Heinkel He 177 A-6 Greif
1:72, Revell
Pintér György - Múzeumi krimik
A Messerschmitt befejezése után bele szerettem volna vágni egy újabb makett építésébe.
Választás:
A világhálón kezdtem el a keresgélést. Úgy voltam vele, hogy amelyik makett megtetszik és jó áron adják, azt megrendelem. A repülő kategóriában néztem szét először és rögtön megakadt a szemem ezen a nehézbombázón. Másnap megrendeltük.
Építés:
Amikor kibontottam a dobozt, csodálatos látvány tárult elém: gyönyörű alkatrészek, ragyogó matricák. Ha kivetnivalót akarok találni az az üveg. Egyedüli dolog, ami megrémisztett, hogy 230 darab alkatrész volt a kitben. Második makettként ez elég nagy szám. De úgy döntöttem belevágok.
Az építést a pilótafülkével kezdtem. 14 darabból állt. Összepakoltam az alkatrészeket, majd elérkezett a fülke festése. Majdnem belekedtem ecsettel lefesteni, amikor felötlött az, hogy le is fújhatnám. Meg is tettem, és megfogadtam, hogy ezen a gépen ecsettel semmit se fogok lefesteni. Így is lett: egy géppuska kivételével az összes alkatrészt festékszóróval festettem le. A következő lépés a fülke behelyezése volt. Sikeresen megtörtént, a törzs gyönyörűen illeszkedett. Később rákerültek a szárnyak, amiknek szintén tökéletes volt az illeszkedése. Ezután behelyeztem a géppuskaállásokat, amiből az első sajnos eltűnt. Ezt az alkatrészt házilag, villamossági védőcsőből készítettem el édesapám segítségével. Nem lehetett észrevenni a különbséget. A ragasztások nagy részével kész lettem, így jöhetett az repülő festése. A gép alja tengerkék színnel lett lefújva. A törzsre felhőminta került. Ettől nagyon féltem, ezért gyakorlásképpen egy A/4-es nagyságú fekete lapot telefújtam felhőmintával. Amikor már biztos voltam magamban, a felhőminta rákerült a gépre. Szerintem nagyon jól sikerült. A gép tetejére alapfestésként középszürke színt fújtam, álcafestésként pedig sötétebb szürke szín került a gépre. Itt sajnos el lett szúrva a dolog, egyrészt az én hibámból, másrészt a festék hibájából. Úgy történt, hogy ráfújtam az álcafestést, és az foltos lett. Pedig a festéket gondosan felkevertem, így valószínűleg nem az lehetett a hiba. Fújtam rá még egy sort, és az még foltosabb lett. A fényes lakktól szerencsére félig-meddig eltűntek a foltok. Ezután jött a matricázás, ami jól sikerült, viszont az utána következő matt lakk túl vastag lett rajta. :( Hamarosan következett a 2011-es szolnoki verseny. Egy héttel a verseny előtt belázasodtam. Az utolsó munkálatokat 37 fokos lázzal fejeztem be. Ekkor következett be a tragédia: a hígító kiborult és kb. 2 dl a kész alkatrészek alá folyt. Mondanom sem kell, hogy mi történt velük. Mindez két nappal a verseny előtt történt. Jó pár úra múltán sikerült csak kicsiszolni az alkatrészekből az ujjlenyomatokat, majd újra le kellett fújni őket. Az utolsó alkatrészt fél órával a versenyre szállítás előtt ragasztottam rá.
Eredményeim a makettel:
A Greif-om összesen négy versenyen volt, amelyekről hazahozott 3 ezüstérmet és 1 serleget.
Választás:
A világhálón kezdtem el a keresgélést. Úgy voltam vele, hogy amelyik makett megtetszik és jó áron adják, azt megrendelem. A repülő kategóriában néztem szét először és rögtön megakadt a szemem ezen a nehézbombázón. Másnap megrendeltük.
Építés:
Amikor kibontottam a dobozt, csodálatos látvány tárult elém: gyönyörű alkatrészek, ragyogó matricák. Ha kivetnivalót akarok találni az az üveg. Egyedüli dolog, ami megrémisztett, hogy 230 darab alkatrész volt a kitben. Második makettként ez elég nagy szám. De úgy döntöttem belevágok.
Az építést a pilótafülkével kezdtem. 14 darabból állt. Összepakoltam az alkatrészeket, majd elérkezett a fülke festése. Majdnem belekedtem ecsettel lefesteni, amikor felötlött az, hogy le is fújhatnám. Meg is tettem, és megfogadtam, hogy ezen a gépen ecsettel semmit se fogok lefesteni. Így is lett: egy géppuska kivételével az összes alkatrészt festékszóróval festettem le. A következő lépés a fülke behelyezése volt. Sikeresen megtörtént, a törzs gyönyörűen illeszkedett. Később rákerültek a szárnyak, amiknek szintén tökéletes volt az illeszkedése. Ezután behelyeztem a géppuskaállásokat, amiből az első sajnos eltűnt. Ezt az alkatrészt házilag, villamossági védőcsőből készítettem el édesapám segítségével. Nem lehetett észrevenni a különbséget. A ragasztások nagy részével kész lettem, így jöhetett az repülő festése. A gép alja tengerkék színnel lett lefújva. A törzsre felhőminta került. Ettől nagyon féltem, ezért gyakorlásképpen egy A/4-es nagyságú fekete lapot telefújtam felhőmintával. Amikor már biztos voltam magamban, a felhőminta rákerült a gépre. Szerintem nagyon jól sikerült. A gép tetejére alapfestésként középszürke színt fújtam, álcafestésként pedig sötétebb szürke szín került a gépre. Itt sajnos el lett szúrva a dolog, egyrészt az én hibámból, másrészt a festék hibájából. Úgy történt, hogy ráfújtam az álcafestést, és az foltos lett. Pedig a festéket gondosan felkevertem, így valószínűleg nem az lehetett a hiba. Fújtam rá még egy sort, és az még foltosabb lett. A fényes lakktól szerencsére félig-meddig eltűntek a foltok. Ezután jött a matricázás, ami jól sikerült, viszont az utána következő matt lakk túl vastag lett rajta. :( Hamarosan következett a 2011-es szolnoki verseny. Egy héttel a verseny előtt belázasodtam. Az utolsó munkálatokat 37 fokos lázzal fejeztem be. Ekkor következett be a tragédia: a hígító kiborult és kb. 2 dl a kész alkatrészek alá folyt. Mondanom sem kell, hogy mi történt velük. Mindez két nappal a verseny előtt történt. Jó pár úra múltán sikerült csak kicsiszolni az alkatrészekből az ujjlenyomatokat, majd újra le kellett fújni őket. Az utolsó alkatrészt fél órával a versenyre szállítás előtt ragasztottam rá.
Eredményeim a makettel:
A Greif-om összesen négy versenyen volt, amelyekről hazahozott 3 ezüstérmet és 1 serleget.
|
| 1 |
|
| 2 |
|
| 3 |
|
| 4 |
|
| 5 |
|
| 6 |
|
| 7 |
|
| 8 |
|
| 9 |
|
| 10 |
|
| 11 |
|
| 12 |
2011.11.21.
Utolsó módosítás: 2011.11.26.
Utolsó módosítás: 2011.11.26.