Borovkov-Florov I-207.3
1:72, Pavla Models
No.72024
Pintér György - Múzeumi krimik
A korábban a Polikarpov irodában dolgozó Alekszej Andrejevics Borovkov és Ilja Florentejevics Florov 1935-ben (más források szerint 1936-ban) nekifogtak egy nagysebességű, ámde a lehető legkisebb méretekkel rendelkező vadászép tervezésének a gorkiji GAZ-21 gyárban. 1937-ben az első példány motorhiba miatt lezuhant elpusztítva a berepülést végző pilótát is, de a projekt túlélte a dolgot. Többféle motort is kipróbáltak a vegyes építésű biplánon. Készült merev és behúzható futóműves, nyitott és zárt kabinos változata is. Összesen nyolc variáció épült meg.
A kísérletek során kiderült, hogy a picike nem hozza azokat a sebességi paramétereket, amiket kellene. "Jó, közepes" vadászgép meg már volt elég. Utóbb 1000 lóerős motorral szerelték és zuhanóbombázó feladatkörre építették, hogy két darab 250 kilós FAB bombával pusztítsa az ellent. A behúzható futómű még adott olyan plusz 30 km/óra sebességtöbbletet, de ezzel együtt sem érték el az 500 km/órát. Egy kísérlet során a bombafelfüggesztési pontokra két DM-4 torlósugárhajtóművet akasztottak.
Az 1939/40-es "téli háború" idején két példány harci bevetéseket is teljesített a karéliai fronton. Aztán beütött a krach. Elkezdődött a Nagy Honvédő Háború. Itt viszont már nem vacakoltak újítgatással, hanem a "Mindent a frontnak!" jelszavával az irodát feloszlatták, a tervezőket, építőket más repülőgépek gyártására vezényelték. Ezzel az I-207 sorsa megpecsételődött – nem került sorozatgyártásra.
No, ennek az apróságnak az 1:72-es makettjét készítette el a cseh gyártó. Érdekes, hogy I-207/3 szerepel a típus megjelölésnél. Ennek a leírások szerint fix futóműve volt, a makettkészletben behúzható futóművek alkatrészeit kapjuk nyitva szerelhető aknafelekekkel. Ez a megoldás a 8. számú változaton volt. A gyártó nem részletezte agyon a makettet, összesen nincs harminc alkatrész. Elnézve a motorburkolatot nem kellett volna a műgyanta alkatrészeket forszírozni. Nagyon gyenge minőségű. Rádadásul nem nagyon rejthető el, hiszen a gép orr-része. Szóval lesz vele munka rendesen. Hacsak ki nem cserélem egy I-16-os maszkjára és motorborítására. (Vagy szét nem vágom és hibátlanul újra összeragasztom...).
A pilótafülke berendezését egyetlen ülésből egy karral, egy kormányrúddal és a pedálokkal képzelték el. Műszerfal nincs. (Elvileg volna, de ide nem jutott.) Van viszont két remekbe szabott, a támasszal egybeépített 250 kg-s bomba műgyantából. A biplán alsó szárnyát két darabból kapjuk. A csatlakozó felületeken jókora öntési csonkokkal.
A műanyag alkatrészek szélén sorja-csipke van. Nem ügy, amíg van csiszoló eszköz. A kabintető a nem túl népszerű vákuumhúzott változat. Ízlés dolga... én nem szeretem.
A makett valójában egy egydélutános munka + a festés. A festésénél nem kell agyonvariálni semmit. Létezik egy csaknem teflonszürke és és egy sárga-fehér is, no meg a hagyományos felül zöld, alul kék festés. És nagyjából ennyi.
A típust egyébként az A-model is elkészítette. Az egy teljesen műanyag makett minden extra nélkül. A teljesen műgyanta készletet az Omega Models gyártotta el. Ebből több változat is megjelent. Ilyen a torlósugárhatóműves változat is.
Az építés nem tartogat nagyobb izgalmakat, bár az összeállítási rajz némileg rejtélyes. Érdekes megoldású a futóaknák megoldása. A motorház mögötti tűzfalnál volt csiszolni való rendesen. Közben próbáltam eltüntetni a motorburkolat gyártási hibáit. Mit mondjak? Nem sikerült maradéktalanul, de nem adom fel. Érdekes, a megszokottnál keményebb a felhasznált műanyag és a makett falvastagsága sem kicsi.
A panelvonalak max. jelzés értékűek a szinte tükörsima felületen. Ezt a simaságot mutatják a fényképek is. A felső szárrész rögzítésénél figyelni kell a párhuzamosságokra és a törzzsel való merőlegességre. Az egész szárnyat mindössze négy a törzshöz csatlakozó dúc tartja. A szárnyakon nincs ilyen összekötő. A kábeles merevítés is csak ezek között a dúcok között látszik a korabeli képeken. Ezt elkészítettem húzott szálból. Valamivel nagyobb gond, hogy a főfutóknál a futószárat támasztó és az aknafedelet nyitó rudazat ugyan szerepel az összeállítási rajzon, de a kapott alkatrészek között nem. Így a „legyél kreatív!” jelszavával, saját erőből kell pótolni. Igaz sok nem látszik belőle, de akkor is! Kimaszkoltam a kerekeket és mehetett a festés. Ha már a fekete szín előkerült, a légcsavar tollai is megkapták ezt a színt.
A matricázásnál váratlan akadályba ütköztem. Az összeállítási útmutatón ellentétes dolgok jöttek szembe. A itt lerajzolt matricalapon a hat nagyméretű csillag ki van húzva. helyette a négy kisebb használatát írja elő. Ugyanennek a nyomtatványnak a végén azonban hat csillag használata szerepel. Mondjuk, én ehhez tartottam magamat. Ide viszont a maradékos dobozomból kellett további két csillagot elővarázsolnom.
forrás: I-207 – A.A. Borovkov, I. F. Frolov – 1939 https://dzen.ru/a/YvDhKTtrwg8V9GUd
A kísérletek során kiderült, hogy a picike nem hozza azokat a sebességi paramétereket, amiket kellene. "Jó, közepes" vadászgép meg már volt elég. Utóbb 1000 lóerős motorral szerelték és zuhanóbombázó feladatkörre építették, hogy két darab 250 kilós FAB bombával pusztítsa az ellent. A behúzható futómű még adott olyan plusz 30 km/óra sebességtöbbletet, de ezzel együtt sem érték el az 500 km/órát. Egy kísérlet során a bombafelfüggesztési pontokra két DM-4 torlósugárhajtóművet akasztottak.
Az 1939/40-es "téli háború" idején két példány harci bevetéseket is teljesített a karéliai fronton. Aztán beütött a krach. Elkezdődött a Nagy Honvédő Háború. Itt viszont már nem vacakoltak újítgatással, hanem a "Mindent a frontnak!" jelszavával az irodát feloszlatták, a tervezőket, építőket más repülőgépek gyártására vezényelték. Ezzel az I-207 sorsa megpecsételődött – nem került sorozatgyártásra.
No, ennek az apróságnak az 1:72-es makettjét készítette el a cseh gyártó. Érdekes, hogy I-207/3 szerepel a típus megjelölésnél. Ennek a leírások szerint fix futóműve volt, a makettkészletben behúzható futóművek alkatrészeit kapjuk nyitva szerelhető aknafelekekkel. Ez a megoldás a 8. számú változaton volt. A gyártó nem részletezte agyon a makettet, összesen nincs harminc alkatrész. Elnézve a motorburkolatot nem kellett volna a műgyanta alkatrészeket forszírozni. Nagyon gyenge minőségű. Rádadásul nem nagyon rejthető el, hiszen a gép orr-része. Szóval lesz vele munka rendesen. Hacsak ki nem cserélem egy I-16-os maszkjára és motorborítására. (Vagy szét nem vágom és hibátlanul újra összeragasztom...).
A pilótafülke berendezését egyetlen ülésből egy karral, egy kormányrúddal és a pedálokkal képzelték el. Műszerfal nincs. (Elvileg volna, de ide nem jutott.) Van viszont két remekbe szabott, a támasszal egybeépített 250 kg-s bomba műgyantából. A biplán alsó szárnyát két darabból kapjuk. A csatlakozó felületeken jókora öntési csonkokkal.
A műanyag alkatrészek szélén sorja-csipke van. Nem ügy, amíg van csiszoló eszköz. A kabintető a nem túl népszerű vákuumhúzott változat. Ízlés dolga... én nem szeretem.
A makett valójában egy egydélutános munka + a festés. A festésénél nem kell agyonvariálni semmit. Létezik egy csaknem teflonszürke és és egy sárga-fehér is, no meg a hagyományos felül zöld, alul kék festés. És nagyjából ennyi.
A típust egyébként az A-model is elkészítette. Az egy teljesen műanyag makett minden extra nélkül. A teljesen műgyanta készletet az Omega Models gyártotta el. Ebből több változat is megjelent. Ilyen a torlósugárhatóműves változat is.
Az építés nem tartogat nagyobb izgalmakat, bár az összeállítási rajz némileg rejtélyes. Érdekes megoldású a futóaknák megoldása. A motorház mögötti tűzfalnál volt csiszolni való rendesen. Közben próbáltam eltüntetni a motorburkolat gyártási hibáit. Mit mondjak? Nem sikerült maradéktalanul, de nem adom fel. Érdekes, a megszokottnál keményebb a felhasznált műanyag és a makett falvastagsága sem kicsi.
A panelvonalak max. jelzés értékűek a szinte tükörsima felületen. Ezt a simaságot mutatják a fényképek is. A felső szárrész rögzítésénél figyelni kell a párhuzamosságokra és a törzzsel való merőlegességre. Az egész szárnyat mindössze négy a törzshöz csatlakozó dúc tartja. A szárnyakon nincs ilyen összekötő. A kábeles merevítés is csak ezek között a dúcok között látszik a korabeli képeken. Ezt elkészítettem húzott szálból. Valamivel nagyobb gond, hogy a főfutóknál a futószárat támasztó és az aknafedelet nyitó rudazat ugyan szerepel az összeállítási rajzon, de a kapott alkatrészek között nem. Így a „legyél kreatív!” jelszavával, saját erőből kell pótolni. Igaz sok nem látszik belőle, de akkor is! Kimaszkoltam a kerekeket és mehetett a festés. Ha már a fekete szín előkerült, a légcsavar tollai is megkapták ezt a színt.
A matricázásnál váratlan akadályba ütköztem. Az összeállítási útmutatón ellentétes dolgok jöttek szembe. A itt lerajzolt matricalapon a hat nagyméretű csillag ki van húzva. helyette a négy kisebb használatát írja elő. Ugyanennek a nyomtatványnak a végén azonban hat csillag használata szerepel. Mondjuk, én ehhez tartottam magamat. Ide viszont a maradékos dobozomból kellett további két csillagot elővarázsolnom.
forrás: I-207 – A.A. Borovkov, I. F. Frolov – 1939 https://dzen.ru/a/YvDhKTtrwg8V9GUd
|
| dobozfedél |
|
| IMG_20240324_091217 |
|
| IMG_20240324_091230_… |
|
| kabintet |
|
| matricák |
|
| IMG_20240327_053911 |
|
| IMG_20240327_053925 |
|
| IMG_20240327_053925 |
|
| IMG_20240331_073619 |
|
| IMG_20240331_073650 |
|
| IMG_20240331_090422 |
2024.03.21.
Utolsó módosítás: 2024.04.01.
Utolsó módosítás: 2024.04.01.