Cseranovszkij BiCs-17
1:72, saját
(2023)
Pintér György - Múzeumi krimik
A 20-as, 30-as évek a Szovjetunióban (is) a repülés útkeresésének időszaka volt. Furánál furább kinézetű szerkezetek próbáltak a levegőbe emelkedni. Volt olyan, amelyiknek sikerült is!
Nos ezen kísérleti repülőeszközök - na jó, repülőgépek - közül ragadta meg a figyelmemet Cseranovszkij tervezte "repülő szárny" a BICs-3. Ennek 1/72-es makettjét megrendeltem az ukrán gyártótól. Találtam viszont egy izgalmasabbnak kinéző darabot, amit két 76 (80?) mm-es hátrasiklás nélküli löveggel felszerelve gondoltak majdan szolgálatba állítani a Vörös Légierőben. (Nos, ebből nem lett semmi! Az éppen kitörő NHH, azaz Nagy Honvédő Háború alaposan megakasztotta a projektet, arról nem beszélve, hogy a lövegeket tervező mérnököt elérte a sztálini "csisztka".) Ettől függetlenül érdekelt a dolog.
Aki próbálkozott már azzal, hogy makettet építsen úgy, hogy gyakorlatilag minden alkatrészt magának kell megtervezni, megalkotni, az pontosan tudja, micsoda munka ez. Ha aztán majd elkészül a makett, aminek nincs párja sehol, egyedi a világban, akkor az egy olyan érzés, ami hatására az ember kihúzza magát: "Megcsináltam!" Az adatsorok közben találtam egy olyan képet, amin ennek a BICs-17-nek egy valószínűleg soha meg nem valósult változata is látszott. Elhatároztam, hogy mind a jórészt megvalósult, mind a talán csak „what if” példányt elkészítem.
Elkezdtem az anyaggyűjtést. Bőségesebb adatsorokat - logikusan - orosz oldalakon találtam. A kapott adatok alapján kiszerkesztettem a szárnyat. (Ó, régi szép mértanórák!)
A következő feladat az, hogy végiggondoljam, miféle anyagokat tudok kisebb-nagyobb átalakítással beépíteni és mi az, amihez nem csak elgondolás, hanem valami anyag is kell. "Az igazi szobrász a nyers kőtömbben is meglátja a leendő szobrot." Na ja! "A makettező a szemetesben megtalálja az alkatrészhez szükséges alapanyagot" - ugye? Egy idő után az ember megtanul 1/72-ben (48-ban, 35-ben) gondolkodni.
Találtam néhány sztirollapot, amiből ki lehetett szabni a szárnyakat - persze a megfelelő méretezéssel. Ehhez elő kellett szednem a sok évvel ezelőtti mértanórákon tanultakat. Előbb papíron szerkesztettem. Kivágtam és ez lett a minta a sztirollapok vágásakor. Finoman bekarcoltam a képen látható panelvonalakat. Aztán elkészítettem dupla vastagra ragasztott lapokból a kormányfelületeket.
Eljött a pillanat, amikor ezeket az alkatrészeket össze kellett raknom. Közben ki kellett találnom, a törzs hogyan és miből készül. Végül egy roncs állapotú MiG-3 törzsdarabjára esett a választás. Ezt kezdtem átalakítgatni a képen szereplő formájúra. Egy sajátos motorburkolat került kialakításra formára faragott-csiszolt öntőkeretdarabokból. Persze meg kellett toldani, hogy végigérje a szárnyat és hátul egy csonkszerűség képes legyen a farokfutó - már, ha ilyesmit egy farok nélküli szerkezetnél lehet mondani - hordására.
Amiről abszolút nincs információ, az ennek a "what if" gépnek a főfutója felépítése. Logikusan egy, a Polikarpov I-16-osnál használt formában gondolkodtam, hiszen a kétharmadáig megvalósult 17-es (ez lesz a következő "szkreccselésem") is ezt a megoldást használta.
Nos, a törzs kialakítása több lépésben történt. Egyrészt a MiG-3 roncsot kellett megszabadítani minden fölösleges részétől. A hosszához toldani kellett egy másik roncs, egy P-51D darabjaiból. Ezeket összeragasztani, kitömíteni, majd összecsiszolni nem volt egyszerű feladat. Valójában nem ügyességet, inkább türelmet kívánt. A következő lépés, az összerakott - gányolt? - törzset odarögzíteni a szárny alsó felületét adó sztirol laphoz.
A szárny megkapta a féklapok mozgatásához szükséges 4-4 toldatot. A következő lépés a féklapok felragasztása. Így ez az alkatrész lassacskán összeáll. Valami ok miatt sztirol lapokat a normál, tűhegyű Revell ragasztó nem akarja megfogni. Így a szárny összerakásánál pillanatragasztó gél formátumát kellett bevetnem. Felraktam a féklapokat. Ezzel párhuzamosan, elkészítettem a törzset is.
Időközben mindenféle problémák miatt újra kellett terveznem mindent. Az ősi, kitudja honnan származó sztirol lap meghasadt, az egyik szárnyfél odalett, így valami más megoldást kellett keresnem. Érdekes ötlet jutott eszembe. Vékony hullámkartonból kellene elkészíteni a szárnyat. Ez magában még nem adja azt a látványt, amit el szerettem volna érni. A hullámkarton alapra imitálva a lemezosztásokat a szárnyat kialakító paneleket ráragasztottam a karton felületre. Közben folyt a törzs kialakítása is. Sok csiszolással, alakítással jött létre az a forma, amit már el tudtam fogadni. Lévén, hogy ez egy „what if” változat, volt mozgásterem.
Mivel ennek eléggé sajátos a festésmintája – amúgy a szovjet haditengerészet zászlószíneit viseli, a szárnyakon külön panelként alakítottam ki a vörössel festett éleket.
Elérkezett a nap, amikor megfestem a kis szörnyszülöttet. Matt fehér a törzs és a szárnyak felső síkjának nagyobb része. Alul, bár csak következtetni lehet, kék. Ezek után került a helyére a kabin két oldalán a fegyverzet, ami elvileg 2 HSN-löveg volt, a 72 mm-es fajtából.
Matrica egy szkreccselt maketthez természetszerűen, nincs, így elő kellett szednem a nagy dobozt és kiválogatni azokat az amúgy messze nem összeillő dolgokat, amik elfogadhatóbbá teszik művemet.
Végül minden a helyére került. Vége az agyalásnak, tervezgetésnek, építésnek, bontásnak. Ahhoz képest, hogy hulladékból, roncsokból készült...
Nos ezen kísérleti repülőeszközök - na jó, repülőgépek - közül ragadta meg a figyelmemet Cseranovszkij tervezte "repülő szárny" a BICs-3. Ennek 1/72-es makettjét megrendeltem az ukrán gyártótól. Találtam viszont egy izgalmasabbnak kinéző darabot, amit két 76 (80?) mm-es hátrasiklás nélküli löveggel felszerelve gondoltak majdan szolgálatba állítani a Vörös Légierőben. (Nos, ebből nem lett semmi! Az éppen kitörő NHH, azaz Nagy Honvédő Háború alaposan megakasztotta a projektet, arról nem beszélve, hogy a lövegeket tervező mérnököt elérte a sztálini "csisztka".) Ettől függetlenül érdekelt a dolog.
Aki próbálkozott már azzal, hogy makettet építsen úgy, hogy gyakorlatilag minden alkatrészt magának kell megtervezni, megalkotni, az pontosan tudja, micsoda munka ez. Ha aztán majd elkészül a makett, aminek nincs párja sehol, egyedi a világban, akkor az egy olyan érzés, ami hatására az ember kihúzza magát: "Megcsináltam!" Az adatsorok közben találtam egy olyan képet, amin ennek a BICs-17-nek egy valószínűleg soha meg nem valósult változata is látszott. Elhatároztam, hogy mind a jórészt megvalósult, mind a talán csak „what if” példányt elkészítem.
Elkezdtem az anyaggyűjtést. Bőségesebb adatsorokat - logikusan - orosz oldalakon találtam. A kapott adatok alapján kiszerkesztettem a szárnyat. (Ó, régi szép mértanórák!)
A következő feladat az, hogy végiggondoljam, miféle anyagokat tudok kisebb-nagyobb átalakítással beépíteni és mi az, amihez nem csak elgondolás, hanem valami anyag is kell. "Az igazi szobrász a nyers kőtömbben is meglátja a leendő szobrot." Na ja! "A makettező a szemetesben megtalálja az alkatrészhez szükséges alapanyagot" - ugye? Egy idő után az ember megtanul 1/72-ben (48-ban, 35-ben) gondolkodni.
Találtam néhány sztirollapot, amiből ki lehetett szabni a szárnyakat - persze a megfelelő méretezéssel. Ehhez elő kellett szednem a sok évvel ezelőtti mértanórákon tanultakat. Előbb papíron szerkesztettem. Kivágtam és ez lett a minta a sztirollapok vágásakor. Finoman bekarcoltam a képen látható panelvonalakat. Aztán elkészítettem dupla vastagra ragasztott lapokból a kormányfelületeket.
Eljött a pillanat, amikor ezeket az alkatrészeket össze kellett raknom. Közben ki kellett találnom, a törzs hogyan és miből készül. Végül egy roncs állapotú MiG-3 törzsdarabjára esett a választás. Ezt kezdtem átalakítgatni a képen szereplő formájúra. Egy sajátos motorburkolat került kialakításra formára faragott-csiszolt öntőkeretdarabokból. Persze meg kellett toldani, hogy végigérje a szárnyat és hátul egy csonkszerűség képes legyen a farokfutó - már, ha ilyesmit egy farok nélküli szerkezetnél lehet mondani - hordására.
Amiről abszolút nincs információ, az ennek a "what if" gépnek a főfutója felépítése. Logikusan egy, a Polikarpov I-16-osnál használt formában gondolkodtam, hiszen a kétharmadáig megvalósult 17-es (ez lesz a következő "szkreccselésem") is ezt a megoldást használta.
Nos, a törzs kialakítása több lépésben történt. Egyrészt a MiG-3 roncsot kellett megszabadítani minden fölösleges részétől. A hosszához toldani kellett egy másik roncs, egy P-51D darabjaiból. Ezeket összeragasztani, kitömíteni, majd összecsiszolni nem volt egyszerű feladat. Valójában nem ügyességet, inkább türelmet kívánt. A következő lépés, az összerakott - gányolt? - törzset odarögzíteni a szárny alsó felületét adó sztirol laphoz.
A szárny megkapta a féklapok mozgatásához szükséges 4-4 toldatot. A következő lépés a féklapok felragasztása. Így ez az alkatrész lassacskán összeáll. Valami ok miatt sztirol lapokat a normál, tűhegyű Revell ragasztó nem akarja megfogni. Így a szárny összerakásánál pillanatragasztó gél formátumát kellett bevetnem. Felraktam a féklapokat. Ezzel párhuzamosan, elkészítettem a törzset is.
Időközben mindenféle problémák miatt újra kellett terveznem mindent. Az ősi, kitudja honnan származó sztirol lap meghasadt, az egyik szárnyfél odalett, így valami más megoldást kellett keresnem. Érdekes ötlet jutott eszembe. Vékony hullámkartonból kellene elkészíteni a szárnyat. Ez magában még nem adja azt a látványt, amit el szerettem volna érni. A hullámkarton alapra imitálva a lemezosztásokat a szárnyat kialakító paneleket ráragasztottam a karton felületre. Közben folyt a törzs kialakítása is. Sok csiszolással, alakítással jött létre az a forma, amit már el tudtam fogadni. Lévén, hogy ez egy „what if” változat, volt mozgásterem.
Mivel ennek eléggé sajátos a festésmintája – amúgy a szovjet haditengerészet zászlószíneit viseli, a szárnyakon külön panelként alakítottam ki a vörössel festett éleket.
Elérkezett a nap, amikor megfestem a kis szörnyszülöttet. Matt fehér a törzs és a szárnyak felső síkjának nagyobb része. Alul, bár csak következtetni lehet, kék. Ezek után került a helyére a kabin két oldalán a fegyverzet, ami elvileg 2 HSN-löveg volt, a 72 mm-es fajtából.
Matrica egy szkreccselt maketthez természetszerűen, nincs, így elő kellett szednem a nagy dobozt és kiválogatni azokat az amúgy messze nem összeillő dolgokat, amik elfogadhatóbbá teszik művemet.
Végül minden a helyére került. Vége az agyalásnak, tervezgetésnek, építésnek, bontásnak. Ahhoz képest, hogy hulladékból, roncsokból készült...
|
| lehetőségek |
|
| DSC_0110 |
|
| DSC_0111 |
|
| DSC_0113 |
|
| DSC_0112 |
|
| DSC_0116 |
|
| DSC_0117 |
|
| DSC_0119 |
|
| IMG_20231119_043008 |
|
| IMG_20231119_043008 |
|
| DSC_0157 |
|
| DSC_0165 |
|
| DSC_0167 |
|
| DSC_0171 |
|
| DSC_0158 |
|
| DSC_0157 |
|
| DSC_0159 |
2023.11.12.
Utolsó módosítás: 2023.12.13.
Utolsó módosítás: 2023.12.13.