Tupoljev Tu-114
1:144, Saját
Pintér György - Múzeumi krimik
A típus története
A Tu–114 "Rosszija" a Tu–95 stratégiai bombázóból kifejlesztett nagy hatótávolságú utasszállító repülőgép. 1957-ben kezdték el a gyártását. A gépeket négy légcsavaros gázturbinával szerelték fel, így a korabeli sugárhajtású repülőgépeknél kisebb üzemanyag-fogyasztása volt. Leszállás nélkül 11000 km-t tudott megtenni. Megjelenésekor a világ legnagyobb utasszállító repülőgépe volt.
A Tupoljev tervezőiroda a szovjet kormány 1955 májusában kiadott utasítására kezdte meg egy nagy hatótávolságú és nagy sebességű utasszállító repülőgép tervezését. A fejlesztőmunkához alapot adott a frissen kifejlesztett Tu–95 stratégiai bombázó, amelynek paraméterei megfeleltek a nagy hatótávolságú utasszállítóval szemben támasztott követelményeknek. Eredeti típusjelzése 107-es lett volna, de a Tu–104 sikerén felbuzdulva Andrej Tupoljev azt javasolta, hogy a 4-es utolsó számjegyet tartsák meg az utasszállítóknál.
Kétéves tervező- és fejlesztőmunka után, 1957 közepén kezdték el az első prototípus építését, amely november 15-én repült először. A berepülések során problémák jelentkeztek a hajtóműveknél és a futóműveknél, ezek kiküszöbölése két évet vett igénybe. Az állami hatósági vizsgák csak 1960-ban kezdődhettek el. Ennek során is számos probléma merült fel, így további hónapokat vett igényben a javításuk. A prototípusokat azonban alkalomszerűen már használták. Nyikita Hruscsov pártfőtitkár 1959. szeptember 19-én az egyik Tu–114 prototípussal repült az Egyesült Államokba.
1961. április 24-én állította szolgálatba az Aeroflot. 1961–1965 között összesen 31 db épült belőle Kujbisevben (ma: Szamara) a 18. sz. repülőgépgyárban.
A Tu–114 fő vonalaiban megegyezik a fejlesztés alapjául szolgált Tu–95-tel. A törzsben kialakított utastér miatt azonban a bombázó középszárnyas elrendezését meg kellett változtatni, a Tu–114 alsószárnyas kialakítású, szárnyának nyilazási szöge 35°. Eredetileg 6 m-es törzsátmérővel készült volna, de a kor technológiai szintje nem tette lehetővé akkor még az ilyen nagyméretű túlnyomásos törzs kialakítását, így csak 4,2 m-es lett a törzsátmérő. Örökölte a Tu–95-nél is alkalmazott nagy teljesítményű Kuznyecov NK–12MV légcsavaros gázturbinákat az AV–60H koaxiális, ellenforgó kettős légcsavarokkal együtt. A nagy teljesítményű hajtóművek és a nagy légcsavarok miatt a Tu-114 a világ legzajosabb utasszállítója volt, zajszintje elérte a 108–112 dB-t. Az alacsonyan elhelyezett szárny miatt a földön a repülőgépet magasabbra kellett emelni, hogy a nagy átmérőjű légcsavarok elférjenek, ezért a Tu–114-nek jellegzetes, igen hosszú futószárai vannak. (Forrás: www.aerofriends.hu)
A makett építése
Tupoljev elveit követve a makett alapjául a Revell 1:144-es méretarányban gyártott Tu-95 Bear-D készlete szolgált. A szárnyakat, a futóművet, a hajtóműveket és a vezérsíkokat a Tu-95 szolgáltatta, míg a törsz a tőlem megszokott módon készült, sajátépítésű alumínium-szerkezet.
A makett építése az orr-rész és a pilótafülke elkészítésével indult. Mivel a Tu-114 orr-része szinte teljes mértékben megegyezik a Tu-104 orrával, ezért ezt párhuzamosan készítettem a nemrégiben elkészült Tu-104 makettemmel. Így jelentősen lerövidültek a tervezési műveletek, és az építés is sokkal dinamikusabban haladt. Az orr elkészítése után a két projekt elkülönült egymástól, az építés fázisai azonban egészen a teljes törzs-szerkezet elkészültéig párhuzamosan haladtak. A Tu-114 törzsének középső része azonban külön történetet érdemel. A törzsnek ez a része rendszerint hurkapálcák és kör alakú keresztmerevítők felhasználásával készül, melyre ezután kerül rá az alumíniumlemez borítás. A Tu-114 esetében az a szerencse ért, hogy mindezt feleslegessé tette egy véletlen egybeesés: Még a tervezés kezdeti fázisában a kezem ügyébe került egy pezsgőtablettás doboz, amit csak a kíváncsiság kedvéért gyorsan lemértem tolómérővel. Az átmérője 28,5 mm volt,amire az alumíniumborítást ráragasztva egy 29 mm-es hengeres felületet kaptam,ami pont megegyezik az eredeti gép 4,2 m-es törzsátmérőjének az 1:144-ed részével. (A pezsgőtablettás doboz repülőgépmakett-törzsként történő alkalmazásának gondolatával először Lapi kollégám makettépítő műhelyében találkoztam. Az ötletért ezúton is szeretnék köszönetet mondani.) A törzs utolsó darabja, a farokrész elkészülte után a törzs elemeinek az egyesítése és a különböző íves felületek kialakítása következett. Ez utóbbit Neoflex javítótapasz alkalmazásával és rengeteg vizes csiszolással értem el.
A géptörzs elkészülte után a következő nagy feladat a panelezés volt. Ennél a műveletnél fontos volt előre gondolkozni és szem előtt kellett tartani, hogy a panelvonalaknak és az ablakmatricának egybe kell esnie. Ezt egy jó rajz segítségével, pontos mérésekkel és egy éles szike használatával sikerült kiviteleznem. A panelezés elkészülte után merült fel bennem az az ötlet, hogy a géptörzsön a panelek egy részét nem festem le, hanem meghagyom az alumínium alapanyag eredeti színét, ezzel is egyedivé téve a makettet. Az erre a célra kiválasztott paneleket finom csiszolópapírral fényesre csiszoltam, majd maszkolószalaggal kitakartam őket.
A következő jelentős lépés a donorgép alkatrészeinek az átalakítása és a géptörzzsel történő összeillesztése volt. Először a szárnyat kellett átépítenem, mivel a Tu-114 szárnyán található féklapok felülete kissé eltér a Tu-95 szárnyszerkezetétől. Ezt követően a függőleges vezérsíkról kellett eltávolítanom a faroklövész számára kialakított lőállást,illetve a vízszintes vezérsík is kisebb módosításokra szorult. Az átalakításokhoz saját gyártású alumínium elemeket,illetve a jól bevált Neoflex tapaszt használtam. Az utolsó átalakításra szoruló egység az orrfutó volt. A futómű alsó egységét átvettem a Tu-95-től, a futóműszárat azonban meg kellett nyújtanom, amihez egy gémkapocs szolgáltatta az alapanyagot. Ezt követően felkerült az utolsó elem, az orrfutó-akna ajtaja, ami szintén alumíniumból van,és amit szintén festetlen állapotban hagytam.
Festés és matricázás
Már az építés megkezdésekor elhatároztam, hogy a gép az CCCP-L5611 lajstromjelű prototípus festését fogja kapni. (Ez volt az a gép, amivel Hruscsov 1959-ben Washingtonba repült.) A festés érdekessége a már említett alumínium panelek eredeti állapotban való megőrzése, ami igazán egyedi megjelenést kölcsönöz a makettnek.
A matrica (Akárcsak a Tu-104 esetében) ezúttal is saját gyártmány és elkészítésében ismét Németh Dávid barátom nyújtott segítséget, akinek ezúton szeretnék köszönetet mondani.
A Tu–114 "Rosszija" a Tu–95 stratégiai bombázóból kifejlesztett nagy hatótávolságú utasszállító repülőgép. 1957-ben kezdték el a gyártását. A gépeket négy légcsavaros gázturbinával szerelték fel, így a korabeli sugárhajtású repülőgépeknél kisebb üzemanyag-fogyasztása volt. Leszállás nélkül 11000 km-t tudott megtenni. Megjelenésekor a világ legnagyobb utasszállító repülőgépe volt.
A Tupoljev tervezőiroda a szovjet kormány 1955 májusában kiadott utasítására kezdte meg egy nagy hatótávolságú és nagy sebességű utasszállító repülőgép tervezését. A fejlesztőmunkához alapot adott a frissen kifejlesztett Tu–95 stratégiai bombázó, amelynek paraméterei megfeleltek a nagy hatótávolságú utasszállítóval szemben támasztott követelményeknek. Eredeti típusjelzése 107-es lett volna, de a Tu–104 sikerén felbuzdulva Andrej Tupoljev azt javasolta, hogy a 4-es utolsó számjegyet tartsák meg az utasszállítóknál.
Kétéves tervező- és fejlesztőmunka után, 1957 közepén kezdték el az első prototípus építését, amely november 15-én repült először. A berepülések során problémák jelentkeztek a hajtóműveknél és a futóműveknél, ezek kiküszöbölése két évet vett igénybe. Az állami hatósági vizsgák csak 1960-ban kezdődhettek el. Ennek során is számos probléma merült fel, így további hónapokat vett igényben a javításuk. A prototípusokat azonban alkalomszerűen már használták. Nyikita Hruscsov pártfőtitkár 1959. szeptember 19-én az egyik Tu–114 prototípussal repült az Egyesült Államokba.
1961. április 24-én állította szolgálatba az Aeroflot. 1961–1965 között összesen 31 db épült belőle Kujbisevben (ma: Szamara) a 18. sz. repülőgépgyárban.
A Tu–114 fő vonalaiban megegyezik a fejlesztés alapjául szolgált Tu–95-tel. A törzsben kialakított utastér miatt azonban a bombázó középszárnyas elrendezését meg kellett változtatni, a Tu–114 alsószárnyas kialakítású, szárnyának nyilazási szöge 35°. Eredetileg 6 m-es törzsátmérővel készült volna, de a kor technológiai szintje nem tette lehetővé akkor még az ilyen nagyméretű túlnyomásos törzs kialakítását, így csak 4,2 m-es lett a törzsátmérő. Örökölte a Tu–95-nél is alkalmazott nagy teljesítményű Kuznyecov NK–12MV légcsavaros gázturbinákat az AV–60H koaxiális, ellenforgó kettős légcsavarokkal együtt. A nagy teljesítményű hajtóművek és a nagy légcsavarok miatt a Tu-114 a világ legzajosabb utasszállítója volt, zajszintje elérte a 108–112 dB-t. Az alacsonyan elhelyezett szárny miatt a földön a repülőgépet magasabbra kellett emelni, hogy a nagy átmérőjű légcsavarok elférjenek, ezért a Tu–114-nek jellegzetes, igen hosszú futószárai vannak. (Forrás: www.aerofriends.hu)
A makett építése
Tupoljev elveit követve a makett alapjául a Revell 1:144-es méretarányban gyártott Tu-95 Bear-D készlete szolgált. A szárnyakat, a futóművet, a hajtóműveket és a vezérsíkokat a Tu-95 szolgáltatta, míg a törsz a tőlem megszokott módon készült, sajátépítésű alumínium-szerkezet.
A makett építése az orr-rész és a pilótafülke elkészítésével indult. Mivel a Tu-114 orr-része szinte teljes mértékben megegyezik a Tu-104 orrával, ezért ezt párhuzamosan készítettem a nemrégiben elkészült Tu-104 makettemmel. Így jelentősen lerövidültek a tervezési műveletek, és az építés is sokkal dinamikusabban haladt. Az orr elkészítése után a két projekt elkülönült egymástól, az építés fázisai azonban egészen a teljes törzs-szerkezet elkészültéig párhuzamosan haladtak. A Tu-114 törzsének középső része azonban külön történetet érdemel. A törzsnek ez a része rendszerint hurkapálcák és kör alakú keresztmerevítők felhasználásával készül, melyre ezután kerül rá az alumíniumlemez borítás. A Tu-114 esetében az a szerencse ért, hogy mindezt feleslegessé tette egy véletlen egybeesés: Még a tervezés kezdeti fázisában a kezem ügyébe került egy pezsgőtablettás doboz, amit csak a kíváncsiság kedvéért gyorsan lemértem tolómérővel. Az átmérője 28,5 mm volt,amire az alumíniumborítást ráragasztva egy 29 mm-es hengeres felületet kaptam,ami pont megegyezik az eredeti gép 4,2 m-es törzsátmérőjének az 1:144-ed részével. (A pezsgőtablettás doboz repülőgépmakett-törzsként történő alkalmazásának gondolatával először Lapi kollégám makettépítő műhelyében találkoztam. Az ötletért ezúton is szeretnék köszönetet mondani.) A törzs utolsó darabja, a farokrész elkészülte után a törzs elemeinek az egyesítése és a különböző íves felületek kialakítása következett. Ez utóbbit Neoflex javítótapasz alkalmazásával és rengeteg vizes csiszolással értem el.
A géptörzs elkészülte után a következő nagy feladat a panelezés volt. Ennél a műveletnél fontos volt előre gondolkozni és szem előtt kellett tartani, hogy a panelvonalaknak és az ablakmatricának egybe kell esnie. Ezt egy jó rajz segítségével, pontos mérésekkel és egy éles szike használatával sikerült kiviteleznem. A panelezés elkészülte után merült fel bennem az az ötlet, hogy a géptörzsön a panelek egy részét nem festem le, hanem meghagyom az alumínium alapanyag eredeti színét, ezzel is egyedivé téve a makettet. Az erre a célra kiválasztott paneleket finom csiszolópapírral fényesre csiszoltam, majd maszkolószalaggal kitakartam őket.
A következő jelentős lépés a donorgép alkatrészeinek az átalakítása és a géptörzzsel történő összeillesztése volt. Először a szárnyat kellett átépítenem, mivel a Tu-114 szárnyán található féklapok felülete kissé eltér a Tu-95 szárnyszerkezetétől. Ezt követően a függőleges vezérsíkról kellett eltávolítanom a faroklövész számára kialakított lőállást,illetve a vízszintes vezérsík is kisebb módosításokra szorult. Az átalakításokhoz saját gyártású alumínium elemeket,illetve a jól bevált Neoflex tapaszt használtam. Az utolsó átalakításra szoruló egység az orrfutó volt. A futómű alsó egységét átvettem a Tu-95-től, a futóműszárat azonban meg kellett nyújtanom, amihez egy gémkapocs szolgáltatta az alapanyagot. Ezt követően felkerült az utolsó elem, az orrfutó-akna ajtaja, ami szintén alumíniumból van,és amit szintén festetlen állapotban hagytam.
Festés és matricázás
Már az építés megkezdésekor elhatároztam, hogy a gép az CCCP-L5611 lajstromjelű prototípus festését fogja kapni. (Ez volt az a gép, amivel Hruscsov 1959-ben Washingtonba repült.) A festés érdekessége a már említett alumínium panelek eredeti állapotban való megőrzése, ami igazán egyedi megjelenést kölcsönöz a makettnek.
A matrica (Akárcsak a Tu-104 esetében) ezúttal is saját gyártmány és elkészítésében ismét Németh Dávid barátom nyújtott segítséget, akinek ezúton szeretnék köszönetet mondani.
|
| 1 |
|
| 2 |
|
| 3 |
|
| 4 |
|
| 5 |
|
| 6 |
|
| 7 |
|
| 8 |
|
| 9 |
|
| 10 |
|
| 11 |
|
| 12 |
|
| 13 |
|
| 14 |
|
| 15 |
|
| 16 |
2013.02.05.
Németh Dávid