KV-1 C
1:35, Tamiya
No.35066 (1975)
Pintér György - Múzeumi krimik
Az eredeti:
A szovjet hadsereg már a 30-as évek elején hadrendbe kívánt állítani egy modern nehézpáncélost, de az ekkortájt zajló harckocsifejlesztési programok csúfos kudarccal végződtek. A T–35-ös és a T–28-as harckocsik nem tudták produkálni a korszerű hadászati kívánalmakat, így kénytelenek voltak félretenni a többtornyos nehéz és lassú acél monstrumok koncepcióját, és át kellett alakítaniuk ezt a fegyvernemet. A T-34-es közepes harckocsi tervezésével egy időben megkezdték a KV jelzésű (Kliment Jefremovics Vorosilov szovjet marsall után elnevezve) nehézharckocsi-család kifejlesztését is. A Barbarossa hadművelet kezdetekor kevés példány állt szolgálatban, a gyártás csúcspontja 1940 március és 1942 augusztus közé esik. A KV–85-ös modell váltotta fel az 1943-as évtől. A „Klimi” nevet a finn katonák ragasztották rá a téli háborúban.
A makett:
A Tamiya cég játékként is működő maketteket is gyártott, ez a készlet is ebből a szériából való. A kit 16 db vinyl, 121 olajzöld műanyag alkatrészt és 1 pár gumi lánctalpat tartalmaz. Az alkatrészek sorja-, és beszívódás mentesek. Az összeállítási útmutató a megszokott, könnyen értelmezhető. A matricalapon egy járműazonosító, vörös csillag, felvonulási jelvény és a szokványos hazafias lelkesítő szlogenek találhatóak.
Építés:
Az összeállítást az útmutatót követve a futóművel kezdtem, itt probléma nem adódott. A teknő oldala a lánchajtó keréknél számomra érthetetlen okok miatt nyitott. Ezt a rést belülről elfedtem egy műanyaglappal, majd tömítettem. Az üzemanyagtartályokra vékony fémlemezből új pántot és fogantyúkat csináltam. A vontatókötelet lecseréltem vékony bowdenre, a rögzítőszerkezetnek a vége drótból készült. A vontatószemeken lévő kis láncot drótból hajtogattam. A test oldalán hangszóróvezetékből pótoltam a pici rögzítőkampókat, a szerszámosládák fülei is ebből készültek. A motor szellőzőrácsát kivágtam, majd rézráccsal fedtem be a nyílást.A belső merevítők fémlemezből készültek. Pótoltam a fényszóró és a kürt vezetékeit és lecseréltem a kábel vezetőcsövét is kábelszigetelésre. Az izzót átlátszó szórógyöngyből imitáltam, a kitörött üveg szilánkjai műanyaglapból lettek kivágva. A motorfedél rögzítő és emelő kampóit lecseréltem drótra. A lángvágós darabolás nyomait tűreszelő hegyével karcolgattam. A hiányzó hegesztési varratokat a még puha tömítőpasztába szike hegyét belenyomogatva készítettem. A „C” verzió öntött toronnyal készült,és a szovjet technika nem volt ezen a téren túl kifinomult. Így a torony oldalát oldószeres ragasztóval és erős kefe segítségével érdesítettem, és húzott szállal pótoltam az öntőforma illesztési nyomát. A parancsnok búvónyílásának szerkezeteit teljesen lecsiszoltam,és fémlapból, vezetékből újat készítettem. A torony kapaszkodói vezetékből vannak. A toronygéppuska állványa összesen 9 db alkatrészből állt össze. A torony forgatható periszkópjait megfúrtam, mert hiányoztak a nyílások. A periszkópokat nem tartalmazza a készlet, és a nyílások elég nagyok, hogy üresen maradjanak, így ezeket műanyaglapból csináltam meg. Az antenna üvegszálból van, a csatlakozó fedele műanyaglapokból készült. A lánctalpat az egyik makettező kollégának köszönhetően sikerült a Trumpeter cég gumicsíkjára cserélni (egy fokkal jobb, mint a gyári Tamiya).
Festés:
Az alapszín Humbrol 150, Forest green (erdő zöld) szín lett. Az egy hetes száradást követően bemostam az egész járművet híg fekete olajfestékkel. Fehér pigmentporral finoman átködöltem a különböző egységek középső részét. A sár tempera, faragasztó és teaszűrőn átszitált finom homok keveréke,majd a végső színét akril festékkel és pasztellkrétával adtam meg. Az olajfolyások és foltok felhígított fekete és barna festékek keverékével készültek, majd fényes lakkal kapták meg az olajost csillogást. A lánctalp rozsdaszínű pigmentporos kezelést kapott, majd befolyattam híg fekete festékkel. A kopások a láncon és a görgők futófelületein a Mr. Color cég polírozható festékével készültek. A karcolásokat, festékpattogzódásokat a Revell 36178-as számú akril festékével, grafitceruzával, tűreszelő hegyével készítettem. Befejezésként az egész makettet finoman szárazecseteltem az alapszínhez hozzáadott fehér festék keverékével.
Összegzés:
Aki egy részletes makettet szeretne, és nem akar vele sokat bajlódni, annak egy másik cég modernebb makettjét ajánlom. Kezdőnek gyakorolni, vagy működőképes modellként elkészíteni alkalmas. Aki szereti a kihívásokat,és imád alkatrészeket barkácsolni,annak tetszeni fog. Az alkotóelemeket nem méregettem le, így nem tudom mennyire méretpontosak az eredetihez vagy másik cégek termékeihez képest (de ennyire nem is vagyok megszállott…).
A szovjet hadsereg már a 30-as évek elején hadrendbe kívánt állítani egy modern nehézpáncélost, de az ekkortájt zajló harckocsifejlesztési programok csúfos kudarccal végződtek. A T–35-ös és a T–28-as harckocsik nem tudták produkálni a korszerű hadászati kívánalmakat, így kénytelenek voltak félretenni a többtornyos nehéz és lassú acél monstrumok koncepcióját, és át kellett alakítaniuk ezt a fegyvernemet. A T-34-es közepes harckocsi tervezésével egy időben megkezdték a KV jelzésű (Kliment Jefremovics Vorosilov szovjet marsall után elnevezve) nehézharckocsi-család kifejlesztését is. A Barbarossa hadművelet kezdetekor kevés példány állt szolgálatban, a gyártás csúcspontja 1940 március és 1942 augusztus közé esik. A KV–85-ös modell váltotta fel az 1943-as évtől. A „Klimi” nevet a finn katonák ragasztották rá a téli háborúban.
A makett:
A Tamiya cég játékként is működő maketteket is gyártott, ez a készlet is ebből a szériából való. A kit 16 db vinyl, 121 olajzöld műanyag alkatrészt és 1 pár gumi lánctalpat tartalmaz. Az alkatrészek sorja-, és beszívódás mentesek. Az összeállítási útmutató a megszokott, könnyen értelmezhető. A matricalapon egy járműazonosító, vörös csillag, felvonulási jelvény és a szokványos hazafias lelkesítő szlogenek találhatóak.
Építés:
Az összeállítást az útmutatót követve a futóművel kezdtem, itt probléma nem adódott. A teknő oldala a lánchajtó keréknél számomra érthetetlen okok miatt nyitott. Ezt a rést belülről elfedtem egy műanyaglappal, majd tömítettem. Az üzemanyagtartályokra vékony fémlemezből új pántot és fogantyúkat csináltam. A vontatókötelet lecseréltem vékony bowdenre, a rögzítőszerkezetnek a vége drótból készült. A vontatószemeken lévő kis láncot drótból hajtogattam. A test oldalán hangszóróvezetékből pótoltam a pici rögzítőkampókat, a szerszámosládák fülei is ebből készültek. A motor szellőzőrácsát kivágtam, majd rézráccsal fedtem be a nyílást.A belső merevítők fémlemezből készültek. Pótoltam a fényszóró és a kürt vezetékeit és lecseréltem a kábel vezetőcsövét is kábelszigetelésre. Az izzót átlátszó szórógyöngyből imitáltam, a kitörött üveg szilánkjai műanyaglapból lettek kivágva. A motorfedél rögzítő és emelő kampóit lecseréltem drótra. A lángvágós darabolás nyomait tűreszelő hegyével karcolgattam. A hiányzó hegesztési varratokat a még puha tömítőpasztába szike hegyét belenyomogatva készítettem. A „C” verzió öntött toronnyal készült,és a szovjet technika nem volt ezen a téren túl kifinomult. Így a torony oldalát oldószeres ragasztóval és erős kefe segítségével érdesítettem, és húzott szállal pótoltam az öntőforma illesztési nyomát. A parancsnok búvónyílásának szerkezeteit teljesen lecsiszoltam,és fémlapból, vezetékből újat készítettem. A torony kapaszkodói vezetékből vannak. A toronygéppuska állványa összesen 9 db alkatrészből állt össze. A torony forgatható periszkópjait megfúrtam, mert hiányoztak a nyílások. A periszkópokat nem tartalmazza a készlet, és a nyílások elég nagyok, hogy üresen maradjanak, így ezeket műanyaglapból csináltam meg. Az antenna üvegszálból van, a csatlakozó fedele műanyaglapokból készült. A lánctalpat az egyik makettező kollégának köszönhetően sikerült a Trumpeter cég gumicsíkjára cserélni (egy fokkal jobb, mint a gyári Tamiya).
Festés:
Az alapszín Humbrol 150, Forest green (erdő zöld) szín lett. Az egy hetes száradást követően bemostam az egész járművet híg fekete olajfestékkel. Fehér pigmentporral finoman átködöltem a különböző egységek középső részét. A sár tempera, faragasztó és teaszűrőn átszitált finom homok keveréke,majd a végső színét akril festékkel és pasztellkrétával adtam meg. Az olajfolyások és foltok felhígított fekete és barna festékek keverékével készültek, majd fényes lakkal kapták meg az olajost csillogást. A lánctalp rozsdaszínű pigmentporos kezelést kapott, majd befolyattam híg fekete festékkel. A kopások a láncon és a görgők futófelületein a Mr. Color cég polírozható festékével készültek. A karcolásokat, festékpattogzódásokat a Revell 36178-as számú akril festékével, grafitceruzával, tűreszelő hegyével készítettem. Befejezésként az egész makettet finoman szárazecseteltem az alapszínhez hozzáadott fehér festék keverékével.
Összegzés:
Aki egy részletes makettet szeretne, és nem akar vele sokat bajlódni, annak egy másik cég modernebb makettjét ajánlom. Kezdőnek gyakorolni, vagy működőképes modellként elkészíteni alkalmas. Aki szereti a kihívásokat,és imád alkatrészeket barkácsolni,annak tetszeni fog. Az alkotóelemeket nem méregettem le, így nem tudom mennyire méretpontosak az eredetihez vagy másik cégek termékeihez képest (de ennyire nem is vagyok megszállott…).
|
| KV1 - C_03 |
|
| KV1 - C_01 |
|
| KV1 - C_02 |
|
| KV1 - C_04 |
|
| KV1 - C_05 |
|
| KV1 - C_06 |
|
| KV1 - C_07 |
|
| KV1 - C_08 |
|
| KV1 - C_09 |
|
| KV1 - C_10 |
|
| KV1 - C_11 |
|
| KV1 - C_12 |
|
| KV1 - C_13 |
|
| KV1 - C_14 |
|
| KV1 - C_15 |
|
| KV1 - C_16 |
|
| KV1 - C_17 |
2013.07.30.
Utolsó módosítás: 2013.08.04.
Utolsó módosítás: 2013.08.04.