Pintér György - Múzeumi krimik
Ma reggel futótűzként terjedt a hír, hogy elvesztettük Hara Pistit, vagyis Elektrolakatost, ahogy sokan ismertük.
Valószínűleg az országban nem volt olyan makettező, aki ne ismerte volna legalább látásból. Ha máshol nem, egy nevezőasztal mögött biztos vette már át a munkátokat. Ő volt az az ember, aki évek óta segített, ahol tudott, ment kiállításról kiállításra, szervezett, vitte az embereket. Talán nem volt mindenkivel közeli kapcsolatban, de nem hiszem, hogy bárkivel rossz lett volna a viszonya. Rá nem lehetett haragudni, mert nem is volt miért.
Úgy 10 éve ismerhettük meg, amikor feltűnt a csevegőn, illetve Gerit, a fiát kísérte rendezvényekre. Hamarosan ő lett a közösség egyik oszlopos tagja, és az utóbbi években felbecsülhetetlen segítséget nyújtott a Makettinfó működtetésében is. Vele rengeteg helyre eljuthattam, ahová a kitartó utánajárása nélkül lehetetlen lett volna.
Ha a segítségét kértem, sose mondott nemet. Sokunk autója megfordult a műhelyében, esetleg a közös horgászások, a finom ételek lehettek emlékezetesek, vagy a katonasztorik a lehallgatóállomásról.
Sajnos az idő előrehaladtával a talákozások megritkultak, de minden alkalommal részesülhettem a lehengerlő stílusában, pár előadott sztoriban, esetleg egy atyai dorgálásban, amiért nem készültem el ezzel-azzal.
Sokan találkoztatok még vele pár hete, amikor betöltötte az 50-et, vagy hétvégén, a mosonmagyaróvári kiállításon, ahol szokása szerint hátán vitte a nevezést.
A napokban fel akartam keresni, mert legutóbbi beszélgetésünkkor letorkoltam egy butaság miatt. Kár volt eddig várni a bocsánatkéréssel, de remélem, hogy a harsány, vidám természetében ez nem hagyott nyomot.
Így is maradjon meg az emlékezetünkben.
Elektro, hiányozni fogsz mindnyájunknak!
Hogy Pistit mikor és hol helyezik végső nyugalomra, még nem tudni. Ha a gyászoló család úgy dönt, tudatni fogjuk a szertartás helyét és idejét.
Valószínűleg az országban nem volt olyan makettező, aki ne ismerte volna legalább látásból. Ha máshol nem, egy nevezőasztal mögött biztos vette már át a munkátokat. Ő volt az az ember, aki évek óta segített, ahol tudott, ment kiállításról kiállításra, szervezett, vitte az embereket. Talán nem volt mindenkivel közeli kapcsolatban, de nem hiszem, hogy bárkivel rossz lett volna a viszonya. Rá nem lehetett haragudni, mert nem is volt miért.
Úgy 10 éve ismerhettük meg, amikor feltűnt a csevegőn, illetve Gerit, a fiát kísérte rendezvényekre. Hamarosan ő lett a közösség egyik oszlopos tagja, és az utóbbi években felbecsülhetetlen segítséget nyújtott a Makettinfó működtetésében is. Vele rengeteg helyre eljuthattam, ahová a kitartó utánajárása nélkül lehetetlen lett volna.
Ha a segítségét kértem, sose mondott nemet. Sokunk autója megfordult a műhelyében, esetleg a közös horgászások, a finom ételek lehettek emlékezetesek, vagy a katonasztorik a lehallgatóállomásról.
Sajnos az idő előrehaladtával a talákozások megritkultak, de minden alkalommal részesülhettem a lehengerlő stílusában, pár előadott sztoriban, esetleg egy atyai dorgálásban, amiért nem készültem el ezzel-azzal.
Sokan találkoztatok még vele pár hete, amikor betöltötte az 50-et, vagy hétvégén, a mosonmagyaróvári kiállításon, ahol szokása szerint hátán vitte a nevezést.
A napokban fel akartam keresni, mert legutóbbi beszélgetésünkkor letorkoltam egy butaság miatt. Kár volt eddig várni a bocsánatkéréssel, de remélem, hogy a harsány, vidám természetében ez nem hagyott nyomot.
Így is maradjon meg az emlékezetünkben.
Elektro, hiányozni fogsz mindnyájunknak!
Hogy Pistit mikor és hol helyezik végső nyugalomra, még nem tudni. Ha a gyászoló család úgy dönt, tudatni fogjuk a szertartás helyét és idejét.
|
| Hara István… |
|
| Hara István… |
|
| Hara István… |
|
| Hara István… |
|
| Hara István… |
|
| Hara István… |
|
| Hara István… |
|
| Hara István… |
|
| Hara István… |
|
| Hara István… |
|
| Hara István… |
|
| Hara István… |
2016.04.19.