HUAF Míg-23MF-11
1/72 Academy
A Míg-23-ast a világ sok országában más és más oldaláról látták – látják! Van, aki egy elszúrt kísérletnek a Míg-21 után, s van, aki előrelépésnek a reptechnika terén! Mindazonáltal a repülőbarátoknak még mindig igazi csemege. Nálunk, magyaroknál is volt belőle egy századnyi, bár ez bizonyára közismert történelem, sajnos vannak, akik még soha sem látták repülni! Én azon szerencsések közé tartozom, aki fiatalon gyakran láttam repülni a fejem fölött Míg-21-es és Szu-22-es társaival együtt. Csak két sztori: Általános iskolában voltunk technika órán kint az iskola kertjében éppen a kertásást gyakorolva, amikor megjelentek az égen, volt is munkakedv mindjárt ezerrel! Egy másik alkalommal, sajnos már a magyarországi üzemelés végéhez közeledve gyakoroltak a Budaőrsön megrendezendő, ám később eső miatt meghiúsult és közönség által már sosem látott áthúzásra egy Szu-22-essel, ezt a barátom Béla látta személyesen. Én akkor Budapestről busszal hazafelé tartva csak a Míg-29-est láttam gyakorolni!
De vissza a típushoz, anélkül, hogy részletességbe belemennék(az nem is az én dolgom): A 11-es oldalszámú mindig szemet vettetett magára, ugyanis a szovjetúnió utáni kényszerjavítása után nem éppen a megszokott magyaros festéssel érkezett, hanem egy kesze- kusza, kibogózhatatlan oroszos festéssel. Ki tudja vajon miért történt ez így, de a magyaroknak is tetszhetett(vagy nem volt pénz átfesteni), mert úgy is maradt. Anno gyerekkoromban 5db 1/72-es Míg-23-asom is volt, négy magyar festésű volt: 03, 06, 08, és 11-es! Akkoriban még nem volt HAD(vagy csak nem tudtunk róla) meg ilyen s más segítség, hogy vajon hogyan is nézhet ki a gép igazán, így csak a Top Gun volt a segítségünkre. Mindegyik gépet azokon az oldalakon leközölt képek alapján csináltam meg. Nyilván az évek alatt azon makettek elkoptak már, nemrég(évekkel ezelőtt) egy 1/48-as Italeri-vel próbálkoztam és szembesültem is a problémáival. Aztán helyhiányban szenvedve 1/72-esekbe fogtam. Így már elkészült egy UB, régi szürke színben(pár képen az is látható), és a most bemutatásra kerülő 11-es!
A 11-ES
A 11-es tehát egy különlegesség, színvilágban, fantáziában, történetben egyaránt! A szomorú része az, hogy bár ő repülte utolsóként a Míg-23-asokra bízható feladatot, még neki is maradt bőven tartalékja, még több mint 400 órát repülhetett volna! Ezért is bevállaltam, bár tisztában voltam vele, hogy be is bukhatok vele, mivel tökéletesen eltalálni a színeket majdnem lehetetlen, ráadásul a többféle festés idővel történő fakulása is különböző lehet. Na ezt leutánozni művészet! Mindamellett én az a kép(cikk kezdő) mellett voksoltam, amely a még századjelvények nélküli friss festék szagú állapotot mutatja! Nem mintha ez olyan könnyűvé tette volna a festését. A makett, ahogy fejlécben szerepel: Academy 1/72, ráadásul roncsként vásároltam meg egy másik géppel karöltve(mániám a felújítás). Ez azt jelentette, hogy hiányzott a gép összes lába, a kabintető és az alsó vezérsík, az antennákról nem beszélve! Egy Zvezda készletből másoltattam kabintetőt, bár az nem teljesen passzolt rá, jócskán csiszolnom kellett belőle, s szintén abból a készletből másolódott az alsó vezérsík is. Bár másoltattam futókat is, az orrfutó kivételével a főfutókat mégiscsak egy másik donor Míg-27-ből operáltam ki. Magam gyártottam injekciós tűből az orrára antennát, s saját gyártmány valamennyi egyéb antenna is(ez utóbbiak hagynának kívánnivalót maguk után). Annak oka, hogy nincsen kinyitva a kabintető annyi, hogy nem volt kéznél feljavító, mivel az Academy nem erős ilyen téren, és nekem sem volt kedvem magam felturbózni, ráadásul a 23UM-emnek amúgy is nyitva van a teteje(azt egy ismerőstől szereztem be, és az átalakító a balaton Modell terméke, a makett pedig hasegawa)! A plusszok a második-harmadik képnél látszódnak: gyanta R-60-as indítók stb… De azért tettem bele egy ülést és egy pilótát, aki azóta is szépen végzi a munkáját(a nagy semmit). Az Academy sajnos még az új Míg-23 készleténél sem jutott el odáig, hogy az egyébként szépre sikerült masináját egy kicsit felspékelje ilyenekkel, minthogy fékszárnyak kinyithatósága, MF indítósínek, dupla R-60 konzolok, normál alakú törzstartály stb… Viszont Airfix vagy Heller Míg-23-at csak gyerekeknek ajánlanék, bár 500 méterről nézve ott is Míg-23-at látunk! Festésnél egy festéket használtam csak eredeti festékként, a Humbrol 150-est. A többi: alsó szín 50-es kék fehérrel és 40-es szürkével keverve. A felső színek a sötét barnát leszámítva: 95 ez a világosbarnát jelenítette meg sárgával keverve, a sötétzöld Revell SM363 feketével keverve, középbarna, a megszokott 83-as Humbrolban, a csak kissé sötétebb árnyalatú majdnem narancsos szín Humbrol 83+123+60. A világos zöld: Humbrol 90 keverve egy kis Revell SM360-nal. Hogy milyen arányban keverve? Hát olyanban, hogy ezek a színek kijöjjenek! (sokat segítettem, mi?) Mindenestre nekem egy második nekiszaladásnál is sikerült leprodukálnom ezeket a színeket, úgyhogy biztosan másnak is megy! Ha viszont először van dolgod Míg-23-mal, inkább egy egyszerűbb festésűt csinálj először! A panelezés a következőképpen ment: Vettem egy vékony hegyű alkoholbázisú rostirón-t, belerajzoltam az Academy nagyon jó negatív panelezésébe, majd ugyanazon festékekkel átfestettem az egész gépet mégegyszer. Így az alkoholos filc csak a fele színt üti át, nekem megteszi! Már más maketteknél is csináltam, s bevált. A gép festését teljes egészében ecsettel végeztem, alkalmazva a szárazecsetelést, ezzel lett olyan a gép, mintha fújták volna. Hogy milyen lett, döntsétek el ti, attól biztosan jobb, mint ahogyan most kinéz a Nagyatádi parkban(ezzel senkit sem szerettem volna megbántani, és lehet, hogy azóta már másik festést kapott). Tisztelettel maradok továbbra is.
U. I.: A makett azóta már egy másik makettező kollégánál van...
