Ez a nyithatatlan Gunze ugye csak az akril vonalat (H) érinti? Nekem csak a lakk, azaz Mr. Colorral van tapasztalatom, de azok nagyon könnyen nyithatók, pedig rázni szoktam őket keverőgolyókkal. Az AK Real Color széria eddig a legnehezebben nyitható festék, amibe belefutottam, de a mindkét kézen gumikesztyű módszerrel eddig azokat is sikerült kinyitni.
Az AK RC kapcsán hallottam, hogy az újabb (fekete kupakos) gyártmányok már tisztán lakkok, tehát nem a Tamiya XF, hanem az LP szériának a megfelelői. Ez valóban igaz? Nekem még 3-4 éves festékeim vannak RC-ből, mind áttetsző kupakos, és biztosan az XF szériával egyező tulajdonságú. Sőt a régi fémes alumínium RC020 inkább tűnt sima akrilnak (szaga is nagyon enyhe volt, és 4 év alatt be is polimerizált az üvegben, most dobtam ki nemrég).
Az AK RC kapcsán hallottam, hogy az újabb (fekete kupakos) gyártmányok már tisztán lakkok, tehát nem a Tamiya XF, hanem az LP szériának a megfelelői. Ez valóban igaz? Nekem még 3-4 éves festékeim vannak RC-ből, mind áttetsző kupakos, és biztosan az XF szériával egyező tulajdonságú. Sőt a régi fémes alumínium RC020 inkább tűnt sima akrilnak (szaga is nagyon enyhe volt, és 4 év alatt be is polimerizált az üvegben, most dobtam ki nemrég).
Szokták mondani, hogy a jó munkához jó szerszám kell, hosszú távon mindig kifizetődik :)
|
| IMG_3933 |
Off.
Megemlékezvén a minapi véleménycseréről és az egyik kiemelt alanyáról...
Csak jelzésértékűleg. Pár éve láttam a Kék Kobrában ezt a cuccot, akkor is háromezer forintócska fölött volt már. Ott is maradt. :)
Forďítsd, denszeszt, csak a telefon okosabb mint én.
Fejre fordítód, injekciós tűvel festészet folytatsz a résbe, pár percet vársz és kézzel könnyedén lecsavarod.
...nnna, pont erre írták lentebb, hogy "úri huncutság". :)
Ettől még jó, csak kár, hogy elég rossz a forint/jen konverzió és a további költségek; "egy ezresért" senki nem gondolkodna a beszerzésén. :)
Ettől még jó, csak kár, hogy elég rossz a forint/jen konverzió és a további költségek; "egy ezresért" senki nem gondolkodna a beszerzésén. :)
Ez meg a legegyszerűbb, erre lett kitalálva. A 20 éve nem használt Gunze és Tamiya festékeimet is lazán nyitja:
dreamkit.hu/spd/GUNZEGT56/Mr-Cap-Opener
dreamkit.hu/spd/GUNZEGT56/Mr-Cap-Opener
Áh, ez játékszer. A csontra beragadt* kupakhoz semmit sem ér. Vízpumpából létezik kisebb is. Általában a 250-est árulják mindenfelé, ez a kisebb 175-ös:
www.emag.hu/extol-premium-vizpumpa-fogo-8813157/pd/D99V7MBBM/
Ami nálam még működött, a forró vizes módszer: a kupak (vagy alatta a festék?) egy kicsit meglágyult és engedett.
*nyilván meg kell előzni ezt az állapotot, letöröljük a menetről a festéket, amikor visszatekerjük a kupakot.
www.emag.hu/extol-premium-vizpumpa-fogo-8813157/pd/D99V7MBBM/
Ami nálam még működött, a forró vizes módszer: a kupak (vagy alatta a festék?) egy kicsit meglágyult és engedett.
*nyilván meg kell előzni ezt az állapotot, letöröljük a menetről a festéket, amikor visszatekerjük a kupakot.
Áh, ez játékszer. A csontra beragadt* kupakhoz semmit sem ér. Vízpumpából létezik kisebb is. Általában a 250-est árulják mindenfelé, ez a kisebb 175-ös:
www.emag.hu/extol-premium-vizpumpa-fogo-8813157/pd/D99V7MBBM/
Ami nálam még működött, a forró vizes módszer: a kupak (vagy alatta a festék?) egy kicsit meglágyult és engedett.
*nyilván meg kell előzni ezt az állapotot, letöröljük a menetről a festéket, amikor visszatekerjük a kupakot.
www.emag.hu/extol-premium-vizpumpa-fogo-8813157/pd/D99V7MBBM/
Ami nálam még működött, a forró vizes módszer: a kupak (vagy alatta a festék?) egy kicsit meglágyult és engedett.
*nyilván meg kell előzni ezt az állapotot, letöröljük a menetről a festéket, amikor visszatekerjük a kupakot.
Áh, ez játékszer. A csontra beragadt* kupakhoz semmit sem ér. Vízpumpából létezik kisebb is. Általában a 250-est árulják mindenfelé, ez a kisebb 175-ös:
www.emag.hu/extol-premium-vizpumpa-fogo-8813157/pd/D99V7MBBM/
Ami nálam még működött, a forró vizes módszer: a kupak (vagy alatta a festék?) egy kicsit meglágyult és engedett.
*nyilván meg kell előzni ezt az állapotot, letöröljük a menetről a festéket, amikor visszatekerjük a kupakot.
www.emag.hu/extol-premium-vizpumpa-fogo-8813157/pd/D99V7MBBM/
Ami nálam még működött, a forró vizes módszer: a kupak (vagy alatta a festék?) egy kicsit meglágyult és engedett.
*nyilván meg kell előzni ezt az állapotot, letöröljük a menetről a festéket, amikor visszatekerjük a kupakot.
Áh, ez játékszer. A csontra beragadt* kupakhoz semmit sem ér. Vízpumpából létezik kisebb is. Általában a 250-est árulják mindenfelé, ez a kisebb 175-ös:
www.emag.hu/extol-premium-vizpumpa-fogo-8813157/pd/D99V7MBBM/
Ami nálam még működött, a forró vizes módszer: a kupak (vagy alatta a festék?) egy kicsit meglágyult és engedett.
*nyilván meg kell előzni ezt az állapotot, letöröljük a menetről a festéket, amikor visszatekerjük a kupakot.
www.emag.hu/extol-premium-vizpumpa-fogo-8813157/pd/D99V7MBBM/
Ami nálam még működött, a forró vizes módszer: a kupak (vagy alatta a festék?) egy kicsit meglágyult és engedett.
*nyilván meg kell előzni ezt az állapotot, letöröljük a menetről a festéket, amikor visszatekerjük a kupakot.
Mondom érzéssel! :D
Nagyon minimális nyomást kell csak ráhelyezni, lehinkább a felső pereménél, úgy utána is tökéletesen zár.
Nagyon minimális nyomást kell csak ráhelyezni, lehinkább a felső pereménél, úgy utána is tökéletesen zár.
A kupakot szétnyomkodni nem szeretem, mert akkor utána már nem zár olyan jól.
Rettenetesen makacs Gunze festékek esetében a vízpumpafogó segítségével működik általában úgy, hogy a nagyra állított fogóval a kupakot körbe kell érzéssel nyomkodni néhány alkalommal. Utána már viszonylag könnyen lejön.
Ha nem, akkor az üveget be lehet fogni egy nagyobb satuba is. Még nem törtem össze, de utóbbi már erősen a rettegés foka. :)
Ha nem, akkor az üveget be lehet fogni egy nagyobb satuba is. Még nem törtem össze, de utóbbi már erősen a rettegés foka. :)
Egészen eddig az évig kizárólag Model Mastert használtam, nekem egy kis méretű fogó volt az alapeszköz az üvegek kinyitására. Általában működött. Ha nagyon makacs volt a kupak, akkor gumikesztyűvel fogtam meg az üveget, így nem csúszott a kezem. Volt azért, nagyon ritkán, hogy ez sem segített. Ilyenkor fogtam az üveget, megnyitottam a forró vizes csapot, és kb. fél percen kersztül ment rá a víz a kupaknál. Ez garantáltan bevált!
Félszeg hangon bevallom, nekem van Gunze kupakolóm, de még csak nem is kellett sokszor. Egyrészt a festéket felkeverni szoktam, nem felrázni, másrészt a peremet le szoktam törölni zárás előtt.
Nagyon jó szolgálatot tehet mondjuk egy darab gumi (puha 3-5 mm-es szilikon-lap, zselés talpbetét, ilyesmi), ezekkel nagyszerű fogást lehet találni mindkét oldalon és nem csúszik, nem nyúzza le a bőrt. De persze ez is pénzért van, és egy zselés talpbetét árából a Gunze kupakolója is megvan :)
Nagyon jó szolgálatot tehet mondjuk egy darab gumi (puha 3-5 mm-es szilikon-lap, zselés talpbetét, ilyesmi), ezekkel nagyszerű fogást lehet találni mindkét oldalon és nem csúszik, nem nyúzza le a bőrt. De persze ez is pénzért van, és egy zselés talpbetét árából a Gunze kupakolója is megvan :)
Mondjuk az sokat segít, ha nem hagyja az ember a festéket összegyűlni a kupakban és a meneten, hanem letörli, mielőtt becsukja az üveget.
(Roppantottam már szét Model Master üveg festékesüveget diótörővel és üvegnyitóval is, onnan ez a sok ész :) )
(Roppantottam már szét Model Master üveg festékesüveget diótörővel és üvegnyitóval is, onnan ez a sok ész :) )
Nekem az a technikám, hogy az üveget jobb kézzel fogom (a jobb kezem az erősebb) és ballal a kupakot a nyitóval. 10-ből kilencszer lejött (igaz, volt, hogy kigúvadtak a szemeim... :)), csak egyszer kellett a fogó.
Egyébként pár csepp Gunze 110-es higító a kupak alá (hogy be tudjon folyni a menet és a kupak közé), majd több-kevesebb várakozás után kézzel is simán lejön.
Tamiyához még nekem sem kellett, a Mr.Color-hoz annál inkább.
Egyébként pár csepp Gunze 110-es higító a kupak alá (hogy be tudjon folyni a menet és a kupak közé), majd több-kevesebb várakozás után kézzel is simán lejön.
Tamiyához még nekem sem kellett, a Mr.Color-hoz annál inkább.
Csak az a baj, hogy a kupakot meg tudod ezzel fogni, de az üveget nem. :(
Amúgy nem értem, mert van Tamiya festékem is, de az sose ragad be annyira, hogy ne bírnám kézzel kinyitni, de a Gunze (hobby color) az mindig karomkodos történet.
Amúgy nem értem, mert van Tamiya festékem is, de az sose ragad be annyira, hogy ne bírnám kézzel kinyitni, de a Gunze (hobby color) az mindig karomkodos történet.
Igen. Köszönöm!
|
| 94607 |
Különböző kici-occó áruházakban lehet kapni ilyent, nincs egy ezres és legtöbbször kinyitja a Gunze festéket. Ha mégsem, akkor jön az "overkill", a vízpumpa fogó. :)
Érdekes téma merült fel. Sajnos a végére kicsit veszekedős hangulata lett a beszélgetésnek, és nem sikerült igazán megérteni a "másik fél" gondolatait. Számomra úgy tűnik, hogy valahol mindenkinek "igaza volt".
Talán kicsit keveredett a pontosság és a részletgazdagság fogalma, ezeket, ha lehet érdemes szerintem élesen elválasztani.
Azzal gondolom mindenki egyetért, hogy egy készlet legyen a lehető legpontosabb az adott korlátokon belül. Ami megosztó lehet, hogy hol legyenek meghúzva ezek a korlátok. A készlet tárgyával kapcsolatos ismereteink mindenképpen korlátozó jellegűek. Pl. mielőtt Joe DeMarco lemérte a 75 mm-es Sherman csöveket senkinek nem tűnt fel, hogy trombita és beszűkített végződésük is lehet. Kiegészítőként lehetett pár évig kapni a korábbi, trombita formát pár gyártótól, de igény hiányában ma már ezek beszerezhetetlenek. A PanzerArt nemrég kijött két új fémcső + mantlet feljavítóval, de nem lehet eldönteni, melyik típust árulják, emailre nem reagálnak... Ettől függetlenül nehéz lenne amellett érvelni, hogy majdnem az összes valaha készített small-hatch Sherman makett tűzre való. Szállítás során a Shermanek néhány belső vezérlőjének (fék, stb.) eléréséhez kábeleket vezettek végig a vízbejutást gátló szigetelésen keresztül, ezeket a kábeleket egy ún. "comb device" is rögzítette. Ez a rögzítő rajta maradt a tankon, sokról letört, a mai túlélőkről nagy arányban hiányzik. Egyetlen gyártő sem ad ilyet, aftermarket PE lapokon sincs tudtommal. Nem meglepő, sokáig az volt a megegyezés, hogy postwar kiegészítő, vagy hoax, 2000 után derült ki, hogy jóformán minden tankon ottvolt, de a veterán tankokról letört, fotókon nem valami feltűnő. Mivel a leginkább részletgazdag kitekből is hiányzik, ezért utóbbiak esetében ez egy pontatlansági probléma, a kevésbé részletes készleteknél pedig határeset. Ebből az következik, hogy minden Sherman kit rossz? A Dragon sokáig elöl postwar vontatóhoroggal árulta a Shermaneket, egy "tökéletes állapotú"-nak tartott francia múzeumi darabból indultak ki, a hiba abból eredt, hogy pont megkímélés céljából ezekkel a nem eredeti horgokkal mozgatták a tankot...
Egy gyártónak gyakran a gyári etalon, vagy a prototípus képei jelentik a kiindulási alapot, mert ezek jóval jobb minőségűek, mint a harctéri felvételek, illetve nyilván korabeliek is, viszont gyakran vannak rajtuk nem szabvány elemek, ami "rossz" kithez vezet majd. Szerintem itt is jóhiszemű a gyártó, egyszerűen minden makett mögé nem várhatunk el szakértő felbérlését is.
Ugyanebbe a témába tartozó dolog, hogy az adott kitet milyen technikával, és milyen kiindulási alapinformációkból tervezték. Paul Budzik írja, hogy a régi M4A1 Monogram Sherman alapját (íves forma az egész) gyári adatokból plusz képekből egy szobrász készítette el viaszból. Nyilvánvaló, hogy bizonyos szögekből nézve ezt a formát egy lézeres 3D scanneléssel (vagy valós tankról készült fotókkal) összevetve eltéréseket fogunk látni a vetületekben. Egy CAD-dal tervezett kitnél is fennáll ugyanez a probléma egy ilyen komplexebb forma esetében. Ebből az következne, hogy minden nem 3D scannelésből induló, majd végig digitálisan tervezett kit rossz? Ha igen a válasz, akkor ebből az is következik, hogy a "scratch build" is illegitim dolog a makettezésben, mert az is el fog térni egy ennyire magas pontossági elvárástól.
Részletgazdagság: egyértelműen előnyös, ha egy téma eltérő részletességű kitekkel is le van fedve (DE csak akkor, ha a kisebb részletesség gyorsabb és könnyebb építhetőséggel is együtt jár). A részletgazdagság nem feltétlenül előny, mert valós igény van könnyebb készletekre is - teljesen kezdők, gyors sikerélményt keresők, és ami az egyik legfontosabb festési és befejező technikák gyakorlása. A makettezés több kisebb részre választható szét, és ezek mindegyike egyaránt fontos. Ugyanakkor nagyon gyakran futok bele a neten végletekbe. Elképesztő feljavítások (gyanta, fém, PE, minden), egyedi építésű részek, teljes történelmi hűség, gyönyörűre előkészített felület, majd elég egyszerű alapfestés (gyakran már itt megkezdődik az érthetetlen lejtmenet, fotón keresztül is láthatóan szemcsés felszín - levegőben megszáradt festék miatt), amit végletesen csúnya "weathering" követ. Vagy ellenkezőleg, borzalmasan összerakott makett (gyakran átlátszó illeszkedési hibákkal) gyönyörűen festve. Az első eset mindig elszomorít, mert azt látom, hogy egy mestermű megy tönkre, míg a második valahogy elmegy, mert egy délután összetákolt valamiből hoznak ki valami egész jól kinézőt. Amikor pár éve újrakezdtem a makettezést, engem is teljesen az "építés" része kötött le (gyerekként jóformán csak ezt csináltam, nem is nagyon festettem). Megpróbáltam rögtön az első Shermanen is az összes gyártói hibát javítani, stb. szóval rengeteg idő elment tömítéssel, fúrással, faragással, és az eredmény egyáltalán nem is lett rossz, csak le is kellett volna festeni:) aminek nyilván katasztrófa lett a vége. A harmadik Sherman után eldöntöttem, hogy ez így nem mehet tovább - ha hónapokig építek egy tankot, amit majd legfeljebb 1 órán át festek, akkor nagyon kiegyensúlyozatlan lesz minden makettem, hiszen teljesen aránytalanul fogok én is fejlődni. Csak gyorsan építhető makettekbe kezdtem, és olyan járművekkel, amiket annyira ismertem, hogyha fordítva ragasztok fel pár dolgot, az sem tűnik majd fel. Pár hónapon belül áttörésszerű változások jöttek. Weathering kb. ugyanez, ott annyi az előny, hogy egy maketten is rengeteget lehet tanulni, mert lassú a folyamat, akárcsak egy megkomplikált építésnél, csak ennek előfeltételen egy jó minőségű alapfestés is.
Praktikus tervezés, illeszkedések minősége: nagyon modern és részletgazdag készleteknél ez szerintem elengedhetetlen feltétel, hiszen ezeknek pont az a lényegük, hogy a felszíni részletesség kidolgozottsága jóformán reprodukálhatatlan. Tehát, ha valahol pl. rossz illeszkedés miatt javítani kell, akkor az ki fog ugrani. Egy kevésbé részletgazdag kitnél, ahol mondjuk a hegesztési varratot végig mi készítjük el, mert nincs is, vagy elnagyoltabb, ott az illeszkedés minősége sem olyan fontos szempont. Egy régebbi Dragon Shermanre jópofa dolog pár dolgot maradék rézből hajlítani, pár hiányzó varratot pótolni, vagy keretről levágott számokból toronyra öntödei sorozatszámot készíteni, ezek mind javítani fognak a végeredményen. Ugyanezek a technikák, ugyanolyan minőségben kivitelezve az új RFM Shermaneken, ahol az utolsó öntvényszám is az eredetihez hasonlóan 4-6 különböző méretű és típusú karakterből van eleve elkészítve már nem működnek. Ha egy rossz illeszkedés miatt egy ilyen kidolgozottságú felszíni részlet mellett kell tömíteni, csiszolni, akkor legfeljebb imádkozni lehet, hogy ne sérüljön a részlet, mert azt abban a részletességben házilag reprodukálni talán nem is lehet.
Felmerült pár hozzászólásban, hogy nincs fejlődés, 20 éves dragon kitek mai napig a legjobbak. Sherman alapján tudok elsősorban nyilatkozni, és nagyon az ellenkezőjét látom. A Dragon kitek hemzsegnek a hibáktól (nagyobb formai hibák, és részlethibák is), illeszkedésük is messze a legrosszabb, pedig nagy darabokból állnak; a DS lánctalp megkeményedett a dobozban és széttört, a Magic Tracks az eredetire nem is hasonlít. A Tasca/Asuka nagyon pontos, talán kicsit kevesebb a felszíni részlet, az illeszkedés pedig a rengeteg elem ellenére is tökéletes; a gumilánctalp minősége botrányos. A RFM Firefly elképesztő, a részletgazdagság hihetetlen, az illeszkedés közel Tasca szinten van, a szemenkénti lánctalp gyorsan összerakható (adnak hozzá sablont is), és szintén nagyon részletes.
A hibák megosztása nagyon hasznos dolog, lehet engem a készletek 95%-nál nem érdekel majd, hogy mennyire élethű, de a maradék 5%-nál igen. Másnak mások ezek az arányok. A lényeg, hogy az információ elérhető legyen, hogy tudja mindenki, hogy mit várhat az adott készlettől. A pontatlan kit viszont nem rossz kit, van rá igény, van szerepe, és nem is bűn ilyet gyártani.
Egy kezemen meg tudom számolni hány olyan kész Shermant láttam, amire azt tudtam mondani, hogy ok, ezen nem látok hibát; de ez az én "betegségem", és a "hibás" buildek között is számtalan gyönyörű van, amik nekem is tetszettek, letöltöttem a képeket referenciaként, stb. azzal együtt is, hogy láttam rajtuk az eltéréseket az eredetitől. Egy IS-2-nél meg lehet az egyik sorját fura hegesztési varratnak nézem, és rajta marad a makettemen... Tehát, ha IS-2-t akarok építeni, nem jobb egy gyorsan, gond nélkül összerakható készletet választanom, amiben van pár eltérés az igazihoz képest, mint egy tökéletes, de komplikáltat, esetleg rosszul illeszkedőt?
Talán kicsit keveredett a pontosság és a részletgazdagság fogalma, ezeket, ha lehet érdemes szerintem élesen elválasztani.
Azzal gondolom mindenki egyetért, hogy egy készlet legyen a lehető legpontosabb az adott korlátokon belül. Ami megosztó lehet, hogy hol legyenek meghúzva ezek a korlátok. A készlet tárgyával kapcsolatos ismereteink mindenképpen korlátozó jellegűek. Pl. mielőtt Joe DeMarco lemérte a 75 mm-es Sherman csöveket senkinek nem tűnt fel, hogy trombita és beszűkített végződésük is lehet. Kiegészítőként lehetett pár évig kapni a korábbi, trombita formát pár gyártótól, de igény hiányában ma már ezek beszerezhetetlenek. A PanzerArt nemrég kijött két új fémcső + mantlet feljavítóval, de nem lehet eldönteni, melyik típust árulják, emailre nem reagálnak... Ettől függetlenül nehéz lenne amellett érvelni, hogy majdnem az összes valaha készített small-hatch Sherman makett tűzre való. Szállítás során a Shermanek néhány belső vezérlőjének (fék, stb.) eléréséhez kábeleket vezettek végig a vízbejutást gátló szigetelésen keresztül, ezeket a kábeleket egy ún. "comb device" is rögzítette. Ez a rögzítő rajta maradt a tankon, sokról letört, a mai túlélőkről nagy arányban hiányzik. Egyetlen gyártő sem ad ilyet, aftermarket PE lapokon sincs tudtommal. Nem meglepő, sokáig az volt a megegyezés, hogy postwar kiegészítő, vagy hoax, 2000 után derült ki, hogy jóformán minden tankon ottvolt, de a veterán tankokról letört, fotókon nem valami feltűnő. Mivel a leginkább részletgazdag kitekből is hiányzik, ezért utóbbiak esetében ez egy pontatlansági probléma, a kevésbé részletes készleteknél pedig határeset. Ebből az következik, hogy minden Sherman kit rossz? A Dragon sokáig elöl postwar vontatóhoroggal árulta a Shermaneket, egy "tökéletes állapotú"-nak tartott francia múzeumi darabból indultak ki, a hiba abból eredt, hogy pont megkímélés céljából ezekkel a nem eredeti horgokkal mozgatták a tankot...
Egy gyártónak gyakran a gyári etalon, vagy a prototípus képei jelentik a kiindulási alapot, mert ezek jóval jobb minőségűek, mint a harctéri felvételek, illetve nyilván korabeliek is, viszont gyakran vannak rajtuk nem szabvány elemek, ami "rossz" kithez vezet majd. Szerintem itt is jóhiszemű a gyártó, egyszerűen minden makett mögé nem várhatunk el szakértő felbérlését is.
Ugyanebbe a témába tartozó dolog, hogy az adott kitet milyen technikával, és milyen kiindulási alapinformációkból tervezték. Paul Budzik írja, hogy a régi M4A1 Monogram Sherman alapját (íves forma az egész) gyári adatokból plusz képekből egy szobrász készítette el viaszból. Nyilvánvaló, hogy bizonyos szögekből nézve ezt a formát egy lézeres 3D scanneléssel (vagy valós tankról készült fotókkal) összevetve eltéréseket fogunk látni a vetületekben. Egy CAD-dal tervezett kitnél is fennáll ugyanez a probléma egy ilyen komplexebb forma esetében. Ebből az következne, hogy minden nem 3D scannelésből induló, majd végig digitálisan tervezett kit rossz? Ha igen a válasz, akkor ebből az is következik, hogy a "scratch build" is illegitim dolog a makettezésben, mert az is el fog térni egy ennyire magas pontossági elvárástól.
Részletgazdagság: egyértelműen előnyös, ha egy téma eltérő részletességű kitekkel is le van fedve (DE csak akkor, ha a kisebb részletesség gyorsabb és könnyebb építhetőséggel is együtt jár). A részletgazdagság nem feltétlenül előny, mert valós igény van könnyebb készletekre is - teljesen kezdők, gyors sikerélményt keresők, és ami az egyik legfontosabb festési és befejező technikák gyakorlása. A makettezés több kisebb részre választható szét, és ezek mindegyike egyaránt fontos. Ugyanakkor nagyon gyakran futok bele a neten végletekbe. Elképesztő feljavítások (gyanta, fém, PE, minden), egyedi építésű részek, teljes történelmi hűség, gyönyörűre előkészített felület, majd elég egyszerű alapfestés (gyakran már itt megkezdődik az érthetetlen lejtmenet, fotón keresztül is láthatóan szemcsés felszín - levegőben megszáradt festék miatt), amit végletesen csúnya "weathering" követ. Vagy ellenkezőleg, borzalmasan összerakott makett (gyakran átlátszó illeszkedési hibákkal) gyönyörűen festve. Az első eset mindig elszomorít, mert azt látom, hogy egy mestermű megy tönkre, míg a második valahogy elmegy, mert egy délután összetákolt valamiből hoznak ki valami egész jól kinézőt. Amikor pár éve újrakezdtem a makettezést, engem is teljesen az "építés" része kötött le (gyerekként jóformán csak ezt csináltam, nem is nagyon festettem). Megpróbáltam rögtön az első Shermanen is az összes gyártói hibát javítani, stb. szóval rengeteg idő elment tömítéssel, fúrással, faragással, és az eredmény egyáltalán nem is lett rossz, csak le is kellett volna festeni:) aminek nyilván katasztrófa lett a vége. A harmadik Sherman után eldöntöttem, hogy ez így nem mehet tovább - ha hónapokig építek egy tankot, amit majd legfeljebb 1 órán át festek, akkor nagyon kiegyensúlyozatlan lesz minden makettem, hiszen teljesen aránytalanul fogok én is fejlődni. Csak gyorsan építhető makettekbe kezdtem, és olyan járművekkel, amiket annyira ismertem, hogyha fordítva ragasztok fel pár dolgot, az sem tűnik majd fel. Pár hónapon belül áttörésszerű változások jöttek. Weathering kb. ugyanez, ott annyi az előny, hogy egy maketten is rengeteget lehet tanulni, mert lassú a folyamat, akárcsak egy megkomplikált építésnél, csak ennek előfeltételen egy jó minőségű alapfestés is.
Praktikus tervezés, illeszkedések minősége: nagyon modern és részletgazdag készleteknél ez szerintem elengedhetetlen feltétel, hiszen ezeknek pont az a lényegük, hogy a felszíni részletesség kidolgozottsága jóformán reprodukálhatatlan. Tehát, ha valahol pl. rossz illeszkedés miatt javítani kell, akkor az ki fog ugrani. Egy kevésbé részletgazdag kitnél, ahol mondjuk a hegesztési varratot végig mi készítjük el, mert nincs is, vagy elnagyoltabb, ott az illeszkedés minősége sem olyan fontos szempont. Egy régebbi Dragon Shermanre jópofa dolog pár dolgot maradék rézből hajlítani, pár hiányzó varratot pótolni, vagy keretről levágott számokból toronyra öntödei sorozatszámot készíteni, ezek mind javítani fognak a végeredményen. Ugyanezek a technikák, ugyanolyan minőségben kivitelezve az új RFM Shermaneken, ahol az utolsó öntvényszám is az eredetihez hasonlóan 4-6 különböző méretű és típusú karakterből van eleve elkészítve már nem működnek. Ha egy rossz illeszkedés miatt egy ilyen kidolgozottságú felszíni részlet mellett kell tömíteni, csiszolni, akkor legfeljebb imádkozni lehet, hogy ne sérüljön a részlet, mert azt abban a részletességben házilag reprodukálni talán nem is lehet.
Felmerült pár hozzászólásban, hogy nincs fejlődés, 20 éves dragon kitek mai napig a legjobbak. Sherman alapján tudok elsősorban nyilatkozni, és nagyon az ellenkezőjét látom. A Dragon kitek hemzsegnek a hibáktól (nagyobb formai hibák, és részlethibák is), illeszkedésük is messze a legrosszabb, pedig nagy darabokból állnak; a DS lánctalp megkeményedett a dobozban és széttört, a Magic Tracks az eredetire nem is hasonlít. A Tasca/Asuka nagyon pontos, talán kicsit kevesebb a felszíni részlet, az illeszkedés pedig a rengeteg elem ellenére is tökéletes; a gumilánctalp minősége botrányos. A RFM Firefly elképesztő, a részletgazdagság hihetetlen, az illeszkedés közel Tasca szinten van, a szemenkénti lánctalp gyorsan összerakható (adnak hozzá sablont is), és szintén nagyon részletes.
A hibák megosztása nagyon hasznos dolog, lehet engem a készletek 95%-nál nem érdekel majd, hogy mennyire élethű, de a maradék 5%-nál igen. Másnak mások ezek az arányok. A lényeg, hogy az információ elérhető legyen, hogy tudja mindenki, hogy mit várhat az adott készlettől. A pontatlan kit viszont nem rossz kit, van rá igény, van szerepe, és nem is bűn ilyet gyártani.
Egy kezemen meg tudom számolni hány olyan kész Shermant láttam, amire azt tudtam mondani, hogy ok, ezen nem látok hibát; de ez az én "betegségem", és a "hibás" buildek között is számtalan gyönyörű van, amik nekem is tetszettek, letöltöttem a képeket referenciaként, stb. azzal együtt is, hogy láttam rajtuk az eltéréseket az eredetitől. Egy IS-2-nél meg lehet az egyik sorját fura hegesztési varratnak nézem, és rajta marad a makettemen... Tehát, ha IS-2-t akarok építeni, nem jobb egy gyorsan, gond nélkül összerakható készletet választanom, amiben van pár eltérés az igazihoz képest, mint egy tökéletes, de komplikáltat, esetleg rosszul illeszkedőt?
Nem tudom miért nem jó a link. A lényeg hogy az új Revell 1/48-as SR-71 dobozbontása fenn van a youtube-on.
Még egyszer. Nem érdekel,kinek gyárt egy gyártó, vagy hogy neked tetszik-e, vagy pont nem nézed milyen. Ha hibája van, akkor hibája van.
Ha rossz és tudom, hogy hol, akkor felhívom a figyelmét annak aki építi, hogy ki tudja javítani, - ha tudja és akarja.
Ha meg nem érdekli, akkor úgy sem érdekli.
De nem neked kell megmondani, hogy erre szükség van, vagy sem. Azt eldönti ki-ki maga igény szerint.
ha 10000-ből egy javítja le, akkor 10000-ből egy javítja le. De én annak az egynek írom. Hit béli dolgok, lelki meggyőződések meg pénzügyi érdekcsoportok nem érdekelnek, arra ott vagytok egymásnak 9999-en!
Ha rossz és tudom, hogy hol, akkor felhívom a figyelmét annak aki építi, hogy ki tudja javítani, - ha tudja és akarja.
Ha meg nem érdekli, akkor úgy sem érdekli.
De nem neked kell megmondani, hogy erre szükség van, vagy sem. Azt eldönti ki-ki maga igény szerint.
ha 10000-ből egy javítja le, akkor 10000-ből egy javítja le. De én annak az egynek írom. Hit béli dolgok, lelki meggyőződések meg pénzügyi érdekcsoportok nem érdekelnek, arra ott vagytok egymásnak 9999-en!
"Gunze festék kupak nyitó nálam marad az úri huncutság kategória..."
Vízpumpafogó tökéletesen megteszi.
www.alza.hu/barkacs/yato-vizpumpa-fogo-250-mm-crv-d3046780.htm
Vízpumpafogó tökéletesen megteszi.
www.alza.hu/barkacs/yato-vizpumpa-fogo-250-mm-crv-d3046780.htm
Ez így nem igaz, hiszen a szerszám tervezési költsége ugyanannyi, ha pontos a méretezés, mint ha pontatlan. (csak a méretekről beszélek.) A "jólvanazúgy" makettezők (köztük én is) nem vennének kevesebbet belőle csak azért, mert pontos.
Az más kérdés, hogy mivel a makettezők 99,99%-a nem keresi alő a neten az eredeti gyári tervrajzokat, hogy utána tolómérővel leméregesse a makett darabjait, a gyártók érthetően könnyebben túlteszik magukat a nem túl látványos méretbeli pontatlanságokon, mint mondjuk egy elnagyolt felületen. Azt, hogy van szegecselés a maketten vagy nincs, a hülye is látja. (Az, hogy kinek mi a "nem túl látványos", megint csak egyén kérdése.) Egyébként lehet azon dühöngeni, hogy ez így van, de ahogy a múzeumok sem a muzeológusoknak készülnek, makettet sem a makettezők 1/10000-ed részének gyártanak.
Bár ma már ez sem igaz. Ha valakit annyira zavar egy pontatlan megoldás, meg felháborítja a gyártók slendriánsága, annak ott vannak az akár ingyenes 3D tervező programok és a 3D nyomtatók. Meg lehet csinálni hajszálpontosra, aztán akár dögre keresni magát a pontos darabbal - nem kell másra várni.
Az más kérdés, hogy mivel a makettezők 99,99%-a nem keresi alő a neten az eredeti gyári tervrajzokat, hogy utána tolómérővel leméregesse a makett darabjait, a gyártók érthetően könnyebben túlteszik magukat a nem túl látványos méretbeli pontatlanságokon, mint mondjuk egy elnagyolt felületen. Azt, hogy van szegecselés a maketten vagy nincs, a hülye is látja. (Az, hogy kinek mi a "nem túl látványos", megint csak egyén kérdése.) Egyébként lehet azon dühöngeni, hogy ez így van, de ahogy a múzeumok sem a muzeológusoknak készülnek, makettet sem a makettezők 1/10000-ed részének gyártanak.
Bár ma már ez sem igaz. Ha valakit annyira zavar egy pontatlan megoldás, meg felháborítja a gyártók slendriánsága, annak ott vannak az akár ingyenes 3D tervező programok és a 3D nyomtatók. Meg lehet csinálni hajszálpontosra, aztán akár dögre keresni magát a pontos darabbal - nem kell másra várni.
"Engem személy szerint kizárólag az az 1 érdekel a 10000-ből, aki akar jobb lenni valamilyen formában, és ezért tesz is. "
Ez szép dolog, csakhogy egyetlen gyártó sem fog megélni abból az egy "szegecs-számolóból". Annak a 10-20 darab eladott "tökéletesen alakhű" maketteknek irreális árai lennének. Az átlagos "jóvanazúgy" makettekhez képest eleve többszöröse lenne a tervezés/szerszámozás ára és nem 20000, hanem 20 maketten oszlana szét a költség (ugye 9999 potenciális vásárlótól fordulunk el annak az 1 kedvéért).
Nemhogy messzert meg spitet, hanem lényegében semmilyen bolti makettet nem kínálnának átlagos érdeklődésű ( és pénztárcájú) makettezőnek.
Ez szép dolog, csakhogy egyetlen gyártó sem fog megélni abból az egy "szegecs-számolóból". Annak a 10-20 darab eladott "tökéletesen alakhű" maketteknek irreális árai lennének. Az átlagos "jóvanazúgy" makettekhez képest eleve többszöröse lenne a tervezés/szerszámozás ára és nem 20000, hanem 20 maketten oszlana szét a költség (ugye 9999 potenciális vásárlótól fordulunk el annak az 1 kedvéért).
Nemhogy messzert meg spitet, hanem lényegében semmilyen bolti makettet nem kínálnának átlagos érdeklődésű ( és pénztárcájú) makettezőnek.
Ez így van!
Csak a nagyközönség ugyan úgy nem ismeri a típusokat mint a gyártók többsége (tisztelet a kivételnek)
Annyit tehetünk tehát, hogy ha kérdés merül fel, -és már vannak ismereteink az adott készletről, akkor megosztjuk azokkal, akik javítani szeretnének a SAJÁT munkájukon. Mert ez EGYÉNI motiváció alapján történik, ésnem tömeglélektani jelenség.
Nem fogjuk csak azért elhallgatni egymás elől a hibákat, hogy néhány, kevésbé motivált szereplőnek kényelmesebb legyen. Ez is része az egymás iránti tiszteletnek valahol.
Engem személy szerint kizárólag az az 1 érdekel a 10000-ből, aki akar jobb lenni valamilyen formában, és ezért tesz is.
Csak a nagyközönség ugyan úgy nem ismeri a típusokat mint a gyártók többsége (tisztelet a kivételnek)
Annyit tehetünk tehát, hogy ha kérdés merül fel, -és már vannak ismereteink az adott készletről, akkor megosztjuk azokkal, akik javítani szeretnének a SAJÁT munkájukon. Mert ez EGYÉNI motiváció alapján történik, ésnem tömeglélektani jelenség.
Nem fogjuk csak azért elhallgatni egymás elől a hibákat, hogy néhány, kevésbé motivált szereplőnek kényelmesebb legyen. Ez is része az egymás iránti tiszteletnek valahol.
Engem személy szerint kizárólag az az 1 érdekel a 10000-ből, aki akar jobb lenni valamilyen formában, és ezért tesz is.
Igen, megvédem a makettgyártókat, mert ők csak kiszolgálják a nagyközönség igényeit.
Ők nem szeretetszolgálat, hanem profitorientált társaság. Pénzt akarnak látni a munkájukból. Pénz pedig abból lesz, amit az emberek hajlandóak megvenni.
Ja hogy ez a Messer-Spit-Mustang? Akkor ez. Nyilván nem éri meg ismeretlen típusokkal kísérletezni (a tervezés-szerszámozás költsége nem igazán függ a típustól) amikor egy spitből 100x többet el lehet adni, mint valami ismeretlen gépből.
Én sem csinálnám másképp!
Ők nem szeretetszolgálat, hanem profitorientált társaság. Pénzt akarnak látni a munkájukból. Pénz pedig abból lesz, amit az emberek hajlandóak megvenni.
Ja hogy ez a Messer-Spit-Mustang? Akkor ez. Nyilván nem éri meg ismeretlen típusokkal kísérletezni (a tervezés-szerszámozás költsége nem igazán függ a típustól) amikor egy spitből 100x többet el lehet adni, mint valami ismeretlen gépből.
Én sem csinálnám másképp!
Üdv!
Nem bántásképpen, de olyan mintha a "Jóvanazúgy" makettgyártó konzorcium szóvvője lennél! ;-)
Nem zavar hogy ugyanannyi energiabefektetéssel járna ha jó adatokkal dolgoznának a makettgyártók, ha nem az alkatrészbontás (elvileg a részletességet mutatja, de csak marketing szempontból) és a jól-rosszul megjelenített szegecselés lenne a fejlettség fokmérője!
A jó adatokkal, jó makettek készülnének!
Régi példa az Eduard-tól, a rajzot készítő emberke le lett fotózva (marketing), a háttérben a monitoron egy Messer farokrésze van kinagyítva a foltozás miatt (révén hogy a riport szerint a festési utasításokat készíti), a festési utasításokat megnézve pedog teljesen más volt a foltozás! Engem a gyártók ilyen magatartása kifejezetten zavar!
Egyre inkább a "jüvanazúgy" faktorra építenek néhányan a gyártók közül.
Most friss példa az Edu Zero, 5 darabból áll a motordekli, adnak hozzá beállítósablont! Kiváló! Ellenben ha egy darabból adná akkor nem kellene sablon sem, de jól néz a marketingben! Biztosan van rá magyarázat, abban is biztos vagyok hogy a profit szerepel benne és nem alakhűség vagy pontos (eredetihez képest)!
Szintén jó példa a harcjárműveknél a Dragon huszon éves makettjei még mindíg pontosabbak és építhetőbbek (kevesebb alkatrész és emiatt is jobb ileszkedés) mint a mai gyártók hasonló termékei!
Sajnos úgy látom hogy lassan már nem is elvárás a minél pontosabb makett elkészítése.
A másik érdekes dolog hogy sokan felvetik, ezt vagy azt a típust makettben miért nem adják ki, miért a sokadik Messer-Spit-Mustang-Tigris lett kiadva, "10.000 makettezőből 9.999 nem" szintén ez a magyarázat rá.
Számomra elég furcsa hogy Sokolka leírja a véleményét a makettekről és a gyártók hozzáállásáról, és olyan érzése van az embernek olvasva a kommenteket hogy mit pattog itt, örüljön hogy megveheti a híres gyártók, igaz nem pontos és olcsó, de majdnem jól illeszkedő makettjeit! :-(
Nem bántásképpen, de olyan mintha a "Jóvanazúgy" makettgyártó konzorcium szóvvője lennél! ;-)
Nem zavar hogy ugyanannyi energiabefektetéssel járna ha jó adatokkal dolgoznának a makettgyártók, ha nem az alkatrészbontás (elvileg a részletességet mutatja, de csak marketing szempontból) és a jól-rosszul megjelenített szegecselés lenne a fejlettség fokmérője!
A jó adatokkal, jó makettek készülnének!
Régi példa az Eduard-tól, a rajzot készítő emberke le lett fotózva (marketing), a háttérben a monitoron egy Messer farokrésze van kinagyítva a foltozás miatt (révén hogy a riport szerint a festési utasításokat készíti), a festési utasításokat megnézve pedog teljesen más volt a foltozás! Engem a gyártók ilyen magatartása kifejezetten zavar!
Egyre inkább a "jüvanazúgy" faktorra építenek néhányan a gyártók közül.
Most friss példa az Edu Zero, 5 darabból áll a motordekli, adnak hozzá beállítósablont! Kiváló! Ellenben ha egy darabból adná akkor nem kellene sablon sem, de jól néz a marketingben! Biztosan van rá magyarázat, abban is biztos vagyok hogy a profit szerepel benne és nem alakhűség vagy pontos (eredetihez képest)!
Szintén jó példa a harcjárműveknél a Dragon huszon éves makettjei még mindíg pontosabbak és építhetőbbek (kevesebb alkatrész és emiatt is jobb ileszkedés) mint a mai gyártók hasonló termékei!
Sajnos úgy látom hogy lassan már nem is elvárás a minél pontosabb makett elkészítése.
A másik érdekes dolog hogy sokan felvetik, ezt vagy azt a típust makettben miért nem adják ki, miért a sokadik Messer-Spit-Mustang-Tigris lett kiadva, "10.000 makettezőből 9.999 nem" szintén ez a magyarázat rá.
Számomra elég furcsa hogy Sokolka leírja a véleményét a makettekről és a gyártók hozzáállásáról, és olyan érzése van az embernek olvasva a kommenteket hogy mit pattog itt, örüljön hogy megveheti a híres gyártók, igaz nem pontos és olcsó, de majdnem jól illeszkedő makettjeit! :-(
Ez mutatja mekkora baj :D
én mezei makettező vagyok, ezért az élethűség mellett tettem le a voksomat, bárkinek is gyárt a nagybecsű gyártó :D
én mezei makettező vagyok, ezért az élethűség mellett tettem le a voksomat, bárkinek is gyárt a nagybecsű gyártó :D
10.000 makettezőből 9.999 nem az eredeti gépen mért adatok és gyári tervrajzok alapján építi a kis makettjét.
Nos akkor kinek is gyártson makettet a gyártó?
Én kitartok amellett, hogy az alakhűségnél sokkal fontosabb például az alkatrészek illeszkedése.
Nos akkor kinek is gyártson makettet a gyártó?
Én kitartok amellett, hogy az alakhűségnél sokkal fontosabb például az alkatrészek illeszkedése.
Kizárólag az eredeti gépen mért adatok és a gyári tervrajzok alapján. Ez nem az a kategória amibe belefér Lukasik, vagy Hazuka "alkotói szabadsága", éppen azért mert közkézen forog az EREDETI dokumentáció.
Éppen ezért veszélyes téma a bf-109 meg pl. a t-34. De mivel nagy piac ezért mindenki bele akar kicsit markolni a lehető legkisebb energia ráfordítással. Na úgy születnek a szar készletek.
Éppen ezért veszélyes téma a bf-109 meg pl. a t-34. De mivel nagy piac ezért mindenki bele akar kicsit markolni a lehető legkisebb energia ráfordítással. Na úgy születnek a szar készletek.
A "fél"-en van a hangsúly, ez így kevés. Egyrészt rajzokban nem szabad bízni, néha nagyon sokáig kell keresni, míg előkerül egy használható, mert sok kiadvány gyakran ugyanazt a rosszt másolja... Másrészt a rajz csak a körvonal, tehát méretek és szögek ellenőrzésére alkalmas, a keresztmetszet más kérdés.
A tűréseket pedig szerintem nem kell figyelembe venni, mert akkor semmi se pontos. Ha jól rémlik a B-2-esek fesztávjai között is akár 10cm (vagy még több?) eltérés is lehet. A repülőgépek ugye komoly igénybevételre vannak tervezve, elég nagy mértékű deformáció is előfordul repülés közben, mint pl. a B-52 csapkodó szárnyainál. Az egyes részegység tűrése nélkül a gép szerintem szétesne a levegőben. Az SR-71 pedig a magas hőmérsékletek okozta dilatáció miatt akár 12cm-t is nyúlik a levegőben, amit elég komoly illesztési hézagokkal oldottak meg annak kárára is, hogy már a felszállás után újra kell tankolni a gépeket, mert maga a sárkányszerkezet az üzemanyag tartály, és a rossz illesztések végett még a földön elhagyja a kerozin mennyiség felét...
Az alakhűség az egyik, talán a legfontosabb dolog, de persze ahogy írtad is, a részletek vagy a kidolgozottság stb ugyanígy számítanak, viszont nem mindegy a mérték. Egy minimálisan alakhibás gyengébb makett is lehet vonzóbb egy súlyos formai hibákkal rendelkező részletesebb makettnél (pl Fujimi vs. Hobby Boss A-7 Corsair).
A részletesség más kérdés. Sajnos az Eduard tényleg lufi. Tetszenek a makettjeik, jónak tartom azokat, még ha vannak is hibáik, de a feljavítóik tényleg sok kérdést vetnek fel. Pl. egy 72-es Fw-190 maratott műszerfal az ajánlott makett műszerfalához képest akár 2-3mm-rel is szélesebb, vagy a gyanta feljavítóik részletessége a bő 20 éves Aires készleteknél gyengébbek. De ha nincs alternatíva, az még jobb, mert akkor lehet még gyengébbet gyártani... További idegesítő jellemzőjük a túlméretezett csomagolás, mert ha sok van belőlük, tényleg nagyon sok helyet igényelnek. (De ez más gyártónál is előfordul.) Az egyre magasabb árakról, meg a lehetőleg minden részegység külön-külön forgalmazásáról nem is beszélve... Ahelyett, hogy a részletekre figyelnének, inkább a havi kiadványukkal építik magukat, szimplán csak marketing az egész...
Az autós hasonlat tényleg nem illik ide. Elhiszem, hogy a prémium gyártók résmérőkkel (gage stb) ellenőrzik az illesztéseket, de van olyan igénytelenebb gyártó, ahol erre nem sok figyelmet fordítanak. Emiatt a használt autóknál se szabad ebből kiindulni, hogy a nem egyforma illesztések miatt sérült volt-e az autó, vagy épp a precízen összerakott biztos sérülésmentes volt-e? Nagyon sok egyéb jellemzőt kell megvizsgálni egy használt autónál, de ez tényleg más téma.
z
A tűréseket pedig szerintem nem kell figyelembe venni, mert akkor semmi se pontos. Ha jól rémlik a B-2-esek fesztávjai között is akár 10cm (vagy még több?) eltérés is lehet. A repülőgépek ugye komoly igénybevételre vannak tervezve, elég nagy mértékű deformáció is előfordul repülés közben, mint pl. a B-52 csapkodó szárnyainál. Az egyes részegység tűrése nélkül a gép szerintem szétesne a levegőben. Az SR-71 pedig a magas hőmérsékletek okozta dilatáció miatt akár 12cm-t is nyúlik a levegőben, amit elég komoly illesztési hézagokkal oldottak meg annak kárára is, hogy már a felszállás után újra kell tankolni a gépeket, mert maga a sárkányszerkezet az üzemanyag tartály, és a rossz illesztések végett még a földön elhagyja a kerozin mennyiség felét...
Az alakhűség az egyik, talán a legfontosabb dolog, de persze ahogy írtad is, a részletek vagy a kidolgozottság stb ugyanígy számítanak, viszont nem mindegy a mérték. Egy minimálisan alakhibás gyengébb makett is lehet vonzóbb egy súlyos formai hibákkal rendelkező részletesebb makettnél (pl Fujimi vs. Hobby Boss A-7 Corsair).
A részletesség más kérdés. Sajnos az Eduard tényleg lufi. Tetszenek a makettjeik, jónak tartom azokat, még ha vannak is hibáik, de a feljavítóik tényleg sok kérdést vetnek fel. Pl. egy 72-es Fw-190 maratott műszerfal az ajánlott makett műszerfalához képest akár 2-3mm-rel is szélesebb, vagy a gyanta feljavítóik részletessége a bő 20 éves Aires készleteknél gyengébbek. De ha nincs alternatíva, az még jobb, mert akkor lehet még gyengébbet gyártani... További idegesítő jellemzőjük a túlméretezett csomagolás, mert ha sok van belőlük, tényleg nagyon sok helyet igényelnek. (De ez más gyártónál is előfordul.) Az egyre magasabb árakról, meg a lehetőleg minden részegység külön-külön forgalmazásáról nem is beszélve... Ahelyett, hogy a részletekre figyelnének, inkább a havi kiadványukkal építik magukat, szimplán csak marketing az egész...
Az autós hasonlat tényleg nem illik ide. Elhiszem, hogy a prémium gyártók résmérőkkel (gage stb) ellenőrzik az illesztéseket, de van olyan igénytelenebb gyártó, ahol erre nem sok figyelmet fordítanak. Emiatt a használt autóknál se szabad ebből kiindulni, hogy a nem egyforma illesztések miatt sérült volt-e az autó, vagy épp a precízen összerakott biztos sérülésmentes volt-e? Nagyon sok egyéb jellemzőt kell megvizsgálni egy használt autónál, de ez tényleg más téma.
z
"De ha nagyjából jók a makett körvonalai a rajzhoz képest, az általában már fél siker. "
Erről van szó!
Teljesen felesleges ennél jobban belemenni az alakhűségbe. A gyártók is tökéletesen tisztában vannak ezzel és a Tamiya, Eduard remekül érzi mennyire érdemes belemenni a részletekbe, hogy ne menjen az építhetőség rovására.
Erről van szó!
Teljesen felesleges ennél jobban belemenni az alakhűségbe. A gyártók is tökéletesen tisztában vannak ezzel és a Tamiya, Eduard remekül érzi mennyire érdemes belemenni a részletekbe, hogy ne menjen az építhetőség rovására.
Csak a nyilvános adatok (net, könyvek) alapján mérek, amik általában cm vagy mm pontosságúak. Nekem ennyi elég. A rajzokat én se tartom teljesen pontosnak, állítólag a gyári rajzok se mindig azok. De ha nagyjából jók a makett körvonalai a rajzhoz képest, az általában már fél siker. Persze mindig fotók alapján is ellenőrizni kell, mert néha egész érdekes rajzokat is találni és a legjobbakról is kiderül, hogy semmit se érnek...
A keresztmetszet ellenőrzése már bonyolultabb. A durva hibák könnyen kiszúrhatók, de a kisebbeket nehéz észrevenni. Sok fotót kell nézni minden szögből.
z
A keresztmetszet ellenőrzése már bonyolultabb. A durva hibák könnyen kiszúrhatók, de a kisebbeket nehéz észrevenni. Sok fotót kell nézni minden szögből.
z
Jó, de még mindig ott tartunk, hogy mi alapján jelentitek ki, hogy pontos/ nem pontos?
A durva alakhibák, amik az eredeti fotókon látszódnak azok egyértelműek, na de ez a milliméter méregetés? Kinek vannak ott a fiókjában a repülőgép-gyári tervek, méretekkel és tűrésekkel?
A durva alakhibák, amik az eredeti fotókon látszódnak azok egyértelműek, na de ez a milliméter méregetés? Kinek vannak ott a fiókjában a repülőgép-gyári tervek, méretekkel és tűrésekkel?
Megnyugodtam, azt hittem, a MiG-21F makettek ilyen rosszak.
Lehetséges, hogy az ICM/Tamiya Emil orra pontos, csak a burkolatok hossza pontatlan? Valami ilyesmi rémlik, hogy az egyik lemez hosszabb, másik rövidebb, de a teljes hossz jó. Bár ha rosszul tévedek, akkor ezt egy másik maketten vettem észre...
Halvány emlékeim szerint a 72-es Airfix Emil orra kb. 1mm-rel rövidebb, de formai hibákról eddig nem tudtam...
A Special Hobby Emil kapcsán most egy világ omlott össze bennem, nyilván naiv voltam, túl szép volt, hogy igaz legyen... De azért leellenőrzöm, hátha nem annyira vészes, vagy valamennyire javítható a hiba.
Az új Fine Molds Phantom széria is tele van apró hibákkal, de szerintem ezekkel kár vesződni, minimális mértékűek és szerintem nem befolyásolják a makett megjelenését, szóval elhanyagolhatók és el is fogom hanyagolni ezeket...
Egyébként a keresztmetszeti hibákat hogy szoktad ellenőrizni? Én többnyire csak fotók alapján, de az elég nehéz a torzítás miatt, maszkoló szalag csíkok is csak a durvább hibákhoz jók, de emiatt nem szeletelnék fel egy makettet sem...
z
Lehetséges, hogy az ICM/Tamiya Emil orra pontos, csak a burkolatok hossza pontatlan? Valami ilyesmi rémlik, hogy az egyik lemez hosszabb, másik rövidebb, de a teljes hossz jó. Bár ha rosszul tévedek, akkor ezt egy másik maketten vettem észre...
Halvány emlékeim szerint a 72-es Airfix Emil orra kb. 1mm-rel rövidebb, de formai hibákról eddig nem tudtam...
A Special Hobby Emil kapcsán most egy világ omlott össze bennem, nyilván naiv voltam, túl szép volt, hogy igaz legyen... De azért leellenőrzöm, hátha nem annyira vészes, vagy valamennyire javítható a hiba.
Az új Fine Molds Phantom széria is tele van apró hibákkal, de szerintem ezekkel kár vesződni, minimális mértékűek és szerintem nem befolyásolják a makett megjelenését, szóval elhanyagolhatók és el is fogom hanyagolni ezeket...
Egyébként a keresztmetszeti hibákat hogy szoktad ellenőrizni? Én többnyire csak fotók alapján, de az elég nehéz a torzítás miatt, maszkoló szalag csíkok is csak a durvább hibákhoz jók, de emiatt nem szeletelnék fel egy makettet sem...
z
A méret és alakhűség a lényeges, ha lekicsinyítesz valamit. Azok nélkül semmit sem ér az egész. Ez egy makett, nem egy új 1:1 autó valamilyen technikai hiányossága. A figurákat tudatosan torzítjuk, hogy könnyen festhető és karakteres legyen, de egy gép esetében erre hivatkozni elég vicces volna :)
Sokol, azért azt vedd figyelembe, hogy egy makett nem csak az alakhűségtől lesz jó. Ahhoz tudnám hasonlítani, hogy vannak akik fétis szerűen méregetik az új autó illesztési hézagait. Nyilván számít, de távolról sem attól lesz jó egy autó, mert szépek az illesztések.
Ugyanez igaz a makettekre is: illeszkedés, alkatrészbontás, felületi minőség, részletesség legalább olyan fontos, ha nem fontosabb mint az alakhűség.
A szentíráskén kezelt itt-ott megjelenő rajzokról meg csak annyit, hogy 10-ből 9 tényleg csak egy rajz. Ne gondolja senki, hogy egy méretezés nélküli könyvnyomtatásban megjelenő vonalas ábra komolyan vehető referencia értékkel bír.
Tájékoztató jellegű, semmi több.
Ugyanez igaz a makettekre is: illeszkedés, alkatrészbontás, felületi minőség, részletesség legalább olyan fontos, ha nem fontosabb mint az alakhűség.
A szentíráskén kezelt itt-ott megjelenő rajzokról meg csak annyit, hogy 10-ből 9 tényleg csak egy rajz. Ne gondolja senki, hogy egy méretezés nélküli könyvnyomtatásban megjelenő vonalas ábra komolyan vehető referencia értékkel bír.
Tájékoztató jellegű, semmi több.
A Airfix orrát másolta a modelsvit :) A bontás is hasonló, nem csak az arányok.
Az 1:48 E-akármi svit/A&A orrával ekkora a baj (képek a hivatkozásban). Gyakorlatilag le kell vágni az egészet és újra szobrászkodni a megfelelő szögekkel és méretekkel. Én újraépítem, mert annyira rosszak az arányok alul az olajhűtőnél is.
photos.app.goo.gl/jip7EonrB2LUJTsT8
Az 1:48 E-akármi svit/A&A orrával ekkora a baj (képek a hivatkozásban). Gyakorlatilag le kell vágni az egészet és újra szobrászkodni a megfelelő szögekkel és méretekkel. Én újraépítem, mert annyira rosszak az arányok alul az olajhűtőnél is.
photos.app.goo.gl/jip7EonrB2LUJTsT8
Ha már ennyire megragadtunk a Bf-109E családnál, az Airfix új szerszámos gépe, hogyan áll alak és méret ügyileg... a részletek és lövész árok mélységű közhelyeket szerintem hagyjuk is mert erről mindenki tud... nekik a gyermekek és tucat vásárlók kiszolgálása a fő cél, de ezt nem is rejtik véka alá.
Viszont több helyen is úgy nyilatkoztak róla mint az egyik legjobb messzer kinézetű messzer... (nekem nem volt kezemben csak külföldi fórumokon olvastam) kiváncsi vagyok a véleményekre.
Viszont több helyen is úgy nyilatkoztak róla mint az egyik legjobb messzer kinézetű messzer... (nekem nem volt kezemben csak külföldi fórumokon olvastam) kiváncsi vagyok a véleményekre.
A tamiyánál az orra 1mm-rel hosszabb a kabin előtti egységnél (rakaszok burkolata) és 3mm-rel rövidebb a kabin mögötti 2 törzskeret gyűrűre leosztva. Az ICM csak a kabin mögött javította.
A teljes hosszt a Hazuka rajz alapján, a special rosszul osztotta vissza. (vitold hazuka termeljen inkább krumplit!) Ott is 4 mm van benne, de olyan franc módon széthúzva az egész törzsre, hogy nem tudom hol bontsam meg, hogy ne kelljen három helyen fűrészelni a törzset (akkor a részleteket is bukom)
A teljes hosszt a Hazuka rajz alapján, a special rosszul osztotta vissza. (vitold hazuka termeljen inkább krumplit!) Ott is 4 mm van benne, de olyan franc módon széthúzva az egész törzsre, hogy nem tudom hol bontsam meg, hogy ne kelljen három helyen fűrészelni a törzset (akkor a részleteket is bukom)
Sajnos a gyártók többsége tényleg nem ellenőrzi le saját munkáját, tisztelet a kivételnek. Néhányuk azért észreveszi a hibát és áttervezi a készletet, vagy vevői visszajelzések alapján teszi ugyanezt.
A 4mm-es eltérés a törzskeret kiosztásnál melyik makettre vonatkozik?
z
A 4mm-es eltérés a törzskeret kiosztásnál melyik makettre vonatkozik?
z
Az ICM a kevésbé rossz választás. (akkor, ha nem zavar a másolt Tamiya készlet kicsit játékszerű megjelenése) Geometriára majdnem oké. A Special ugyancsak, de Magad is láthatod, hogy az orr-kabin-törzs arányok arányosan lettek csúsztatva.
Szerintem majdnem az összes bf-109 készletben azonos helyeken vannak a hibák.Nem információ hiány az oka, -hiszen ma már a komplett gyári típus dokumentáció elérhető bárki számára. Ez egyszerű igénytelenség a gyártó részéről. Benchmarkingnak hívják a másik termékének másolását.
HA a főnök is megtanulná, ki az amit létre akarnak hozni, akkor tudná a tervező stáb fejét ütni tényekkel is, nem csak random fa***. Az öreg a ZOUKEI-MURA-nál betanulja a német típusokat. El is húzódik a folyamat mindig, de a vége nem olyan rossz. Várom a g6-ot meglátjuk mennyire sikerül letervezni.
Szerintem majdnem az összes bf-109 készletben azonos helyeken vannak a hibák.Nem információ hiány az oka, -hiszen ma már a komplett gyári típus dokumentáció elérhető bárki számára. Ez egyszerű igénytelenség a gyártó részéről. Benchmarkingnak hívják a másik termékének másolását.
HA a főnök is megtanulná, ki az amit létre akarnak hozni, akkor tudná a tervező stáb fejét ütni tényekkel is, nem csak random fa***. Az öreg a ZOUKEI-MURA-nál betanulja a német típusokat. El is húzódik a folyamat mindig, de a vége nem olyan rossz. Várom a g6-ot meglátjuk mennyire sikerül letervezni.
1:72 ben 4mm eltérés rossz törzskeret kiosztás miatt gáz. A nagyobb gáz, ha az egész készletet hozzá torzítják, hogy ne szúrjon egyből szemet. Az egyszeri makettező meg néz és nem érti miért ilyen furcsa az egész.
A legtöbb ember nem érdekli. Ezért lehet eladni a torz készleteket.
1991-ben a Dragonnal indult ez a "rejtsük jól részletek mögé a torz geometriákat mozgalom". A kirin azért lépet ki a kistigrisek közül, mert már vállalhatatlan volt számukra a "mutter" kóklerkedése. Aztán az edu lett a részletekkel vakítás nagymestere. Közben 70% abból is rossz, de legalább jól néz ki.
Amíg az ember a vitrinek épít nincs is ezzel semmi gond. De ha versenyezni szeretne, vagy kiállítani, akkor nincs az a marcipános festés, amivel el lehet takarni azt a 4mm offot. És mivel elvileg modellezőként a valóságot modelleztük le kicsiben, ezért jogosan kérik számon rajtunk ezekben az esetekben, hogy miért nem javítottuk, ha tudtuk, hogy hibás. Mindegy, hogy igénytelenség, nemtörődömség vagy lustaság volt az oka.
Nem az a baj, hogy a cégek többsége a vitrin makettezőknek gyárt. Ők a tömeg.
Az a baj, hogy a marketinganyagaikban mást állítanak, és úgy képeznek árat, mintha tökéletes terméket árulnának. Szóval elsősorban sokat jó drágán akarnak eladni, és nem jó minőséget.
Csak közben a bf-109 nem zokni. A tervezők nem rendelkeznek típusismerettel, a menedzsment meg lelkiismerettel.
Kici chang nem tanulta meg a leckét, kici chang megbukott, hiába tupírozza a szart még 15 különböző dobozon keresztül 7 gyártónál.
A kínaiaknál a Takom ép most ment át ezen a kataklizmán. Náluk most aki nem tanulja be az adott feladatot, mehet riksát tekerni. Így is lehet csinálni.
Nem biztos, hogy minden tökéletes lesz, de pontosan ezzel a szemlélettel maradt a porondon a Tamiya is 1946 óta (lásd. a figura fejlesztéses kínjukat).
A legtöbb ember nem érdekli. Ezért lehet eladni a torz készleteket.
1991-ben a Dragonnal indult ez a "rejtsük jól részletek mögé a torz geometriákat mozgalom". A kirin azért lépet ki a kistigrisek közül, mert már vállalhatatlan volt számukra a "mutter" kóklerkedése. Aztán az edu lett a részletekkel vakítás nagymestere. Közben 70% abból is rossz, de legalább jól néz ki.
Amíg az ember a vitrinek épít nincs is ezzel semmi gond. De ha versenyezni szeretne, vagy kiállítani, akkor nincs az a marcipános festés, amivel el lehet takarni azt a 4mm offot. És mivel elvileg modellezőként a valóságot modelleztük le kicsiben, ezért jogosan kérik számon rajtunk ezekben az esetekben, hogy miért nem javítottuk, ha tudtuk, hogy hibás. Mindegy, hogy igénytelenség, nemtörődömség vagy lustaság volt az oka.
Nem az a baj, hogy a cégek többsége a vitrin makettezőknek gyárt. Ők a tömeg.
Az a baj, hogy a marketinganyagaikban mást állítanak, és úgy képeznek árat, mintha tökéletes terméket árulnának. Szóval elsősorban sokat jó drágán akarnak eladni, és nem jó minőséget.
Csak közben a bf-109 nem zokni. A tervezők nem rendelkeznek típusismerettel, a menedzsment meg lelkiismerettel.
Kici chang nem tanulta meg a leckét, kici chang megbukott, hiába tupírozza a szart még 15 különböző dobozon keresztül 7 gyártónál.
A kínaiaknál a Takom ép most ment át ezen a kataklizmán. Náluk most aki nem tanulja be az adott feladatot, mehet riksát tekerni. Így is lehet csinálni.
Nem biztos, hogy minden tökéletes lesz, de pontosan ezzel a szemlélettel maradt a porondon a Tamiya is 1946 óta (lásd. a figura fejlesztéses kínjukat).
Előkapartam a Messer makettjeim és úgy tűnik, hogy nincs nagy különbség az ICM és SH Emil makettjei között. A fő eltérés, hogy a kabintető hátsó ferde éle az ICM és egyéb Tamiya származékoknál meredekebb, emiatt 1mm-rel korábban kezdődik a gerinc, és ezért a tető mögötti első két osztás is előrébb van. A többi nagyjából ugyanott van a két maketten. Nekem úgy tűnik, hogy a SH törzsvége pontosabb. Az orr mindkettőn hosszabb. A szélvédő (vagy a kerete) 1mm-rel előrébb kezdődik, emiatt az egész orr hosszabb. A cseh makettnél ezt a bontás miatt nem tudom megítélni a keretek alapján. Az Airfix makettnél még előrébb kezdődik a szélvédő kerete, ezért a rakasz burkolatának osztása és rajta a szellőzők is előrébb vannak, viszont emiatt a motordekli rövidebb.
A SH törzse hol rossz, vagy tudsz olyan egyértelműen jó rajzot, amihez lehet viszonyítani? Nekem a japó, orosz, lengyel rajzok nagyjából azt mutatják, amit írtam.
z