Mitsubishi A6M2b Zero Type 21
1:48, Hasegawa
Pintér György - Múzeumi krimik
Azt hiszem, senkinek nem kell bemutatni a Zerot, hiszen a japánok talán leghíresebb vadászgépe volt a második világháborúban. Néhány érdekességet említenék itt csak meg, aminek alapjául az "Aviation Historical Society of New Zealand" által kiadott könyv kivonata szolgál. A könyv pontos címe sajnos nincs feltüntetve, de akit érdekel, idemásolom a netes oldal cimet: http://mitsubishi_zero.tripod.com/index.htm.
(Tehát amennyiben valaki úgy gondolja/tudja hogy nem stimmel, amit írok, az a hibákat az auklandi múzeum számlájára írja!)
Fejlesztés
A japánok az anyahajóépítes úttörői között voltak, és az első valódi repülőgéphordozót (Hosho) 1921 novemberében bocsátották vízre, jó néhány hónappal megelőzve a brit HMS Argus-t.
Az anyahajót a Type 10 nevű gépekkel szerelték fel (lásd kép), majd ezeket időben követték a Type 3 (más néven A1N1, ahol az "A" a repülőgép hordozó-t, az "N" pedig a Nakajima gyárat jelöli), Type 90 (A2N) majd a Type 95 (A4N). Őket követte a Type 96 (A5N), ami már teljesen fémből készült, egyfedelű gép volt, és a Kína felett vívott légiharcokban az összes szembenálló gépnél jobbnak bizonyult. A type 96 1937-ben került szolgálatba, azonban hamar kiderült, hogy a japán haditengerészetnek szüksége lesz egy repülőre, ami nagyobb hatósugarú és erősebb fegyverzetű, hiszen a Type 96 az európai és amerikai kortársakkal összehasonlítva elavultnak számított.
1937-ben a Japán Haditengerészet kiadta az új repülőgéptől elvárt tulajdonságokat: a sebesség, emelkedési képesség és fegyverzet a világ legjobbjának számítson, párosítva páratlan hatótávval és kiváló manőverezőkészséggel. A Mitsubishi tervezőcsoportot hozott létre Jiro Horikoshi vezetésével, míg a Nakajima lehetetlennek minősítette az elvárásokat és visszalépett a versenyből.
Az új gép tervezésénél újfajta, az korábbiaknál könnyebb (extra-super duralumin) fémet alkalmaztak és az egyszerűségre, célszerűségre törekedtek. Miután a gépet elsősorban támadó vadásznak tervezték, olyan biztonsági eszközökkel, mint a pilótát védő páncélzat, illetve az önzáró üzemanyagtartály, nem foglalkoztak. A fegyverzet a tervek szerint 2 db 20 mm-es gépágyúból es 2 db 7,7 mm-es géppuskából kellett, álljon.
Az első prototípus 1939 márciusában készült el, április 1-én repült először. Szeptember 14-én fogadta el a haditengerészet hivatalosan "A6M1 Type 0" néven. A "0" a teljes szolgálatbaállítás japán kalendárium szerinti évének utolsó számjegyét jelöli (2600=1940). Így kapta a japán nevét, Rei Shiki Sento Ki Type Zero Fighter, amit legtöbbször "Rei-Sen" vagy "Reisen"-ként rövidítettek. A szövetséges kódnév az A6M2 típusra "Zeke" volt. Az A6M2 az előzőnél erősebb, 940 lóerős motort kapott (az elsőé 875 LE volt). 16 hónappal Pearl Harbour előtt repült először harci bevetést Kínában, ahol a Zerok légifölénye annyira kifejezett volt, hogy a kínai pilóták nem voltak hajlandóak harcba szállni ellenük. (A kínaiak 99 repülőt vesztettek 2 Zero ellenében, azokat is a földi légvédelemnek sikerült lelőnie.)
Típus
A gép alapjelzését (A6M) már tárgyaltuk. A típusjelzés még némi magyarázatot kíván. A jelzés első számjegye a sárkányra vonatkozik (1 - merev szárnyvég, 2 - felhajtható szárnyvég, 3 - "levágott" szárnyvég, 5 - csökkentett gépsúly), míg a második a motorra (1 - Nakajima Sakae 12 940 LE, 2 - Sakae 21 1130 LE).
Így a típusnév olvasva nem Type "huszonegy" hanem "kettő-egy".
Ellenfelek
Megjelenésekor a Zeroknak nem nagyon akadt igazi ellenfelük. A kínai Polikarpov I-15, illetve 16, RAF Buffalo vagy az USAAF P-36 Mohawk nemis igen volt egy súlycsoportba sorolható. Egyedül a Hawker Hurricane és a P-40 Tomahawk vehették fel valamennyire a versenyt.
A hanyatlás a P-38 Lightning és az F-4F Wildcat megjelenésével kezdődött, azonban ezek a vadászok még nem szárnyalták túl egyértelműen a Zero képességeit. Az amerikai vadászok harmadik generációja, az F-4U Corsair, illetve az F-6F Hellcat azonban már bármilyen szituációban sikeresen kerülhetett ki a légicsatákból.
A makett
Az előző makett (P-39 Q Airacobra) építése során igen meg voltam elégedve a Hasegawa minőségével, így most is maradtam ennél. No meg az sem mellékes, hogy az igen szerényen felszerelt helyi üzletben ez volt kapható... A makettnek már jó ideje nekiestem, igy nem tudok képeket mellékelni a formáról és az öntőkeretekről, de a doboz még megvan!
A minőség nagyon jó, egyedül a törzs és a szárny illeszkedésénél kellett valamennyit javitani. Ez azonban nem sikerült tökéletesen, amit csak túl későn vettem észre (lásd kép).
A gépet teljes egészében a dobozból építettem, semmi kiegészítőt nem vettem hozzá. Az egyetlen extra az a 7,7 mm-es géppuskák csöve, azt injekcióstűből készítettem.
A pilótafülke festését interneten talált képek alapján készítettem, kicsit eltérve az útmutatóban megadott sémától. A műszerek matricák, sajnos helyenként kicsit el is csúsztak - szerencsére nem zavaróan (szerintem). A fülkét külön kell összerakni, majd belehelyezeni a törzsbe. (Ha jól emlékszem, az eredeti Zerok összeszerelésénél is így zajlott a dolog!) Az építéssel különösebb gond nem volt, egyedül a törzs és a szárny összeillesztésénél kell figyelni.
Festés
Miután sehol nem találtam hiteles leírást, hogy hogyan is kell az eredeti "Zero színt" elővarázsolni (mindenképp a világos verziót akartam, nem a sötétzöldet), nekiálltam a Hyperscale-t böngészni, aholis egy szerző kifejti, hogy valójában senki nem tudja, milyen színű volt az eredeti Zero, mert a japánok az összes tervet megsemmisítették a háború után. A zsákmányolt gépeknél akkor nem a szín, hanem a konstrukció volt a lényeg, az eredeti képek színvisszaadását meg gondolom, nem kell taglalni.
Ugyanitt azonban öteletet is adtak, hogyan lehet mégis tűrhető színt kikeverni: 50% Hemp + 50% IJN (Imperial Japanese Navy), mindkettő Gunze akrilfesték. Ilyen lett az enyém is.
A panelezésre egy technika, ami nekem bevált: először még a nyers, vagy primerrel kezelt makett összes(!) panelvonalát befújtam feketével. Ezután (száradás után) a kikevert végső fedőszínnel (lásd fent) átfújtam a gépet. DE! Ekkor nem a nagykönyvben megírt módon merőlegesen a felületre fújtam, hanem a gép felületével majdnem párhuzamosan. Így a mélyebben lévő panelvonalak "árnyékba" kerültek a szórópisztolytól, a fedőszín nem jutott be. Nekem bevált, javaslom kipróbálásra.
Miután kész lett, még egy (számomra) új módszert is kipróbáltam: a Promodeller cég weathering wash termékét. Ezt szintén csak ajánlani tudom. Nagyon egyszerű és gyönyörű eredményt lehet elérni. A fényes lakkra ecsettel felvisszük az anyagot, egyenletesen elkenjük. 20 perc után megszárad, körkörös mozdulatokkal egy nedves papírral áttöröljük és az eredmény gyönyörű panelvonal lesz. (Esetemben a festéssel nem tökéletesen megoldott részek javítása volt a cél.)
A legvégén a kipufogó és a géppuskák körül bekormoztam, majd egy végső réteg lakk és kész.
Várom az ítéleteket a makettről. Mindenkinek további jó makettezést!
(Tehát amennyiben valaki úgy gondolja/tudja hogy nem stimmel, amit írok, az a hibákat az auklandi múzeum számlájára írja!)
Fejlesztés
A japánok az anyahajóépítes úttörői között voltak, és az első valódi repülőgéphordozót (Hosho) 1921 novemberében bocsátották vízre, jó néhány hónappal megelőzve a brit HMS Argus-t.
Az anyahajót a Type 10 nevű gépekkel szerelték fel (lásd kép), majd ezeket időben követték a Type 3 (más néven A1N1, ahol az "A" a repülőgép hordozó-t, az "N" pedig a Nakajima gyárat jelöli), Type 90 (A2N) majd a Type 95 (A4N). Őket követte a Type 96 (A5N), ami már teljesen fémből készült, egyfedelű gép volt, és a Kína felett vívott légiharcokban az összes szembenálló gépnél jobbnak bizonyult. A type 96 1937-ben került szolgálatba, azonban hamar kiderült, hogy a japán haditengerészetnek szüksége lesz egy repülőre, ami nagyobb hatósugarú és erősebb fegyverzetű, hiszen a Type 96 az európai és amerikai kortársakkal összehasonlítva elavultnak számított.
1937-ben a Japán Haditengerészet kiadta az új repülőgéptől elvárt tulajdonságokat: a sebesség, emelkedési képesség és fegyverzet a világ legjobbjának számítson, párosítva páratlan hatótávval és kiváló manőverezőkészséggel. A Mitsubishi tervezőcsoportot hozott létre Jiro Horikoshi vezetésével, míg a Nakajima lehetetlennek minősítette az elvárásokat és visszalépett a versenyből.
Az új gép tervezésénél újfajta, az korábbiaknál könnyebb (extra-super duralumin) fémet alkalmaztak és az egyszerűségre, célszerűségre törekedtek. Miután a gépet elsősorban támadó vadásznak tervezték, olyan biztonsági eszközökkel, mint a pilótát védő páncélzat, illetve az önzáró üzemanyagtartály, nem foglalkoztak. A fegyverzet a tervek szerint 2 db 20 mm-es gépágyúból es 2 db 7,7 mm-es géppuskából kellett, álljon.
Az első prototípus 1939 márciusában készült el, április 1-én repült először. Szeptember 14-én fogadta el a haditengerészet hivatalosan "A6M1 Type 0" néven. A "0" a teljes szolgálatbaállítás japán kalendárium szerinti évének utolsó számjegyét jelöli (2600=1940). Így kapta a japán nevét, Rei Shiki Sento Ki Type Zero Fighter, amit legtöbbször "Rei-Sen" vagy "Reisen"-ként rövidítettek. A szövetséges kódnév az A6M2 típusra "Zeke" volt. Az A6M2 az előzőnél erősebb, 940 lóerős motort kapott (az elsőé 875 LE volt). 16 hónappal Pearl Harbour előtt repült először harci bevetést Kínában, ahol a Zerok légifölénye annyira kifejezett volt, hogy a kínai pilóták nem voltak hajlandóak harcba szállni ellenük. (A kínaiak 99 repülőt vesztettek 2 Zero ellenében, azokat is a földi légvédelemnek sikerült lelőnie.)
Típus
A gép alapjelzését (A6M) már tárgyaltuk. A típusjelzés még némi magyarázatot kíván. A jelzés első számjegye a sárkányra vonatkozik (1 - merev szárnyvég, 2 - felhajtható szárnyvég, 3 - "levágott" szárnyvég, 5 - csökkentett gépsúly), míg a második a motorra (1 - Nakajima Sakae 12 940 LE, 2 - Sakae 21 1130 LE).
Így a típusnév olvasva nem Type "huszonegy" hanem "kettő-egy".
Ellenfelek
Megjelenésekor a Zeroknak nem nagyon akadt igazi ellenfelük. A kínai Polikarpov I-15, illetve 16, RAF Buffalo vagy az USAAF P-36 Mohawk nemis igen volt egy súlycsoportba sorolható. Egyedül a Hawker Hurricane és a P-40 Tomahawk vehették fel valamennyire a versenyt.
A hanyatlás a P-38 Lightning és az F-4F Wildcat megjelenésével kezdődött, azonban ezek a vadászok még nem szárnyalták túl egyértelműen a Zero képességeit. Az amerikai vadászok harmadik generációja, az F-4U Corsair, illetve az F-6F Hellcat azonban már bármilyen szituációban sikeresen kerülhetett ki a légicsatákból.
A makett
Az előző makett (P-39 Q Airacobra) építése során igen meg voltam elégedve a Hasegawa minőségével, így most is maradtam ennél. No meg az sem mellékes, hogy az igen szerényen felszerelt helyi üzletben ez volt kapható... A makettnek már jó ideje nekiestem, igy nem tudok képeket mellékelni a formáról és az öntőkeretekről, de a doboz még megvan!
A minőség nagyon jó, egyedül a törzs és a szárny illeszkedésénél kellett valamennyit javitani. Ez azonban nem sikerült tökéletesen, amit csak túl későn vettem észre (lásd kép).
A gépet teljes egészében a dobozból építettem, semmi kiegészítőt nem vettem hozzá. Az egyetlen extra az a 7,7 mm-es géppuskák csöve, azt injekcióstűből készítettem.
A pilótafülke festését interneten talált képek alapján készítettem, kicsit eltérve az útmutatóban megadott sémától. A műszerek matricák, sajnos helyenként kicsit el is csúsztak - szerencsére nem zavaróan (szerintem). A fülkét külön kell összerakni, majd belehelyezeni a törzsbe. (Ha jól emlékszem, az eredeti Zerok összeszerelésénél is így zajlott a dolog!) Az építéssel különösebb gond nem volt, egyedül a törzs és a szárny összeillesztésénél kell figyelni.
Festés
Miután sehol nem találtam hiteles leírást, hogy hogyan is kell az eredeti "Zero színt" elővarázsolni (mindenképp a világos verziót akartam, nem a sötétzöldet), nekiálltam a Hyperscale-t böngészni, aholis egy szerző kifejti, hogy valójában senki nem tudja, milyen színű volt az eredeti Zero, mert a japánok az összes tervet megsemmisítették a háború után. A zsákmányolt gépeknél akkor nem a szín, hanem a konstrukció volt a lényeg, az eredeti képek színvisszaadását meg gondolom, nem kell taglalni.
Ugyanitt azonban öteletet is adtak, hogyan lehet mégis tűrhető színt kikeverni: 50% Hemp + 50% IJN (Imperial Japanese Navy), mindkettő Gunze akrilfesték. Ilyen lett az enyém is.
A panelezésre egy technika, ami nekem bevált: először még a nyers, vagy primerrel kezelt makett összes(!) panelvonalát befújtam feketével. Ezután (száradás után) a kikevert végső fedőszínnel (lásd fent) átfújtam a gépet. DE! Ekkor nem a nagykönyvben megírt módon merőlegesen a felületre fújtam, hanem a gép felületével majdnem párhuzamosan. Így a mélyebben lévő panelvonalak "árnyékba" kerültek a szórópisztolytól, a fedőszín nem jutott be. Nekem bevált, javaslom kipróbálásra.
Miután kész lett, még egy (számomra) új módszert is kipróbáltam: a Promodeller cég weathering wash termékét. Ezt szintén csak ajánlani tudom. Nagyon egyszerű és gyönyörű eredményt lehet elérni. A fényes lakkra ecsettel felvisszük az anyagot, egyenletesen elkenjük. 20 perc után megszárad, körkörös mozdulatokkal egy nedves papírral áttöröljük és az eredmény gyönyörű panelvonal lesz. (Esetemben a festéssel nem tökéletesen megoldott részek javítása volt a cél.)
A legvégén a kipufogó és a géppuskák körül bekormoztam, majd egy végső réteg lakk és kész.
Várom az ítéleteket a makettről. Mindenkinek további jó makettezést!
|
| Zero |
|
| Zero |
|
| Zero |
|
| Zero |
|
| Zero |
|
| Zero |
|
| Zero |
|
| Zero |
|
| Zero |
|
| Zero |
|
| Zero |
|
| Zero |
|
| Zero |
|
| Zero |
|
| Zero |
|
| Zero |
|
| Type 10 |
2009.01.27.
Utolsó módosítás: 2009.02.21.
Utolsó módosítás: 2009.02.21.