Grumman A-6E Intruder
1:144, Dragon
Pintér György - Múzeumi krimik
A repülőgép történetével kapcsolatban nem végeztem hosszas kutatómunkát, így most nem taglalnám az amúgy mozgalmas pályafutását.
Gondolom sokan ismerik ezt a típust. Nekem az egyedisége tetszik, mert a fura alakú szélvédőjével és az utántöltő csonkkal úgy néz ki, mint egy hatalmas rovar.
Mivel mindig is tetszett ez a gép és már vagy ezer éve nem építettem jet-et, megvettem a Dragon 1+1 készletét. Gondoltam, hogy a méretarányból adódóan hamar túl leszek az építés folyamatán és viszonylag gyorsan elkészülhetek akár mind a két példánnyal. Hát nem egészen így lett.
A makett
Az építés közben végig az volt az érzésem, hogy sok az ellentmondás a készlettel kapcsolatban. Mintha egy ügyes és egy béna tervező készítette volna.
Lehet, hogy ez is a keleti filozófia része és tetten érhető a Jin és a Jang hatása a röpcsiben, így szimbolizálva a harmóniát. Hát nekem elég sok jelző jutott eszembe, de a harmónia nem volt az első tízben.
Na de a konkrétumok: a felületek elég jók, a panelvonalak általában vékonyan vésettek, de néhol olyan vékonyak, hogy már nem is látszik. Viszont a kabin magasságában az oldalfalakon süllyesztett szegecselés is látszik, ami azért nem semmi ebben a méretarányban. A szárnyakon lévő áramlásterelők is szép vékonyak, egész élethűek.
A fegyvertartó konzolok is remek darabok, és a póttankok is élethűek. A szárnyakra valók kicsit vaskosak, de a törzs alá kerülőnek még a szárnyai is szép vékonyak.
És ami nem tetszett: a pilótafülke borzalmas. Nem adnak bele semmit csak két szerencsétlen pilótát az ülésre öntve. Se műszerfal, se botkormány, se semmi. A műszerfal helye egy luk, amin keresztül a gép orráig látni. A "remek" illesztéseknek köszönhetően akár azon túl is…
A személyzet tagjait valószínűleg az amerikai kosárválogatottról mintázták, de az is lehet, hogy csak túl magasan ülnek, ugyanis a fejükön megül a kabintető. Komolyan meg kellett faragni őket, hogy a kabintető a helyére kerüljön. Apropó kabintető: elég homályos és torzít is (ebben az esetben ez nem volt olyan nagy hátrány), de egy kis polírozás után egész elfogadható lett és a végén a helyére is passzolt.
A fülkénél csak a futóaknák rosszabbak. Egyszerű mélyedések csak és nem sok közük van az eredetihez. Az orrfutó az abszolút mélypont. A törzsfelekben vannak, így illesztéskor egy szép kis csík keletkezik középen. Az akna egyik fele kb. 1 mm mély a másik meg 0,5 mm.
Hamar letettem arról, hogy kiengedett futókkal építsem meg, pedig a futószárak és a kerekek szépek. Kár hogy nincs hová tenni őket. Még ahhoz is komolyan csiszolni kellett, hogy a futóaknát be tudjam fedni. A főfutóknál is hasonló a helyzet, ott az aknaajtó esett be állandóan az aknába.
Az illeszkedéssel is voltak gondok bőven. A törzs még egész jó, csak egy kevesett kellett tömíteni, de a szárnyak nem akartak a törzzsel találkozni. Jó kis rések keletkeztek alul és felül is. A hajtóműhöz kapcsolódó darabok is pontatlanok, hol rések, hol meg lépcsők keletkeztek az összerakás során. Sok csiszolás és szárazpróba után azért viszonylag engedelmesen a helyükre mentek.
A festés és a matricázás már egyszerűbb volt.
A matricák nagyon szépek, a Cartograf követte el őket. Szép vékonyak, jó a színük és nagyon sokat dobnak a gépen.
A festést a Lifecolor Light Ghost Gray és Dark Ghost Gray színeivel fújtam. Maszkoláshoz Blue Tac-et használtam.
Kár hogy a két szín között nincs látható különbség így nagyjából csak én tudom, hogy két különböző árnyalattal készült. Amúgy nekem bejönnek a Lifecolor festékek, szép vékonyan lehet fújni velük. Az árnyalaton legközelebb majd módosítok egy kicsit, azért a vájtszeműek talán észreveszik az átmenetet így is.
Mivel behúzott futókkal készült, ki kellett valamit találni a tároláshoz.
Művészboltban vettem egy kis fa alapot, meg 0,8-as drótot. A drótokból levágtam két kb. egyforma darabot és a hajtóművekbe ragasztottam pillanatragasztóval, míg a másik felét a talapzatba fúrtam. Középre készítettem egy kis maszatot a talpra homokból és ragasztóból.
Ezzel jelképezve, hogy az elkészített tengerészgyalogos gép a Sivatagi Vihar hadműveletben vett részt.
Konklúzió: ha lenne a géphez jobb kabin és futóakna akkor nagyon jó kis gép lehetne, de messziről nézve még így is egész jó. A Revell újabb 144-es készletei sokkal jobb minőséget képviselnek és gyorsabb, probléma mentesebb építést kínálnak. Én azért vásároltam, hogy gyorsan összedobjak valamit ami jól néz ki és nincs sok munka vele, de ez nem az a készlet.
Úgy is mondhatnám, hogy: "nem ilyen lovat akartam…" A másik példányt inkább eladtam, ez pedig az irodámat díszíti.
Gondolom sokan ismerik ezt a típust. Nekem az egyedisége tetszik, mert a fura alakú szélvédőjével és az utántöltő csonkkal úgy néz ki, mint egy hatalmas rovar.
Mivel mindig is tetszett ez a gép és már vagy ezer éve nem építettem jet-et, megvettem a Dragon 1+1 készletét. Gondoltam, hogy a méretarányból adódóan hamar túl leszek az építés folyamatán és viszonylag gyorsan elkészülhetek akár mind a két példánnyal. Hát nem egészen így lett.
A makett
Az építés közben végig az volt az érzésem, hogy sok az ellentmondás a készlettel kapcsolatban. Mintha egy ügyes és egy béna tervező készítette volna.
Lehet, hogy ez is a keleti filozófia része és tetten érhető a Jin és a Jang hatása a röpcsiben, így szimbolizálva a harmóniát. Hát nekem elég sok jelző jutott eszembe, de a harmónia nem volt az első tízben.
Na de a konkrétumok: a felületek elég jók, a panelvonalak általában vékonyan vésettek, de néhol olyan vékonyak, hogy már nem is látszik. Viszont a kabin magasságában az oldalfalakon süllyesztett szegecselés is látszik, ami azért nem semmi ebben a méretarányban. A szárnyakon lévő áramlásterelők is szép vékonyak, egész élethűek.
A fegyvertartó konzolok is remek darabok, és a póttankok is élethűek. A szárnyakra valók kicsit vaskosak, de a törzs alá kerülőnek még a szárnyai is szép vékonyak.
És ami nem tetszett: a pilótafülke borzalmas. Nem adnak bele semmit csak két szerencsétlen pilótát az ülésre öntve. Se műszerfal, se botkormány, se semmi. A műszerfal helye egy luk, amin keresztül a gép orráig látni. A "remek" illesztéseknek köszönhetően akár azon túl is…
A személyzet tagjait valószínűleg az amerikai kosárválogatottról mintázták, de az is lehet, hogy csak túl magasan ülnek, ugyanis a fejükön megül a kabintető. Komolyan meg kellett faragni őket, hogy a kabintető a helyére kerüljön. Apropó kabintető: elég homályos és torzít is (ebben az esetben ez nem volt olyan nagy hátrány), de egy kis polírozás után egész elfogadható lett és a végén a helyére is passzolt.
A fülkénél csak a futóaknák rosszabbak. Egyszerű mélyedések csak és nem sok közük van az eredetihez. Az orrfutó az abszolút mélypont. A törzsfelekben vannak, így illesztéskor egy szép kis csík keletkezik középen. Az akna egyik fele kb. 1 mm mély a másik meg 0,5 mm.
Hamar letettem arról, hogy kiengedett futókkal építsem meg, pedig a futószárak és a kerekek szépek. Kár hogy nincs hová tenni őket. Még ahhoz is komolyan csiszolni kellett, hogy a futóaknát be tudjam fedni. A főfutóknál is hasonló a helyzet, ott az aknaajtó esett be állandóan az aknába.
Az illeszkedéssel is voltak gondok bőven. A törzs még egész jó, csak egy kevesett kellett tömíteni, de a szárnyak nem akartak a törzzsel találkozni. Jó kis rések keletkeztek alul és felül is. A hajtóműhöz kapcsolódó darabok is pontatlanok, hol rések, hol meg lépcsők keletkeztek az összerakás során. Sok csiszolás és szárazpróba után azért viszonylag engedelmesen a helyükre mentek.
A festés és a matricázás már egyszerűbb volt.
A matricák nagyon szépek, a Cartograf követte el őket. Szép vékonyak, jó a színük és nagyon sokat dobnak a gépen.
A festést a Lifecolor Light Ghost Gray és Dark Ghost Gray színeivel fújtam. Maszkoláshoz Blue Tac-et használtam.
Kár hogy a két szín között nincs látható különbség így nagyjából csak én tudom, hogy két különböző árnyalattal készült. Amúgy nekem bejönnek a Lifecolor festékek, szép vékonyan lehet fújni velük. Az árnyalaton legközelebb majd módosítok egy kicsit, azért a vájtszeműek talán észreveszik az átmenetet így is.
Mivel behúzott futókkal készült, ki kellett valamit találni a tároláshoz.
Művészboltban vettem egy kis fa alapot, meg 0,8-as drótot. A drótokból levágtam két kb. egyforma darabot és a hajtóművekbe ragasztottam pillanatragasztóval, míg a másik felét a talapzatba fúrtam. Középre készítettem egy kis maszatot a talpra homokból és ragasztóból.
Ezzel jelképezve, hogy az elkészített tengerészgyalogos gép a Sivatagi Vihar hadműveletben vett részt.
Konklúzió: ha lenne a géphez jobb kabin és futóakna akkor nagyon jó kis gép lehetne, de messziről nézve még így is egész jó. A Revell újabb 144-es készletei sokkal jobb minőséget képviselnek és gyorsabb, probléma mentesebb építést kínálnak. Én azért vásároltam, hogy gyorsan összedobjak valamit ami jól néz ki és nincs sok munka vele, de ez nem az a készlet.
Úgy is mondhatnám, hogy: "nem ilyen lovat akartam…" A másik példányt inkább eladtam, ez pedig az irodámat díszíti.
|
| Intruder 1 |
|
| Intruder 3 |
|
| Intruder 4 |
2009.07.07.
Utolsó módosítás: 2009.07.08.
Utolsó módosítás: 2009.07.08.