North American P-51C Mustang Mk.III
1:48, ICM
Pintér György - Múzeumi krimik
A II. világháború során bevetésre kerülő távolsági bombázók nagyon sebezhetőek voltak, ezért az angol Királyi Légierő (RAF) nagy mennyiségű vadonatúj harcigépet rendelt az Észak-amerikai Repülőgépgyártól,amelyben a legújabb tervezési módszerek egyesültek a modern technológiával. Az amerikai cég 117 napos rekordidő alatt hozta ki a legendás gép prototípusát Edgard Smood új gépe a P-51 jelzést kapta. A RAF 1941 végén vette át az első gépeket, melyek Angliában kapták a Mustang nevet.
Összerakás:
Az összerakás nem okoz gondot,mert a darabokból nincs sok,és ezek "kényelmes" méretűek, ezt úgy értem,hogy nem kell kis csipesz,hogy egy darabot oda tudjunk illeszteni valahova, a nagyobb kezű emberek számára is tökéletes. A darabok jól illeszkednek, és nincs is túl sok belőlük, aki rakott már össze repülőgépet,annak gyerekjáték lesz, aki viszont még nem,ő sem fog különösebben megizzadni. A leírás egyszerű, részletes, és érthető.
Festés:
A festés és matricázás jól értelmezhető, hogy hol,milyen színt kell használni, a képek alatt leírás is van (angol és orosz nyelven),hogy mi a száma és neve az adott festéknek. Ez a cég a Humbrol festékeit sorolja itt fel. Én személy szerint maradtam a jó öreg Revell festékeknél. Először az egész gépet lefestettem sötétzölddel. Utána az orr részénél használtam feketét és fehéret. A fehér-fekete csíkokat speciális módszerrel oldottam meg:
1. Először a két szárnyal kezdtem: Vonalzóval lemértem,mekkora csíkokat szeretnék.
2. Ezeket kivágtam egy fehér ragasztópapírból (nem tudom pontosan hogy hívják). Utána félretettem őket egy kis időre.
3.A három fehér csík helyének szánt helyre festőpapírt raktam,és a közöttük lévő helyet befestettem feketére.
4.Miután megszáradt(a fekete rész), a fekete csíkokra ragasztottam olyan festőpapírt, és a szélekre annak céljából,hogy ne maszatoljak össze semmit, majd jöttek a fekete csíkok.
5. A törzsnél festettem a fehér csíkokat, a szárnyaknál viszont ragasztottam [fehér ragasztópapírból (nem tudom pontosan,hogy hívják)]
A csíkok egyébként azt jelzik,hogy a Királyi Légierő vagy az Amerikai Légierő kötelékébe tartoztak az európai hadszíntéren. Az volt a lényege, hogy a bombázókban lévő géppuskázók ne a saját gépeiket szedjék le, mert néha ez is megtörtént a nagy kavarodásban vagy sötétben, vagy mert a gépek hihetetlen gyorsak.
Matricázás:
A matricákkal sem volt különösebb gond, csak a betűkkel a gép törzsén (a csíkokon); ezek helyett egy régebbről megmaradtat használtam.
Összerakás:
Az összerakás nem okoz gondot,mert a darabokból nincs sok,és ezek "kényelmes" méretűek, ezt úgy értem,hogy nem kell kis csipesz,hogy egy darabot oda tudjunk illeszteni valahova, a nagyobb kezű emberek számára is tökéletes. A darabok jól illeszkednek, és nincs is túl sok belőlük, aki rakott már össze repülőgépet,annak gyerekjáték lesz, aki viszont még nem,ő sem fog különösebben megizzadni. A leírás egyszerű, részletes, és érthető.
Festés:
A festés és matricázás jól értelmezhető, hogy hol,milyen színt kell használni, a képek alatt leírás is van (angol és orosz nyelven),hogy mi a száma és neve az adott festéknek. Ez a cég a Humbrol festékeit sorolja itt fel. Én személy szerint maradtam a jó öreg Revell festékeknél. Először az egész gépet lefestettem sötétzölddel. Utána az orr részénél használtam feketét és fehéret. A fehér-fekete csíkokat speciális módszerrel oldottam meg:
1. Először a két szárnyal kezdtem: Vonalzóval lemértem,mekkora csíkokat szeretnék.
2. Ezeket kivágtam egy fehér ragasztópapírból (nem tudom pontosan hogy hívják). Utána félretettem őket egy kis időre.
3.A három fehér csík helyének szánt helyre festőpapírt raktam,és a közöttük lévő helyet befestettem feketére.
4.Miután megszáradt(a fekete rész), a fekete csíkokra ragasztottam olyan festőpapírt, és a szélekre annak céljából,hogy ne maszatoljak össze semmit, majd jöttek a fekete csíkok.
5. A törzsnél festettem a fehér csíkokat, a szárnyaknál viszont ragasztottam [fehér ragasztópapírból (nem tudom pontosan,hogy hívják)]
A csíkok egyébként azt jelzik,hogy a Királyi Légierő vagy az Amerikai Légierő kötelékébe tartoztak az európai hadszíntéren. Az volt a lényege, hogy a bombázókban lévő géppuskázók ne a saját gépeiket szedjék le, mert néha ez is megtörtént a nagy kavarodásban vagy sötétben, vagy mert a gépek hihetetlen gyorsak.
Matricázás:
A matricákkal sem volt különösebb gond, csak a betűkkel a gép törzsén (a csíkokon); ezek helyett egy régebbről megmaradtat használtam.
|
| 02 |
|
| 03 |
|
| 04 |
|
| 05 |
|
| 06 |
|
| 07 |
|
| 08 |
|
| 09 |
|
| 10 |
|
| 11 |
|
| 12 |
|
| 13 |
2010.07.21.
Utolsó módosítás: 2010.10.04.
Utolsó módosítás: 2010.10.04.