Pintér György - Múzeumi krimik
Kőszeg
2010.11.06. Szombat
Rögtön a legelején jelezném, hogy mint tőlem már megszokhattátok, írásom nem kifejezetten a makettekről szól. Engedjétek meg, hogy kicsit most még önzőbb legyek,és vigyek a történetbe némi kis nosztalgiát is, mivel 1986-ban, 20 évesen, Kőszeg- Keresztkúton voltam katona. Így hát az alkalmat kihasználva, mi inkább kirándultunk a környéken. Ebből adódóan mostani írásom valójában egy úti beszámoló. Tehát, akit kifejezetten a makettek érdekeltek volna, az most abbahagyhatja az olvasást,és keresse mások képes beszámolóját a versenyről.
Az utunk Kőszegre nyugodt, eseménytelen volt, egészen a város előtti utolsó kanyarig. Itt hirtelen felgyorsultak az események, ugyanis az előttünk haladó autósnak vészfékeznie kellett, mivel szemből egy megcsúszott jármű száguldott felé. Az ütközést sikerült elkerülniük, ám a bajban lévő végül egy, általában WRC-n látható szaltóval az árokban kötött ki. Rögtön a segítségére siettünk, ekkor derült ki, hogy az előttünk haladó kocsiban Kovács Gabiék ültek. Szerencsére személyi sérülés nem történt, tehát továbbhaladtunk.
Megérkezve meglepett, hogy a csarnokban már igen sokan voltak. Kipakoltunk, üdvözöltünk mindenkit, majd továbbmentünk elfoglalni a szállást. Gyorsan rendbe szedtük magunkat,és indultunk kirándulni.
Amit tudtam, hogy Kőszegtől nyugatra a hegyen lévő erdőben volt az őrs, ahol szolgáltam. Az évek folyamán egyre többet tudtam meg róla. Végül hála Kampits Balázs, a Google Earth és a GPS segítségének, sikerült megtalálni mindent, ennyi év után is. A betáplált koordináták alapján a helymeghatározó kivezetett minket az erdőbe. Itt emlékeztem rá, hogy a D-344 aszfaltozott úton csühögött velünk felfelé. Az út ma is tökéletes. Elindultunk hát felfelé a fák közt. A látvány csodálatos. Szerencsére az időjárás kegyes volt hozzánk,és gyönyörűen sütött a nap. Ebben a megvilágításban az őszi erdő, a lehullott levelek, a fák közt átsejlő napfény…nem lehet elmondani,milyen. Egyszerűen látni kell!
Menet közben a GPS jelezte, hogy a célhoz értünk, ám valójában semmit nem láttunk. Tüzetesebben megnézve az utat, alig észrevehető leágazást találtam, benőve kétoldalt gazzal. Aki nem tudja, hogy itt lehet valami, az észrevétlenül elmegy mellette. Ráhajtottam az útra,és egy meredekebb emelkedőn felfelé látottaktól egyszer csak előjöttek az emlékek. Megismertem a felhajtót a betonozott visszafordítóval, ami után az őrs gépkocsibehajtója volt. Ráfordultam a kapura, és elszomorodtam. Amit láttam, az maga az enyészet. Emlékeimben máig tisztán él az eredeti épület, a zsalugáteres ablakaival, faborítású tűzfalaival, palával a tetőn, emeleti részén fából készült erkélyekkel. Az udvaron rend, tisztaság, virágok. A garázsok meszelt betonfala, a tetején fa barakk körlet. Nekem, mint nagyvárosinak, akkor ez maga volt a paradicsom. Annak ellenére, hogy nem önszántamból kerültem oda, igaz, akik ismernek, tudják, hogy én szerettem katona lenni.
Valamikor ez volt Keresztkút.
Ma pusztulás mindenfelé.
A főépület ablakai betörve, amit lehetett leszereltek, széthordtak, a lyukas tetőn keresztül beázás mindenfelé, ettől a plafonról pereg a vakolat. A parketta felhullámosodott a nedvességtől. A garázsok ajtói leszakítva, lerohadva. A valaha a tetőn lévő barakknak csak az alapjai maradtak meg. Helyén fenyők nőnek. Innen valamikor egész Rattersdorfot be lehetett látni a fák fölött. A gaz lassanként elural mindent. A fal mellett pad, kitört lábbal, félig eldőlve, valamikor sokat ültem rajta.
Miután jól kinézelődtük magunkat, újabb koordináták betáplálása következett, keressük meg az antennát, amit annak idején védtünk. Vissza az erdei útra, és tovább felfelé a hegyen. Kicsit feljebb, a régi tiszti házak felújításával, turistaszálló épült. A szerpentin egyes részein a völgyre is csodálatos kilátás nyílt. Egy komolyabb hajtűkanyar után végre megláttuk a célt. Az objektum, mint láttam,máig is üzemel, igaz a fából készült MaFi torony már nincs meg, de az épületek ugyanazok. Ide bemenni nem tudtunk, mivel őrzött terület, így csak egy fotó, és indulás tovább. Lefelé a hegytetőről nagyon szépen lehetett látni az erdőkkel körülvett völgyet, valamint az út egy szakaszán rálátás volt a régi őrs épületére is.
Még mikor Keresztkúton szolgáltam, a közeli Hétforrásnál lévő határőr laktanyának adtunk segítséget határsértő-elfogás esetén. Rögtön adta magát, hogy akkor keressük fel ezt a helyet is. Némi gyalogtúra után, megpillantottuk a laktanyát, pontosabban, ami maradt belőle. Az elmúlt évtizedek történései, és az idő vasfoga itt is megtette hatását. Sajnálatos, hogy annak idején, mikor a sorkatonaság megszűnt, valamint a leépítés elkezdődött, ezeket az objektumokat nem nyilvánították védetté. Turisztikai szempontból szerintem nagy lehetőség volt bennük.
A laktanya előtt a völgyben találhatjuk a híres Hétforrást. Ezt 1896-ban egy bővizű forrás befogásával és hét kifolyónyílás kialakításával készítették. A hét kifolyás a Hét Vezér neveivel van ellátva. A rendszerváltásig, mivel ez határsávban volt, csak vezetővel, előzetes engedélyek lekérésével lehetett ide kirándulni. Mivel már jócskán benne jártunk a délutánban, felszedelőzködtünk, hogy még időben visszaérjünk Kőszegre.
Most tehát, jöjjön egy kis makettezői rész, majd folytatnám a vasárnapi kirándulással.
Tehát, újra a rendezvény helyszínén vagyunk. A zsűrik már majdnem mind végeztek. Mindenfelé látogatók, beszélgető csoportok. A helyi tévé stábja bőszen forgat, riportokat készít. Látványmakettezést néznek néhányan, próbálják ellesni az előadó által mutatottakat. Zárás előtt nem sokkal ismét visszamegyünk a szállásra, felkészülni az esti vacsorára.
A közös esti buli, a Főtér egyik impozáns szálloda-éttermében kerül megrendezésre. Mikor mi odaértünk, már a társaság jó része elfoglalta helyét. Rövidesen megérkeztek a többiek is, és végül igencsak telt házas lett az esemény. A pincér rögtön a legelején elnézést kért, mondván ekkora, tömeges megrendelésre kevésbé vannak felkészülve létszámilag, de leküzdik az akadályt, csak némi türelmet kér. Végül, mint kiderült, némi apróbb bakikkal, de derekasan helytálltak, pedig igencsak volt őrültekháza, a makettezők már csak ilyenek.
A hangulatra véleményem szerint senkinek nem lehetett panasza. A rendelt ételek is finomak, ízletesek, az adagok méretesek voltak. Laci, a pincér, még arra is odafigyelt, hogy a várakozást kedélyesebbé tegye, vicceket mesélt, anekdotázott. Az egész fellépése igazi vendéglátós volt. Rövidesen a társaság elfáradt, elkezdett szedelődzködni. Mi is elindultunk, kicsit hosszú volt már a nap.
2010.11.07. Vasárnap
Borús reggelre ébredtünk. A szokásos reggeli dolgok elvégzése után fizettünk,és elhagytuk a szállást. Tettünk néhány kört a város utcáin reggelizőhelyet keresvén, végül a Főtér egyik kávézóját választottuk. Reggeli után Gerit kitettük a sportcsarnoknál, mi meg továbbmentünk felfedezni a várost. Igaz, néhány éve voltunk már Kőszegen, de akkor a gyerekek még kicsik voltak, és nemigen lehetett velük várost nézni.
Most végre itt volt a lehetőség. Reggel a Panzióban kezembe akadt a helyi horgászklub kiadványa, ebből megtudtam, hogy van csónakázó-horgásztó is a városban. Gondoltam,keressük fel, de mivel a határ felé kell menni, előbb guruljunk ki Rattersdorfba. Hamarosan már a valahai határállomás épületei közt autóztunk, és már kint is jártunk Ausztriában. Rőtfalva egy egész kis, takaros, határ menti falu, itt elég gyorsan végeztünk,és visszatértünk Kőszegre tavat keresni. Egy helybelitől útbaigazítást kérve hamar meg is találtuk. Még az előző napról maradt nálunk némi pékáruféleség, ezt magunkhoz véve elsétáltunk a tópartra, remélvén, hogy mint az ilyen helyeken megszokott, lesznek kacsák. Nem is csalódtunk. Már messziről hallani lehetett hápogásukat. Közeledésünkre ijedten beljebb húzódtak a tavon, ám ahogy elkezdtünk nekik falatkákat dobálni, rögtön visszaúsztak. Ami meglepő volt, hogy kb. kétszer annyian. Mikor elfogyott az eleség, elbúcsúztunk tőlük, és beautóztunk a Főtérhez.
Elsétáltunk a Várhoz, onnan a Jurisics térre. Menet közben találtunk egy utcai pultot, rajta termosz, benne forralt bor. Nem lehetett kihagyni, igaz én nem ittam, mert még vezetni kell hazáig. Mint megtudtuk,a Posta Múzeum melletti Vinotéka jóvoltából adott a borozgatás lehetősége. Az üzletvezető gyorsan meg is mutatta belülről is a boltját. Később még néhány boltba betértünk ajándékokat vásárolni. Majd, vissza a Makettversenyhez, ahol összepakoltuk a MOK-asztalt. Végül pedig elköszönés után elindultunk haza.
Még egyszer elnézést azoktól, akik makettek képeit várták, de végre lehetőségem volt egy verseny alatt körbenézni az adott városban, és ennek tapasztalatait, élményeit szerettem volna megosztani.
2010.11.06. Szombat
Rögtön a legelején jelezném, hogy mint tőlem már megszokhattátok, írásom nem kifejezetten a makettekről szól. Engedjétek meg, hogy kicsit most még önzőbb legyek,és vigyek a történetbe némi kis nosztalgiát is, mivel 1986-ban, 20 évesen, Kőszeg- Keresztkúton voltam katona. Így hát az alkalmat kihasználva, mi inkább kirándultunk a környéken. Ebből adódóan mostani írásom valójában egy úti beszámoló. Tehát, akit kifejezetten a makettek érdekeltek volna, az most abbahagyhatja az olvasást,és keresse mások képes beszámolóját a versenyről.
Az utunk Kőszegre nyugodt, eseménytelen volt, egészen a város előtti utolsó kanyarig. Itt hirtelen felgyorsultak az események, ugyanis az előttünk haladó autósnak vészfékeznie kellett, mivel szemből egy megcsúszott jármű száguldott felé. Az ütközést sikerült elkerülniük, ám a bajban lévő végül egy, általában WRC-n látható szaltóval az árokban kötött ki. Rögtön a segítségére siettünk, ekkor derült ki, hogy az előttünk haladó kocsiban Kovács Gabiék ültek. Szerencsére személyi sérülés nem történt, tehát továbbhaladtunk.
Megérkezve meglepett, hogy a csarnokban már igen sokan voltak. Kipakoltunk, üdvözöltünk mindenkit, majd továbbmentünk elfoglalni a szállást. Gyorsan rendbe szedtük magunkat,és indultunk kirándulni.
Amit tudtam, hogy Kőszegtől nyugatra a hegyen lévő erdőben volt az őrs, ahol szolgáltam. Az évek folyamán egyre többet tudtam meg róla. Végül hála Kampits Balázs, a Google Earth és a GPS segítségének, sikerült megtalálni mindent, ennyi év után is. A betáplált koordináták alapján a helymeghatározó kivezetett minket az erdőbe. Itt emlékeztem rá, hogy a D-344 aszfaltozott úton csühögött velünk felfelé. Az út ma is tökéletes. Elindultunk hát felfelé a fák közt. A látvány csodálatos. Szerencsére az időjárás kegyes volt hozzánk,és gyönyörűen sütött a nap. Ebben a megvilágításban az őszi erdő, a lehullott levelek, a fák közt átsejlő napfény…nem lehet elmondani,milyen. Egyszerűen látni kell!
Menet közben a GPS jelezte, hogy a célhoz értünk, ám valójában semmit nem láttunk. Tüzetesebben megnézve az utat, alig észrevehető leágazást találtam, benőve kétoldalt gazzal. Aki nem tudja, hogy itt lehet valami, az észrevétlenül elmegy mellette. Ráhajtottam az útra,és egy meredekebb emelkedőn felfelé látottaktól egyszer csak előjöttek az emlékek. Megismertem a felhajtót a betonozott visszafordítóval, ami után az őrs gépkocsibehajtója volt. Ráfordultam a kapura, és elszomorodtam. Amit láttam, az maga az enyészet. Emlékeimben máig tisztán él az eredeti épület, a zsalugáteres ablakaival, faborítású tűzfalaival, palával a tetőn, emeleti részén fából készült erkélyekkel. Az udvaron rend, tisztaság, virágok. A garázsok meszelt betonfala, a tetején fa barakk körlet. Nekem, mint nagyvárosinak, akkor ez maga volt a paradicsom. Annak ellenére, hogy nem önszántamból kerültem oda, igaz, akik ismernek, tudják, hogy én szerettem katona lenni.
Valamikor ez volt Keresztkút.
Ma pusztulás mindenfelé.
A főépület ablakai betörve, amit lehetett leszereltek, széthordtak, a lyukas tetőn keresztül beázás mindenfelé, ettől a plafonról pereg a vakolat. A parketta felhullámosodott a nedvességtől. A garázsok ajtói leszakítva, lerohadva. A valaha a tetőn lévő barakknak csak az alapjai maradtak meg. Helyén fenyők nőnek. Innen valamikor egész Rattersdorfot be lehetett látni a fák fölött. A gaz lassanként elural mindent. A fal mellett pad, kitört lábbal, félig eldőlve, valamikor sokat ültem rajta.
Miután jól kinézelődtük magunkat, újabb koordináták betáplálása következett, keressük meg az antennát, amit annak idején védtünk. Vissza az erdei útra, és tovább felfelé a hegyen. Kicsit feljebb, a régi tiszti házak felújításával, turistaszálló épült. A szerpentin egyes részein a völgyre is csodálatos kilátás nyílt. Egy komolyabb hajtűkanyar után végre megláttuk a célt. Az objektum, mint láttam,máig is üzemel, igaz a fából készült MaFi torony már nincs meg, de az épületek ugyanazok. Ide bemenni nem tudtunk, mivel őrzött terület, így csak egy fotó, és indulás tovább. Lefelé a hegytetőről nagyon szépen lehetett látni az erdőkkel körülvett völgyet, valamint az út egy szakaszán rálátás volt a régi őrs épületére is.
Még mikor Keresztkúton szolgáltam, a közeli Hétforrásnál lévő határőr laktanyának adtunk segítséget határsértő-elfogás esetén. Rögtön adta magát, hogy akkor keressük fel ezt a helyet is. Némi gyalogtúra után, megpillantottuk a laktanyát, pontosabban, ami maradt belőle. Az elmúlt évtizedek történései, és az idő vasfoga itt is megtette hatását. Sajnálatos, hogy annak idején, mikor a sorkatonaság megszűnt, valamint a leépítés elkezdődött, ezeket az objektumokat nem nyilvánították védetté. Turisztikai szempontból szerintem nagy lehetőség volt bennük.
A laktanya előtt a völgyben találhatjuk a híres Hétforrást. Ezt 1896-ban egy bővizű forrás befogásával és hét kifolyónyílás kialakításával készítették. A hét kifolyás a Hét Vezér neveivel van ellátva. A rendszerváltásig, mivel ez határsávban volt, csak vezetővel, előzetes engedélyek lekérésével lehetett ide kirándulni. Mivel már jócskán benne jártunk a délutánban, felszedelőzködtünk, hogy még időben visszaérjünk Kőszegre.
Most tehát, jöjjön egy kis makettezői rész, majd folytatnám a vasárnapi kirándulással.
Tehát, újra a rendezvény helyszínén vagyunk. A zsűrik már majdnem mind végeztek. Mindenfelé látogatók, beszélgető csoportok. A helyi tévé stábja bőszen forgat, riportokat készít. Látványmakettezést néznek néhányan, próbálják ellesni az előadó által mutatottakat. Zárás előtt nem sokkal ismét visszamegyünk a szállásra, felkészülni az esti vacsorára.
A közös esti buli, a Főtér egyik impozáns szálloda-éttermében kerül megrendezésre. Mikor mi odaértünk, már a társaság jó része elfoglalta helyét. Rövidesen megérkeztek a többiek is, és végül igencsak telt házas lett az esemény. A pincér rögtön a legelején elnézést kért, mondván ekkora, tömeges megrendelésre kevésbé vannak felkészülve létszámilag, de leküzdik az akadályt, csak némi türelmet kér. Végül, mint kiderült, némi apróbb bakikkal, de derekasan helytálltak, pedig igencsak volt őrültekháza, a makettezők már csak ilyenek.
A hangulatra véleményem szerint senkinek nem lehetett panasza. A rendelt ételek is finomak, ízletesek, az adagok méretesek voltak. Laci, a pincér, még arra is odafigyelt, hogy a várakozást kedélyesebbé tegye, vicceket mesélt, anekdotázott. Az egész fellépése igazi vendéglátós volt. Rövidesen a társaság elfáradt, elkezdett szedelődzködni. Mi is elindultunk, kicsit hosszú volt már a nap.
2010.11.07. Vasárnap
Borús reggelre ébredtünk. A szokásos reggeli dolgok elvégzése után fizettünk,és elhagytuk a szállást. Tettünk néhány kört a város utcáin reggelizőhelyet keresvén, végül a Főtér egyik kávézóját választottuk. Reggeli után Gerit kitettük a sportcsarnoknál, mi meg továbbmentünk felfedezni a várost. Igaz, néhány éve voltunk már Kőszegen, de akkor a gyerekek még kicsik voltak, és nemigen lehetett velük várost nézni.
Most végre itt volt a lehetőség. Reggel a Panzióban kezembe akadt a helyi horgászklub kiadványa, ebből megtudtam, hogy van csónakázó-horgásztó is a városban. Gondoltam,keressük fel, de mivel a határ felé kell menni, előbb guruljunk ki Rattersdorfba. Hamarosan már a valahai határállomás épületei közt autóztunk, és már kint is jártunk Ausztriában. Rőtfalva egy egész kis, takaros, határ menti falu, itt elég gyorsan végeztünk,és visszatértünk Kőszegre tavat keresni. Egy helybelitől útbaigazítást kérve hamar meg is találtuk. Még az előző napról maradt nálunk némi pékáruféleség, ezt magunkhoz véve elsétáltunk a tópartra, remélvén, hogy mint az ilyen helyeken megszokott, lesznek kacsák. Nem is csalódtunk. Már messziről hallani lehetett hápogásukat. Közeledésünkre ijedten beljebb húzódtak a tavon, ám ahogy elkezdtünk nekik falatkákat dobálni, rögtön visszaúsztak. Ami meglepő volt, hogy kb. kétszer annyian. Mikor elfogyott az eleség, elbúcsúztunk tőlük, és beautóztunk a Főtérhez.
Elsétáltunk a Várhoz, onnan a Jurisics térre. Menet közben találtunk egy utcai pultot, rajta termosz, benne forralt bor. Nem lehetett kihagyni, igaz én nem ittam, mert még vezetni kell hazáig. Mint megtudtuk,a Posta Múzeum melletti Vinotéka jóvoltából adott a borozgatás lehetősége. Az üzletvezető gyorsan meg is mutatta belülről is a boltját. Később még néhány boltba betértünk ajándékokat vásárolni. Majd, vissza a Makettversenyhez, ahol összepakoltuk a MOK-asztalt. Végül pedig elköszönés után elindultunk haza.
Még egyszer elnézést azoktól, akik makettek képeit várták, de végre lehetőségem volt egy verseny alatt körbenézni az adott városban, és ennek tapasztalatait, élményeit szerettem volna megosztani.
|
| Keresztkút, az erd… |
|
| Keresztkút, az erd… |
|
| Keresztkút, az erd… |
|
| Keresztkút, az erd… |
|
| Keresztkút, az erd… |
|
| Keresztkút, az erd… |
|
| Keresztkútaz erdő7 |
|
| Keresztkút, a… |
|
| Keresztkút, vízmos… |
|
| Keresztkút, a főé… |
|
| Keresztkút, a főé… |
|
| Keresztkút, a főé… |
|
| Keresztkút, a gar… |
|
| Keresztkút, a gará… |
|
| Keresztkút, a gará… |
|
| Keresztkút, a gará… |
|
| Keresztkút,… |
|
| Keresztkút, a gará… |
|
| Keresztkút, a… |
|
| Keresztkút, a… |
|
| Keresztkút, az… |
|
| Keresztkút, főép… |
|
| Keresztkút, főép… |
|
| Keresztkút, főép… |
|
| Keresztkút, előté… |
|
| Keresztkút, kazánh… |
|
| Keresztkút, kazánh… |
|
| Keresztkút, szemé… |
|
| Keresztkút, a lé… |
|
| Keresztkút, a lé… |
|
| Keresztkút étkez |
|
| Keresztkút, étkez… |
|
| Keresztkút, körlet |
|
| Keresztkút, nem bí… |
|
| Keresztkút, a beáz… |
|
| Keresztkút, az id… |
|
| Keresztkút, beázá… |
|
| Keresztkút, emeleti… |
|
| Keresztkút, a padl… |
|
| Keresztkút, a pad… |
|
| Keresztkút, a fa é… |
|
| Keresztkút,… |
|
| Keresztkút,… |
|
| Keresztkút,… |
|
| Keresztkút, a… |
|
| Keresztkút, az… |
|
| Keresztkút, az… |
|
| Keresztkút, a táj |
|
| Keresztkút, a táj2 |
|
| Keresztkút, a táj… |
|
| Keresztkút, az őrs |
|
| Hétforrás |
|
| Hétforrás, az erd… |
|
| Hétforrás, az erd… |
|
| Hétforrás, az erd… |
|
| Hétforrás, az erd… |
|
| Hétforrás, a kapu |
|
| Hétforrás,… |
|
| Hétforrás, omladoz… |
|
| Hétforrás, a bejá… |
|
| Hétforrás, a… |
|
| Hétforrás, a kapt… |
|
| Hétforrás, a kazá… |
|
| Hétforrás, a… |
|
| Hétforrás, a vizes… |
|
| Hétforrás, valaha… |
|
| Hétforrás, zsalu… |
|
| Hétforrás, a tet… |
|
| Hétforrás, a tet… |
|
| Hétforrás, hátté… |
|
| Hétforrás, tájé… |
|
| Hétforrás, a forr… |
|
| Hétforrás, a tá… |
|
| Hétforrás, a tá… |
|
| Hétforrás, a… |
|
| Hétforrás, a pihen… |
|
| Hétforrás, a pihen… |
|
| Hétforrás, üldög… |
|
| Hétforrás, az id… |
|
| Hétforrás, nem bí… |
|
| Hétforrás, ősfák |
|
| A csarnok |
|
| A csarnok2 |
|
| Míly meglepő,… |
|
| Ez meg vajon mit mű… |
|
| Ahha...csak a sö… |
|
| Hiába magyará… |
|
| Na megint...mi van a… |
|
| Momi próbálja… |
|
| Azt hiszik bevesszü… |
|
| Aztán felkerül a… |
|
| Generációk talá… |
|
| A lányok |
|
| Akkor most hanyadik… |
|
| Hm..igen..és akkor… |
|
| RC-k |
|
| Rendezvény (15 |
|
| Kisgépet tessék, f… |
|
| Amíg nézelődsz… |
|
| Rendezvény (18 |
|
| Ricsi lélekben már… |
|
| Készül a makett |
|
| Rendezvény (21 |
|
| Nahát...mindenki… |
|
| Hogy is van itt ez a… |
|
| Kő egy pofon |
|
| Zolit letámadta egy… |
|
| Igen, az ifjuság… |
|
| Ezt vihetitek, nincs… |
|
| Gabi ismét papí… |
|
| Azt a drótos… |
|
| Éppen a Kisvakond… |
|
| MOK különdíjas |
|
| Halló mentők, van… |
|
| Ákos éppen… |
|
| A tömeg feszülten… |
|
| Matton rágyújtott… |
|
| A Díjak |
|
| A Díjak2 |
|
| Azt hiszem ez jó… |
|
| Keleti kényelem |
|
| Rendezvény (40 |
|
| Rendezvény (41 |
|
| Rendezvény (42 |
|
| Természetesen a rep… |
|
| MOK asztal |
|
| Na akkor most leverj… |
|
| Rendezvény (46 |
|
| Gyülekezés |
|
| Piet már mosolyog… |
|
| Gyere ki a hóra egy… |
|
| Egy bolond százat… |
|
| Uly keresi a helyét |
|
| Vigyázz, lézernéz… |
|
| Lassan megérkezik… |
|
| Akkor most énekelj… |
|
| Piet végül csak el… |
|
| Ego, bűbáj körö… |
|
| A vacsim |
|
| Van még időm a… |
|
| Ne nézzé...tegnap… |
|
| Készülődés a… |
|
| Főtér este |
|
| Gyönyörű a kivil… |
|
| A Templom éjszakai… |
|
| Kőszeg (8 |
|
| Kőszeg (9 |
|
| Kőszeg (10 |
|
| Kőszeg (11 |
|
| Kőszeg (12 |
|
| Zebrát nem talá… |
|
| Kőszeg (14 |
|
| Kőszeg (15 |
|
| Kőszeg (16 |
|
| Kőszeg (17 |
|
| Kőszeg (18 |
|
| Rattersdorf |
|
| Rattersdorf (1 |
|
| Rattersdorf (2 |
|
| Rattersdorf (3 |
|
| Háborús emlékm |
|
| Rattersdorf (5 |
|
| A határ |
|
| Kőszeg, t |
|
| Kőszeg, tó2 |
|
| Kőszeg, tó3 |
|
| Kőszeg (28 |
|
| Kőszeg (29 |
|
| Kőszeg (30 |
|
| Kőszeg (31 |
|
| Kőszeg (32 |
|
| Kőszeg (33 |
|
| Kőszeg (34 |
|
| Kőszeg (35 |
|
| Kőszeg (36 |
|
| Kőszeg (37 |
|
| Kőszeg (38 |
|
| Kőszeg (39 |
|
| Kőszeg (40 |
|
| Kőszeg (41 |
|
| Kőszeg (42 |
|
| Kőszeg (43 |
|
| Kőszeg (44 |
|
| Kőszeg (45 |
|
| Kőszeg (46 |
|
| Kőszeg (47 |
|
| Kőszeg (48 |
|
| Kőszeg (49 |
|
| Kőszeg (50 |
|
| Kőszeg (51 |
|
| Kőszeg (52 |
|
| Kőszeg (53 |
|
| Kőszeg (54 |
|
| Kőszeg (55 |
|
| Kőszeg (56 |
2010.11.09.
Utolsó módosítás: 2013.10.22.
Utolsó módosítás: 2013.10.22.