Tupoljev Tu-22M Backfire
1:72, Italeri
No. 1238
Pintér György - Múzeumi krimik
Ha már bombázó, akkor legyen szovjet. Beleillik a sorba, amibe eddig a TB-3, a Pe-8, a Jer-2 tartozott - még hiányzik a dicső ős, az Ilja Muromec (is) - a Szovjet Légierő öklének szánt, szuperszónikus bombázója, a Tu-22M.
Az „M” nélküli változat egy gyengébb gép volt, amit éles helyzetben pl.: tanzániai-líbiai, vagy az irak-iráni háborúban vetettek be mérsékelt sikerrel. Az "M" "változat egy teljesen új gép, amit egy ideig a NATO Tu-26 néven tartott nyilván. Önálló megnevezésűként azonban a fegyverzetkorlátozási egyezmények hatálya alá került volna, így a szovjetek, nemes egyszerűséggel úgy tálalták, hogy nincs itt semmi látnivaló, ez csak a Tu-22 továbbfejlesztése. Ezt, az „M”-es változatot a dicső Szovjetunió légiereje üzemeltette, amíg volt ilyen, aztán öröklés során megduplázódott a használó légierők száma, hiszen az oroszon kívül az ukrán felségjelzéssel is röpködtek (2004-ig) és teszik ezt még napjainkban is. Persze, a konstrukción többször változtattak, javítottak, korszerűsítettek.
Az alap, bombázó feladatkörön túl haditengerészeti és felderítő változata is létezik. A felderítő változatból India vásárolt négyet.
Hivatalosan egy darab a harctéri veszteségről lehet tudni. A Grúzia ellen vívott háború során lőtték le, bár bevetették Groznij ostromakor és korábban Afganisztánban is.
A makettről:
Szép, méretes Italeri doboz szép dobozképpel. Felbontva a dobozt, nem káprázunk el! A félméteres makettet összesen 45, mondom, negyvenöt, alkatrészből lehet megépíteni. Nem mondom, szépen elkészített negatív panelvonalas darabok, egyik-másik akár életelleni bűncselekményekre is alkalmas lehetne, mintha kicsit minimal art stílusban adták volna elő. A fegyverzetet nem különben. Nincs variáció, nincs részletezés. Egy darab rakétával kell kitöltenünk a bombateret. Két orr-részt kapunk. Az egyik az M2, a másik az M3 változathoz. A hiba, hogy az M3-as orrhoz nem járult a faroklövész új kabinja. Ehhez az ősi, még az Il-28-nál alkalmazott változatot kapjuk.
Szakmailag nem lesz gond a megépítésével. A festéséhez mindenképpen pisztolyt kell használni, a hatalmas, egyszínű felületek miatt.
Ahhoz képest, hogy mennyibe kerül megérdemelt volna a készlet egy jó ukrán felségjelzést. Ugyanis az Italeri - nem először - elrontotta a bonyolult ukrán felségjel színeit. Két kör. A nagyobb közepén a kisebb. Bonyolult. Piszokul! Két variáció lehetséges. A nagy sárga körben egy kék kicsi, vagy a nagy kék kör közepén egy sárgával. Na, ez utóbbit kapjuk. Ez nem baj, de az első variáció a jó! Hacsak ennyi lenne a probléma, vállat vonnék. De a kabin belsejében a műszerfalakat, kemény fekete színű matricaként kapjuk. Márpedig a műszerfalak többsége a MiG-ekben is megismert türkizzöld. Maga a kabinbelső szürkéjével nincs gond.
A munka:
A leglélekölőbb minden makettnél a sok egyforma alkatrész előkészítése (itt tisztelettel fejet hajtok a Tigris-barátok előtt!), vágás, sorjázás. No, ennek a szépségnek is van 12 db (2X6) a két főfutón, plusz egy pár kisebb átmérőjű kerék az orrfutóhoz. No, adott munkát, ha nem is sokat az Italeri. Nem elég, hogy némi sorja van a kerekeken, de hajszálnyit el is csúsztak az öntéskor a felek. Szóval nem csak sorjázás a feladat, hanem alakítás is. Ajánlatos a kerekeket rögzíteni! Egy szabadon guruló makett nemsokára törött makett lehet! Kellemes munka a kabintető maszkolása is.
Kijavítandó az gyártó másik hibáját, nekifogtam a farok-lőállás átalakításának. Elég sok mindent kell hozzátennem, elvennem, átalakítanom, hogy az M3 változat UKU-9-es gépágyújára legalább hasonlítson. Alapvető különbség, már makettező szemmel, hiszen egy képzett fegyvertechnikus órákig tudná sorolni az eltéréseket, hogy a két cső egymás fölött és nem egymás mellett látható. A másik, hogy a forduló lőtorony fém borítást kapott, kicsit olyan Mad Max-os design a sok szegeccsel. Az alap, amin a torony fordul, egy gömbölyű idom, a kapott csónakorr szerű alak helyett. A lőtorony fölötti radar kupolája sem henger alakú. Mindegyiknek persze megvan a műszaki oka, de most maradjunk az 1:72-es kistestvérnél!
A szárnyak és gép törzse nem tartogatnak meglepetéseket. Ami szerencse, mert 30 centi hosszú daraboknál fennáll a lehetősége a vetemedésnek. Ennek kivédésére a gyártó nem spórolt az anyaggal. Kellemes falvastagságúak a géptörzs darabjai. Így aztán szinte szárazon, azaz ragasztó nélkül összerakható a törzs is, a szárnyakat mozgató kis mechanizmus és a két-két darabból összeállítható félszárnyak is. Mivel maga a géptörzs három nagyobb szekcióra van darabolva, így van hová rejteni a súlyt, ami megakadályozza, hogy majdan a kész makett „fenékre üljön” A gyártó 20 gramm-nyit írt elő. Mivel nem tudom, mennyit változtatott az átalakított lőtorony a gép farokrészénél, az orrkúpba is, a pilótafülke előtti üres részbe is rejtettem némi ballasztot. Egy helyen kalandoztam el egy kicsit, leszámítva a faroklőtornyot. A törzs felső szekciójában, a pilótafülke mögött 2X6 darab „kopoltyú” van. Ezeket felszálláskor készült képeken nyitva láttam. Hát, hadd legyen! Nos, ezt a 12 nyílást kivágtam és nyitva lévő kopoltyúkat ragasztottam be. A futóművek fölrakásával még vártam. Előbb az a mozzanat, amivel kellemesen tönkre lehet tenni az összes eddigi munkát. Ez pedig a festés. Öreg koromra tanulgatom a pisztollyal való fújás rejtelmeit. Hát, ez most jó alkalom rá! A nagy, egyszínű felületek miatt az ecsettel való festés szóba sem jöhetett. Ráadásul a szovjet légierő kiválasztotta a két legkritikusabb színt, a szürkét és a fehéret. Aki próbálta, tudja. Aki nem, majd megtanulja. Nincs olyan felületi hiba, karcolódás, rosszul eldolgozott egyenetlenség amit ez a két szín azonnal, látványosan ki nem hozna. Ezért nagyok kritikusan vizsgáltam végig centiről centire az egész felületet. A csiszolások, tömítések helyét csiszolás után még políroztam is, amíg bele nem olvadtak a környezetükben. No, ha már a nőkről nem beszélhetünk a bombázó kapcsán, akkor az alkohol következik! Ha nem akarunk akár a nyilvántartóba is alkalmas ujjlenyomatokat, le kell őket takarítani! Van, aki szappanos vízre esküszik. Én maradok a 70%-os alkoholnál. Persze kinn az udvaron, egy szélárnyékos helyen intézve ezt a nagymosást, mert ott benn a lakásban mindenki jó hangulatba kerülhetne. :)
Az „M” nélküli változat egy gyengébb gép volt, amit éles helyzetben pl.: tanzániai-líbiai, vagy az irak-iráni háborúban vetettek be mérsékelt sikerrel. Az "M" "változat egy teljesen új gép, amit egy ideig a NATO Tu-26 néven tartott nyilván. Önálló megnevezésűként azonban a fegyverzetkorlátozási egyezmények hatálya alá került volna, így a szovjetek, nemes egyszerűséggel úgy tálalták, hogy nincs itt semmi látnivaló, ez csak a Tu-22 továbbfejlesztése. Ezt, az „M”-es változatot a dicső Szovjetunió légiereje üzemeltette, amíg volt ilyen, aztán öröklés során megduplázódott a használó légierők száma, hiszen az oroszon kívül az ukrán felségjelzéssel is röpködtek (2004-ig) és teszik ezt még napjainkban is. Persze, a konstrukción többször változtattak, javítottak, korszerűsítettek.
Az alap, bombázó feladatkörön túl haditengerészeti és felderítő változata is létezik. A felderítő változatból India vásárolt négyet.
Hivatalosan egy darab a harctéri veszteségről lehet tudni. A Grúzia ellen vívott háború során lőtték le, bár bevetették Groznij ostromakor és korábban Afganisztánban is.
A makettről:
Szép, méretes Italeri doboz szép dobozképpel. Felbontva a dobozt, nem káprázunk el! A félméteres makettet összesen 45, mondom, negyvenöt, alkatrészből lehet megépíteni. Nem mondom, szépen elkészített negatív panelvonalas darabok, egyik-másik akár életelleni bűncselekményekre is alkalmas lehetne, mintha kicsit minimal art stílusban adták volna elő. A fegyverzetet nem különben. Nincs variáció, nincs részletezés. Egy darab rakétával kell kitöltenünk a bombateret. Két orr-részt kapunk. Az egyik az M2, a másik az M3 változathoz. A hiba, hogy az M3-as orrhoz nem járult a faroklövész új kabinja. Ehhez az ősi, még az Il-28-nál alkalmazott változatot kapjuk.
Szakmailag nem lesz gond a megépítésével. A festéséhez mindenképpen pisztolyt kell használni, a hatalmas, egyszínű felületek miatt.
Ahhoz képest, hogy mennyibe kerül megérdemelt volna a készlet egy jó ukrán felségjelzést. Ugyanis az Italeri - nem először - elrontotta a bonyolult ukrán felségjel színeit. Két kör. A nagyobb közepén a kisebb. Bonyolult. Piszokul! Két variáció lehetséges. A nagy sárga körben egy kék kicsi, vagy a nagy kék kör közepén egy sárgával. Na, ez utóbbit kapjuk. Ez nem baj, de az első variáció a jó! Hacsak ennyi lenne a probléma, vállat vonnék. De a kabin belsejében a műszerfalakat, kemény fekete színű matricaként kapjuk. Márpedig a műszerfalak többsége a MiG-ekben is megismert türkizzöld. Maga a kabinbelső szürkéjével nincs gond.
A munka:
A leglélekölőbb minden makettnél a sok egyforma alkatrész előkészítése (itt tisztelettel fejet hajtok a Tigris-barátok előtt!), vágás, sorjázás. No, ennek a szépségnek is van 12 db (2X6) a két főfutón, plusz egy pár kisebb átmérőjű kerék az orrfutóhoz. No, adott munkát, ha nem is sokat az Italeri. Nem elég, hogy némi sorja van a kerekeken, de hajszálnyit el is csúsztak az öntéskor a felek. Szóval nem csak sorjázás a feladat, hanem alakítás is. Ajánlatos a kerekeket rögzíteni! Egy szabadon guruló makett nemsokára törött makett lehet! Kellemes munka a kabintető maszkolása is.
Kijavítandó az gyártó másik hibáját, nekifogtam a farok-lőállás átalakításának. Elég sok mindent kell hozzátennem, elvennem, átalakítanom, hogy az M3 változat UKU-9-es gépágyújára legalább hasonlítson. Alapvető különbség, már makettező szemmel, hiszen egy képzett fegyvertechnikus órákig tudná sorolni az eltéréseket, hogy a két cső egymás fölött és nem egymás mellett látható. A másik, hogy a forduló lőtorony fém borítást kapott, kicsit olyan Mad Max-os design a sok szegeccsel. Az alap, amin a torony fordul, egy gömbölyű idom, a kapott csónakorr szerű alak helyett. A lőtorony fölötti radar kupolája sem henger alakú. Mindegyiknek persze megvan a műszaki oka, de most maradjunk az 1:72-es kistestvérnél!
A szárnyak és gép törzse nem tartogatnak meglepetéseket. Ami szerencse, mert 30 centi hosszú daraboknál fennáll a lehetősége a vetemedésnek. Ennek kivédésére a gyártó nem spórolt az anyaggal. Kellemes falvastagságúak a géptörzs darabjai. Így aztán szinte szárazon, azaz ragasztó nélkül összerakható a törzs is, a szárnyakat mozgató kis mechanizmus és a két-két darabból összeállítható félszárnyak is. Mivel maga a géptörzs három nagyobb szekcióra van darabolva, így van hová rejteni a súlyt, ami megakadályozza, hogy majdan a kész makett „fenékre üljön” A gyártó 20 gramm-nyit írt elő. Mivel nem tudom, mennyit változtatott az átalakított lőtorony a gép farokrészénél, az orrkúpba is, a pilótafülke előtti üres részbe is rejtettem némi ballasztot. Egy helyen kalandoztam el egy kicsit, leszámítva a faroklőtornyot. A törzs felső szekciójában, a pilótafülke mögött 2X6 darab „kopoltyú” van. Ezeket felszálláskor készült képeken nyitva láttam. Hát, hadd legyen! Nos, ezt a 12 nyílást kivágtam és nyitva lévő kopoltyúkat ragasztottam be. A futóművek fölrakásával még vártam. Előbb az a mozzanat, amivel kellemesen tönkre lehet tenni az összes eddigi munkát. Ez pedig a festés. Öreg koromra tanulgatom a pisztollyal való fújás rejtelmeit. Hát, ez most jó alkalom rá! A nagy, egyszínű felületek miatt az ecsettel való festés szóba sem jöhetett. Ráadásul a szovjet légierő kiválasztotta a két legkritikusabb színt, a szürkét és a fehéret. Aki próbálta, tudja. Aki nem, majd megtanulja. Nincs olyan felületi hiba, karcolódás, rosszul eldolgozott egyenetlenség amit ez a két szín azonnal, látványosan ki nem hozna. Ezért nagyok kritikusan vizsgáltam végig centiről centire az egész felületet. A csiszolások, tömítések helyét csiszolás után még políroztam is, amíg bele nem olvadtak a környezetükben. No, ha már a nőkről nem beszélhetünk a bombázó kapcsán, akkor az alkohol következik! Ha nem akarunk akár a nyilvántartóba is alkalmas ujjlenyomatokat, le kell őket takarítani! Van, aki szappanos vízre esküszik. Én maradok a 70%-os alkoholnál. Persze kinn az udvaron, egy szélárnyékos helyen intézve ezt a nagymosást, mert ott benn a lakásban mindenki jó hangulatba kerülhetne. :)
|
| Tu-22M_1 |
|
| Tu-22M_2 |
|
| Tu-22M_3 |
|
| Tu-22M_5 |
|
| Tu-22M_6 |
|
| Tu-22M_7 |
|
| Tu-22M_8 |
|
| Tu-22M_4 |
|
| Tu-22M_9 |
|
| Tu-22M_10 |
|
| Tu-22M_11 |
|
| Tu-22M_12 |
|
| Tu-22M_13 |
|
| Tu-22M_14 |
|
| Tu-22M_15 |
2020.04.07.
Utolsó módosítás: 2024.03.31.
Utolsó módosítás: 2024.03.31.