Eurocopter HAP-Tigre
1:48, Italeri
No.No. 842 (1995)
Pintér György - Múzeumi krimik
Úgy 7-8 évesen kezdetem először makettezni, persze akkor még nem tudtam, mi fán terem. Nálam akkoriban abból állt az építés, hogy néztem anyukámat,ahogy összerakja, majd idővel rám hárult ez a feladat. Az első gépek festés nélkül, ragasztótól tocsogva kerültek a polcra, aztán egy párat lefestettem (inkább úgy mondanám, hogy összekentem). Itt valamiért vége is lett a makettező karrieremnek. Egészen 2010 nyaráig (esetemben ez kb. 15-16 év kihagyás).
Tavaly nyáron egy térdműtét miatt itthon ragadtam, már nagyon nem tudtam magammal mit kezdeni,és akkor jutott eszembe, hogy valahol a padlás mélyén van egy építésre váró makett. Azonnal megkerestem, beszereztem az alapeszközöket az építéshez, olvasgattam ezt az oldalt és "Az én légierőm" című könyvet (mindkettő nagyon sokat segített),és már kezdődhetett is a munka.
Egy kicsit a helikopterről:
A Tiger/Tigre története a 70-es évek elejéig nyúl vissza, amikor a nyugatnémet kormány a Varsói szerződés nyomasztó tankfölényét látva a páncélelhárító helikopterek első generációját, a PAH-1-et (Panzerabwehr-Hubschrauber - kb. Páncélelhárító Helikopter) állította hadrendbe, amely a BO 105 helikopter katonai változata volt, 4 TOW vagy 6 HOT vezetékes irányítású rakétával felfegyverezve. Franciaország szintén nem rendelkezett valódi harci helikopterrel, csak civil helikopterek felfegyverzett változataival (Alouette II./III., Gazelle és Dauphin II. típusok). Az ilyen könnyű felfegyverzett helikopterek ugyanakkor igen népszerűek - pl. a PAH-1-et nem kevesebb, mint 40 állam rendszeresítette, és az USA is jelentős mennyiséget tart üzemben a H500 (500MD) típus katonai változatából, AH-6 néven.
Az 1970-es évek végén felmerült egy kifejezetten tankelhárításra tervezett helikopter rendszerbe állítása mind a nyugatnémet (PAH-2), mind a francia (HAC - Hélicoptére Anti-Char -> Páncélelhárító Helikopter) részéről, és az 1980-as évek elején megszületett az együttműködési egyesség, miszerint az terv megvalósítására létrehozzák az Eurocopter Gmbh-t (amely akkor 70%-ban a Francia Aérospatiale, 30%-ban a Német MBB (később DASA) cégekből állt). A cég később a folyamatos átalakulásokon esett át, így végül eljutott a jelenlegi állapotába, miszerint az EADS (European Aeronautics Defence and Space) megakonszern helikoptergyártó leányvállalata.
A tervek egész jól haladtak, de a költségek, és a feladatok újraértelmezése miatt 1986-ban felfüggesztették a programot, és új követelményeket határoztak meg, amely két alváltozatot, a kifejezetten tankelhárító verziót Német és Franciaország részére, illetve a Francia hadsereg kérésére egy földi támogató verzió (HAP - Hélicoptére d'Appui Protection ->) létrehozását tűzte ki. Az újraértelmezett program 1987-ben folytatta a fejlesztéseket, és 1989-ben elnyerték a megbízást 5 kísérleti gép megépítésére (3 fegyvertelen a légi tesztekhez, egy tankelhárító, és egy támogató változat).
A helikopter elnevezése kicsit bonyolultra sikerült, mivel a németek PAH-2-ként hivatkoznak rá, illetve a hivatalos "Tiger" fantázianéven nevezik, addig a Francia nyelvterületen "Tigre"-nek hívják, illetve az alváltozatkat rendre "UHT" (német többfeladatú változat), "PAC" (francia páncélelhárító) illetve "HAP" (francia támogató) jelöléssel illetik, amihez még hozzájött a Tiger "ARH" (Armed Reconnaissance Helicopter - Felfegyverzett Felderítő Helikopter), amely az ausztrál verziót jelöli, plusz a "HAD", amely a Spanyolország által megrendelt "HAP" verzió...
A helikopter maga egy igen áramvonalas, keskeny törzsű gép, amelyben a kétfős személyzet tandem elrendezésben ül (elöl a lövész és hátul a pilóta), két hajtóműve a testbe simul, csonkaszárnya külső 1/3-da pedig lefele tört. Maga a gép váza 80%-ban kompozit anyagokból készül, ahogy a négy lapátos főrotor és a három lapátos farokrotor is - ennek köszönhető az igen könnyű tömeg, ugyanis a gép maximális felszálló tömege alig 6 tonna (még az AH-1W is 6,7 tonna, az AH-64D pedig 7,3 tonna). A meghajtást két MTU/Turbomeca/Rolls-Royce MTR390 tengelyteljesítményt szolgáltató gázturbina szolgálja ki, amelyek egyenként 1,285 Lóerőt adnak le. Futóműve hárompontos, nem behúzható, két fő és egy farokkerekes.
A személyzet az adatokat két-két színes kijelzőn olvashatják le, illetve a francia helikoptereken a pilótának egy HUD-ja is van, valamint a személyzet mindkét tagjának sisakjában beépített kijelző található (a francia gépeken francia gyártmányú, míg a német gépeken az angol BAe System által gyártott), amely mind nappali, mind éjjellátó móddal rendelkezik.
A gép önvédelmére radar- és lézerbesugárzásjelző, valamint rakétaindítás-érzékelő szolgál.
Az alváltozatok (nem térek ki mindre, mert szerintem így is hosszú lesz a cikk) között a fő különbség a fegyverzetben, illetve az optikai egység elhelyezésében van, a HAP/HAD és az ARH típusoknál a pilóta mögött/felett foglal helyet a SFIM Strix típusú optikai és infravörös rendszer.
A HAP változat orrán egy 30mm-es, egycsövű GIAT gyártmányú gépágyú található, ezen kívül 68mm-es "SNEB" irányítatlan rakétákat (44 vagy 68db-ot függően attól, visz-e Mistral-t) illetve "Mistral 2" levegő-levegő rakétákat (4db) vihet magával.
Eurocopter Tiger/Tigra adatai:
Hossz: 14 méter
Magassága: 3.81 méter (HAP/ARH)
Főrotor átmérője: 13 méter
Farokrotor átmérője: 2.7 méter
Max. felszálló tömege: 5,925 kg (UHT, HAC, HAP és ARH)
Max. lebegési magassága párnahatás nélkül: 3500m (HAP/ARH)
Max. állandó vízszintes sebessége: 280km/h (HAP/ARH)
Max. sebessége: 314km/h (HAP/ARH)
Max. átrepülési távolsága: 800km
Fegyverzet:
Tigra HAP: 1db 30mm-es gépágyú, 68mm-es SNEB irányítattlan rakéták (44 v. 68db), 4x Mistral levegő-levegő rakéta
Megnéztem, hogy épített-e valaki ilyen gépet,de nem találtam, erre megörültem, hogy én leszek az első, viszont egy kicsit csalódott is voltam,mert így kevesebb segítségem volt.
A makettel meg voltam elégedve. Az én meglátásom szerint nagyon kevés sorját kellet eltávolítani. Részletesség szempontjából nincs igazán rálátásom a dolgokra, de szerintem egy '95-ös maketthez képest jó. Az építés közben azonban fel merültek apróbb problémák. A törzsnél kisebb-nagyobb illesztési hibák, ezeket megpróbáltam orvosolni, többé-kevésbé sikerült is, csak az volt a probléma, hogy a kisebbek lyukakat is putty-val tüntettem el. Ahogy haladtam a könyv olvasásával, rájöttem, hogy sok plusz munkától megkímélhettem volna magam, ha a kis résekhez ragasztót használok, de a hibáiból tanul az ember. Az építés alatt a legnagyobb kihívást a kabintető jelentette. Az illesztési problémák miatt döntöttem úgy, hogy nyitottra csinálom. Lapát nem véletlenül nincs. Mind a négy alapból felfele ívelt, ezt próbáltam kiküszöbölni azzal, hogy egy hajszárítóval melegítettem, mint a könyvben, csak nálam nem az lett a végeredmény, hanem egy lapátnak nem nevezhető, már majdnem bumeráng alakú izé.
Az összerakással készen voltam, jöhetett a festés. Két lehetőség kínál a doboz. Az egyik egy bemutató példány, a másik a Francia hadsereg színeit viselő gép. Én az utóbbit választottam, mert a bemutatógépet teljesen feketére kellett volna festeni,és úgy nem igazán tetszett. Revell enamel festéket használtam, mert a kezdetekből maradt pár, amit fel tudtam használni most is. Amúgy az útmutató Model Mastert ajánl. Indulhatott a festékátváltás, egy-két színnek nem volt párja, de azokat kikevertem. Alapként R75-öt (stone grey) használtam, ezt 3 rétegben vittem fel és sajnos elég vastagra sikerült, hozzáteszem, hogy ecsettel festek. A pilótafülkét még a törzs összeragasztása előtt lefestettem. Ezután felrajzoltam az álca körvonalait és már festettem is. A zöld színt R360 (green) és R75 keverésével értem el, a másik két szín az R82 (dark earth) és az R06 (tar black), minden színből 2 réteget kentem. Nekem a legnehezebb a kabintető volt, ugyanis itt-ott befolyott a maszkolószalag alá a festék. Ezen a ponton már az idegösszeomlás szélén álltam, de nem adtam fel, ami jó, mert végül csak elkészült,és most ott parkol az asztalomon.
Várom a kritikákat mind a makettel, mind a cikkel kapcsolatban.
Tavaly nyáron egy térdműtét miatt itthon ragadtam, már nagyon nem tudtam magammal mit kezdeni,és akkor jutott eszembe, hogy valahol a padlás mélyén van egy építésre váró makett. Azonnal megkerestem, beszereztem az alapeszközöket az építéshez, olvasgattam ezt az oldalt és "Az én légierőm" című könyvet (mindkettő nagyon sokat segített),és már kezdődhetett is a munka.
Egy kicsit a helikopterről:
A Tiger/Tigre története a 70-es évek elejéig nyúl vissza, amikor a nyugatnémet kormány a Varsói szerződés nyomasztó tankfölényét látva a páncélelhárító helikopterek első generációját, a PAH-1-et (Panzerabwehr-Hubschrauber - kb. Páncélelhárító Helikopter) állította hadrendbe, amely a BO 105 helikopter katonai változata volt, 4 TOW vagy 6 HOT vezetékes irányítású rakétával felfegyverezve. Franciaország szintén nem rendelkezett valódi harci helikopterrel, csak civil helikopterek felfegyverzett változataival (Alouette II./III., Gazelle és Dauphin II. típusok). Az ilyen könnyű felfegyverzett helikopterek ugyanakkor igen népszerűek - pl. a PAH-1-et nem kevesebb, mint 40 állam rendszeresítette, és az USA is jelentős mennyiséget tart üzemben a H500 (500MD) típus katonai változatából, AH-6 néven.
Az 1970-es évek végén felmerült egy kifejezetten tankelhárításra tervezett helikopter rendszerbe állítása mind a nyugatnémet (PAH-2), mind a francia (HAC - Hélicoptére Anti-Char -> Páncélelhárító Helikopter) részéről, és az 1980-as évek elején megszületett az együttműködési egyesség, miszerint az terv megvalósítására létrehozzák az Eurocopter Gmbh-t (amely akkor 70%-ban a Francia Aérospatiale, 30%-ban a Német MBB (később DASA) cégekből állt). A cég később a folyamatos átalakulásokon esett át, így végül eljutott a jelenlegi állapotába, miszerint az EADS (European Aeronautics Defence and Space) megakonszern helikoptergyártó leányvállalata.
A tervek egész jól haladtak, de a költségek, és a feladatok újraértelmezése miatt 1986-ban felfüggesztették a programot, és új követelményeket határoztak meg, amely két alváltozatot, a kifejezetten tankelhárító verziót Német és Franciaország részére, illetve a Francia hadsereg kérésére egy földi támogató verzió (HAP - Hélicoptére d'Appui Protection ->) létrehozását tűzte ki. Az újraértelmezett program 1987-ben folytatta a fejlesztéseket, és 1989-ben elnyerték a megbízást 5 kísérleti gép megépítésére (3 fegyvertelen a légi tesztekhez, egy tankelhárító, és egy támogató változat).
A helikopter elnevezése kicsit bonyolultra sikerült, mivel a németek PAH-2-ként hivatkoznak rá, illetve a hivatalos "Tiger" fantázianéven nevezik, addig a Francia nyelvterületen "Tigre"-nek hívják, illetve az alváltozatkat rendre "UHT" (német többfeladatú változat), "PAC" (francia páncélelhárító) illetve "HAP" (francia támogató) jelöléssel illetik, amihez még hozzájött a Tiger "ARH" (Armed Reconnaissance Helicopter - Felfegyverzett Felderítő Helikopter), amely az ausztrál verziót jelöli, plusz a "HAD", amely a Spanyolország által megrendelt "HAP" verzió...
A helikopter maga egy igen áramvonalas, keskeny törzsű gép, amelyben a kétfős személyzet tandem elrendezésben ül (elöl a lövész és hátul a pilóta), két hajtóműve a testbe simul, csonkaszárnya külső 1/3-da pedig lefele tört. Maga a gép váza 80%-ban kompozit anyagokból készül, ahogy a négy lapátos főrotor és a három lapátos farokrotor is - ennek köszönhető az igen könnyű tömeg, ugyanis a gép maximális felszálló tömege alig 6 tonna (még az AH-1W is 6,7 tonna, az AH-64D pedig 7,3 tonna). A meghajtást két MTU/Turbomeca/Rolls-Royce MTR390 tengelyteljesítményt szolgáltató gázturbina szolgálja ki, amelyek egyenként 1,285 Lóerőt adnak le. Futóműve hárompontos, nem behúzható, két fő és egy farokkerekes.
A személyzet az adatokat két-két színes kijelzőn olvashatják le, illetve a francia helikoptereken a pilótának egy HUD-ja is van, valamint a személyzet mindkét tagjának sisakjában beépített kijelző található (a francia gépeken francia gyártmányú, míg a német gépeken az angol BAe System által gyártott), amely mind nappali, mind éjjellátó móddal rendelkezik.
A gép önvédelmére radar- és lézerbesugárzásjelző, valamint rakétaindítás-érzékelő szolgál.
Az alváltozatok (nem térek ki mindre, mert szerintem így is hosszú lesz a cikk) között a fő különbség a fegyverzetben, illetve az optikai egység elhelyezésében van, a HAP/HAD és az ARH típusoknál a pilóta mögött/felett foglal helyet a SFIM Strix típusú optikai és infravörös rendszer.
A HAP változat orrán egy 30mm-es, egycsövű GIAT gyártmányú gépágyú található, ezen kívül 68mm-es "SNEB" irányítatlan rakétákat (44 vagy 68db-ot függően attól, visz-e Mistral-t) illetve "Mistral 2" levegő-levegő rakétákat (4db) vihet magával.
Eurocopter Tiger/Tigra adatai:
Hossz: 14 méter
Magassága: 3.81 méter (HAP/ARH)
Főrotor átmérője: 13 méter
Farokrotor átmérője: 2.7 méter
Max. felszálló tömege: 5,925 kg (UHT, HAC, HAP és ARH)
Max. lebegési magassága párnahatás nélkül: 3500m (HAP/ARH)
Max. állandó vízszintes sebessége: 280km/h (HAP/ARH)
Max. sebessége: 314km/h (HAP/ARH)
Max. átrepülési távolsága: 800km
Fegyverzet:
Tigra HAP: 1db 30mm-es gépágyú, 68mm-es SNEB irányítattlan rakéták (44 v. 68db), 4x Mistral levegő-levegő rakéta
Megnéztem, hogy épített-e valaki ilyen gépet,de nem találtam, erre megörültem, hogy én leszek az első, viszont egy kicsit csalódott is voltam,mert így kevesebb segítségem volt.
A makettel meg voltam elégedve. Az én meglátásom szerint nagyon kevés sorját kellet eltávolítani. Részletesség szempontjából nincs igazán rálátásom a dolgokra, de szerintem egy '95-ös maketthez képest jó. Az építés közben azonban fel merültek apróbb problémák. A törzsnél kisebb-nagyobb illesztési hibák, ezeket megpróbáltam orvosolni, többé-kevésbé sikerült is, csak az volt a probléma, hogy a kisebbek lyukakat is putty-val tüntettem el. Ahogy haladtam a könyv olvasásával, rájöttem, hogy sok plusz munkától megkímélhettem volna magam, ha a kis résekhez ragasztót használok, de a hibáiból tanul az ember. Az építés alatt a legnagyobb kihívást a kabintető jelentette. Az illesztési problémák miatt döntöttem úgy, hogy nyitottra csinálom. Lapát nem véletlenül nincs. Mind a négy alapból felfele ívelt, ezt próbáltam kiküszöbölni azzal, hogy egy hajszárítóval melegítettem, mint a könyvben, csak nálam nem az lett a végeredmény, hanem egy lapátnak nem nevezhető, már majdnem bumeráng alakú izé.
Az összerakással készen voltam, jöhetett a festés. Két lehetőség kínál a doboz. Az egyik egy bemutató példány, a másik a Francia hadsereg színeit viselő gép. Én az utóbbit választottam, mert a bemutatógépet teljesen feketére kellett volna festeni,és úgy nem igazán tetszett. Revell enamel festéket használtam, mert a kezdetekből maradt pár, amit fel tudtam használni most is. Amúgy az útmutató Model Mastert ajánl. Indulhatott a festékátváltás, egy-két színnek nem volt párja, de azokat kikevertem. Alapként R75-öt (stone grey) használtam, ezt 3 rétegben vittem fel és sajnos elég vastagra sikerült, hozzáteszem, hogy ecsettel festek. A pilótafülkét még a törzs összeragasztása előtt lefestettem. Ezután felrajzoltam az álca körvonalait és már festettem is. A zöld színt R360 (green) és R75 keverésével értem el, a másik két szín az R82 (dark earth) és az R06 (tar black), minden színből 2 réteget kentem. Nekem a legnehezebb a kabintető volt, ugyanis itt-ott befolyott a maszkolószalag alá a festék. Ezen a ponton már az idegösszeomlás szélén álltam, de nem adtam fel, ami jó, mert végül csak elkészült,és most ott parkol az asztalomon.
Várom a kritikákat mind a makettel, mind a cikkel kapcsolatban.
|
| SAM_0432 |
|
| SAM_0434 |
|
| SAM_0436 |
|
| SAM_0437 |
|
| SAM_0438 |
|
| SAM_0440 |
|
| SAM_0441 |
|
| SAM_0443 |
|
| SAM_0444 |
2011.03.28.
Utolsó módosítás: 2011.03.31.
Utolsó módosítás: 2011.03.31.