Pintér György - Múzeumi krimik
Elmondom mi lesz, megfogod nézni a képeket a makettről amit készítettem vaaagy ami valószínűbb már meg is nézted de mindet, nagyon is de még mi az hogy! Tuti, hogy már megnézted, így legyen ötösöm a lottón. Már csak lottóznom kéne. 14-es számot beikszelem, az biztos, mert hogy ez G-6 is egy 14-es, ami felejthetetlen élményt nyújtott nekem az építése során. Volt bőven mindenből, jóból és rosszból, bár ebben nem hiszek de ez most nem hittan. Biztos azt gondolod, most miről rizsál itt ez nethuszár. Ezt fogom elrizsálni, mert ez a makett öntőkereteken érkezett hozzám egy dobozban, amit akciósan szereztem be egy webshopból, ráadásul ingyen postázták, na. Hogy hagyhattam ki, fillérekért osztogatták, kinálta magát, szinte csalogatott, hogy vegyem meg. Szerinted mennyit agyaltam rajta? Remegve nyomtam a "Megveszem" gombot, mondom ez kell nekem, 4k pár száz erős magyar forint körül. Hát pikk-pakk ideért és persze jó sokáig kotlottam rajta, de belevágtam. Valamit csak kéne már építeni, nagyon itt volt az ideje. Úgyhogy bummmm, belevágtam. Azt csak hiszed, hogy nagy volt a lendület, akkor jól hiszed, viszont az csak a dobozbontásig. Ó mondom, ezer meg egy apró pöcök. Na jó, belekezdtem. Kis gyakorlásnak szántam, mert porosodik egy Fw 190 A-4 a polcon és még nem érzem a csí-t, hogy annak nekiálljak. Igyekeztem mindent beleadni (eleinte), mert hogy akadtak itt problémák. Sokadik után nem számoltam, de nem a makettel volt a gond - na jó, nagyon előrerohantam.
Szóval színeket beszereztem, ragasztók, lakkok, meg minden ami kell. Nem akartam építés közben rendeléssel foglalkozni. Na jó, nem akartam, de mégis megtettem, mert persze, hogy volt, ami lemaradt és persze hogy nem egyszer.
A lényeg, hogy készült a gép. Kabint kivagdostam a keretről. Sima ügy volt, akkor azt gondoltam. Simán két hét és készen van, ettől weekend, persze hogy nem így történt.
Kabin összeragaszt, lefest, rápancsoltam kis festéket légecsettel. kis árnyékolást kamuztam rá, hogy azt hidd el, mintha igazi lenne, pedig amúgy full kamu. Még én is bekajáltam, pedig én tudtam róla. Először használtam ezt a technikát és mondom magamban, hát erre rá lehet szokni, tök jól néz ki. Kabin megkapta a saját színét, köszöni szépen, csili-vili.
És nézd már kaptam hozzá övet matrica megoldással. Négy részből állt, vicces matrica volt, mert szeretett össze-vissza tekeregni, rongyolódni és a gazdája türelmét szerette borzolni, én pedig nem értettem a tréfát. Az első kettő bekerült, mert ők jól viselkedtek, a másik kettő átnevelésben részesült. Két kis aluszalag helyettesíti őket.
Ezzel megvoltam, kabin bekerült a két törzsfél közé a helyére simán gond nélkül. Meg is lepődtem, de nem tartott sokáig az öröm, mert a célkeresztet rövidre vágtam a keretről és másikat kellett keresni. Nagy mázli volt, mert Eduard bácsikám kettőt adott.
Szóval a törzs össze volt rakva, jöhetett a kabintető, amit maszkoltam kis picike darabka szalagokkal. Órákat tudtam erre áldozni. Én és az apró maszkolószalag elmazsoláztam - esküszöm, én bírtam ezt a részét.
Rá került a tető is a gépre, felraktam a szárnyakat - mert hát az azért csak nem maradhat le -, féklapátok, fegyverzet, stb.
Festhető állapotba került a makett. Rászórtam a színeket, amiért annyira könyörgött. Amint egyre színesebb lett, úgy lettünk mi egyre boldogabbak, csak úgy pompázott. Mekkora öröm volt látni, ahogy készül és egyre közelebb a cél. Kiszíneztem, matricáztam, lelakkoztam, kicsit koszoltam - amit először próbáltam ki.
Van jó pár hibája de ez már így marad. Ha ránézek a makettre, nem a repcsit látom, hanem az élményt, amit nyújtott. Ha tetszett a makettem, akkor kérlek tölts ki egy lottószelvényt te is, hátha szerencsét hoz neked ez a G-6!
