Pintér György - Múzeumi krimik
Ez itt az ezen a platformon megjelenő 100. cikkem.
Halhin Gol még csak-csak, de hogy Haszan-tó? (lásd: A korán legyugvó Felkelő Nap)
Na, ez már túlzás. Hacsak valaki nem olvasta a "Timur és csapata" című világirodalmi jelentőségű remekművet (1962-es adat!) Ott ugyanis a Haszan-tó mellett aratott győzelmet ünneplik az egyik fejezetben.
A terület akkortájt a Szovjet-Távolkelet néven korábban sem tartozott a csendes, unalmas vidékek közép, hiszen erről a Csendes-óceán-parti területről még régi idők harci indulója is szólt: "... és a Csendes-óceánnál véget értek a csaták." Énekeltük eleget úttörő korunkban. Nos igen.
Vlagyivosztok a Bajkál-Amur vasútvonal végpontja, a szovjet (előtte és utána orosz) Csendes-óceáni partvidék legjelentősebb kikötővárosa és egyben a szovjet haditengerészet fontos bázisa – birtoklása többször hozta izgalomba a Japán-tenger túloldalán keményedő hatalmat, a Japán birodalmat. Valahol – ha nagyítóval nézzük – megtaláljuk a kínai, észak-koreai-orosz hármashatár-ponton található a Haszan-tavat. No ezen a vidéken robbant ki az orosz terminológia szerint "haszani harcok" eseménysorozata. Ennek előzetesekét vagy hat-nyolc éven át húzogatták a szovjet hatalom bajuszkáját a "japán militaristák". Vagy Sztálinét? Esetleg fordítva? A szovjetek provkáltak? Mindenféle pletykák szólnak egy szándékos határsértésen kapott szovjet tisztről, aki nemes egyszerűséggel agyonlőtte az őt visszahessegetni igyekező határcsendőrt. Ez ugye példátlan volna a maga nemében.
Lényeg, hogy 1938. július 29-én hajnaban, a ködös időt kihasználva egy 150 fős japán csoport lerohanta a Bezimjannaja domb (Bezimjannaja = névtelen) szovjet határőrállását. Miután visszaverték őket, a japán tüzérség aktivizálta magát, majd újabb gyalogsági támadás következett a Bezimjannaja és a Zaozernaja (Tó mögötti) dombokat elfoglalandó. Sikeres volt a támadás – japán szemszögből. A szovjet parancsnokság mintha tétova lett volna. Napokig nem került sor komolyabb műveletekre a szovjet területen ácsingózó japánok ellen. A szovjet parancsnok Blüher számára ez volt a vég. Leváltották. Az új parancsnok Stern lett.
A helybenjárásnak augusztus 6-án lett vége. Ekkor a feltámadó szél elvitte a ködöt – felszállt a szovjet légierő. 216 repülőgépe kezdte bombázni a japánokat, majd egy háromnegyed órás tűzérségi előkészítés következett, aztán indult a roham. Augusztus 9-én újra szovjet kézben volt a két vitatott magaslat. (Amúgy hét évvel később ezeken a napokon, augusztus 6-án és 9-én dobták le Japánra a két atombombát. Érdekes.) A japánok még egy napig húzták, aztán 11-én a tűzszünet fegyverszünetbe ment át.
A harcok során kiemelkedő volt szovjet részről a légierő haszálata. Összességében 1298 gép, melyből SzB-2-es bombázó 256. A Hanka-tó partján működő Voznyeszenszkoje repülőteréről indultak a TB-3-as nehézbombázók, az R-Z-k, az I-15-ös és I-16-os vadászok. Ha már arra jártak, beszálltak a harcokba a flotta gépei is, úgy 350 bevetésben. Érdekes módon a japánok mindössze 70 repülőgépet vetettek harcba. Ezen felül harcukat három páncélvonat is támogatta.
A kezdetben meglehetősen sikertelen szovjet erők leváltott főparancsnokát, Blühert rövidesen Moszkvába vitték, ahol a Lefortovo börtönben nemes egyszerűséggel agyonverték.
A harcoknak nem ez volt egy egyetlen vesztesége. A szovjet oldalon hivatalosan 943 fő a halálos áldozatok száma, a sebesülteké 3279. A japán oldalon, szerintük 526 elesett, és 914 sebesült. (A szovjet adatok szerint 650-3000 japán elesett és 2500 sebesült.) Hivatalos szövegekben mind a szovjet, mind a japán fél győztesnek nyilvánította magát. Csaknem pontosan egy esztendő múlva következett a "második menet" a Halhin Gol-nál.
Forrás:
RIA Novosti
Wikipédia
www.arsvest.ru
www.svoboda.org
Képek:
bankokbook.ru
Бронетанковый опыт на Дальнем Востоке
enciklopedia.mil.ru
Halhin Gol még csak-csak, de hogy Haszan-tó? (lásd: A korán legyugvó Felkelő Nap)
Na, ez már túlzás. Hacsak valaki nem olvasta a "Timur és csapata" című világirodalmi jelentőségű remekművet (1962-es adat!) Ott ugyanis a Haszan-tó mellett aratott győzelmet ünneplik az egyik fejezetben.
A terület akkortájt a Szovjet-Távolkelet néven korábban sem tartozott a csendes, unalmas vidékek közép, hiszen erről a Csendes-óceán-parti területről még régi idők harci indulója is szólt: "... és a Csendes-óceánnál véget értek a csaták." Énekeltük eleget úttörő korunkban. Nos igen.
Vlagyivosztok a Bajkál-Amur vasútvonal végpontja, a szovjet (előtte és utána orosz) Csendes-óceáni partvidék legjelentősebb kikötővárosa és egyben a szovjet haditengerészet fontos bázisa – birtoklása többször hozta izgalomba a Japán-tenger túloldalán keményedő hatalmat, a Japán birodalmat. Valahol – ha nagyítóval nézzük – megtaláljuk a kínai, észak-koreai-orosz hármashatár-ponton található a Haszan-tavat. No ezen a vidéken robbant ki az orosz terminológia szerint "haszani harcok" eseménysorozata. Ennek előzetesekét vagy hat-nyolc éven át húzogatták a szovjet hatalom bajuszkáját a "japán militaristák". Vagy Sztálinét? Esetleg fordítva? A szovjetek provkáltak? Mindenféle pletykák szólnak egy szándékos határsértésen kapott szovjet tisztről, aki nemes egyszerűséggel agyonlőtte az őt visszahessegetni igyekező határcsendőrt. Ez ugye példátlan volna a maga nemében.
Lényeg, hogy 1938. július 29-én hajnaban, a ködös időt kihasználva egy 150 fős japán csoport lerohanta a Bezimjannaja domb (Bezimjannaja = névtelen) szovjet határőrállását. Miután visszaverték őket, a japán tüzérség aktivizálta magát, majd újabb gyalogsági támadás következett a Bezimjannaja és a Zaozernaja (Tó mögötti) dombokat elfoglalandó. Sikeres volt a támadás – japán szemszögből. A szovjet parancsnokság mintha tétova lett volna. Napokig nem került sor komolyabb műveletekre a szovjet területen ácsingózó japánok ellen. A szovjet parancsnok Blüher számára ez volt a vég. Leváltották. Az új parancsnok Stern lett.
A helybenjárásnak augusztus 6-án lett vége. Ekkor a feltámadó szél elvitte a ködöt – felszállt a szovjet légierő. 216 repülőgépe kezdte bombázni a japánokat, majd egy háromnegyed órás tűzérségi előkészítés következett, aztán indult a roham. Augusztus 9-én újra szovjet kézben volt a két vitatott magaslat. (Amúgy hét évvel később ezeken a napokon, augusztus 6-án és 9-én dobták le Japánra a két atombombát. Érdekes.) A japánok még egy napig húzták, aztán 11-én a tűzszünet fegyverszünetbe ment át.
A harcok során kiemelkedő volt szovjet részről a légierő haszálata. Összességében 1298 gép, melyből SzB-2-es bombázó 256. A Hanka-tó partján működő Voznyeszenszkoje repülőteréről indultak a TB-3-as nehézbombázók, az R-Z-k, az I-15-ös és I-16-os vadászok. Ha már arra jártak, beszálltak a harcokba a flotta gépei is, úgy 350 bevetésben. Érdekes módon a japánok mindössze 70 repülőgépet vetettek harcba. Ezen felül harcukat három páncélvonat is támogatta.
A kezdetben meglehetősen sikertelen szovjet erők leváltott főparancsnokát, Blühert rövidesen Moszkvába vitték, ahol a Lefortovo börtönben nemes egyszerűséggel agyonverték.
A harcoknak nem ez volt egy egyetlen vesztesége. A szovjet oldalon hivatalosan 943 fő a halálos áldozatok száma, a sebesülteké 3279. A japán oldalon, szerintük 526 elesett, és 914 sebesült. (A szovjet adatok szerint 650-3000 japán elesett és 2500 sebesült.) Hivatalos szövegekben mind a szovjet, mind a japán fél győztesnek nyilvánította magát. Csaknem pontosan egy esztendő múlva következett a "második menet" a Halhin Gol-nál.
Forrás:
RIA Novosti
Wikipédia
www.arsvest.ru
www.svoboda.org
Képek:
bankokbook.ru
Бронетанковый опыт на Дальнем Востоке
enciklopedia.mil.ru
|
| jelvény1 |
|
| 0kJaT7wxwPw |
|
| scale_1200.jfif |
|
| hasan3 |
|
| 1567494 |
|
| scale_1200 |
2024.01.22.