Focke-Wulf Fw-190 A-8
1:48, Tamiya
No.95 (2005)
Pintér György - Múzeumi krimik
Imádom a Focke Wulfokat, részben ezért is választottam ezt a makettet. A másik ok, hogy mindig ezeken a gépeken mérem fel mennyit fejlődtem. Az elsőt kevesebb, mint fél éve raktam össze, akkor még ecsettel mázoltam mindent. Utána mikor beszereztem a festékszóróm megint csináltam egyet és most ő a 3. a sorban. Tehát úgy is vehetjük, hogy 4-5 hónapig gyakoroltam rá : D
A kit alapvetően nagyon ígéretesnek tűnt. Mivel gyakran látok Tamiya modelleket a Hyperscalen, gondoltam első osztályú felszerelés vár majd a dobozban, sajnos kicsit csalódnom kellett, de ez nyilvánvalóan a magas elvárások miatt volt.
Tehát a kit erősségei:
- Alapvetően szép, részletes, szinte sorja mentes, beszívódást nem is láttam rajta
- Az üvegfelületekhez adnak maszkolót, ami különösen kellemes
- Az A-8asok némelyikére a pilótafülkéhez szereltek egy páncéllemezt, hogy védje a pilótát, ezt egy vastag műanyag matrica képében viszontláthatjuk a dobozban.
A kit gyengeségei:
- Iszonyat vékony matricái vannak, amik szó szerint törnek, ha túl sokat mozgatja az ember(főleg a spirál necces a propelleren, illetve a csíkok a szárnyon, és a vörös szalag a törzsön). Mindenkinek ajánlom, hogy ha használ matricalágyítót kicsit hígítsa be vízzel, mert 1-2 stenclimet szó szerint szétmarta pedig tényleg finoman használtam.
- Horogkeresztet gyárilag levágták a matricalapról.
- Néhol nagyon hézagos a makett főleg az orr-szárnytő találkozásánál (majdnem 2-3 mmes rés maradt, és mivel nem szívesen használok hézagolót, mert a csiszolással tönkre vágom a felület ezért gyertya láng felett melegítettem egy pillanatig a részeken és kézzel nagyon finoman megnyújtottma a darabokat hogy pont összeérjenek)
- A pilóta úgy néz ki mint valami ájult gnóm, hihetetlenül ronda
Számomra a legnehezebb döntés az volt, hogy eldöntsem melyik változatot is csináljam meg. Az útmutató alapján összesen 5 gép építhető meg: Uo. Willi Maximowitz fekete 8asa, ami páncélozott a gép oldalán jellegzetes fekete felfestéssel / Klaus Bretschneider és Matthaus Erhardt gépe egyedi grafikával és páncéllal / Wilhelm Moritz gépe, ami elég szokványos példány és végül Ernst Schröder Vörös 19ese, amin ugyan nincs páncéllemez, de a festése igencsak különleges. Jómagam az első és utolsó változat közt hezitáltam, el is kezdtem megépíteni az első variánst, de pár lépés után inkább lemondtam a plusz páncélról és Schröder gépe mellett döntöttem. Ennek következménye hogy a szárnyon 1-2 apró részlet sajnos nem passzol. A döntésemhez az is hozzájárult, hogy ezen a változaton nem voltak kifeszítve huzalok a rádióhoz, ami fölösleges macerától kímél meg, ráadásul a festése csodaszép, az orron van két bónusz géppuska és a többi.
A pilótafülke összeállítása elég simán megy. Én a gyári matricákat használtam, mert nem akartam kinyitni a pilótafülkét és tudtam, hogy semmit nem lehet majd így látni a belső térből. Maximum a biztonsági öveket éri meg fotómaratással megcsinálni. Egyébként, aki ki szeretné nyitni a fülkét annak jó hír, hogy a fejtámlát az üveghez rögzítették, így nem kell túl sokat barkácsolnia.
A maketten viszonylag kevés a szegecselés, így elhatároztam, hogy kicsit felturbózom a gépet. Ehhez a hyperscalről szedtem le A-8asokat, illetve turkáltam netről pár képet, ahol a szárny szegecselése jól látható. Festés és matricázás közben azonban rá kellett jönnöm, hogy ildomos lett volna a lyukacskák pereméről leszedni a kitüremkedő műanyagot, ugyanis néhol igencsak csúnya lett és utólag nehéz volt kijavítani. Szerencsére azért a legtöbb helyen a matricalágyító is elégnek bizonyult és nem kellett újrafestenem az egész gépet.
A festés sem volt zökkenőmentes, ugyanis az útmutató csak a Tamiya fetékek kódját tartalmazza. Ezért a színek RLM változatát kellett kikeresnem, majd a Revell honlapjáról szedett útmutatókból kevertem ki az árnyalatokat. Persze nem vettem szentírásnak, próbáltam más oldalakon is utánanézni a színeknek, bár a teljesen korrekt árnyalat meghatározása szinte lehetetlen. Ugyan arra az RLM75-ös színre 6 forrás 6 különböző árnyalatot mutatott, és mivel az útmutató fekete-fehér kénytelen voltam mások munkáira és a dobozon látható illusztrációra támaszkodni. Végül RLM 76-ot (15-20% 5-ös fehér és 80-85% 49-es kék), RLM 82-est (361es), és RLM75-öst (70% 77-es, 24% 5ös, 5% 371-es világosszürke és kb. 1% 330-as keveréke) használtam. (A zárójelben a revelles festékek keverési aránya van)
A festést megelőzően a panelvonalak mentén vékony fekete csíkot húztam. A rétegeket a világosabbtól a sötétebb szín szerint fújtam. Mivel a festés elég sötét a "preshading" nem érvényesül annyira, ezért a sötétzöldhöz és viola-szürkéhez még egy kevés feketét adva kiemeltem a kamuflázst. A terepmintához sablonokat használtam (az útmutatót fénymásolóval a megfelelő méretűre nagyítottam, kivágtam a foltokat és maszkolóval felragasztgattam őket. Aki fél terepmintát festeni szerintem próbálja ki, nagyjából 15 Ft-ba került nekem ez az egész fénymásolgatás, és a minta tök ugyan az, mint az útmutatóban!) A festés után következett egy matt lakkréteg, aztán felkerültek a matricák, amiket többszörösen átkentem lágyítóval, hogy mindenhová rendesen besimuljanak. Ahol buborékos maradt a matrica kicsit megszúrtam szikével és a következő adag lágyító már tökéletesen behúzta a helyére. Bár az eljárás nem elegáns, de működik feltéve, ha kevés lágyítót használunk és kicsi lesz a lyuk, amit vágunk. A géptörzset átölelő vörös szalagot muszáj volt fújnom, ugyanis itt a matrica nagyon durván nem passzolt és el is szakadt.
A különösen igénybe vett helyeken kicsit megecseteltem acél színű festékkel a burkolatot kopás gyanánt. Próbáltam nem túlzásba vinni a kopást, és ahol megfolyt a festék, vagy túl sok lett, visszatöröltem hígítós ronggyal. A panelvonalakban pedig végigfolyattam híg fekete festéket ezzel kiemelve a részleteket. Itt a rongyot kicsit erősebben nyomtam a felületre, hogy kicsit koszosabb, élethűbb legyen a gép.
Végül felkerült egy újabb matt lakkréteg, amire felfújtam a füstöt a géppuskáknál és a törzsön. Először egy híg barna rétegben aztán mindig kisebb felületen újra fújtam egy sötétebb árnyalattal. Figyeltem arra is, hogy a futómű csukva van repülés közben tehát erre is került egy kis korom. Végül a megmaradt kevés barna festéket jó erősen behígítottam és gyors mozdulatokkal nagyon halvány vonalakat húztam a szárnyon ezzel imitálva azok igénybevételét.
A végeredmény sokkal kellemesebb lett, mint azt építésközben reméltem. Sajnos pont ezért elég döcögősen haladt a munka, ha visszautazhatnék az időben a tankra reszelnék horpadásokat és nem olvasztom szét a sorozatszámot a gép farkán. Remélem mindenkinek annyira fog tetszeni a makett mint nekem! : D
U.i.: HA VALAKI EZT A MAKETTET VÁLASZTJA ÉS NEM ERNST SCHRÖDER GÉPÉT ÉPÍTI, KERESSEN MEG, MERT A SOROZATSZÁMOT ELKÉRNÉM/MEGVENNÉM HOZZÁ!
A kit alapvetően nagyon ígéretesnek tűnt. Mivel gyakran látok Tamiya modelleket a Hyperscalen, gondoltam első osztályú felszerelés vár majd a dobozban, sajnos kicsit csalódnom kellett, de ez nyilvánvalóan a magas elvárások miatt volt.
Tehát a kit erősségei:
- Alapvetően szép, részletes, szinte sorja mentes, beszívódást nem is láttam rajta
- Az üvegfelületekhez adnak maszkolót, ami különösen kellemes
- Az A-8asok némelyikére a pilótafülkéhez szereltek egy páncéllemezt, hogy védje a pilótát, ezt egy vastag műanyag matrica képében viszontláthatjuk a dobozban.
A kit gyengeségei:
- Iszonyat vékony matricái vannak, amik szó szerint törnek, ha túl sokat mozgatja az ember(főleg a spirál necces a propelleren, illetve a csíkok a szárnyon, és a vörös szalag a törzsön). Mindenkinek ajánlom, hogy ha használ matricalágyítót kicsit hígítsa be vízzel, mert 1-2 stenclimet szó szerint szétmarta pedig tényleg finoman használtam.
- Horogkeresztet gyárilag levágták a matricalapról.
- Néhol nagyon hézagos a makett főleg az orr-szárnytő találkozásánál (majdnem 2-3 mmes rés maradt, és mivel nem szívesen használok hézagolót, mert a csiszolással tönkre vágom a felület ezért gyertya láng felett melegítettem egy pillanatig a részeken és kézzel nagyon finoman megnyújtottma a darabokat hogy pont összeérjenek)
- A pilóta úgy néz ki mint valami ájult gnóm, hihetetlenül ronda
Számomra a legnehezebb döntés az volt, hogy eldöntsem melyik változatot is csináljam meg. Az útmutató alapján összesen 5 gép építhető meg: Uo. Willi Maximowitz fekete 8asa, ami páncélozott a gép oldalán jellegzetes fekete felfestéssel / Klaus Bretschneider és Matthaus Erhardt gépe egyedi grafikával és páncéllal / Wilhelm Moritz gépe, ami elég szokványos példány és végül Ernst Schröder Vörös 19ese, amin ugyan nincs páncéllemez, de a festése igencsak különleges. Jómagam az első és utolsó változat közt hezitáltam, el is kezdtem megépíteni az első variánst, de pár lépés után inkább lemondtam a plusz páncélról és Schröder gépe mellett döntöttem. Ennek következménye hogy a szárnyon 1-2 apró részlet sajnos nem passzol. A döntésemhez az is hozzájárult, hogy ezen a változaton nem voltak kifeszítve huzalok a rádióhoz, ami fölösleges macerától kímél meg, ráadásul a festése csodaszép, az orron van két bónusz géppuska és a többi.
A pilótafülke összeállítása elég simán megy. Én a gyári matricákat használtam, mert nem akartam kinyitni a pilótafülkét és tudtam, hogy semmit nem lehet majd így látni a belső térből. Maximum a biztonsági öveket éri meg fotómaratással megcsinálni. Egyébként, aki ki szeretné nyitni a fülkét annak jó hír, hogy a fejtámlát az üveghez rögzítették, így nem kell túl sokat barkácsolnia.
A maketten viszonylag kevés a szegecselés, így elhatároztam, hogy kicsit felturbózom a gépet. Ehhez a hyperscalről szedtem le A-8asokat, illetve turkáltam netről pár képet, ahol a szárny szegecselése jól látható. Festés és matricázás közben azonban rá kellett jönnöm, hogy ildomos lett volna a lyukacskák pereméről leszedni a kitüremkedő műanyagot, ugyanis néhol igencsak csúnya lett és utólag nehéz volt kijavítani. Szerencsére azért a legtöbb helyen a matricalágyító is elégnek bizonyult és nem kellett újrafestenem az egész gépet.
A festés sem volt zökkenőmentes, ugyanis az útmutató csak a Tamiya fetékek kódját tartalmazza. Ezért a színek RLM változatát kellett kikeresnem, majd a Revell honlapjáról szedett útmutatókból kevertem ki az árnyalatokat. Persze nem vettem szentírásnak, próbáltam más oldalakon is utánanézni a színeknek, bár a teljesen korrekt árnyalat meghatározása szinte lehetetlen. Ugyan arra az RLM75-ös színre 6 forrás 6 különböző árnyalatot mutatott, és mivel az útmutató fekete-fehér kénytelen voltam mások munkáira és a dobozon látható illusztrációra támaszkodni. Végül RLM 76-ot (15-20% 5-ös fehér és 80-85% 49-es kék), RLM 82-est (361es), és RLM75-öst (70% 77-es, 24% 5ös, 5% 371-es világosszürke és kb. 1% 330-as keveréke) használtam. (A zárójelben a revelles festékek keverési aránya van)
A festést megelőzően a panelvonalak mentén vékony fekete csíkot húztam. A rétegeket a világosabbtól a sötétebb szín szerint fújtam. Mivel a festés elég sötét a "preshading" nem érvényesül annyira, ezért a sötétzöldhöz és viola-szürkéhez még egy kevés feketét adva kiemeltem a kamuflázst. A terepmintához sablonokat használtam (az útmutatót fénymásolóval a megfelelő méretűre nagyítottam, kivágtam a foltokat és maszkolóval felragasztgattam őket. Aki fél terepmintát festeni szerintem próbálja ki, nagyjából 15 Ft-ba került nekem ez az egész fénymásolgatás, és a minta tök ugyan az, mint az útmutatóban!) A festés után következett egy matt lakkréteg, aztán felkerültek a matricák, amiket többszörösen átkentem lágyítóval, hogy mindenhová rendesen besimuljanak. Ahol buborékos maradt a matrica kicsit megszúrtam szikével és a következő adag lágyító már tökéletesen behúzta a helyére. Bár az eljárás nem elegáns, de működik feltéve, ha kevés lágyítót használunk és kicsi lesz a lyuk, amit vágunk. A géptörzset átölelő vörös szalagot muszáj volt fújnom, ugyanis itt a matrica nagyon durván nem passzolt és el is szakadt.
A különösen igénybe vett helyeken kicsit megecseteltem acél színű festékkel a burkolatot kopás gyanánt. Próbáltam nem túlzásba vinni a kopást, és ahol megfolyt a festék, vagy túl sok lett, visszatöröltem hígítós ronggyal. A panelvonalakban pedig végigfolyattam híg fekete festéket ezzel kiemelve a részleteket. Itt a rongyot kicsit erősebben nyomtam a felületre, hogy kicsit koszosabb, élethűbb legyen a gép.
Végül felkerült egy újabb matt lakkréteg, amire felfújtam a füstöt a géppuskáknál és a törzsön. Először egy híg barna rétegben aztán mindig kisebb felületen újra fújtam egy sötétebb árnyalattal. Figyeltem arra is, hogy a futómű csukva van repülés közben tehát erre is került egy kis korom. Végül a megmaradt kevés barna festéket jó erősen behígítottam és gyors mozdulatokkal nagyon halvány vonalakat húztam a szárnyon ezzel imitálva azok igénybevételét.
A végeredmény sokkal kellemesebb lett, mint azt építésközben reméltem. Sajnos pont ezért elég döcögősen haladt a munka, ha visszautazhatnék az időben a tankra reszelnék horpadásokat és nem olvasztom szét a sorozatszámot a gép farkán. Remélem mindenkinek annyira fog tetszeni a makett mint nekem! : D
U.i.: HA VALAKI EZT A MAKETTET VÁLASZTJA ÉS NEM ERNST SCHRÖDER GÉPÉT ÉPÍTI, KERESSEN MEG, MERT A SOROZATSZÁMOT ELKÉRNÉM/MEGVENNÉM HOZZÁ!
|
| jobbról |
|
| szegecselés |
|
| balról |
|
| kamuflázs |
|
| szemből |
|
| ráadás |
|
| koszolás alulról |
|
| Referenciakép_1 |
|
| Referenciakép_3 |
|
| Referenciakép_3 |
|
| Konzol |
2011.01.22.
Utolsó módosítás: 2011.06.12.
Utolsó módosítás: 2011.06.12.