Reggiane Re.2003
1:72, Special Hobby
No.SH 72135
Pintér György - Múzeumi krimik
Ezúttal egy „tréner” építését szeretném nektek bemutatni. A gép ugyan nagy sikert nem ért el, de kuriózum számba megy a makettek körében. Nemrégiben adta ki újra a Special Hobby és egy jó akció keretében csaptam le rá, ugyanis elterveztem, hogy a Reggiane típuscsalád teljes 2000-res palettáját megépítem.
A felújított dobozban – ami végre nem az oldalt nyíló, hanem a kétrészes fajta – a szokásos minőséget kapjuk és bőséges alkatrészhalmot. A gyártó ugyanis az alap Re-2000-res verzió részegységeit is benne hagyta a dobozban, amit gyantából öntött új törzzsel és dupla pilótafülkével egészített ki. Ezen felül szintén gyantából kapjuk a motort és a futómű aknákat is. És ha már gyanta, akkor természetesen réz is jár a készlethez, amivel a kabint egészíthetjük ki (műszerfal, üléstartó, stb.), valamint vákuumos kabintetőt is kapunk. Ezzel az anyagmennyiséggel majdnem két gépet tudunk összehozni.
Mint írtam, a minőség a szokásos, sorjával, öntési hibával lehet bőséggel találkozni, a gyantából készült alkatrészek viszont szép tiszták. A motor részletei sajnos nincsenek eltúlozva, kicsit szebbet is készíthettek volna a tervezők. A kabin elemei viszont nagyon szépek és mivel a gyantából készült törzs belsejében is megtalálhatók az oldalfalak, így egy szettet meg is spórolhatunk egy később épülő másik géphez. Csak a padlólemezeket kell felhasználni.
Az illeszkedés elég jónak mondható, de pár helyen kelleni fog a tömítés, illetve a panelvonalak határozottabbá tétele sem árt néhol. A legtöbb időt inkább a sorjátlanítás veszi majd el.
Az építés:
A kabin összeépítése előtt az alkatrészeket alapos lemosásnak vetettem alá, lévén gyanta az anyaguk és a formaleválasztót így el kell róluk tüntetni. Száradás közben levagdostam a fémmaratás kabinba kerülő részeit és csoportba rendeztem az együtt festendő alkatrészeket. Először mindent szürkére alapoztam, aztán következtek a zöld alapszínű egységek. Ezeket száradás után az alapszín sárgával világosított változatával szárazecseteltem, majd a kezelőszerveket festettem ki. A bekötő láncok, illetve az ülés fémszínű lett, a műszerfal pedig fekete. A műszerek furataiba fényes lakkot cseppentettem. Amikor mindennel kész voltam, akkor állítottam össze az egészet, ezt követően pedig barna panelezővel folyattam be.
A következő lépés a törzs összeállítása volt. Itt először beragasztottam a motor tűzfalát, majd a teljes belső részt zöldre fújtam. A hátsó kabin oldalán lévő 2x2 téglalap alakú ablakot a készletben lévő átlátszó lapból kivágott darabokkal és faragasztóval üvegeztem be. Ezután a kabin teknőjét beillesztettem a törzsbe, majd hozzápróbáltam a másik felet is. Kisebb pontatlanság volt ugyan, de némi reszeléssel meg lehetett oldani a dolgot.
A futóművek aknáit beragasztottam a helyükre és ellenőriztem, hogy az alsó és felső szárnyfél rendesen illeszkedik-e? Itt is volt kis gond, amit a gyanta alkatrészek tetejének vékonyabbra csiszolásával sikerült orvosolni. Ezután a motort vettem elő: beragasztottam a hengereket a helyükre, illetve a forgattyúsházon egy vékony fúróval megcsináltam a leszorító csavarok jellegzetes vályúit. Ennek hiánya nagyon látszott volna a csillagmotoros gépen. Fémszínűre festés után feketével folyattam be és így ragasztottam a tűzfalra. A két törzsfél összeragasztása csak ezután következhetett. Ezt oldószeres ragasztóval végeztem, a farok felől fokozatosan az orr irányába haladva és kis pillanatszorítókat alkalmazva. A motorburkolatnál arra figyeltem, hogy a belső felület illeszkedjen rendesen, mert kívül könnyebb egy lépcsőt helyrehozni, mint a belső részen, ahol útban van a motor és ráadásul már festett is.
A törzs alsó részét ezután illesztettem a törzshöz, majd ragasztottam a felső alkatrészt is. A belépőéleket összecsiszoltam, a kilépőket pedig igyekeztem viszonylagosan vékonyra kaparni egy szikepengével. A vízszintes vezérsíkokat a szárnyakhoz igazítva ragasztottam fel és feltettem még az együtt festendő külső elemeket (felső légbeömlő, kabintető, apróbb dudorok, etc.). A kabintetőt elég nehéz volt kivágni és a helyére illeszteni, mert a hátsó része eléggé vékony volt. Mindemellett nagyon rossz volt maszkolni is a sok kis ablakocska miatt.
Kifúrtam a motorburkolat felső részén lévő két géppuskanyílást, majd ferdére vágott injekcióstű darabot ragasztottam bele. Ezek után kezelésbe vettem az illeszkedési hibákat. Tömítettem-csiszoltam több egymást követő lépésben, amíg jónak nem tűnt a felület, amit AK szürke alapozóval fújtam le. A panelvonalakat feketével előárnyékoltam.
Festését tekintve a makett nem túlságosan változatos, az alsó szürkéhez szintén egy „unalmas” egyszínű olajzöld felső párosul. Ezt szerettem volna megtörni kicsit, így egy új dolgot próbáltam ki: láttam pár kollégánál, hogy a paneleket mindenféle színű pöttyökkel fújkálja össze, ami aztán módosítja a fedőszínt ilyen-olyan mértékben. Ezért aztán én is úgy döntöttem, hogy megpróbálom, vagyis sárga, kék, piros és fehér festékkel pöttyöztem tele a gépet. Erre került fel először az alsó szürke, majd a fehér törzskeret, végül az olive drab festék. Sajnos nem lett sok haszna ennek a próbálkozásnak, de azért valamicskét talán módosított a színeken ez az előkészület. Azért a panelek közepét még egy kis világosított színnel is megfakítottam.
Amíg a gép száradt, addig összeállítottam a futóműveket, a légcsavart. Előbbieknél a támasztó rudakat drótra cseréltem a műanyag helyett, hogy stabilabb legyen, utóbbinál az orrkúpot festettem meg 1/3-2/3 arányban fehérre és feketére. A futóművek szürke színt kaptak, a gumikat barna pasztellkréta porral ecseteltem át szárazon.
A matricázás előtt egy réteg fényes lakkal fedtem le a felületeket, hogy a matricák jól tapadjanak. Ezek felhelyezése problémamentes volt, végül pedig a matt lakk következett. Ezután történt a befolyatás fekete és barna panelezővel, majd a korom és kosznyomok felfújásával fejeztem be a sort. A továbbiakban már csak a végső szerelési feladatok voltak hátra (pitotcső, futóművek ragasztása), illetve a maszkolások leszedése.
Ezzel véget is ért a projekt, aminek a végén elégedetten helyeztem ezt a gépet is a típustársai közé.
A felújított dobozban – ami végre nem az oldalt nyíló, hanem a kétrészes fajta – a szokásos minőséget kapjuk és bőséges alkatrészhalmot. A gyártó ugyanis az alap Re-2000-res verzió részegységeit is benne hagyta a dobozban, amit gyantából öntött új törzzsel és dupla pilótafülkével egészített ki. Ezen felül szintén gyantából kapjuk a motort és a futómű aknákat is. És ha már gyanta, akkor természetesen réz is jár a készlethez, amivel a kabint egészíthetjük ki (műszerfal, üléstartó, stb.), valamint vákuumos kabintetőt is kapunk. Ezzel az anyagmennyiséggel majdnem két gépet tudunk összehozni.
Mint írtam, a minőség a szokásos, sorjával, öntési hibával lehet bőséggel találkozni, a gyantából készült alkatrészek viszont szép tiszták. A motor részletei sajnos nincsenek eltúlozva, kicsit szebbet is készíthettek volna a tervezők. A kabin elemei viszont nagyon szépek és mivel a gyantából készült törzs belsejében is megtalálhatók az oldalfalak, így egy szettet meg is spórolhatunk egy később épülő másik géphez. Csak a padlólemezeket kell felhasználni.
Az illeszkedés elég jónak mondható, de pár helyen kelleni fog a tömítés, illetve a panelvonalak határozottabbá tétele sem árt néhol. A legtöbb időt inkább a sorjátlanítás veszi majd el.
Az építés:
A kabin összeépítése előtt az alkatrészeket alapos lemosásnak vetettem alá, lévén gyanta az anyaguk és a formaleválasztót így el kell róluk tüntetni. Száradás közben levagdostam a fémmaratás kabinba kerülő részeit és csoportba rendeztem az együtt festendő alkatrészeket. Először mindent szürkére alapoztam, aztán következtek a zöld alapszínű egységek. Ezeket száradás után az alapszín sárgával világosított változatával szárazecseteltem, majd a kezelőszerveket festettem ki. A bekötő láncok, illetve az ülés fémszínű lett, a műszerfal pedig fekete. A műszerek furataiba fényes lakkot cseppentettem. Amikor mindennel kész voltam, akkor állítottam össze az egészet, ezt követően pedig barna panelezővel folyattam be.
A következő lépés a törzs összeállítása volt. Itt először beragasztottam a motor tűzfalát, majd a teljes belső részt zöldre fújtam. A hátsó kabin oldalán lévő 2x2 téglalap alakú ablakot a készletben lévő átlátszó lapból kivágott darabokkal és faragasztóval üvegeztem be. Ezután a kabin teknőjét beillesztettem a törzsbe, majd hozzápróbáltam a másik felet is. Kisebb pontatlanság volt ugyan, de némi reszeléssel meg lehetett oldani a dolgot.
A futóművek aknáit beragasztottam a helyükre és ellenőriztem, hogy az alsó és felső szárnyfél rendesen illeszkedik-e? Itt is volt kis gond, amit a gyanta alkatrészek tetejének vékonyabbra csiszolásával sikerült orvosolni. Ezután a motort vettem elő: beragasztottam a hengereket a helyükre, illetve a forgattyúsházon egy vékony fúróval megcsináltam a leszorító csavarok jellegzetes vályúit. Ennek hiánya nagyon látszott volna a csillagmotoros gépen. Fémszínűre festés után feketével folyattam be és így ragasztottam a tűzfalra. A két törzsfél összeragasztása csak ezután következhetett. Ezt oldószeres ragasztóval végeztem, a farok felől fokozatosan az orr irányába haladva és kis pillanatszorítókat alkalmazva. A motorburkolatnál arra figyeltem, hogy a belső felület illeszkedjen rendesen, mert kívül könnyebb egy lépcsőt helyrehozni, mint a belső részen, ahol útban van a motor és ráadásul már festett is.
A törzs alsó részét ezután illesztettem a törzshöz, majd ragasztottam a felső alkatrészt is. A belépőéleket összecsiszoltam, a kilépőket pedig igyekeztem viszonylagosan vékonyra kaparni egy szikepengével. A vízszintes vezérsíkokat a szárnyakhoz igazítva ragasztottam fel és feltettem még az együtt festendő külső elemeket (felső légbeömlő, kabintető, apróbb dudorok, etc.). A kabintetőt elég nehéz volt kivágni és a helyére illeszteni, mert a hátsó része eléggé vékony volt. Mindemellett nagyon rossz volt maszkolni is a sok kis ablakocska miatt.
Kifúrtam a motorburkolat felső részén lévő két géppuskanyílást, majd ferdére vágott injekcióstű darabot ragasztottam bele. Ezek után kezelésbe vettem az illeszkedési hibákat. Tömítettem-csiszoltam több egymást követő lépésben, amíg jónak nem tűnt a felület, amit AK szürke alapozóval fújtam le. A panelvonalakat feketével előárnyékoltam.
Festését tekintve a makett nem túlságosan változatos, az alsó szürkéhez szintén egy „unalmas” egyszínű olajzöld felső párosul. Ezt szerettem volna megtörni kicsit, így egy új dolgot próbáltam ki: láttam pár kollégánál, hogy a paneleket mindenféle színű pöttyökkel fújkálja össze, ami aztán módosítja a fedőszínt ilyen-olyan mértékben. Ezért aztán én is úgy döntöttem, hogy megpróbálom, vagyis sárga, kék, piros és fehér festékkel pöttyöztem tele a gépet. Erre került fel először az alsó szürke, majd a fehér törzskeret, végül az olive drab festék. Sajnos nem lett sok haszna ennek a próbálkozásnak, de azért valamicskét talán módosított a színeken ez az előkészület. Azért a panelek közepét még egy kis világosított színnel is megfakítottam.
Amíg a gép száradt, addig összeállítottam a futóműveket, a légcsavart. Előbbieknél a támasztó rudakat drótra cseréltem a műanyag helyett, hogy stabilabb legyen, utóbbinál az orrkúpot festettem meg 1/3-2/3 arányban fehérre és feketére. A futóművek szürke színt kaptak, a gumikat barna pasztellkréta porral ecseteltem át szárazon.
A matricázás előtt egy réteg fényes lakkal fedtem le a felületeket, hogy a matricák jól tapadjanak. Ezek felhelyezése problémamentes volt, végül pedig a matt lakk következett. Ezután történt a befolyatás fekete és barna panelezővel, majd a korom és kosznyomok felfújásával fejeztem be a sort. A továbbiakban már csak a végső szerelési feladatok voltak hátra (pitotcső, futóművek ragasztása), illetve a maszkolások leszedése.
Ezzel véget is ért a projekt, aminek a végén elégedetten helyeztem ezt a gépet is a típustársai közé.
|
| IMG_20190220_202217 |
|
| IMG_20190220_202306 |
|
| Kabintúltengés |
|
| Alapozva |
|
| Modulációs próba |
|
| Eredmény |
|
| Alsó rész |
2019.08.08.
Utolsó módosítás: 2020.06.11.
Utolsó módosítás: 2020.06.11.