Pintér György - Múzeumi krimik
Két éve merült fel diákjaim részéről, hogy az egész jól sikerült első diorámánk - "Római limes a Kr.u. I. században" - után próbára tehetnénk magunkat egy komolyabb terepmunkát igénylő diorámával.
A "300" című filmrettenet adta az ötletet, ráadásul azóta többször is jártam a helyszínen, így a környezetről viszonylag széles tapasztalattal bírtam. Utánanéztem tehát a történeti háttérnek és a legvalószínűbb helyszínt igyekeztünk megvalósítani.
Az alapot egy régi ping-pong asztal fele adta, amit parketta-szegélylécekkel határoltunk. A terepszint emelkedéseit álmennyezetelemekkel alakítottuk ki - kb. szintvonalanként -, majd gipsszel kitöltöttük a lépcsőket. A "hegyoldal" furnérlemez bordákra kötözött dróthálóból, illetve a ráfeszített,gipszbe áztatott textíliából készült, kiegészítve összegyűrt és kissé megfestett kartonpapírlapokkal. Mivel semmilyen előképzettségünk nem volt ilyen téren, alaposan megküzdöttünk a "heggyel".
A felületet végül a jól bevált finomhomok - de jó, hogy van még távolugrógödör a sportpályánkon! - és tapétaragasztó keveréke adta.
Időközben elkezdődött a figurák kifestése, ami igen komoly munka volt, hiszen a Zvezda nagyon igényes festési elvárásokat támaszt. Ez azonban nem rettentette el ügyeskezű diákjaimat, akik még Xerxes köpenyének leopárdbőr(?) mintázatát is reprodukálták!
El kellett még készítenünk azt az ősi, de Leonidászék által újjáépített falat, ami a védelem szilárd hátterét adta. Ezt gipsz öntöformába szórt dekorkövekkel és ráöntött gipszel hoztuk létre. Egy másik aranykezű diákom aztán egy marókészlettel kifaragta a felesleges gipszet a kövek közül. Az elkészült falszakaszokat egy előre kivájt résbe illesztettük, ragasztottuk,majd kiegészítettük kapuzattal és gyilokjárókkal.
A görög táj vasútmodellező készletekből készült. A tengert kétféle
gyertyazseléből olvasztottuk össze, a hullámokat persze egyenként pecsétviasz olvasztóval alkottuk meg.
A jelenet egyébként a védelem összeomlása előtti pillanatokat igyekszik felidézni, amikor a megkerülő perzsa csapatok már a táborba törnak be éppen. Kis csúsztatás, hogy maga Leonidas ekkor már nem élt, de mi nem tudtuk "megölni" a királyt.
Remélem abszolút amatőr mivoltunk ellenére nem ütöttünk nagyot a dioráma építés művészetének múzsáján!
Sajnos a fényképeink túl nagy méretűek lettek, de már dolgozunk rajta!
Várjuk a tanácsokat és ötleteket!