket, katapultkart, stb. Ezután ezt is alumíniummal szárazecseteltem. Sajnos a képen jól látszik, hogy az ecset mégsem volt annyira száraz: kicsit túltoltam a dolgot. Mivel sok nem fog látszani belőle, így hagytam.
Következett a kabin padlózata, hátfal, szemközti és oldalsó műszercsoportok. Kellő kitartással a kit alkatrészeiből is szép műszereket lehet építeni, de a műszerenként különálló pici matricákhoz nekem nincs idegem. Ezért használtam fel a Quinta Studio 3D műszereit. Szépek, részletesek, méretpontosak és a színei is nagyjából passzolnak. Ahhoz viszont, hogy használni lehessen őket, a gyári panelekről le kellett csiszolni néhány kiálló elemet. Mikor ez megvolt, minden alkatrészt feketére alapoztam.
A padlózatot a pedálok körül vékony rétegben MRP-090 lemon grey-re festettem, majd ezt és a többi alkatrészt is MRP-277 russian cockpit blue-val átködöltem, hogy kapjak egy kékes-szürke árnyalatot, ami az igazi színt is jól közelíti és a 3D matricák színétől sem tér el nagyon.
Száradás után egy kis darab fénymásoló papírral addig dörzsöltem finoman a pedálok alatt és mögött a padlólemezt, amíg elő nem tűnt a "gyári" sárga alapozó színe. Lakkoztam, majd panelezővel, ahol szükséges és lehetséges, kiemeltem a kontúrokat.
Összeragasztottam az ülést és a hátfalat, majd miután az oldalsó panelekre felkerültek a műszerek, azokat is. Itt még alumíniummal szárazecseteltem kicsit a panelek éleit, imitálva a kopást, leverődéseket. Végül a botkormány és a szemközti műszerfal is helyére került. Egészen pofás lett szerintem.
A belső részek elkészülte után jöhetett a látványosabb rész: a törzsfelek előkészítése és összeillesztése. A gyártó a sárkány fő elemeit alsó és felső részre bontva készítette el, a felső részt gondosan külön csomagolva, a szárnyvégeken védőkerettel ellátva. Általánosan elmondható, hogy a felületek mindenhol hibátlanok, a panelvonalak élesek, szépen metszettek, mélységük, szélességük szerintem megfelelő. A szegecsek szintén jól kivehetők. Öntési hibát, beszívódást sehol sem tapasztaltam.
Az építés a felső törzsféllel folytatódott. A kit tartalmazza a felső légbeömlőket nyitott és zárt állapotban is. Mivel azt tanultam itt a fórumon, hogy parkoló gépnél ezek zárva vannak, ezért a zárt állapotú alkatrészt választottam. A kopoltyúk mögötti rostélyt a doboz rézmaratásként tartalmazza, ez is a helyére került.
A gépágyú torkolatának áramvonalazó lemezét szintén kétféle közül választhatjuk ki, szerencsére van a nálunk szolgált típusnak megfelelő is.
Ez a törzsfél ezzel egyelőre szerkezetileg elkészült, részleges festése következett: a kabin körüli belső oldalak és a szélvédő alatti illetve a kabintető alatti részt feketével alapoztam. Ezután a szélvédő alatt MRP-005 fekete, a kabintető alatt pedig MRP-091 light grey lett. A belső részre pedig az MRP-277 került nagyon vékony rétegben, hogy egyezzen az elkészült kabin színével.
Ugyanilyen színű lett az ülés mögötti "biztosítékdoboz" is, de erről a gyárilag ráöntött alkatrészeket először le kellett csiszolni, hogy a Quinta 3D matricáját festés után rá lehessen ragasztani. Fúrtam még két-két pici furatot a dobozba és a kabin mögötti lemezbe is, majd ezeket összekötöttem egy-egy vékony barna műanyagcsővel, így imitálva a bemenő kábelkötegeket. Végül a helyére ragasztottam a kész kabint is, mivel ezt csak a törzsfelek összeillesztése előtt lehet megtenni.
Az alsó törzsfélbe kerülnek a futóműgondolák, melyek közül a főfutókét két-két darabból kell összeállítani, majd a helyére ragasztani. Mint máshol, az illeszkedések itt is rendben voltak, de szerencsére csak annyira ragasztottam be őket, hogy ne essenek ki.
Az orrfutó fészkéhez felhasználtam az Eduard maratását, mert igaz, hogy nem fog sok látszani belőle, de mégis nagyot dob az igazihoz való hasonlóságon.
A szárnyak belső oldalán jelölve van, de nincs kifúrva a függesztősínek rögzítőcsapjainak furata. Itt figyelni kell arra, hogy az APU-470 sínek hátsó csapjához nem megfelelő helyen van a furatjel! Ugyanígy a póttartály rögzítési pontjait is jelölik, de a fúrás ránk van bízva. Amire még figyelni kell: a gépágyú torkolatának burkolólemeze az alsó törzsfélen nincs jelezve, így ennek a kontúrjait magunknak kell bekarcolni és majd festésnél ezt is fémszínűre kell festeni…
A törzsfelek összeillesztése közel problémamentes, egyedül a főfutóaknák hajtómű felé eső végeit kellet minimálisan megerőszakolni, hogy a helyükre kerüljenek. Szerencsére a korábbi részleges ragasztás miatt ez nem okozott gondot. A pontos illeszkedés miatt feszültségmentesen összeragasztható a két fél, minimális tömítésre egyedül a szárnyak alsó felén van szükség: az alsó rész belefekszik a felső részben kialakított fészekbe és itt a két él között kb. fél milliméteres rész van, ami szépen tömíthető. (Már annak, aki tud szépen tömíteni. Én nem tudok.)
Az Eduard maratása tartalmaz még két oldallemezt az orrfutó munkahengerének fészkéhez, ezek is helyükre kerültek, majd jöhetett a festés. A hajtóműgondolák is fekete alapozót kaptak, erre MRP-038 light ghost grey fedőszínt, aztán fényes lakkot. Végül AK2072 panelezővel emeltem ki a részleteket. A LERX (Leading Edge Root eXtension - a szárnytő belépőélének meghosszabbítása az orr irányába) alsó és a szívócsatorna felső része közötti, utólag nehezen festhető kis rés miatt a LERX alsó részét még a csatornák felszerelése előtt feketével alapoztam. (És ugyanígy járt később a szívócsatorna felső része is.)
A szívócsatornák összeállításával folytattam az építést. Ezeket is két félből kell összeállítani. Természetesen ezek is jól passzolnak egymáshoz, de aki nyitott redőnnyel szeretné megépíteni, annak a belső oldali ragasztási "varratot" is szépen el kell munkálnia, ami a hely szűkössége miatt elég macerás lehet. Én erre nem vállalkoztam, több okból sem. Egyrészt nem sok türelmem van a nagyon macerás dolgokhoz, másrészt nekem jobban tetszik lezárt redőnnyel. Harmadrészt hiába tanultam meg korábban azt is itt a fórumon, hogy parkoló gépnél a kopoltyúk zárva, a szívócsatornák nyitva vannak, ez a kellő időpontban nem ugrott be a fejembe. És egyébként is az első kettő ezt úgyis felülírta.
Redőnyként az Eduard maratásait használtam, amiket a kit eredeti alkatrészének segítségével hajlítottam meg a szükséges hullámos formára. Beragasztás után ezek alsó élei és a csatorna alsó élei közötti kis rést tömítőpasztával csaltam el. Helyére ragasztottam mindkettőt, majd a függőleges vezérsíkok következtek.
Egy-egy "svanc" két félből, illetve a kormányfelületből áll össze, az illeszkedés itt is pontos. Ragasztás után mindössze áthúztam az éleket egy műkörmös polírozó hasábbal és már kész is volt. Szerintem. Ugyanis mindkét svanc külső oldalán két-két kis "talplemez" van kialakítva, amikre rá kell ültetni a T alakú hőszenzorokat. A gépekről készült fotókon is látszik, de az összeállítási rajz is jelzi, hogy a jobboldali vezérsíkon az egyiket le kell csiszolni, mivel ott csak egy szenzor van. Nálam ez valamiért elmaradt, de szerencsére olyan pici, hogy nem zavaró a jelenléte.
A vezérsíkok elé még be kell építeni a zavarótöltetek kazettáit. Itt is van választási lehetőségünk: vagy beépítjük a furatolt tetejű kazettákat, vagy egy-egy áramvonalazólemez-imitációval helyettesítjük azokat. Én ez utóbbit választottam.
Az egész építés során ez volt a kevés helyek egyike, ahol szükség volt minimális mennyiségű tömítőanyag használatára. A vezérsíkok és a kazettatartó "nyúlványok" törzshöz csatlakozó élei és a törzs felülete közé kentem egy kis Vallejo Plastic Putty-t. (Ezt én hegyes, vagy félkör alakú vizes szilikonecsettel szoktam behúzni az élekbe, a felületek egymáshoz képesti szögének függvényében.)
A függőleges vezérsíkokkal egyidőben a vízszinteseket is elkészítettem. Az útmutató szerint ezeket is a törzsfelek összeállításakor kell a helyükre illeszteni, mert úgy vannak csapolva, hogy a későbbiekben mozgathatók maradjanak, nem kell ragasztani. Én a jobb hozzáférhetőség miatt nem követtem az utasítást, de jól is tettem, mert így sokkal egyszerűbb volt a festés és a még hiányzó részek felszerelése.
A szárnyak befejezéséhez még szükség volt a be- és kilépő oldali elemek beépítésére. A lehajtható belépőéleket külön elemként adja a gyártó, de a pozícionáló csapok miatt lehajtott állapotban nem építhetők be. A fékszárnyakkal ugyanez a helyzet. Valószínűleg e csapok levágásával megoldható lenne a kitérített állapot is, de nekem ez nem volt célom.
Más a helyzet a csűrőlapokkal: ezeket kitérítve is be lehet építeni. Arra kell figyelni, hogy a mozgató hidraulika rudazata elérjen a bekötési pontig (főleg fölfelé kitérítésnél). Én rutinosan az egyiket felfelé a másikat lefelé néhány fokkal kitérítve ragasztottam be, mondván, hogy hát így működnek a csűrők. Hát nem! Mint a tisztelt kollégák felhívták rá a figyelmemet, parkoló gépnél mindkettőnek felfelé kellene állnia kb. 5 fokban. Na, megpróbáltam a kész maketten egy kicsit megfeszegetni a lefelé konyulót, hátha enged a ragasztó és tudok állítani rajta. De bizony az úgy odakötött, hogy nem is mertem jobban feszegetni. Ez már így marad…
A hajtóművek beépítése következett. Mindkettőn van egy-egy pozícionáló tüske, ami segítené a helyes beépítést, de ez sehogyan sem akart sikerülni. Levágtam hát őket, így valamelyest javult a helyzet, de a hajtóműburkolatokkal együtt végzett szárazpróbák még mindig azt mutatták, hogy a hajtóművek nem engedik a burkolatokat pontosan a helyükre kerülni. Érdekes módon ez a probléma csak a baloldalon jelentkezett. Végül úgy sikerült megoldani az illesztést, hogy az ide kerülő hajtómű beömlő oldalát (ami ugye nem fog látszani), illetve a burkolólemez belső oldalán lévő bordát kicsit megfaragtam. Így már egész jól passzolt minden, be is ragasztottam őket gyorsan. Kevés tömítőpasztával behúztam a szívócsatorna és a hajtóműburkolatok törzshöz illeszkedő éleit. Festés előtt még hátra volt a célzóberendezés és a szélvédő alatti rész kidolgozása.
A szélvédő alatti részt egy neten talált fotó alapján próbáltam kialakítani. Ezt a felületet még az építés elején feketére festettem. Most a talált kép alapján fúrtam bele két 0,4-es furatot és ezeket összekötöttem egy fémszínű és egy fényes vörösre lakkozott maghajlított drótdarabbal, így imitálva valamiféle kábelköteget.
A célzóberendezés alkatrészeit a készlet maratásként tartalmazza. A vetítőlencsét MRP-264 yellow clear festékkel sárgára színeztem és a helyére ragasztottam. A HUD üvegét tartó fém állványt meghajlítás után feketére festettem és ez is a helyére került. Mielőtt az átlátszó fóliaként megkapott üveget is beragasztottam volna, minimális mértékben alumínium színnel szárazecseteltem az éleket. A szélvédőt kívül-belül maszkoltam, majd a belső oldalt feketével alapoztam, utána MRP-277-tel a kabin színére fújtam. A belső maszkot leszedtem, a szélvédőt a helyére ragasztottam.
A kabintetőt a bele építendő "válaszfal" beépítésével kezdtem, majd a belső üvegfelület maszkolásával folytattam. A belső oldalak és a válaszfal festése a szélvédővel megegyező módon és színben történt. Színre fújás után fényes lakk következett, hogy szürke panelezővel a textúrákat ki lehessen emelni.
A kabintető külső oldalát a szigetelés festésére méretezett szalagokkal maszkoltam, és MRP-355 russian cockpit sealant színnel megfújtam ennek vonalát. Eltávolítottam a maszkokat, néhány órányi száradás után pedig újramaszkoltam a teljes üvegfelületet, most már lefedve a szigetelést is.
A kabintetőt vékony gyurmaragasztó-kukaccal a helyére illesztettem, hogy együtt tudjam majd festeni a komplett sárkányt.
Festés előtti utolsó lépésként már csak az orrkúp beépítése volt hátra. Mivel nem a gyári pitotcsövet akartam felhasználni, először a feljavítóként beszerzett Mini World pitot illesztő csapjának méretére fúrtam fel az orrkúpon meglévő furatot.
A szerelési utasítás ugyan nem figyelmeztet rá, de szükség van a makett orrának lesúlyozására. Erre ideális és elegendő tér van az orrkúp belsejében. Sajnos nem mértem meg, hogy mennyi súlyt tettem bele, de kb. 1 mm átmérőjű ólomgolyókkal nagyjából ¾-ig töltöttem fel az orrkúpot, ami elégnek bizonyult. A golyókat folyékony CA ragasztóval locsoltam meg, majd miután kiszáradt, még egy vékony sztirol koronggal is lezártam a terüket, nehogy évek múlva esetleg elkezdjenek szétszéledni… Az orrkúp illeszkedése a törzshöz mintaszerű, semmiféle utómunkát nem igényelt.
Ettől a feladattól mindig nagyon tartok, hiszen egy rosszul sikerült festéssel az egész addigi munkát agyon lehet csapni. Az elkövetett hibák pedig általában csak körülményesen javíthatók és a munkamorálomra is nagyon rosszul hatnak. De nincs mit tenni, neki kell állni, így nem maradhat!
Már a makett beszerzésekor eldöntöttem, hogy az eredeti orosz szürke-zöld festéssel szeretném elkészíteni a 29-est. A 22-es oldalszámúra pedig azért esett a választás, mert Sztraka Ferenc két fotója e gépről már régóta nagyon tetszik, a falamon is ki van rakva.
A festés előkészítése a gumikesztyű felhúzásával kezdődött és innentől kezdve az utolsó lakkréteg felviteléig csak így nyúltam a maketthez.
A hajtóműfúvókák már korábban elkészültek, ezért ezekre fóliából készült "csöveket" húztam maszkolásként. A futóműgondolákat szivaccsal és MRP masking putty-val maszkoltam.
Az egész makettet MRP-DG zsírtalanító folyadékkal áttörölgettem, majd MRP-LPB fekete alapozóval annyi vékony rétegben lefújtam, ahánytól már a teljes felület homogén, igazi mélyfekete nem lett. (Talán 3-4 réteg lehetett.)
Néhány nap száradás után a teljes felületet 2000-es polírpárnával szárazon átpolíroztam, hogy lehetőleg mindenhol tükörsima legyen. Ez a nagy felületek miatt viszonylag egyszerű művelet volt. Polírozás után sűrített levegővel, illetve kis mikroszálas kendővel portalanítottam a makettet.
A fedőszín felvitele előtt még MRP-004 white-tal összefoltoztam minden panelt (az alsó részen kevésbé intenzíven, mint felül), illetve a hajtóművek környékén még egy kevés MRP-378 deep buff színű folt is került a fehér mellé.
Mikor ez megvolt, a kis kendőmmel ismét áttöröltem a makettet. (Ezt általában rétegenként meg szoktam tenni, hogy az esetlegesen nem betapadt pigmenteket eltávolítsam. Ez különösen fémszínű festésnél jótékony hatású.)
Az MRP kínálatában megtalálhatók a 091 light grey és a 092 light green-grey festékek. Ezek elég jól közelítik az új állapotú eredeti orosz szürke-zöld gépek színeit, ezért én is ezeket használtam.
Az MRP-091 fedőszín fújása előtt maszkoltam a dielektrikus paneleket a LERX-en, a gerincen, a svancokon és persze az orrkúpot. Maszkolni kellett még bal oldalon a gépágyú torkolatának borítólemezét (az alsó felét is!), illetve a baloldali kopoltyú előtti rostélyszerű lemezt, továbbá a szívócsatornák belső oldalát és a redőnyöket is.
A szürke alapszínt 8 nagyon vékony rétegben fújtam fel, hogy a foltozás hatása megmaradjon. A későbbi MRP-092 zöld részek alá ismét fehér foltokat fújtam, a zöld foltok helyének elhatárolásához az MRP masking putty-ból sodort kb. 1 cm átmérőjű kukacokat használtam, épp csak rátéve a makettre. Így a felületre merőleges fújás kevésbé eredményezett éles átmenetet a színek között, volt némi átszóródás. A zöld szín 3-4 rétegben került fel.
A törzzsel párhuzamosan készült a későbbiekben felszerelésre kerülő alkatrészek festése is. Ilyenek a futóműaknák ajtajai, a vízszintes vezérsíkok, APU sínek, rakéták és a segédpitot.
A fő színek után az eddig maszkolt részek következtek. A dielektrikus panelek és az orrkúp MRP-047 dark grey színt kaptak, a torkolatborítás, a fémrostély és a hajtóműfúvókákra boruló hővédő(?) lemez először MRP-172 fényes feketét, fedőszínként pedig MRP-003 super silver-t. A hővédő minden második lamelláját ezen felül MRP-030 steel színnel is megfújtam.
Maszkoltam a kabintól az orrkúpig tartó orr-részt, amit MRP-005 feketére festettem. Szintén fekete lett a függőleges vezérsíkok tetején lévő szürke dielektrikus panelek belépőéle is. Az orrkúp alján végigfutó kábelt két csík maszkolószalag közé fogtam és nagyon világos szürkére szárazecseteltem.
A szívócsatornák belső oldala MRP-038 light ghost grey színű, míg a redőnyök az MRP-038 és az MRP-372 light grey 1:1 arányú keverékéből adódó, nagyon világosszürke lett. A szívócsatornák éleit kívül-belül kb. 0,5 mm szélességben MRP-151 bronz és MRP-149 gunmetal szinek kb. 4:1 arányú keverékével fújtam.
Ezzel a festés oroszlánrésze el is készült. És nem igazán tetszett: a zöldet nagyon zöldnek találtam. Lehet, hogy egy réteggel kevesebb elég lett volna. Kevertem a zöldhöz egy kis fehéret és még ettől is kevesebb szürke alapszínt, aztán ezzel még átködöltem a túl zöldnek vélt részeket. Valamelyest jobb lett, ezért úgy voltam vele, hogy mivel fújással úgysem nagyon tudok már javítani a helyzeten, lakkozom és felmatricázom a madarat.
A magyar matricázáshoz a HAD 48249 és 48111 számú íveit használtam, míg a maketthez gyárilag szovjet, orosz és szír matricákat kapunk. (Megjegyzés: a gyári matricázási útmutató és a gyári matricaívek számozása több helyen is eltér!) A fixálás a Tamiya Mark Fit Strong folyadékával történt.
A matricázás előtt ismét áttöröltem és levegővel portalanítottam a makettet, majd MRP-048 fényes lakkal 3-4 vékony rétegben lelakkoztam. Ezt követően több estén át tartó pepecselés vette kezdetét, mire minden a helyére került. Ráadásul az első dongós századjelvényt sikerült fordítva felragasztani, ami csak akkor tűnt fel, amikor néhány nap múlva körbeértem és az ellenkező oldali volt soron. Mivel tartalékdongóm nem volt, így ez is tolatva került a helyére.
Matricázás után két vékony réteg fényes lakkal fújtam le ismét a makettet, majd nekiálltam panelezni.
A panelezést a Tamiya sötétszürke festékével terveztem elkövetni, mert nagyon nem tetszik, amikor egy maketten már messziről ordítanak a fekete vonalak. Szerintem ez teljesen életidegen, legalábbis én még nem láttam sem képen, sem élőben olyan gépet, ahol a panelek közti rés annyira szembetűnő lenne. Ebből a szürkéből viszont szinte semmi sem látszott, ezért végül a Tamiya fekete panelezőjével folyattam be a réseket, vonalakat. Ez már jobb volt. Szerencsére a makett vonalai annyira finomak, vékonyak, hogy talán itt nem is lehet túlzásba esni. A szélvédő alsó részén lévő szegecssort és az előtte lévő feketére festett rész vonalait fehér panelező festékkel folyattam be.
Azért, hogy a még mindig túl steril látványt nyújtó gépet kissé viseltesebbé tegyem, szinte az egészet a MIG P281 black wash bemosójával kentem le. (Biztos, ami biztos, ezt azért előtte az egyik vízszintes vezérsíkon már kipróbáltam. Úgy tűnt, működik!)
Kb. félórányi száradás után, amikor már szemmel láthatóan "meghúzott" a bemosó, konyhai papírtörlővel visszatöröltem az egészet. Az eredmény tetszett, a szürke és zöld alapszínek árnyalatai sokkal közelebb kerültek egymáshoz, de a panelezés mégsem vált túlzóvá, szinte semmit sem változott. Az egész felület kapott viszont egy jó szürkés "koszos" réteget és mintha a fedőszínek alá fújt fehér foltozás is jobban előtűnt volna.
Egyéb elfoglaltságok miatt több mint egy hónapig nem volt alkalmam a makettel foglalkozni, viszont így volt ideje a bemosónak is rendesen kiszáradni. Mivel a zöldet még midig egy kicsit erősnek éreztem, ezért a Pannoncolor 801-1 titan white olajfestékével az összes zöld panelt (és néhol a szürkéket is) tovább fakítottam. Így már tetszett.
Amíg az olajfesték száradt, felmatricáztam az APU síneket, és a rakétákat.
A törzsféklapok feljavításához az Eduard maratását használtam. Ehhez a gyári alkatrészek felületéről a jelzett részeket le kell csiszolni, de megéri a fáradtságot! Az Eduard alkatrészeinek felhasználásával nagyon életszerű féklapok készíthetők.
Ezek belső felületeit fekete alapozás után a futóműaknák színére festettem, ami így utólag szerintem hiba volt. Fotók alapján talán valamilyen matt alumínium közelebb lett volna a valósághoz.
Megfestettem az aknaajtók, a törzsféklapok mozgatómechanikáit, hidraulikus munkahengereit is. Ez meglehetősen aprólékos munka, mivel egyes alkatrészek nagyon picik, és rajtuk a munkahenger-részeket külön kell maszkolni, hogy króm színre lehessen fújni. Ilyen esetekben az MRP masking putty tett jó szolgálatot.
A futóműaknák ajtajára felszereltem a réz zsanérokat és a fényszórókat, amik vékony rézdrótból kábelezést is kaptak. (Sajnos nem tudom, hogy hogyan lehetne megcsinálni egy fényszórót élethűen, ezért az enyémek "kicsit" be vannak mattulva.)
Mivel túl aránytalannak találtam, ezért még festés előtt levagdostam a makettről az összes statikus kisütőpálcát. Ebből régebben beszereztem két csomag Air Master gyártmányú, szép és arányos méretűt a tervezett MiG makettjeimhez. Egy csomag 14 darabot tartalmaz, a MiG-29-hez 10 darabra van szükség. Ezeket MRP-009 white aluminium színre festettem, a végüket pedig Revell 37 vörösesbarnára.
Az egészen apró alkatrészeket hagytam a végére: az állásszögadókat, a szigonyantennát és az orron, illetve a függőleges vezérsíkokon lévő hőszenzorokat feketével alapoztam, majd fényes feketére fújtam. Ezt követte az MRP-031 krómfestéke. Ugyanígy festettem a kabintetőt nyitó munkahengert is.
Ezeket az alkatrészeket egyelőre félretettem, mivel még a futóművekkel sehogy sem álltam.
A készletben található alkatrészekből kicsit egyszerűsített futószárakat lehet építeni, de az Eduard #48772 maratásai közt mind az orr-, mind a főfutókhoz akad néhány alkatrész. Az elektromos és hidraulikus vezetékek viszont hiányoznak, azokat nekünk kell pótolni. A keréktárcsákat és a gumikat külön darabokként kapjuk, a gumikat terhelt formájúra öntötték.
Ezek közül viszont egyiket sem használtam, mert amikor keresgéltem a neten a készlethez elérhető feljavítók között, rábukkantam a Metallic Details 3D nyomtatott futómű szettjére, aminek nem tudtam ellenállni! A képek alapján nagyon részletes, szép felületű nyomatként adják a futószárakat, keréktárcsákat, gumikat (terheletlenül) és a munkahengereket is. Kb. 2 hét alatt érkezett meg a csomag Ukrajnából, és kibontás után sem okozott csalódást: szép, részletes felületek, éles kontúrok mindenhol. Egy dolog, ami annyira nem tetszett: nagyon rideg, törékeny anyagból nyomtatták, ezért az alkatrészek leválasztását a támaszokról nagyon óvatosan kell végezni! Az orrfutó esetében ez nekem nem sikerült: a futószár és a kitoló-támasztó munkahenger találkozási pontjánál kettétörött a nyomat. Mint utóbb kiderült, ez nem is volt akkora probléma, sőt…
Az alkatrészek szinte semmilyen utómunkát nem igényeltek (nem voltak sorjásak, a támaszok nyomtalanul eltávolíthatók voltak), mindössze a főfutók bekötési pontjait kellett egy kicsit a fogadó rész méretéhez és ragasztási felületéhez alakítani. Ez szikével és egy kis csiszolással néhány perc alatt megvolt. Arra kellett ügyelni, hogy a csatlakozó felületeket úgy csiszoljam össze, hogy a futószárak a megfelelő szögben álljanak a helyükön.
A szárazpróbák során kiderült, hogy az orrfutót mozgató munkahenger és burkolat (amit letörtem) kb. 2,5 mm-rel rövidebb, mint kellene: ha a burkolat van jó helyen, akkor a munkahenger nem éri el a futószárat, ha a munkahenger van jó helyen, akkor viszont a burkolat nem fedi a munkahenger fészkének az első részét. Ezt úgy javítottam, hogy levágtam a munkahengernek az áramvonalazó lemez alól kilógó részét, majd ebbe a csonkba fúrtam egy kb. 2 mm mély 0,8-as furatot. Injekciós tűből pedig vágtam egy megfelelő hosszúságú darabot, amit a furatba ragasztottam. Így lett egy szép fényes munkahengerem, amit már festeni sem kellett.
A futóműalkatrészeket darabonként festettem: először mindent MRP-LPG szürke alapozóval fújtam le, majd a gumikat MRP-173 tyre rubber, a keréktárcsákat MRP-032 green, a futószárakat és a felverődések ellen védő rácsot pedig MRP-242 sky grey színekkel. A futószárakon a különféle csöveket, kábeleket Tamiya LP-1 black és LP-70 gloss aluminium színekkel húztam ki, a felnik agy részét AK F-324 gun metal, az éleket, peremeket pedig AK F-326 light metal színnel szárazecseteltem néhol.
A gumik kivételével mindent fényesre lakkoztam, majd felraktam a matricákat, illetve fekete panelezővel kiemeltem a részleteket. Száradás után még kaptak 2 vékony réteg MRP-125 semigloss lakkot. Összeszereltem a futóműveket és ezzel már minden készen állt a végső összeállításhoz.
A végszerelést a kabin előtti KOLSZ berendezéssel kezdtem: a búra alatti részt ezüstszínűre festettem, majd vékony csík maszkolószalaggal és MRP masking putty-val úgy maszkoltam az egészet, hogy a búra és a ház közötti vékony sávot MRP-355 tömítésszínre le tudjam fújni.
Következett a segédpitot, illetve az ellenkező oldalon és a függőleges vezérsíkok oldalán a hőszenzorok, majd a gerincen lévő antenna rögzítése.
Ezek után álltam neki a fékernyőtok és a nyitott állapotú törzsféklapok felszerelésének. A tokot egy fotó alapján még kiegészítettem egy, a zárszerkezetéhez vezető vezetékkel is. A féklapok és a munkahengereik pozícionálása és beragasztása egy kis gyurmaragasztó segítségével simán ment. Sajnos ezzel a nyitott állapottal a makettező társak szerint hibát követtem el, merthogy parkoló gépnél a zárt állapot az életszerű. Igazuk van.
A makett alsó fele következett. Itt mindkét oldalon a törzstől kifelé haladva először a főfutóakna ajtaját, majd a futószárat és munkahengerét, majd a külső ajtót ragasztottam be. A futószár megfelelő dőlésszögének beállításához kerestem egy oldalról készült fotót és a monitoron egy papírlapra átrajzoltam a szívócsatorna alsó élét és a futószár hossztengelyét. A metsződő vonalak mentén elvágtam a papírt és ezeknek az éleknek a segítségével állítottam be a szöget. A főfutók összeállításánál nem tűnt fel, de most, hogy a helyükre kerültek, azt tapasztaltam, hogy a kerekek egy kicsit nagyobb mértékben "terpesztenek", mint a valóságban. Sajnos ezzel már nem tudtam mit kezdeni, így maradt.
A függesztősínek felszerelésével folytattam. Az ezek illesztőcsapjaihoz szükséges furatokat még a törzsfelek összeillesztése előtt kifúrtam a jelzett helyeken. Akkor ezek pozícióját nem ellenőriztem, ezért most derült ki, hogy az APU-470-hez tartozó hátsó furatok nem jó helyen vannak. Újrafúrtam őket, a régieket pedig tömítetlenül hagytam, hiszen takarásban maradnak továbbra is.
Az orrfutó magasságának beállításával küzdöttem kicsit: ha a gyártó által (szerintem) elképzelt rögzítési ponton rögzítettem volna, akkor túl mélyen ülne a gép orra. Szerencsére ki lehet emelni a futószárat a megfelelő magasságba, de ekkor csak az akna oldalához lehet ragasztani azt. Ez nem okoz gondot, mert így is stabilan áll és nem is látszik a turpisság. A támasztó-mozgató munkahengert és az akna ajtajait ez után illesztettem a helyükre. És mikor ez is kész volt, akkor vettem észre, hogy az orrfutón lévő fényszóróról teljesen megfeledkeztem. Utólag megpróbáltam ugyan egy kis króm festékkel kifesteni a fényszóróházat, majd fényes lakkból az üvegbúrát "beleimitálni", de nem lett az igazi. Szerencsére nem nagyon látszik…
Az utolsó lépések egyikeként beragasztottam a vízszintes vezérsíkokat. Pirossal és zölddel megfestettem a szárnyvégeken a helyzetjelző lámpákat, valamint fehérrel a besugárzásjelző érzékelőket és SRO antennákat. Felkerültek az IFF/SRZ antennák is, valamint a krómra festett pitotcső is. Mikor már szinte minden a helyén volt, MRP-127 matt lakkal lefújtam az egészet a futóművek kivételével.
A gépet teljes fegyverzetben kívántam bemutatni, így a sínekre felkerültek a félfényesre lakkozott R-27R és R-73 rakéták is.
Leszedtem a kabinról és a hajtóművekről a maszkokat. Lefeszegettem a korábban gyurmaragasztóval beragasztott kabintetőt, amit nyitott állapotban terveztem beépíteni. A benne lévő három tükröt a készlet tartalmazza maratásként. Ezek hátsó oldalát a kabin színére, a tükör oldalát fényes feketére, majd króm színűre fújtam. A tükrök élét fekete alkoholos filccel húztam körbe, így lett egy kis keretük is.
A készletben megvan a nyitó-támasztó munkahenger is, amit már korábban lefestettem. Most akárhogy próbáltam, sehogy sem akart rendesen elférni a neki szánt helyen: vagy a biztosítékdoboz volt útban, vagy a kabintető hátsó része nem volt jó helyen. Nem kísérleteztem vele sokáig: injekciós tűből vágtam egy megfelelő hosszúságú darabot, ebből lett a munkahenger. Egyébként szinte semmi nem látszik belőle.
És elérkezett a legutolsó lépés: felragasztottam az állásszögadókat, a szigonyantennát és végül a 10 darab statikus kisütőpálcát. Kész vagyok!
Visszagondolva a márciustól decemberig tartó építési időszakra, szinte csak kellemes emlékeket idéz fel bennem ez a G.W.H makett. Nem tudom, hogy mennyire alakhű, jó helyen van-e rajta minden panel, szegecs, stb., de nem is igazán foglalkoztat! Az építése kellemes kikapcsolódást nyújtott az elejétől a végéig, az illeszkedések és az építhetőség szempontjából le a kalappal a gyártó előtt.
Nem véletlenül írtam a címben, hogy "Nagyvas" - nagy élvezet!
(A nagyon fiatalok kedvéért: a KESZI a készültségi szolgálat nem hivatalos rövidítése. Ez Pápán a beton déli végén lévő körlet volt, ahol a pilóták napi, a műszaki sorkatonák heti váltásban biztosították, hogy a fedezékekben várakozó felfegyverzett gépek riasztás esetén mielőbb a levegőbe emelkedhessenek.)
Aztán a leszerelés utáni években egészen elfelejtődött a katonai repülés utáni érdeklődésem, mígnem 1990-ben a kecskeméti nyílt napon újra láthattam többek között azokat a 21-es és 23-as gépeket, amelyekhez korábbról már volt személyes kötődésem is. És persze ott voltak az orosz 29-esek is, végre élőben is láthattam őket! Annyira tetszett, hogy a repülőtérre kitelepült makettárustól drága pénzért megvettem egy Hasegawa 1:72-es K22X kitet, amit már másnap össze akartam rakni. Ebből a szükséges felszerelések teljes hiánya okán természetesen nem lett semmi, a lelkesedés alább hagyott és egészen 2020-ig el is felejtődött a dolog.
Azóta viszont már 4 MiG készült el, s 2023 márciusában határoztam el, hogy a számomra legszebb típussal (a legkedvesebb a 21-es), a MiG-29-cel is megpróbálkozom.
Nem vagyok tájékozott a makettek világában, nem tudom, hogy melyik gyártó terméke a legjobb, melyik áll legközelebb az eredetihez, stb. Ezért a kiválasztásnál nagyban hagyatkoztam a tisztelt makettező szaktársak véleményére itt a fórumon, illetve más netes forrásokból származó információkra.
A választás végül a G.W.H 1:48 MiG-29 Fulcrum 9-12 Late Type L4811 kitjére esett, amelyből megépíthető a nálunk is üzemelt harci változat. A készlethez még az alábbi feljavítókat is beszereztem, hogy ha már ennyire tetszik, akkor legyen minden részlet a legélethűbb. (A makett és e kiegészítők árait a családon belüli erőszak megelőzése érdekében inkább itt sem részletezném…):
- ResKit MiG-29 Exhaust Nozzles (RSU48-0053)
- Quinta Studio K-36 Ejection Seat (QR48017)
- Quinta Studio MiG-29 (9-12) Interior 3D Decal (QD48008)
- Eduard MiG-29 Exterior (48772)
- New Ware Masks MiG-29 9-12 Advanced kabuki masks (NWAM0757)
- Mini World Pitot for MiG-29 (A4837)
- HAD 48249 és 48111 matricák
- Metallic Details MiG-29 Landing Gears (MDR48175)
- Air Master Static Dischargers - MiG type (AM-48-087)
Hajtóművek
Az építést a hajtóművekkel kezdtem. Az alkatrészek illeszkedése egymáshoz problémamentes, részletezettségük is jó: szépek a felületek, aprólékosan kidolgozottak a segédberendezések, csövek, stb. Csak a dobozból építve is valóban jó illúzióját kelti az igazi hajtóműnek, de azért a ResKit gyanta kiömlőinek finom részletessége sokat ad ehhez az illúzióhoz.
A készlet lehetőséget ad arra, hogy az egyik hatóművet ne beépítve, hanem külön, az igazival egyező arányú kis kalodába helyezve mutassuk be. Ha így szeretnénk tenni, akkor figyelni kell arra, hogy a hajtómű beömlő felőli végébe súly kerüljön, különben az állvány a hajtóművel együtt a kiömlő felőli végére fog bukni.
Úgy terveztem, hogy mindkét hajtómű a gépben lesz, ezért a festésnél csak arra törekedtem, hogy a látszó részek legyenek igazán életszerűek, a gépészetre nem fordítottam olyan sok figyelmet. Az egész kapott egy MRP-LPB fekete alapot, majd MRP-009 white aluminiumot. A külön alkatrészként ráépülő segédberendezések MRP-146 dark aluminiumra lettek festve. Egy fotó alapján pedig a sárgás elszíneződésű részeket MRP-081 anodized aluminiummal ködöltem meg. A beömlő oldalon MRP-082 titanium színűek lettek a kompresszorlapátok, MRP-032 green pedig a középső kúpos rész. Ezt követte néhány vékony réteg MRP-048 fényes lakk, majd AK2072 fekete panelezővel befolyattam. Végül AK F-326 light metal-lal szárazecseteltem egy kicsit.
A ResKit hajtóműkiömlőt külön festettem. Itt is a belső alkatrészek fekete alapozás után titán színt kaptak. A kiömlő külső oldalának festésétől nagyon tartottam, mert elég érdekes foltosra égnek a használat során. Mivel nem tudtam, hogyan is álljak neki, a Youtube-on kezdtem keresgélni. Itt találtam egy videót, ami alapján csináltam egy próbát. Ez egész jól sikerült, ezért nekiálltam élesben is. Ehhez ez is kapott kívül-belül egy fekete alapot, majd erre kívül még egy MRP-172 fényes fekete réteget is. Erre került MRP-031 chrome, majd fotó alapján foltokban MRP-147 burnt iron, MRP-148 exhaust metal, MRP-009 white aluminium, majd MRP-271 smoke. Végül a foltos elszíneződéseket egy széttrancsírozott mosogatószivacson keresztül fújtam fel MRP-155 burnt metal blue, majd MRP-156 burnt metal violet színekkel.
A belső oldalra MRP-148-at, MRP-147-et és MRP-180-at fújtam "érzés" szerint. Száradás után a Pannoncolor 801-1 titán white és 816-2 yellow ochre olajfestékének kb. 10:2 arányú keverékével sugárirányban kifakítottam a lamellékat.
Száradás után összeragasztottam a két részt, és fotó alapján kapott még egy kis kékes-lilás elszíneződést. Fedőlakkot nem kapott, mert a törzsön belüli rész nem látszik, a fúvókákat pedig nem mertem lakkozni, mert így, lakk nélkül tűnt a leginkább valósághűnek a felület.
Fentiekkel párhuzamosan elkészült a kis kaloda is, amiben a beépítéséig lakott az egyik hajtómű. Azóta viszont nyoma veszett…
Pilótakabin
Második lépésként a pilótakabin összeállítása és festése következett. Itt is elmondható, hogy az alkatrészek pontosan illeszkednek, sorjátlanok és egészen részletesek. Az ülés igényes megépítéséhez is megvan minden a dobozban: a műanyag alkatrészeken kívül réz kiegészítők találhatók a hevederek, a lábelfogók és a pedálok kialakításához.
Nem is terveztem, hogy ide is feljavítókat szerezzek be. Ez akkor változott meg, amikor a rézből készült hevedereket a sokadik próbálkozás után sem sikerült életszerűre hajtogatnom és ebben a küzdelemben maradandó károsodásokat szenvedtek. Megrendeltem hát a Quinta Studio vonatkozó termékét, ami megoldotta a problémát: a hevedereken kívül tartalmaz néhány más részletet is.
Az ülés összeállítása egyszerű, 8 jól illeszkedő alkatrészből áll. A festése előtt viszont a feljavító miatt néhány apró mintát le kellett csiszolni a fejtámláról.
Zsírtalanítás után fekete MRP-LPB alapozót, majd MRP-005 fekete színt kapott. Az ülésre felragasztottam a 3D-s párnákat, hevedereket, katapultkart, stb. Ezután ezt is alumíniummal szárazecseteltem. Sajnos a képen jól látszik, hogy az ecset mégsem volt annyira száraz: kicsit túltoltam a dolgot. Mivel sok nem fog látszani belőle, így hagytam.
Következett a kabin padlózata, hátfal, szemközti és oldalsó műszercsoportok. Kellő kitartással a kit alkatrészeiből is szép műszereket lehet építeni, de a műszerenként különálló pici matricákhoz nekem nincs idegem. Ezért használtam fel a Quinta Studio 3D műszereit. Szépek, részletesek, méretpontosak és a színei is nagyjából passzolnak. Ahhoz viszont, hogy használni lehessen őket, a gyári panelekről le kellett csiszolni néhány kiálló elemet. Mikor ez megvolt, minden alkatrészt feketére alapoztam.
A padlózatot a pedálok körül vékony rétegben MRP-090 lemon grey-re festettem, majd ezt és a többi alkatrészt is MRP-277 russian cockpit blue-val átködöltem, hogy kapjak egy kékes-szürke árnyalatot, ami az igazi színt is jól közelíti és a 3D matricák színétől sem tér el nagyon.
Száradás után egy kis darab fénymásoló papírral addig dörzsöltem finoman a pedálok alatt és mögött a padlólemezt, amíg elő nem tűnt a "gyári" sárga alapozó színe. Lakkoztam, majd panelezővel, ahol szükséges és lehetséges, kiemeltem a kontúrokat.
Összeragasztottam az ülést és a hátfalat, majd miután az oldalsó panelekre felkerültek a műszerek, azokat is. Itt még alumíniummal szárazecseteltem kicsit a panelek éleit, imitálva a kopást, leverődéseket. Végül a botkormány és a szemközti műszerfal is helyére került. Egészen pofás lett szerintem.
Sárkány
A belső részek elkészülte után jöhetett a látványosabb rész: a törzsfelek előkészítése és összeillesztése. A gyártó a sárkány fő elemeit alsó és felső részre bontva készítette el, a felső részt gondosan külön csomagolva, a szárnyvégeken védőkerettel ellátva. Általánosan elmondható, hogy a felületek mindenhol hibátlanok, a panelvonalak élesek, szépen metszettek, mélységük, szélességük szerintem megfelelő. A szegecsek szintén jól kivehetők. Öntési hibát, beszívódást sehol sem tapasztaltam.
Felső törzsfél
Az építés a felső törzsféllel folytatódott. A kit tartalmazza a felső légbeömlőket nyitott és zárt állapotban is. Mivel azt tanultam itt a fórumon, hogy parkoló gépnél ezek zárva vannak, ezért a zárt állapotú alkatrészt választottam. A kopoltyúk mögötti rostélyt a doboz rézmaratásként tartalmazza, ez is a helyére került.
A gépágyú torkolatának áramvonalazó lemezét szintén kétféle közül választhatjuk ki, szerencsére van a nálunk szolgált típusnak megfelelő is.
Ez a törzsfél ezzel egyelőre szerkezetileg elkészült, részleges festése következett: a kabin körüli belső oldalak és a szélvédő alatti illetve a kabintető alatti részt feketével alapoztam. Ezután a szélvédő alatt MRP-005 fekete, a kabintető alatt pedig MRP-091 light grey lett. A belső részre pedig az MRP-277 került nagyon vékony rétegben, hogy egyezzen az elkészült kabin színével.
Ugyanilyen színű lett az ülés mögötti "biztosítékdoboz" is, de erről a gyárilag ráöntött alkatrészeket először le kellett csiszolni, hogy a Quinta 3D matricáját festés után rá lehessen ragasztani. Fúrtam még két-két pici furatot a dobozba és a kabin mögötti lemezbe is, majd ezeket összekötöttem egy-egy vékony barna műanyagcsővel, így imitálva a bemenő kábelkötegeket. Végül a helyére ragasztottam a kész kabint is, mivel ezt csak a törzsfelek összeillesztése előtt lehet megtenni.
Alsó törzsfél
Az alsó törzsfélbe kerülnek a futóműgondolák, melyek közül a főfutókét két-két darabból kell összeállítani, majd a helyére ragasztani. Mint máshol, az illeszkedések itt is rendben voltak, de szerencsére csak annyira ragasztottam be őket, hogy ne essenek ki.
Az orrfutó fészkéhez felhasználtam az Eduard maratását, mert igaz, hogy nem fog sok látszani belőle, de mégis nagyot dob az igazihoz való hasonlóságon.
A szárnyak belső oldalán jelölve van, de nincs kifúrva a függesztősínek rögzítőcsapjainak furata. Itt figyelni kell arra, hogy az APU-470 sínek hátsó csapjához nem megfelelő helyen van a furatjel! Ugyanígy a póttartály rögzítési pontjait is jelölik, de a fúrás ránk van bízva. Amire még figyelni kell: a gépágyú torkolatának burkolólemeze az alsó törzsfélen nincs jelezve, így ennek a kontúrjait magunknak kell bekarcolni és majd festésnél ezt is fémszínűre kell festeni…
A törzsfelek összeillesztése közel problémamentes, egyedül a főfutóaknák hajtómű felé eső végeit kellet minimálisan megerőszakolni, hogy a helyükre kerüljenek. Szerencsére a korábbi részleges ragasztás miatt ez nem okozott gondot. A pontos illeszkedés miatt feszültségmentesen összeragasztható a két fél, minimális tömítésre egyedül a szárnyak alsó felén van szükség: az alsó rész belefekszik a felső részben kialakított fészekbe és itt a két él között kb. fél milliméteres rész van, ami szépen tömíthető. (Már annak, aki tud szépen tömíteni. Én nem tudok.)
Az Eduard maratása tartalmaz még két oldallemezt az orrfutó munkahengerének fészkéhez, ezek is helyükre kerültek, majd jöhetett a festés. A hajtóműgondolák is fekete alapozót kaptak, erre MRP-038 light ghost grey fedőszínt, aztán fényes lakkot. Végül AK2072 panelezővel emeltem ki a részleteket. A LERX (Leading Edge Root eXtension - a szárnytő belépőélének meghosszabbítása az orr irányába) alsó és a szívócsatorna felső része közötti, utólag nehezen festhető kis rés miatt a LERX alsó részét még a csatornák felszerelése előtt feketével alapoztam. (És ugyanígy járt később a szívócsatorna felső része is.)
Szívócsatornák
A szívócsatornák összeállításával folytattam az építést. Ezeket is két félből kell összeállítani. Természetesen ezek is jól passzolnak egymáshoz, de aki nyitott redőnnyel szeretné megépíteni, annak a belső oldali ragasztási "varratot" is szépen el kell munkálnia, ami a hely szűkössége miatt elég macerás lehet. Én erre nem vállalkoztam, több okból sem. Egyrészt nem sok türelmem van a nagyon macerás dolgokhoz, másrészt nekem jobban tetszik lezárt redőnnyel. Harmadrészt hiába tanultam meg korábban azt is itt a fórumon, hogy parkoló gépnél a kopoltyúk zárva, a szívócsatornák nyitva vannak, ez a kellő időpontban nem ugrott be a fejembe. És egyébként is az első kettő ezt úgyis felülírta.
Redőnyként az Eduard maratásait használtam, amiket a kit eredeti alkatrészének segítségével hajlítottam meg a szükséges hullámos formára. Beragasztás után ezek alsó élei és a csatorna alsó élei közötti kis rést tömítőpasztával csaltam el. Helyére ragasztottam mindkettőt, majd a függőleges vezérsíkok következtek.
Vezérsíkok
Egy-egy "svanc" két félből, illetve a kormányfelületből áll össze, az illeszkedés itt is pontos. Ragasztás után mindössze áthúztam az éleket egy műkörmös polírozó hasábbal és már kész is volt. Szerintem. Ugyanis mindkét svanc külső oldalán két-két kis "talplemez" van kialakítva, amikre rá kell ültetni a T alakú hőszenzorokat. A gépekről készült fotókon is látszik, de az összeállítási rajz is jelzi, hogy a jobboldali vezérsíkon az egyiket le kell csiszolni, mivel ott csak egy szenzor van. Nálam ez valamiért elmaradt, de szerencsére olyan pici, hogy nem zavaró a jelenléte.
A vezérsíkok elé még be kell építeni a zavarótöltetek kazettáit. Itt is van választási lehetőségünk: vagy beépítjük a furatolt tetejű kazettákat, vagy egy-egy áramvonalazólemez-imitációval helyettesítjük azokat. Én ez utóbbit választottam.
Az egész építés során ez volt a kevés helyek egyike, ahol szükség volt minimális mennyiségű tömítőanyag használatára. A vezérsíkok és a kazettatartó "nyúlványok" törzshöz csatlakozó élei és a törzs felülete közé kentem egy kis Vallejo Plastic Putty-t. (Ezt én hegyes, vagy félkör alakú vizes szilikonecsettel szoktam behúzni az élekbe, a felületek egymáshoz képesti szögének függvényében.)
A függőleges vezérsíkokkal egyidőben a vízszinteseket is elkészítettem. Az útmutató szerint ezeket is a törzsfelek összeállításakor kell a helyükre illeszteni, mert úgy vannak csapolva, hogy a későbbiekben mozgathatók maradjanak, nem kell ragasztani. Én a jobb hozzáférhetőség miatt nem követtem az utasítást, de jól is tettem, mert így sokkal egyszerűbb volt a festés és a még hiányzó részek felszerelése.
Szárnyak
A szárnyak befejezéséhez még szükség volt a be- és kilépő oldali elemek beépítésére. A lehajtható belépőéleket külön elemként adja a gyártó, de a pozícionáló csapok miatt lehajtott állapotban nem építhetők be. A fékszárnyakkal ugyanez a helyzet. Valószínűleg e csapok levágásával megoldható lenne a kitérített állapot is, de nekem ez nem volt célom.
Más a helyzet a csűrőlapokkal: ezeket kitérítve is be lehet építeni. Arra kell figyelni, hogy a mozgató hidraulika rudazata elérjen a bekötési pontig (főleg fölfelé kitérítésnél). Én rutinosan az egyiket felfelé a másikat lefelé néhány fokkal kitérítve ragasztottam be, mondván, hogy hát így működnek a csűrők. Hát nem! Mint a tisztelt kollégák felhívták rá a figyelmemet, parkoló gépnél mindkettőnek felfelé kellene állnia kb. 5 fokban. Na, megpróbáltam a kész maketten egy kicsit megfeszegetni a lefelé konyulót, hátha enged a ragasztó és tudok állítani rajta. De bizony az úgy odakötött, hogy nem is mertem jobban feszegetni. Ez már így marad…
Hajtómű beépítés
A hajtóművek beépítése következett. Mindkettőn van egy-egy pozícionáló tüske, ami segítené a helyes beépítést, de ez sehogyan sem akart sikerülni. Levágtam hát őket, így valamelyest javult a helyzet, de a hajtóműburkolatokkal együtt végzett szárazpróbák még mindig azt mutatták, hogy a hajtóművek nem engedik a burkolatokat pontosan a helyükre kerülni. Érdekes módon ez a probléma csak a baloldalon jelentkezett. Végül úgy sikerült megoldani az illesztést, hogy az ide kerülő hajtómű beömlő oldalát (ami ugye nem fog látszani), illetve a burkolólemez belső oldalán lévő bordát kicsit megfaragtam. Így már egész jól passzolt minden, be is ragasztottam őket gyorsan. Kevés tömítőpasztával behúztam a szívócsatorna és a hajtóműburkolatok törzshöz illeszkedő éleit. Festés előtt még hátra volt a célzóberendezés és a szélvédő alatti rész kidolgozása.
Szélvédő és kabintető
A szélvédő alatti részt egy neten talált fotó alapján próbáltam kialakítani. Ezt a felületet még az építés elején feketére festettem. Most a talált kép alapján fúrtam bele két 0,4-es furatot és ezeket összekötöttem egy fémszínű és egy fényes vörösre lakkozott maghajlított drótdarabbal, így imitálva valamiféle kábelköteget.
A célzóberendezés alkatrészeit a készlet maratásként tartalmazza. A vetítőlencsét MRP-264 yellow clear festékkel sárgára színeztem és a helyére ragasztottam. A HUD üvegét tartó fém állványt meghajlítás után feketére festettem és ez is a helyére került. Mielőtt az átlátszó fóliaként megkapott üveget is beragasztottam volna, minimális mértékben alumínium színnel szárazecseteltem az éleket. A szélvédőt kívül-belül maszkoltam, majd a belső oldalt feketével alapoztam, utána MRP-277-tel a kabin színére fújtam. A belső maszkot leszedtem, a szélvédőt a helyére ragasztottam.
A kabintetőt a bele építendő "válaszfal" beépítésével kezdtem, majd a belső üvegfelület maszkolásával folytattam. A belső oldalak és a válaszfal festése a szélvédővel megegyező módon és színben történt. Színre fújás után fényes lakk következett, hogy szürke panelezővel a textúrákat ki lehessen emelni.
A kabintető külső oldalát a szigetelés festésére méretezett szalagokkal maszkoltam, és MRP-355 russian cockpit sealant színnel megfújtam ennek vonalát. Eltávolítottam a maszkokat, néhány órányi száradás után pedig újramaszkoltam a teljes üvegfelületet, most már lefedve a szigetelést is.
A kabintetőt vékony gyurmaragasztó-kukaccal a helyére illesztettem, hogy együtt tudjam majd festeni a komplett sárkányt.
Orrkúp
Festés előtti utolsó lépésként már csak az orrkúp beépítése volt hátra. Mivel nem a gyári pitotcsövet akartam felhasználni, először a feljavítóként beszerzett Mini World pitot illesztő csapjának méretére fúrtam fel az orrkúpon meglévő furatot.
A szerelési utasítás ugyan nem figyelmeztet rá, de szükség van a makett orrának lesúlyozására. Erre ideális és elegendő tér van az orrkúp belsejében. Sajnos nem mértem meg, hogy mennyi súlyt tettem bele, de kb. 1 mm átmérőjű ólomgolyókkal nagyjából ¾-ig töltöttem fel az orrkúpot, ami elégnek bizonyult. A golyókat folyékony CA ragasztóval locsoltam meg, majd miután kiszáradt, még egy vékony sztirol koronggal is lezártam a terüket, nehogy évek múlva esetleg elkezdjenek szétszéledni… Az orrkúp illeszkedése a törzshöz mintaszerű, semmiféle utómunkát nem igényelt.
Festés
Ettől a feladattól mindig nagyon tartok, hiszen egy rosszul sikerült festéssel az egész addigi munkát agyon lehet csapni. Az elkövetett hibák pedig általában csak körülményesen javíthatók és a munkamorálomra is nagyon rosszul hatnak. De nincs mit tenni, neki kell állni, így nem maradhat!
Már a makett beszerzésekor eldöntöttem, hogy az eredeti orosz szürke-zöld festéssel szeretném elkészíteni a 29-est. A 22-es oldalszámúra pedig azért esett a választás, mert Sztraka Ferenc két fotója e gépről már régóta nagyon tetszik, a falamon is ki van rakva.
A festés előkészítése a gumikesztyű felhúzásával kezdődött és innentől kezdve az utolsó lakkréteg felviteléig csak így nyúltam a maketthez.
A hajtóműfúvókák már korábban elkészültek, ezért ezekre fóliából készült "csöveket" húztam maszkolásként. A futóműgondolákat szivaccsal és MRP masking putty-val maszkoltam.
Az egész makettet MRP-DG zsírtalanító folyadékkal áttörölgettem, majd MRP-LPB fekete alapozóval annyi vékony rétegben lefújtam, ahánytól már a teljes felület homogén, igazi mélyfekete nem lett. (Talán 3-4 réteg lehetett.)
Néhány nap száradás után a teljes felületet 2000-es polírpárnával szárazon átpolíroztam, hogy lehetőleg mindenhol tükörsima legyen. Ez a nagy felületek miatt viszonylag egyszerű művelet volt. Polírozás után sűrített levegővel, illetve kis mikroszálas kendővel portalanítottam a makettet.
A fedőszín felvitele előtt még MRP-004 white-tal összefoltoztam minden panelt (az alsó részen kevésbé intenzíven, mint felül), illetve a hajtóművek környékén még egy kevés MRP-378 deep buff színű folt is került a fehér mellé.
Mikor ez megvolt, a kis kendőmmel ismét áttöröltem a makettet. (Ezt általában rétegenként meg szoktam tenni, hogy az esetlegesen nem betapadt pigmenteket eltávolítsam. Ez különösen fémszínű festésnél jótékony hatású.)
Az MRP kínálatában megtalálhatók a 091 light grey és a 092 light green-grey festékek. Ezek elég jól közelítik az új állapotú eredeti orosz szürke-zöld gépek színeit, ezért én is ezeket használtam.
Az MRP-091 fedőszín fújása előtt maszkoltam a dielektrikus paneleket a LERX-en, a gerincen, a svancokon és persze az orrkúpot. Maszkolni kellett még bal oldalon a gépágyú torkolatának borítólemezét (az alsó felét is!), illetve a baloldali kopoltyú előtti rostélyszerű lemezt, továbbá a szívócsatornák belső oldalát és a redőnyöket is.
A szürke alapszínt 8 nagyon vékony rétegben fújtam fel, hogy a foltozás hatása megmaradjon. A későbbi MRP-092 zöld részek alá ismét fehér foltokat fújtam, a zöld foltok helyének elhatárolásához az MRP masking putty-ból sodort kb. 1 cm átmérőjű kukacokat használtam, épp csak rátéve a makettre. Így a felületre merőleges fújás kevésbé eredményezett éles átmenetet a színek között, volt némi átszóródás. A zöld szín 3-4 rétegben került fel.
A törzzsel párhuzamosan készült a későbbiekben felszerelésre kerülő alkatrészek festése is. Ilyenek a futóműaknák ajtajai, a vízszintes vezérsíkok, APU sínek, rakéták és a segédpitot.
A fő színek után az eddig maszkolt részek következtek. A dielektrikus panelek és az orrkúp MRP-047 dark grey színt kaptak, a torkolatborítás, a fémrostély és a hajtóműfúvókákra boruló hővédő(?) lemez először MRP-172 fényes feketét, fedőszínként pedig MRP-003 super silver-t. A hővédő minden második lamelláját ezen felül MRP-030 steel színnel is megfújtam.
Maszkoltam a kabintól az orrkúpig tartó orr-részt, amit MRP-005 feketére festettem. Szintén fekete lett a függőleges vezérsíkok tetején lévő szürke dielektrikus panelek belépőéle is. Az orrkúp alján végigfutó kábelt két csík maszkolószalag közé fogtam és nagyon világos szürkére szárazecseteltem.
A szívócsatornák belső oldala MRP-038 light ghost grey színű, míg a redőnyök az MRP-038 és az MRP-372 light grey 1:1 arányú keverékéből adódó, nagyon világosszürke lett. A szívócsatornák éleit kívül-belül kb. 0,5 mm szélességben MRP-151 bronz és MRP-149 gunmetal szinek kb. 4:1 arányú keverékével fújtam.
Ezzel a festés oroszlánrésze el is készült. És nem igazán tetszett: a zöldet nagyon zöldnek találtam. Lehet, hogy egy réteggel kevesebb elég lett volna. Kevertem a zöldhöz egy kis fehéret és még ettől is kevesebb szürke alapszínt, aztán ezzel még átködöltem a túl zöldnek vélt részeket. Valamelyest jobb lett, ezért úgy voltam vele, hogy mivel fújással úgysem nagyon tudok már javítani a helyzeten, lakkozom és felmatricázom a madarat.
Matricázás
A magyar matricázáshoz a HAD 48249 és 48111 számú íveit használtam, míg a maketthez gyárilag szovjet, orosz és szír matricákat kapunk. (Megjegyzés: a gyári matricázási útmutató és a gyári matricaívek számozása több helyen is eltér!) A fixálás a Tamiya Mark Fit Strong folyadékával történt.
A matricázás előtt ismét áttöröltem és levegővel portalanítottam a makettet, majd MRP-048 fényes lakkal 3-4 vékony rétegben lelakkoztam. Ezt követően több estén át tartó pepecselés vette kezdetét, mire minden a helyére került. Ráadásul az első dongós századjelvényt sikerült fordítva felragasztani, ami csak akkor tűnt fel, amikor néhány nap múlva körbeértem és az ellenkező oldali volt soron. Mivel tartalékdongóm nem volt, így ez is tolatva került a helyére.
Matricázás után két vékony réteg fényes lakkal fújtam le ismét a makettet, majd nekiálltam panelezni.
Antikolás
A panelezést a Tamiya sötétszürke festékével terveztem elkövetni, mert nagyon nem tetszik, amikor egy maketten már messziről ordítanak a fekete vonalak. Szerintem ez teljesen életidegen, legalábbis én még nem láttam sem képen, sem élőben olyan gépet, ahol a panelek közti rés annyira szembetűnő lenne. Ebből a szürkéből viszont szinte semmi sem látszott, ezért végül a Tamiya fekete panelezőjével folyattam be a réseket, vonalakat. Ez már jobb volt. Szerencsére a makett vonalai annyira finomak, vékonyak, hogy talán itt nem is lehet túlzásba esni. A szélvédő alsó részén lévő szegecssort és az előtte lévő feketére festett rész vonalait fehér panelező festékkel folyattam be.
Azért, hogy a még mindig túl steril látványt nyújtó gépet kissé viseltesebbé tegyem, szinte az egészet a MIG P281 black wash bemosójával kentem le. (Biztos, ami biztos, ezt azért előtte az egyik vízszintes vezérsíkon már kipróbáltam. Úgy tűnt, működik!)
Kb. félórányi száradás után, amikor már szemmel láthatóan "meghúzott" a bemosó, konyhai papírtörlővel visszatöröltem az egészet. Az eredmény tetszett, a szürke és zöld alapszínek árnyalatai sokkal közelebb kerültek egymáshoz, de a panelezés mégsem vált túlzóvá, szinte semmit sem változott. Az egész felület kapott viszont egy jó szürkés "koszos" réteget és mintha a fedőszínek alá fújt fehér foltozás is jobban előtűnt volna.
Egyéb elfoglaltságok miatt több mint egy hónapig nem volt alkalmam a makettel foglalkozni, viszont így volt ideje a bemosónak is rendesen kiszáradni. Mivel a zöldet még midig egy kicsit erősnek éreztem, ezért a Pannoncolor 801-1 titan white olajfestékével az összes zöld panelt (és néhol a szürkéket is) tovább fakítottam. Így már tetszett.
Egyéb alkatrészek
Amíg az olajfesték száradt, felmatricáztam az APU síneket, és a rakétákat.
A törzsféklapok feljavításához az Eduard maratását használtam. Ehhez a gyári alkatrészek felületéről a jelzett részeket le kell csiszolni, de megéri a fáradtságot! Az Eduard alkatrészeinek felhasználásával nagyon életszerű féklapok készíthetők.
Ezek belső felületeit fekete alapozás után a futóműaknák színére festettem, ami így utólag szerintem hiba volt. Fotók alapján talán valamilyen matt alumínium közelebb lett volna a valósághoz.
Megfestettem az aknaajtók, a törzsféklapok mozgatómechanikáit, hidraulikus munkahengereit is. Ez meglehetősen aprólékos munka, mivel egyes alkatrészek nagyon picik, és rajtuk a munkahenger-részeket külön kell maszkolni, hogy króm színre lehessen fújni. Ilyen esetekben az MRP masking putty tett jó szolgálatot.
A futóműaknák ajtajára felszereltem a réz zsanérokat és a fényszórókat, amik vékony rézdrótból kábelezést is kaptak. (Sajnos nem tudom, hogy hogyan lehetne megcsinálni egy fényszórót élethűen, ezért az enyémek "kicsit" be vannak mattulva.)
Mivel túl aránytalannak találtam, ezért még festés előtt levagdostam a makettről az összes statikus kisütőpálcát. Ebből régebben beszereztem két csomag Air Master gyártmányú, szép és arányos méretűt a tervezett MiG makettjeimhez. Egy csomag 14 darabot tartalmaz, a MiG-29-hez 10 darabra van szükség. Ezeket MRP-009 white aluminium színre festettem, a végüket pedig Revell 37 vörösesbarnára.
Az egészen apró alkatrészeket hagytam a végére: az állásszögadókat, a szigonyantennát és az orron, illetve a függőleges vezérsíkokon lévő hőszenzorokat feketével alapoztam, majd fényes feketére fújtam. Ezt követte az MRP-031 krómfestéke. Ugyanígy festettem a kabintetőt nyitó munkahengert is.
Ezeket az alkatrészeket egyelőre félretettem, mivel még a futóművekkel sehogy sem álltam.
Futóművek
A készletben található alkatrészekből kicsit egyszerűsített futószárakat lehet építeni, de az Eduard #48772 maratásai közt mind az orr-, mind a főfutókhoz akad néhány alkatrész. Az elektromos és hidraulikus vezetékek viszont hiányoznak, azokat nekünk kell pótolni. A keréktárcsákat és a gumikat külön darabokként kapjuk, a gumikat terhelt formájúra öntötték.
Ezek közül viszont egyiket sem használtam, mert amikor keresgéltem a neten a készlethez elérhető feljavítók között, rábukkantam a Metallic Details 3D nyomtatott futómű szettjére, aminek nem tudtam ellenállni! A képek alapján nagyon részletes, szép felületű nyomatként adják a futószárakat, keréktárcsákat, gumikat (terheletlenül) és a munkahengereket is. Kb. 2 hét alatt érkezett meg a csomag Ukrajnából, és kibontás után sem okozott csalódást: szép, részletes felületek, éles kontúrok mindenhol. Egy dolog, ami annyira nem tetszett: nagyon rideg, törékeny anyagból nyomtatták, ezért az alkatrészek leválasztását a támaszokról nagyon óvatosan kell végezni! Az orrfutó esetében ez nekem nem sikerült: a futószár és a kitoló-támasztó munkahenger találkozási pontjánál kettétörött a nyomat. Mint utóbb kiderült, ez nem is volt akkora probléma, sőt…
Az alkatrészek szinte semmilyen utómunkát nem igényeltek (nem voltak sorjásak, a támaszok nyomtalanul eltávolíthatók voltak), mindössze a főfutók bekötési pontjait kellett egy kicsit a fogadó rész méretéhez és ragasztási felületéhez alakítani. Ez szikével és egy kis csiszolással néhány perc alatt megvolt. Arra kellett ügyelni, hogy a csatlakozó felületeket úgy csiszoljam össze, hogy a futószárak a megfelelő szögben álljanak a helyükön.
A szárazpróbák során kiderült, hogy az orrfutót mozgató munkahenger és burkolat (amit letörtem) kb. 2,5 mm-rel rövidebb, mint kellene: ha a burkolat van jó helyen, akkor a munkahenger nem éri el a futószárat, ha a munkahenger van jó helyen, akkor viszont a burkolat nem fedi a munkahenger fészkének az első részét. Ezt úgy javítottam, hogy levágtam a munkahengernek az áramvonalazó lemez alól kilógó részét, majd ebbe a csonkba fúrtam egy kb. 2 mm mély 0,8-as furatot. Injekciós tűből pedig vágtam egy megfelelő hosszúságú darabot, amit a furatba ragasztottam. Így lett egy szép fényes munkahengerem, amit már festeni sem kellett.
A futóműalkatrészeket darabonként festettem: először mindent MRP-LPG szürke alapozóval fújtam le, majd a gumikat MRP-173 tyre rubber, a keréktárcsákat MRP-032 green, a futószárakat és a felverődések ellen védő rácsot pedig MRP-242 sky grey színekkel. A futószárakon a különféle csöveket, kábeleket Tamiya LP-1 black és LP-70 gloss aluminium színekkel húztam ki, a felnik agy részét AK F-324 gun metal, az éleket, peremeket pedig AK F-326 light metal színnel szárazecseteltem néhol.
A gumik kivételével mindent fényesre lakkoztam, majd felraktam a matricákat, illetve fekete panelezővel kiemeltem a részleteket. Száradás után még kaptak 2 vékony réteg MRP-125 semigloss lakkot. Összeszereltem a futóműveket és ezzel már minden készen állt a végső összeállításhoz.
Végjáték
A végszerelést a kabin előtti KOLSZ berendezéssel kezdtem: a búra alatti részt ezüstszínűre festettem, majd vékony csík maszkolószalaggal és MRP masking putty-val úgy maszkoltam az egészet, hogy a búra és a ház közötti vékony sávot MRP-355 tömítésszínre le tudjam fújni.
Következett a segédpitot, illetve az ellenkező oldalon és a függőleges vezérsíkok oldalán a hőszenzorok, majd a gerincen lévő antenna rögzítése.
Ezek után álltam neki a fékernyőtok és a nyitott állapotú törzsféklapok felszerelésének. A tokot egy fotó alapján még kiegészítettem egy, a zárszerkezetéhez vezető vezetékkel is. A féklapok és a munkahengereik pozícionálása és beragasztása egy kis gyurmaragasztó segítségével simán ment. Sajnos ezzel a nyitott állapottal a makettező társak szerint hibát követtem el, merthogy parkoló gépnél a zárt állapot az életszerű. Igazuk van.
A makett alsó fele következett. Itt mindkét oldalon a törzstől kifelé haladva először a főfutóakna ajtaját, majd a futószárat és munkahengerét, majd a külső ajtót ragasztottam be. A futószár megfelelő dőlésszögének beállításához kerestem egy oldalról készült fotót és a monitoron egy papírlapra átrajzoltam a szívócsatorna alsó élét és a futószár hossztengelyét. A metsződő vonalak mentén elvágtam a papírt és ezeknek az éleknek a segítségével állítottam be a szöget. A főfutók összeállításánál nem tűnt fel, de most, hogy a helyükre kerültek, azt tapasztaltam, hogy a kerekek egy kicsit nagyobb mértékben "terpesztenek", mint a valóságban. Sajnos ezzel már nem tudtam mit kezdeni, így maradt.
A függesztősínek felszerelésével folytattam. Az ezek illesztőcsapjaihoz szükséges furatokat még a törzsfelek összeillesztése előtt kifúrtam a jelzett helyeken. Akkor ezek pozícióját nem ellenőriztem, ezért most derült ki, hogy az APU-470-hez tartozó hátsó furatok nem jó helyen vannak. Újrafúrtam őket, a régieket pedig tömítetlenül hagytam, hiszen takarásban maradnak továbbra is.
Az orrfutó magasságának beállításával küzdöttem kicsit: ha a gyártó által (szerintem) elképzelt rögzítési ponton rögzítettem volna, akkor túl mélyen ülne a gép orra. Szerencsére ki lehet emelni a futószárat a megfelelő magasságba, de ekkor csak az akna oldalához lehet ragasztani azt. Ez nem okoz gondot, mert így is stabilan áll és nem is látszik a turpisság. A támasztó-mozgató munkahengert és az akna ajtajait ez után illesztettem a helyükre. És mikor ez is kész volt, akkor vettem észre, hogy az orrfutón lévő fényszóróról teljesen megfeledkeztem. Utólag megpróbáltam ugyan egy kis króm festékkel kifesteni a fényszóróházat, majd fényes lakkból az üvegbúrát "beleimitálni", de nem lett az igazi. Szerencsére nem nagyon látszik…
Az utolsó lépések egyikeként beragasztottam a vízszintes vezérsíkokat. Pirossal és zölddel megfestettem a szárnyvégeken a helyzetjelző lámpákat, valamint fehérrel a besugárzásjelző érzékelőket és SRO antennákat. Felkerültek az IFF/SRZ antennák is, valamint a krómra festett pitotcső is. Mikor már szinte minden a helyén volt, MRP-127 matt lakkal lefújtam az egészet a futóművek kivételével.
A gépet teljes fegyverzetben kívántam bemutatni, így a sínekre felkerültek a félfényesre lakkozott R-27R és R-73 rakéták is.
Leszedtem a kabinról és a hajtóművekről a maszkokat. Lefeszegettem a korábban gyurmaragasztóval beragasztott kabintetőt, amit nyitott állapotban terveztem beépíteni. A benne lévő három tükröt a készlet tartalmazza maratásként. Ezek hátsó oldalát a kabin színére, a tükör oldalát fényes feketére, majd króm színűre fújtam. A tükrök élét fekete alkoholos filccel húztam körbe, így lett egy kis keretük is.
A készletben megvan a nyitó-támasztó munkahenger is, amit már korábban lefestettem. Most akárhogy próbáltam, sehogy sem akart rendesen elférni a neki szánt helyen: vagy a biztosítékdoboz volt útban, vagy a kabintető hátsó része nem volt jó helyen. Nem kísérleteztem vele sokáig: injekciós tűből vágtam egy megfelelő hosszúságú darabot, ebből lett a munkahenger. Egyébként szinte semmi nem látszik belőle.
És elérkezett a legutolsó lépés: felragasztottam az állásszögadókat, a szigonyantennát és végül a 10 darab statikus kisütőpálcát. Kész vagyok!
Utószó
Visszagondolva a márciustól decemberig tartó építési időszakra, szinte csak kellemes emlékeket idéz fel bennem ez a G.W.H makett. Nem tudom, hogy mennyire alakhű, jó helyen van-e rajta minden panel, szegecs, stb., de nem is igazán foglalkoztat! Az építése kellemes kikapcsolódást nyújtott az elejétől a végéig, az illeszkedések és az építhetőség szempontjából le a kalappal a gyártó előtt.
Nem véletlenül írtam a címben, hogy "Nagyvas" - nagy élvezet!
|
| GWH L4811 |
|
| KESZI |
|
| Hajtóm |
|
| Hajtóművek |
|
| Hajtómű festékek |
|
| Katapult |
|
| Pilótakabin |
|
| Pilótakabin |
|
| Sárkány |
|
| Sárkány |
|
| Sárkány |
|
| Sárkány |
|
| Sárkány |
|
| Sárkány |
|
| Festés |
|
| Festés |
|
| Festés |
|
| Festés |
|
| Festés |
|
| Festés |
|
| Futóm |
|
| Futóm |
|
| Futóm |
|
| Futóm |
|
| Futóm |
|
| Futóm |
|
| Futóm |
|
| MiG-29 |
|
| MiG-29 |
|
| MiG-29 |
|
| MiG-29 |
|
| MiG-29 |
|
| MiG-29 |
|
| MiG-29 |
|
| MiG-29 |
|
| MiG-29 |
|
| MiG-29 |
|
| MiG-29 |
|
| MiG-29 |
|
| Közreműködők |
2024.01.07.
Utolsó módosítás: 2024.01.08.
Utolsó módosítás: 2024.01.08.