Az ebédidő vége

Messerschmitt Bf-109 G-6

1:48, Academy (2003)
Pintér György - Múzeumi krimik A dioráma alapötletét még 2000-ben láttam meg az akkor megjelent Pro Modell Archív 1 különszámban. Ez egy fából és farostlemezből készített házikó, amit egyszerűen ráemeltek a Messerschmitt 109-re és ebben a fűthető helyiségben szereltek. Ezeket a hideg elleni védelmül a keleti fronton alkalmazták, részben egyedi megoldások voltak és sokféle létezett belőlük, nemcsak Messerre, hanem pl. Ju-87-re is. Sok - a kevés angol nyelvtudásomat próbára tevő - kutatás és levelezés után hozzájutottam pár képhez, ami ezeknek a házikóknak a belsejét ábrázolta. A belső berendezés a legszükségesebb dolgokra korlátozódott mindegyikben: asztal, satu, hordóból átalakított fatüzelésű kályha, dobozok, szerszámok.

Alapnak az Academy (ex-Hobbycraft) Messerschmitt Bf-109G-6-osát választottam. A makett vésett panelvonalakkal rendelkezik, méret- és alakhű. A gyengén kivitelezett kabin és a motortér feljavítására az FM Detail Sets készletét szereztem be. A másik makettváltozat a Hasegawa G-6-osa lett volna, de sajnos drágább és az előnyei takarásba kerültek volna a kész diorámán. Építés közben semmilyen problémám nem akadt, habár az FM készlet a Hasegawa maketthez készült. Az FM készletnek azonban vannak problémái: a motort a törékeny tartókonzolok helyett a légcsavaragyon keresztül tüzelő gépágyú csövét megfúrva egy vastag injekciós tűvel a tűzfalhoz rögzítettem. Ezáltal ragasztás nélkül is biztosan áll a helyén. A motor és a gép összeragasztását csak a legutolsó fázisban, festés után végeztem.

A másik probléma, hogy a gyújtáskábeleket nekünk kell drótból elkészíteni. Ez elég unalmas és nehéz, s kész állapotban nem is nagyon látszik. A cseh Aires motorjainál ráönti a gyújtáskábeleket a motorblokkra, ez szárazecsetelve ugyanolyan tökéletes eredményt ad. További probléma, hogy a motor csöveinek, vezetékeinek elhelyezkedéséről nem sok információt adnak. Ez visszatérő probléma a műgyantás gyártóknál. A csöveket, vezetékeket végül képek alapján készítettem el.

Én teljesen lecsupaszított motort szerettem volna készíteni. Nagy meglepetésként láttam, hogy a maratott alkatrészek között megtalálható a csőtengely, amire a légcsavar kerül.

Az összeállított makett kezdett alakot ölteni, amikor egy újabb ötlettel nekiálltam a szegecselés imitációjának. Ezt egy rotringból és egy kiélezett órafogaskerékből álló szerszámmal készítettem el. Először persze ott gyakoroltam, ahol a tervek szerint hó fedi a makettet, de végül mindenhol jól sikerült.

A festés szabvány téli, alul RLM 76, felül fehér. A megfelelő kopott hatást a panelvonalak, szegecssorok többszöri szórópisztollyal és befuttatással történő panelezése, majd visszaködölése után pasztellkréta porral értem el.

Végül a Model Master Custom Enamel System matt lakkjával fejeztem be a makettet. Ez egyenletes, krétamatt felületet ad, bármely általam kipróbált lakknál mattabb. Ezután elkészítettem magát a házikót. Alapul az 1999-ben készített háromnézeti műszaki rajzaimat használtam. Az anyaga művészkarton, aminek egyik fele fehér, a másik pedig barna színű. A gerendázat gázgyújtóból, a padló fogpiszkálóból készült, a megfelelő méretre faragva. A satu és a hordó az ICM egyik készletéből, a ládák az Oliver Marktól származnak. Az asztalon levő szerszámokat magam készítettem. A jégcsapokat átlátszó öntőkeretből húztam.

A figurák és a rádió a Preiser készletéből valók, minőségükről csak jellemzésképpen: van a dobozban egy darabból fröccsöntött korabeli szék, sorja és öntési problémák nélkül! A figurák festését a spanyol makettezők által (is) alkalmazott 'fentről jövő fény' technika alapján készítettem el. A figurák adták a dioráma címét is: Az ebédidő vége.

Legvégére hagytam azt, hogy a mennyezeti lámpák világítanak, a kályhában pedig ég a 'tűz'. Ezt a kapható legkisebb égővel készítettem el, ami kisebb, mint bármilyen LED. Ez a vasútmodellezésben lámpajavító készletként ismert.

Ez egy 12 V-os 1X2 mm-es égő, ráforrasztott vezetékekkel. Elég nehéz volt megoldani, hogy a vezetékek ne látsszanak, ezt a kályhánál úgy sikerült megoldani, hogy a lábaiból kettő az áramellátást szolgálja, a házikó megfelelő főtartóit pedig U alakúra martam ki, és ebben haladnak a vezetékek. A kivezetést egy 3,5 mm-es Jack dugóval oldottam meg, ami az oldalnézeti képeken látszik is. Ehhez lehet csatlakoztatni egy dobozban levő, kapcsolóval ellátott 12 V-os akkumulátort, vagy az otthoni 12 V-os rendszeremet.

A hó szódabikarbónából készült, amit híg tapétaragasztóra szórtam. A képeken nem látszik, de még az igazi hóra jellemző csillámlást is utánozza. Száradás után elég szilárd, de ahhoz nem eléggé, hogy a ráülepedő port le lehessen takarítani róla. Ezért átlátszó iratborítóból készítettem rá egy henger alakú borítót a por ellen.
2007.12.01.
Szabó Ákos (Ákos), Uraiújfalu
Makettinfo Online Klub
Értékeld a cikket! ?
A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció
Szólj hozzá! ?
Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció