Pintér György - Múzeumi krimik
Régi vágyam, hogy teszek a polcomra egy Mig sort. Bár a Mig-1 –esnek illene a sort nyitnia, azért a Mig-3 –as is megteszi hasonlósága okán. Tudom, nem világmegváltó lett a típus, de a furcsa kinézet mögött rejtezett valami izgalmas, ami miatt késztetést éreztem az elkészítésére. A makettgyártók nem nagyon törték magukat a jobbnál jobban sikerült Mig-3 -asok megformálásra az „egy igaz méretarányban”. A scalemates.com oldala szerint első próbálkozásként 1978 –ban a „Cap Croix du Sud” készített egy szerszámot Mig-3 –as fröccsöntéshez, amit aztán idővel az Italeri, a Zvezda, az Encore, és a Revell is átvett. Az Ncore –nak sajnos voltam birtokában, és higgyétek el nem a meghatódottságtól könnyeztem. Természetesen repült a kukába. Ettől mérföldekkel volt jobb gyermekkorom Emhar (ex-Frog 1980) Mig –je, bár annak építésébe sem fognák már bele mai fejjel. Aztán csöndben a 90-es évek végén valamikor készült egy fröccsöntő szerszám az RPM cégnél (később Maquette kiadásában is megjelent), de erről csak a cikkem írása közben lett tudomásom. A web –en fellelt képek alapján a korábbi makettekhez képest ez a készlet már határozott előrelépést jelenthetett akkor, ha valahonnan beszerezhető. Ebbe a piaci résbe érkezett repülőjével az egyetlen esélyesnek tűnő versenyző, a HobbyBoss.
Miután feldúrtam a netet képanyag után, nekiláttam azokhoz mérni az előttem heverő műanyag gyűjteményt. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ezzel bizony nem fogok unatkozni. A sekély géppuskavályúkat kimélyítettem gömbmaróval [B.1], mert jelképesen voltak csak jelen a motor felett. A burkolaton lévő összes nagyobb tömör beömlőt kitakarítottam [B.2]. Az alsó motorburkolati elem beszívódását felpótoltam sztirol lapból, és tömítőpasztából [B.3].
A műszerfal alól a felesleges műanyagot, (majd kicsit tovább gondolva a dolgot), az ülés előtti padlólemezt is kidaraboltam [C.4]. A Bílek PB 027 maratásából szerettem volna a fülke csövezését megoldani, de az sajnos nem fért be. A merevítőket ezért húzott szálból daraboltam le, ragasztottam be a fülkébe [C.5]. A pótlólag gyártott padlólemezem sztirol lapból lett vágva, a pedálok is erre lettek rögzítve. A kipufogókat kicsit laposra sikerült a gyártónak megformáznia, ezért az ellipszis [C.6] keresztmetszetű kipufogó csöveket kör profilúra [C.7] cseréltem, és kifúrtam. A hiányzó első kipufogók [C.8] végeit is felragasztottam, majd ugyanúgy kifúrtam.
A plexit a helyére téve, az a kívánt szinttől lejjebb ült [D.9], kivéve a hátsó részét, mert az kiemelkedett [D.10]. Az első hibát sztirol lapok felragasztásával orvosoltam kb. 1-1,2mm magassággal [D.11a], ami megfelelő szintbéli idomulást hozott [D.11b]. A hátsó részt egyszerűen visszább reszeltem. Az egydarabos plexi belső felén volt egy lépcső [D.12], ami jelentős fénytörést okozott. A lépcsőt körben pengével lekapartam [D.13], 2000 –es papírral kipolíroztam, majd lakkoztam. A lakkozásba több kosz is került, így azt lemostam. A lemosás megmarta a plexit, így az anyagában opálosodott be, ezáltal használhatatlanná vált. A hátpáncél kialakítása a fej résznél több mint vastag volt, így azt is sztirol lapra cseréltem [D.14]. Az említett hátpáncél alsóbb része nem különül el a fülke hátfalától, ezért a későbbiekben a megfelelő formát egyszerűen csak ráfestettem a fülke hátfalára.
A kerekek közepén lévő dombot lefaragtam, hogy a Bilek maratás tárcsái fel tudjanak feküdni a ragasztáshoz, illetve a képeken látható apró elemet [E.15] is elhelyeztem rajtuk. A jobb és bal oldali vízszintes vezérsíkot teljesen egyformára készítette el a gyártó. A jobb oldali magassági kormányba bekarcoltam a kiegyenlítőlap lemezosztását [E.16], míg a bal oldaliból pengével kikapartam ugyanezen elem feleslegesen ott lévő anyagát [E.17]. A vízhűtőbe sztirol csíkokból legyártottam a rácsot [E.18]. A legtöbb időt, és türelmet ez az elem igényelte, mert az egyes részeit apró méretük okán alig bírtam megfogni, ráadásul több esetben is széttört a kész rács a további méretre igazítások során. A bal oldali szárny belépőélbe kivágtam a leszálló fényszóró helyét, majd belefúrtam, és kifestettem króm színnel a foncsor utánzására [E.19]. Átlátszó öntőkeretből fényszóróbúrát csiszoltam a belépőél profiljához [E.20]. A légcsavarkúp elejét kifúrtam és húzott szálat ragasztottam be, a külső indítóberendezéshez kapcsolódó elemének imitálásához [E.21]. A szárny alsó részére kevesebb figyelme jutott a tervezőknek. A lenyíló orrsegédszárny hosszát (menetirányban értve) alul ugyanakkorára vették, mint felül. A hibás vonalat tömítettem [E.22], rövidebb helyre átkarcoltam [E.23]. A lemezelésen is akadnak hibák: a megerősítés a szárny kilépőéléig tart [E.24], amit a fékszárnyak vonaláig vissza kell darabolni. Ekkor fel is tűnik azonnal, hogy a fékszárnyak sincsenek ábrázolva. Több más lemezosztással együtt a fékszárnyak vonalait is pótoltam [E.25]. A futóaknák közti 8 kopoltyút is kidaraboltam [E.26]. A vízhűtő szabályozólemezének (gyárilag szintén nem jelölt) helyét kivágtam, oda kissé kilógva egy sztirol lapot ragasztottam [E.27]. A bal oldali csűrőre (a képen jobb oldalon) kiegyenlítő lapot ragasztottam [E.28]. Az olajhűtő hosszabb belépőélei hiányoztak talán fröccsöntési hiba miatt, ezeket apró sztirol lemezkékkel pótoltam [E.29]. Az eredeti gépeken az olajhűtő belépőélei oldalról szemlélve nem egyforma hosszúságúak alul és felül, ráadásul nem szimmetrikusak a motor két oldalán lévők. Az hogy melyik a hosszabb él, az attól függ, melyik oldalon van elhelyezve. Elvileg a légcsavar forgási irányába voltak forgatva. Elvileg, mert néhány kivétel akadt az archív képek szerint. A HobbyBoss a kevésbé jellemző szimmetrikus elrendezést valósította meg. Én is először a makettgyártó elgondolása szerinti kialakítás anyaghiányait pótolgattam ki, majd mikor rájöttem a turpisságra, rögtön átalakítottam a szabványos [E.30] megoldásra. A légcsavarkúp és a motorburkolat elejének a találkozása egy újabb méretezési hibát mutatott körben [E.31]. A képen már csak az alsó elemen van meg az eredeti állapot szerinti szinteltérés, de eredetileg oldalt és felül is volt ekkora méretkülönbség. A problémát újfent csiszolással tüntettem el [E.32].
A vízhűtő hátsó éle, és a szárny alja közötti rés tömítést [F.33], a szárny elem vége, és a törzs találkozása pedig szintbehozó csiszolást igényelt [F.34]. Ami a maratás lapról befért a fülkébe, azokat az építés legvégén ragasztottam be, de a szárazpróbákat már ekkor elvégeztem. A műszerfal szélességéből például vágnom kellett bőven, hogy beférjen a rendelkezésre álló helyére [G.35]. A szárnyon (alul és felül is) a csűrők előtt akadnak gyengén látszódó szükségtelen panelvonalak, amiket tömítettem [G.36]. Később a kipufogó sor alá, és fölé terelő lemezt ragasztottam sztirol csíkokból [G.37]. A három darabból álló plexit felpróbáltam a helyére, (hogy kiváltsam a rontott egydarabból állót) és megkönnyebbülve állapítottam meg, hogy a korábban aláépített magasításommal megfelelően állt a helyén. A front plexi szemből az eredeti gépeken osztott kialakítású, de az osztásban nincs fém merevítő, és nem is festett. A Pmask Pk72079 kabin maszkja ennek ellenére kihagyja a helyett a festéshez. Bár nem teljes hosszon kellet volna szélesre hagyniuk a helyet, csak a meredekebb alsó szakaszon, én igazodtam a maszk, és a plexi által nyújtott környezethez. Az adott szakaszt először letakartam [G.38], majd utólag a teljes hosszon matt lakkal bevontam, hogy megjelenítsem az osztást. A főfutóburkolat lemezeinek találkozását bekarcoltam [G.39], és a rajtuk lévő nyíló elemet egy plusz sztirol csík [G.40] felragasztásával imitáltam.
Alapozás után végeztem egy előárnyalást feketével, majd az AK Real Colors AMT-4 tégelyből festettem meg a zöld alapszínt. AMT-6 feketének 3rész(75%) Gunze c92(black) és 1rész (25%) c40 German Gray keverékét használtam. A mintát Blu Tack kukacokból alkottam meg, a maradék részeket Gunze Mr.Masking Sol Neo –val fedtem le. A vesztem is ez utóbbi lett: a Blu Tack tövében vastagon megülő, és ott lassabban száradó, tovább ható maszkolófolyadék belemarta [H.41] magát mélyen az AK Real Colors alapfestésbe. Újabb tapasztalattal gazdagodtam, hogy mi mivel nem kompatibilis. Próbáltam feltölteni a keletkezett kimart mélyedéseket, próbáltam finoman kicsiszolni, de ez nem volt elég az üdvösséghez. Kényszerűségből végül denaturált szesszel lemostam az eddigi festéseket [I.42].
Másodjára már nem volt alapozás, nem volt előárnyalás. A zöldre már szabadkézzel fújtam fel a fekete mintát, ezúttal a Gunze H452 színét. Alsó színnek az AK Real Color AMT-7 –ese ment fel. Fényes lakk után a HAD 72042 matricalapjáról kerültek fel a jelzések. Újabb lezáró fényes lakk réteg után AK befolyatóval emeltem ki a panelosztásokat. A géppuskák kivezetéseit húzott szálból ferdére darabolva, Gunze c028 steel színre festve, lakkal ragasztottam a helyükre [J.43]. A végsőnek hitt fényt, Gunze matt lakkal állítottam be. Beragasztottam a műszerfalat, a kisebb kezelő paneleket, bekötő hevedereket, a rádióberendezés homlokzatát. Húzott szálból hajlítottam a rádióhoz vezetékeket [J.44], és hangsúlyos ezüstszínre festettem ki őket. A korábban húzott szálból legyártott merevítőmre ragasztottam a célzókészülék imitátoromat, amelyet lakkal tapasztottam a plexi belső felére [K.45].
A keréktárcsa fém lemezéről a maszkolóm feltépte a zöld festéket [L.46], amelyet aztán újragondolás után már inkább kék színnel helyettesítettem. A motorburkolat alsó elemét a kezdetektől tudatosan nem ragasztottam fel, mert a két tartó tüske [L.47] nagyszerűen a helyén tartotta az alsó elemet. A légcsavartengely furata ugyanis nagyszerű rögzítési pontja volt a pálcámnak, amin keresztül foghattam a repcsit, elkerülvén így magának a makettnek az összefogdosását. Miután bekerült a helyére a légcsavar, már kénytelen voltam a makett felületét fogni, így több helyen szerencsésen össze is mancsoltam [L.48] azt. Félfamentes papírral finoman átdörgöltem a csúnyább helyeket, majd újabb lakkozással próbáltam eltüntetni a nyomaimat. Ezután már mindent gumikesztyűben csináltam, hogy az izzadt bőröm ne támadja meg a lakkot. AK Dark Aluminium ceruzával koptattam meg a légcsavartollakat, és a szárnytövet. Fújtam egy kis kormozódást feketével a kipufogók mögé, és a vízhűtő mögötti terület lerakodásait is megjelenítettem vele. Humbrol pigment porral beporoltam a kerekeket, és a futóaknákat. A farokfutó által az alacsonyan lévő vízszintesre felvert port is bőséggel adagoltam. Ammo Mig rugalmas kötélzetéből antenna szálakat ragasztottam az árboc és a farok közé.
Összefoglalásként: a HobbyBoss nagyon közel járt a jó maketthez. Ha a légcsavarkúp a törzs orr-részével- , vagy a plexik a törzzsel hibátlan passzoltak volna, simán megérdemel egy „Jó” érdemjegyet a készletük. Ha még egy kabint is sikerült volna bele rittyenteniük, akár „Jeles” –re is értékelném makettet. Legyen bár EasyKit, ez akkor is csak egy közepes így. Sajnálom, mert megint ott volt a lehetőség, hogy valami nagyot alkossanak, de megint elszalasztották azt. Sok hibát vétettem a készítés során, emiatt többször lelombozódtam. A végére, hogy átlendültem minden nehézségen, már másképp tekintek vissza a hullámvölgyekre. Örülök hogy belefogtam, és végig vittem, mert egy újabb madárkában gyönyörködhetek mostantól szabad perceimben.
