ZiL-135 Frog-7
1:72, Armada Hobby
No.E72021
Pintér György - Múzeumi krimik
Már éppen benne voltam a magyar szolgálatban állt föld-föld "nagyrakéta", a Tapolcán állomásoztatott R-11M építésében, amikor előkerült egy jó ideje a polcon várakozó doboz. Az Armada Hobby terméke. E cég gyártmányaival már volt több találkozásom. Ha azt mondom, hogy a tapasztalatok vegyesek, akkor nagyon finoman fogalmaztam. Úgy vagyok vele, mint az Amodel repülőivel. Előnyük, hogy olyasmit gyártanak, amit más nem. Ezzel a felsorolás vége. Igaz, találkoztam szépen elkészített készletükkel is, mint a Csepel CS-800-as vontató, de ez a mostani készlet nem az. Lehetséges, hogy nem mindenki fogott ki ilyen hibákat?
Már a kicsomagoláskor feltűnt, hogy a nyolc kerék közül három az öntés során sérült. Az, hogy buborékos, előfordul és javítható. De az, hogy szép, kék színű fóliadarabok - gondolom a formaleválasztó darabjai - ragadtak az amúgy anyaghiányos gumiabroncsokba, az egy ilyen árú készletnél már durva. Nem örültem neki.
Ezek a hibák azonban, bár bosszúságot okoznak, de javíthatók, így elkészülhet a néphadsereg "kisrakétája", a 70 km hatósugarú föld-föld rakéta és az ő ZiL-135-ös mobil indítóállványa.
Az 1963-ban rendszeresített, szovjet gyártású, szilárd hajtóanyagú rakéta volt a néphadseregben, a szárazföldi erők második legnagyobb hatótávolságú fegyvere. Indítása kevésbé volt macerás, mint a folyékony hajtóanyagú R-11M-nek, amiket a nyolckerekű "Zsófi" cipelt a hátán. Az a hordozó a MAZ gyár terméke volt, míg a kisrakétákat (amiknek indulótömege csaknem 2 tonna volt) a ZiL-135 "Csotri" vitte. Negyedórával a település után útnak indíthatták a több mint féltonnányi halált, míg a nagytestvér R-11M-nek ehhez egy órára volt szüksége.
Persze az építést itt is anyaggyűjtés előzte meg. Találtam a Youtube-on egy oktatófilmet, ami bemutatta a rakéta felhasználását, érdekes volt.
A dobozt kinyitva a megszokott bombabiztos csomagolással találkoztam. Két fémmaratás lap tette izgalmassá a világosszürke, néhol fehér, esetleg sötétszürke alkatrészhalmazt. Nem igazán értettem, mi ez a színkavalkád, de ez legyen a legnagyobb hiba! Felkészültem ugyan, hogy a hosszú alkatrészek vetemedettek lesznek (volt már ilyen, ráadásul az teherautó alváz volt), de igazából nem találkoztam hurkaként meggörbült rakétatesttel vagy indítósínnel.
A mellékelt összeállítási rajz részlete, lépésről lépésre követhető.
A munkát a kerekek megjavításával kezdtem. A lyukakat tömítőanyaggal tüntettem el, aztán persze csiszolás, alakítás.
A következő lépés az alváz elkészítése volt. Az idomok leválasztása után csak kevés sorjával kellett megküzdeni és összeállt a drabális kinézetű alváz. Vetemedést találtam a rakéta vezetősínjénél. Vízszintesen és függőlegesen is meg volt görbülve az amúgy nyílegyenes alkatrész. A valóságban ezzel emelik a megfelelő szögbe a rakétát. Némi forróvizes kúra jót tett és a hiba megjavult. Elkészítettem a rakétát. Négy fém stabilizátorszárny mellé kaptam - szintén fémmaratás - fékezőlapokat. Maga a rakéta fehér színt kap majd.
A ZiL-135 kabinjában bőven volt fölösleges megfolyás, amit ki kellett vagdosni onnan. Beépítésre került a motorpár. (A járművet két motor mozgatja, amik egy-egy oldal négy-négy kerekét hajtják meg. Hiba esetén a differenciálmű állításával akár egy működő motorral is menetképes. Az első és a leghátsó kerékpár kormányozható.)
A kardántengelyek csatlakozási pontjai nem igazán láthatók a mellékelt rajzon. A kabin berendezése finoman szólva is jelképes. Semmi közelebbi infó nincs róla. Arról nem beszélve, hogy a belső fala olyan girbe-gurba, mint a munkahelyem falai egy kiadós török ostrom után. Muszáj volt felkeresnem néhány orosz oldalt, ahol látható volt pár részletfotó. A kabinra, kívülről, viszonylag bőséges fémmaratás jutott. Fel is dobták ezt a részt. Az "üvegezés sajáterős". Azaz a Scud-B-ből megmaradt Revell-es sztirol lap kerül, persze megfelelő méretre vágás után az üresen nézegető nyílásokba. Hogy élethűbbé tegyem a látványt, húzott szálból ablaktörlőket is elhelyeztem a szélvédőn.
Hasonlóképpen szegényes az indítóállvány rajzon lévő "berendezése".
Magának az indítósínnek a pozícionálása elég komoly munkát adott, lévén az ezt adó műgyanta tömb eléggé súlyos... és némileg vetemedett.
A dupla hosszúságú, a két középső tengely kerekeit fedő sárhányó alaposan el volt tekeredve. Muszáj lesz megfürösztenem némi forróvízben.
Az "apróságok" tesznek széppé egy makettet. Nos, egyre inkább az az érzésem, hogy az alkatrészeket ötletszerűen pakolták a zárható zacsiba. Van, amiből három is van – és egy kellene, van, amiből egy sem, pedig kettőre is szükség volna. Elkészíthető volna a makett menet közbeni helyzetben és akár kilövés előtti állapotban is. A rakéta indítása előtt négy jókora talppal "le kell talpalni" a járművet. No, ehhez kaptam szépen elkészített kör alakú talpakat. Tényleg szépek. Komolyan! A 38-as számmal jelzett alkatrészből, amivel a letalpalt állapotot lehetne elkészíteni, egy darabot sem. Legyünk kreatívak? Legyünk! De azért bosszantó.
Már a kicsomagoláskor feltűnt, hogy a nyolc kerék közül három az öntés során sérült. Az, hogy buborékos, előfordul és javítható. De az, hogy szép, kék színű fóliadarabok - gondolom a formaleválasztó darabjai - ragadtak az amúgy anyaghiányos gumiabroncsokba, az egy ilyen árú készletnél már durva. Nem örültem neki.
Ezek a hibák azonban, bár bosszúságot okoznak, de javíthatók, így elkészülhet a néphadsereg "kisrakétája", a 70 km hatósugarú föld-föld rakéta és az ő ZiL-135-ös mobil indítóállványa.
Az 1963-ban rendszeresített, szovjet gyártású, szilárd hajtóanyagú rakéta volt a néphadseregben, a szárazföldi erők második legnagyobb hatótávolságú fegyvere. Indítása kevésbé volt macerás, mint a folyékony hajtóanyagú R-11M-nek, amiket a nyolckerekű "Zsófi" cipelt a hátán. Az a hordozó a MAZ gyár terméke volt, míg a kisrakétákat (amiknek indulótömege csaknem 2 tonna volt) a ZiL-135 "Csotri" vitte. Negyedórával a település után útnak indíthatták a több mint féltonnányi halált, míg a nagytestvér R-11M-nek ehhez egy órára volt szüksége.
Persze az építést itt is anyaggyűjtés előzte meg. Találtam a Youtube-on egy oktatófilmet, ami bemutatta a rakéta felhasználását, érdekes volt.
A dobozt kinyitva a megszokott bombabiztos csomagolással találkoztam. Két fémmaratás lap tette izgalmassá a világosszürke, néhol fehér, esetleg sötétszürke alkatrészhalmazt. Nem igazán értettem, mi ez a színkavalkád, de ez legyen a legnagyobb hiba! Felkészültem ugyan, hogy a hosszú alkatrészek vetemedettek lesznek (volt már ilyen, ráadásul az teherautó alváz volt), de igazából nem találkoztam hurkaként meggörbült rakétatesttel vagy indítósínnel.
A mellékelt összeállítási rajz részlete, lépésről lépésre követhető.
A munkát a kerekek megjavításával kezdtem. A lyukakat tömítőanyaggal tüntettem el, aztán persze csiszolás, alakítás.
A következő lépés az alváz elkészítése volt. Az idomok leválasztása után csak kevés sorjával kellett megküzdeni és összeállt a drabális kinézetű alváz. Vetemedést találtam a rakéta vezetősínjénél. Vízszintesen és függőlegesen is meg volt görbülve az amúgy nyílegyenes alkatrész. A valóságban ezzel emelik a megfelelő szögbe a rakétát. Némi forróvizes kúra jót tett és a hiba megjavult. Elkészítettem a rakétát. Négy fém stabilizátorszárny mellé kaptam - szintén fémmaratás - fékezőlapokat. Maga a rakéta fehér színt kap majd.
A ZiL-135 kabinjában bőven volt fölösleges megfolyás, amit ki kellett vagdosni onnan. Beépítésre került a motorpár. (A járművet két motor mozgatja, amik egy-egy oldal négy-négy kerekét hajtják meg. Hiba esetén a differenciálmű állításával akár egy működő motorral is menetképes. Az első és a leghátsó kerékpár kormányozható.)
A kardántengelyek csatlakozási pontjai nem igazán láthatók a mellékelt rajzon. A kabin berendezése finoman szólva is jelképes. Semmi közelebbi infó nincs róla. Arról nem beszélve, hogy a belső fala olyan girbe-gurba, mint a munkahelyem falai egy kiadós török ostrom után. Muszáj volt felkeresnem néhány orosz oldalt, ahol látható volt pár részletfotó. A kabinra, kívülről, viszonylag bőséges fémmaratás jutott. Fel is dobták ezt a részt. Az "üvegezés sajáterős". Azaz a Scud-B-ből megmaradt Revell-es sztirol lap kerül, persze megfelelő méretre vágás után az üresen nézegető nyílásokba. Hogy élethűbbé tegyem a látványt, húzott szálból ablaktörlőket is elhelyeztem a szélvédőn.
Hasonlóképpen szegényes az indítóállvány rajzon lévő "berendezése".
Magának az indítósínnek a pozícionálása elég komoly munkát adott, lévén az ezt adó műgyanta tömb eléggé súlyos... és némileg vetemedett.
A dupla hosszúságú, a két középső tengely kerekeit fedő sárhányó alaposan el volt tekeredve. Muszáj lesz megfürösztenem némi forróvízben.
Az "apróságok" tesznek széppé egy makettet. Nos, egyre inkább az az érzésem, hogy az alkatrészeket ötletszerűen pakolták a zárható zacsiba. Van, amiből három is van – és egy kellene, van, amiből egy sem, pedig kettőre is szükség volna. Elkészíthető volna a makett menet közbeni helyzetben és akár kilövés előtti állapotban is. A rakéta indítása előtt négy jókora talppal "le kell talpalni" a járművet. No, ehhez kaptam szépen elkészített kör alakú talpakat. Tényleg szépek. Komolyan! A 38-as számmal jelzett alkatrészből, amivel a letalpalt állapotot lehetne elkészíteni, egy darabot sem. Legyünk kreatívak? Legyünk! De azért bosszantó.
|
| doboz |
|
| IMG_20230803_075556 |
|
| IMG_20230803_075517 |
|
| IMG_20230803_075414 |
|
| IMG_20230803_075335 |
|
| IMG_20230803_075246 |
|
| IMG_20230802_200716 |
|
| IMG_20230802_200629 |
|
| IMG_20230802_200803 |
|
| IMG_20230807_124342 |
|
| IMG_20230807_124348 |
|
| IMG_20230809_060414 |
|
| IMG_20230809_060434 |
|
| IMG_20230809_060456 |
|
| IMG_20230809_060522 |
|
| IMG_20230810_174255 |
|
| IMG_20230810_174304 |
|
| IMG_20230810_174314 |
|
| IMG_20230810_174317 |
|
| IMG_20230810_175303 |
|
| IMG_20230811_075750 |
|
| IMG_20230812_152104 |
|
| IMG_20230812_152132 |
|
| IMG_20230812_152117 |
|
| IMG_20230811_075935 |
2023.08.03.
Utolsó módosítás: 2023.08.12.
Utolsó módosítás: 2023.08.12.