Focke-Wulf Ta-152 H-1
1:48, Italeri
Pintér György - Múzeumi krimik
Érdekes módon bátoritást kaptam e-mailban, hogy osszam meg veletek a Ta-152-es építését. Előre kell bocsátanom, még nem sok makett került ki a kezeim közül, annak ellenére, hogy már jóval több, mint 10 éve gyűlnek a készletek. Másrészt ez ösztönözni fog (remélem), hogy ne maradjon félbe az elkezdett munka. Túl sok új trükkel nem fogtok találkozni, inkább annak lesz hasznos, aki most először probál ki új technikákat. Mint most én. Megpróbálom leírni, hogy személy szerint mit tartok jó ötletnek, miben hibáztam (mert tuti fogok). No akkor most beszúrom az egyik hozzászólásom a kezdetekről, és majd folyamatosan bővítem:
Hm... Belecsaptam az Italeri-féle 1/48-as Ta-152 H-1-be is (ami tulajdonképpen Dragon). Úgyhogy a Fw-190 A-8/R11 a Fw-190 D-9-es és a Spitfire Mk.XIV-es mellet párhuzamosan most futtatom. Persze ez azért van, mert még nincs normális kompim. Ami van, egy kicsi, azzal max kis felületű dolgokat fújok (kabinbelső, futóakna stb). Lassan, remélem, összejön a normális kompresszor ára is. Addig előkészítek néhányat fújásra. Amúgy látszik, hogy eredetileg Dragon, csodálatos felületek, nagyon jó illeszkedés, a kabinbelső külön öröm. A külső részek is igen pontosnak tűnnek, a refanyagom szerint. Egy dolgot azért megettem... Az eredeti Dragonban volt motor is, ebbe nem, és az összerakás után derült ki, hogy a futóakna belső része nem zárt, és elég nagy üresség tátong egy résznél. Persze nem számítottam erre, nem is alapoztam azt a részt.
Bezzeg, ha lenne benne egy motorblokk! No mindegy, még jön rá a belső aknaajtó, az is takar valamit. Szal ha valaki utánam "ugrik" neki, gondoljon erre. 48-ban nagyon impozáns a 14,44 m fesztáv. Akár egy vitorlázórepülő.
Majd' elfelejtettem, a vezérsíkokat és a csűrőket kitérítve készítem. A csűrőknél egy kis probléma akadt. Kivágva az alsó és a felső fél között majd' 1 miliméter elcsúszás van. Majd tornászok rajta egy kicsit. Szóval ideális, haladós örömmakett.
Visszatérve a motorra, gondolkodtam, hogy beszerzek hozzá egy gyanta Jumót, de nem akartam megtörni a gép formáját a megbontással. Aki esetleg erre szánja magát, sok fejfájása nem lesz, a belső oldal, ahol meg kell nyitni, el van vékonyítva. Még egy dolog, a levegőbeömlőben jelöl egy hűtőrácsszerű darabot, azt jelenlegi kutatásom szerint nem kell berakni, mert a levegő innét közvetlenül a turbófeltöltőbe került. Először gondolkodtam rajta, hogy cserélem finom rézhálóra, mivel műanyag alkatrész nem igazán adja vissza, hiába próbálták imitálni. Egy gonddal kevesebb. :)
Folytatás:
Tehát kivágtam a csűrőket, meg az oldalkormányt. Mint említettem, a csűrők alsó és felső felénél kb. 1 mm különbség volt. Ezt különböző vastagságú sztirollal "tömtem be", majd miniplexszel egy gömbvégű maró segítségével megpróbáltam negatív ívesen kimarni. Az ellendarab, a csűrő, és az oldalkormány pedig majd ebbe fog passzolni, az pedig domború lesz, milliputból próbálom kialakítani. Ezek a tervek.
Visszatérve a műanyag marásra marókkal és "miniplexszel". A probléma lényege, hogy ezek az eszközök elég nagy fordulatúak, így nagyon hamar megolvasztják a műanyagot. Tehát, amire figyelni kell: soha ne próbáljuk rányomni a felületre, hanem csak éppen érintsük hozzá! A másik dolog, a megmunkálandó darabokat nagyon biztos megfogással kell fogni. Esetleg satuban. Minél közelebb alkalmazzuk a megfogást, annál biztosabb! Ez érvényes a marógépre és a darabra egyaránt! Ha nem ezt tesszük, vibráció alakul ki, és a maró pillanatok alatt "beleharap" az anyagba! Nagyon nehezen javítható hibát okozva. Éppen ezért tanácsolom az "érintőleges" munkát, és a felületre történő nyomást mindig csak nagyon kicsit növeljük. Aki először probálkozik, mindenképpen rontott darabon, és a majdani munkafolyamat "lemodellezésével" kezdjen! Szinte azonos körlmények között.
No akkor erről a "miniplexes" dologról egy "mit ne!"-sztori. Ugye adott az eszköz, meg egy csomó maró/polírozó/csiszolófej. Nosza polírkorong finom bársonyos filc. Hát akkor polírozzuk fel a Revell-féle 1/72-es éjszakai 262-es kabintetejét. Mennyi a max fordulat? 40000. No toljuk neki. Szép lassan hozzáérintettem a darabhoz (szerencsére éppen csak érintettem), máris egy szép kis csíkot olvasztottam bele, 2 nap "manuális" csiszolást, majd polírozást okozva. Persze a kabinkeret eltűnt, így csak maszkolással, és festéssel tudtam újra "imitálni"
Ennek hatására azóta, ha valamit csiszolni kell a kabintetőn, akkor "manuálisan" teszem az utolsó fokozat meg a papírzsepis polírozás a 2000-es papír után. Majd egyszer kipróbálom a "future" lakkos eljárást, vagy ennek analógiáját, a bizonyos W5 padlóápolót. De itt a svéd Lidl-ben még nem láttam.
Folyt. köv.
Folytatás II
Megvagyok a szegecseléssel is.. Amint a képen látható, egy céleszközzel csináltam, amit egy makettversenyen vettem. Nem tul bonzolult folyamat. Csak a megfelelo nyomoeröre kell ügyelni, ami nem tul jelentős.. Érdemes először kiprobálni. Még csak nem is más maketten, mert lehet hogy annak más az anyaga, hanem az eredetin, a nem látható részeken, pl a szárnyak belső felén. Ennek ellenére vannak fentartásaim a szegecsléssel, mármint azzal, hogy mennyi fog látszani. tulzásba sem szeretnék esni mert azzal szerintem többet lehet ártani mint használni. Mert a fotókat tanulmányozva már a 2. világháborús német gépeken, még a közelieken is alig látszik. Lehet, hogy mondjuk egy-egy orosz gépen hangsúlyosabb.. De már az orosz korai jetkorszakra sem jellemző a "durva" szegecselés. Pl emlékeim szerint a keceli mig 19-en is csodálkoztam milyen jól el vannak dolgozva... Azért is tanulságos pl lemenni kecelre, és összehasonlitani pl a mig21-es és az ottani svéd dranken felületét.. Elárulom Ég és föld.. Dehát kanyar vissza.. Megcsináltam a csürőket, és az oldalkormánzt is. Milliputból ívesre formáztam a csatlakozó részt, és a csatlakozó felületet pedig gömbmaróval kimélyítettem. A következő munkafolyamat a légcsavar, és környéke lesz. Talán holnap.. :)
Hm... Belecsaptam az Italeri-féle 1/48-as Ta-152 H-1-be is (ami tulajdonképpen Dragon). Úgyhogy a Fw-190 A-8/R11 a Fw-190 D-9-es és a Spitfire Mk.XIV-es mellet párhuzamosan most futtatom. Persze ez azért van, mert még nincs normális kompim. Ami van, egy kicsi, azzal max kis felületű dolgokat fújok (kabinbelső, futóakna stb). Lassan, remélem, összejön a normális kompresszor ára is. Addig előkészítek néhányat fújásra. Amúgy látszik, hogy eredetileg Dragon, csodálatos felületek, nagyon jó illeszkedés, a kabinbelső külön öröm. A külső részek is igen pontosnak tűnnek, a refanyagom szerint. Egy dolgot azért megettem... Az eredeti Dragonban volt motor is, ebbe nem, és az összerakás után derült ki, hogy a futóakna belső része nem zárt, és elég nagy üresség tátong egy résznél. Persze nem számítottam erre, nem is alapoztam azt a részt.
Bezzeg, ha lenne benne egy motorblokk! No mindegy, még jön rá a belső aknaajtó, az is takar valamit. Szal ha valaki utánam "ugrik" neki, gondoljon erre. 48-ban nagyon impozáns a 14,44 m fesztáv. Akár egy vitorlázórepülő.
Majd' elfelejtettem, a vezérsíkokat és a csűrőket kitérítve készítem. A csűrőknél egy kis probléma akadt. Kivágva az alsó és a felső fél között majd' 1 miliméter elcsúszás van. Majd tornászok rajta egy kicsit. Szóval ideális, haladós örömmakett.
Visszatérve a motorra, gondolkodtam, hogy beszerzek hozzá egy gyanta Jumót, de nem akartam megtörni a gép formáját a megbontással. Aki esetleg erre szánja magát, sok fejfájása nem lesz, a belső oldal, ahol meg kell nyitni, el van vékonyítva. Még egy dolog, a levegőbeömlőben jelöl egy hűtőrácsszerű darabot, azt jelenlegi kutatásom szerint nem kell berakni, mert a levegő innét közvetlenül a turbófeltöltőbe került. Először gondolkodtam rajta, hogy cserélem finom rézhálóra, mivel műanyag alkatrész nem igazán adja vissza, hiába próbálták imitálni. Egy gonddal kevesebb. :)
Folytatás:
Tehát kivágtam a csűrőket, meg az oldalkormányt. Mint említettem, a csűrők alsó és felső felénél kb. 1 mm különbség volt. Ezt különböző vastagságú sztirollal "tömtem be", majd miniplexszel egy gömbvégű maró segítségével megpróbáltam negatív ívesen kimarni. Az ellendarab, a csűrő, és az oldalkormány pedig majd ebbe fog passzolni, az pedig domború lesz, milliputból próbálom kialakítani. Ezek a tervek.
Visszatérve a műanyag marásra marókkal és "miniplexszel". A probléma lényege, hogy ezek az eszközök elég nagy fordulatúak, így nagyon hamar megolvasztják a műanyagot. Tehát, amire figyelni kell: soha ne próbáljuk rányomni a felületre, hanem csak éppen érintsük hozzá! A másik dolog, a megmunkálandó darabokat nagyon biztos megfogással kell fogni. Esetleg satuban. Minél közelebb alkalmazzuk a megfogást, annál biztosabb! Ez érvényes a marógépre és a darabra egyaránt! Ha nem ezt tesszük, vibráció alakul ki, és a maró pillanatok alatt "beleharap" az anyagba! Nagyon nehezen javítható hibát okozva. Éppen ezért tanácsolom az "érintőleges" munkát, és a felületre történő nyomást mindig csak nagyon kicsit növeljük. Aki először probálkozik, mindenképpen rontott darabon, és a majdani munkafolyamat "lemodellezésével" kezdjen! Szinte azonos körlmények között.
No akkor erről a "miniplexes" dologról egy "mit ne!"-sztori. Ugye adott az eszköz, meg egy csomó maró/polírozó/csiszolófej. Nosza polírkorong finom bársonyos filc. Hát akkor polírozzuk fel a Revell-féle 1/72-es éjszakai 262-es kabintetejét. Mennyi a max fordulat? 40000. No toljuk neki. Szép lassan hozzáérintettem a darabhoz (szerencsére éppen csak érintettem), máris egy szép kis csíkot olvasztottam bele, 2 nap "manuális" csiszolást, majd polírozást okozva. Persze a kabinkeret eltűnt, így csak maszkolással, és festéssel tudtam újra "imitálni"
Ennek hatására azóta, ha valamit csiszolni kell a kabintetőn, akkor "manuálisan" teszem az utolsó fokozat meg a papírzsepis polírozás a 2000-es papír után. Majd egyszer kipróbálom a "future" lakkos eljárást, vagy ennek analógiáját, a bizonyos W5 padlóápolót. De itt a svéd Lidl-ben még nem láttam.
Folyt. köv.
Folytatás II
Megvagyok a szegecseléssel is.. Amint a képen látható, egy céleszközzel csináltam, amit egy makettversenyen vettem. Nem tul bonzolult folyamat. Csak a megfelelo nyomoeröre kell ügyelni, ami nem tul jelentős.. Érdemes először kiprobálni. Még csak nem is más maketten, mert lehet hogy annak más az anyaga, hanem az eredetin, a nem látható részeken, pl a szárnyak belső felén. Ennek ellenére vannak fentartásaim a szegecsléssel, mármint azzal, hogy mennyi fog látszani. tulzásba sem szeretnék esni mert azzal szerintem többet lehet ártani mint használni. Mert a fotókat tanulmányozva már a 2. világháborús német gépeken, még a közelieken is alig látszik. Lehet, hogy mondjuk egy-egy orosz gépen hangsúlyosabb.. De már az orosz korai jetkorszakra sem jellemző a "durva" szegecselés. Pl emlékeim szerint a keceli mig 19-en is csodálkoztam milyen jól el vannak dolgozva... Azért is tanulságos pl lemenni kecelre, és összehasonlitani pl a mig21-es és az ottani svéd dranken felületét.. Elárulom Ég és föld.. Dehát kanyar vissza.. Megcsináltam a csürőket, és az oldalkormánzt is. Milliputból ívesre formáztam a csatlakozó részt, és a csatlakozó felületet pedig gömbmaróval kimélyítettem. A következő munkafolyamat a légcsavar, és környéke lesz. Talán holnap.. :)
|
| DSCN5794 |
|
| DSCN5796 |
|
| DSCN5797 |
|
| DSCN5798 |
|
| DSCN5793 |
|
| DSCN5824 |
|
| DSCN5825 |
|
| DSCN5826 |
|
| DSCN5827 |
2008.04.12.
Utolsó módosítás: 2008.04.21.
Utolsó módosítás: 2008.04.21.