Pintér György - Múzeumi krimik
A Morane Saulnier MS-406 repülőgép története 1934 szeptemberéig nyúlik vissza, amikor az Armée de l'Air - A francia légierő - pályázatot irt ki egy olyan vadászrepülőgépre, amely 4000 méter magasságban 450 km/órás végsebességet tud elérni és egy, vagy két db 20 mm-es gépágyúval van felfegyverezve. A pályázatot a Morane Saulnier cég M. Gauthier főmérnök által tervezett MS-405 repülőgépe nyerte.
A Morane Saulnier MS-405 repülőgép alsószárnyas konstrukció volt behúzható futóművel. A repülőgép elülső része, a vezérsíkok és a szárnyak vékony alumínium lemezre ragasztott funér lemez, az un. "plymax" borítással rendelkeztek. A törzs hátsó része vászonborítást kapott. A törzs felépítése huzalmerevítésű durallcsövekből készült rácsszerkezet volt. A repülőgép Hispano-Suiza 12Ygrs 860 LE teljesítményű motort, háromágú légcsavart, valamint a hengerek között elhelyezkedő, a légcsavar tengelyen keresztül tüzelő 20 mm-es Hispano-Suiza S9 gépágyút kapott 60 db lőszerjavadalmazással. A repülőgép jellegzetessége a behúzható vízhűtő volt. Az olajradiátor a motorburkolatban a légcsavar tengelye alatt helyezkedett el. A főfutókat a szárnyba lehetett behúzni, a farokcsúszót mereven rögzítették. A fegyverzetet a szárnyba épített 2 db MAC 1934 típusú 7,5 mm-es géppuskával egészítették ki.
A Morane Saulnier MS-405 N1. számú példánya 1935. augusztus 8-án repült először. A kísérleteket 1937-ig folytatták, amely során vízszintes repülésben 488 km/órás, zuhanásban 730 km/órás sebességet értek el. A repülőgépet 1937-ben bemutatták Brüsszelben a repülőszalonon.
1937 márciusában 15 db, áprilisában 50 db, augusztusban további 80 db MS-405 repülőgépet rendeltek meg.
Az első 15 db repülőgépet kísérleti célokra használták, melyek során nagyobb teljesítményű motort, új típusú állítható légcsavart építettek be a repülőgépekbe, illetve 23 kg-mal csökkentették a szárnyat. Az MS-405 N04 számú repülőgép az MS-406 C1 típusjelölést kapta, ahol a "C" a feladatot (chasseur- vadász), az "1" a személyzet számát jelölte.
A sorozatgyártás etalonja az MS-406C1 N04 számú repülőgép lett, amely 1938. május 20-án repült először. Az első sorozatgyártású repülőgép az MS-406C1 N16 számú repülőgép volt, amely HS 12Y-31 motort kapott.
A francia légierő nagy hiányban szenvedett modern vadászrepülőgépekből, ezért az MS-406 repülőgépek gyártását a SNCAS és a Morane gyárban végezték. A Morane gyárban gyakorlatilag az MS-406-osból továbbfejlesztett kísérleti példányokat készítették.
A sorozatgyártást nagyban hátráltatta a Hispano-Suiza motorok hiánya.
1940 májusáig 1084 db repülőgépet építettek. A 26 francia bevethető vadász századból 19 MS-406C1 repülőgépekkel rendelkezett.
Az üzemeltetés során a repülőgép néhány hiányosságára is fény derült. A repülőgép motorja gyenge volt, mi több, hamar túlmelegedett, ezért a maximális teljesítményt nem lehetett elérni. A maximális sebesség elérése érdekében be kellett húzni a vízhűtőt a légellenállás csökkentése miatt, ekkor viszont elégtelen volt a motor hűtése és az túlmelegedett.
A légcsavarállító mechanizmus viszont gyakran ledermedt. Egyes műrepülő figuráknál a főfutók "kiestek" a futógondolából. A MAC 1934 típusú géppuskák bekötése nem rendelkezett megfelelő szilárdsággal, ami kihatott a lövés pontosságára is. 4000 méter felett a géppuskák befagytak. Az egy géppuskára jutó lőszerjavadalmazás kevés volt a tár kis kapacitása miatt. Mi több, a tárakhoz csak a géppuska részleges megbontása után lehetett hozzáférni, ami a két bevetés közötti időt növelte meg.
A célzókészülék sem bizonyult a legsikeresebbnek, megbízhatósága és pontossága sok kívánnivalót hagyott maga után. Ezért a hagyományos, a motorburkolaton elhelyezett célkereszt és célgömb nem volt felesleges.
Az 1939-től kibocsátott MS-406 repülőgépeken kisebb módosításokat hajtottak végre. Többek között megerősítették a főfutószárakat, a régi Hispano-Suiza S9 gépágyúkat a nagyobb tűzgyorsaságú Hispano-Suiza 404 gépágyúkra cserélték. Annak ellenére, hogy a repülőgép leszálláskor átvágódásra nem volt hajlamos, a repülőgépvezető mögött a kabinban átvágódás védő keretet építettek be.
Az Észak-Afrikában üzemeltetett repülőgépeknél a gurulás során a felverődő kövek sérüléseket okoztak a vízszintes vezérsíkon és a magassági kormánylapok karos kormányerő-csökkentőin. A tapasztalatok alapján 1939 szeptemberétől ezeket a részeket megerősítették.
A Francia Légierő új vadászrepülőgép típusokat rendelt meg 1938-ban, de a nagyfokú vadászrepülőgép hiány miatt az MS-406 repülőgépet is továbbfejlesztették.
Az MS-540 repülőgép első példánya 1939 áprilisában emelkedett a levegőbe. Az MS-405 N2 repülőgép geometriai méreteit meghagyva újra tervezték a repülőgépet, melynek során a törzs teljesen fémépítésű félhélyszerkezettel rendelkezett és a szárnyakba 4 géppuskát építettek. A repülőgép franciaországi sorozatgyártására nem került sor, mert már megkezdődött a hasonló repülési tulajdonságokkal rendelkező Devoitine D-520 repülőgépekkel a csapatok felszerelése.
1939-40 telén készítették el az MS-410 típusváltozatot. Ennek jellegzetességei a mereven beépített vízhűtő és a reaktív kipufogó csövek voltak, melyek segítségével 510 km/órás sebességet értek el, valamint a szárnyakba épített 4 db fűthető MAC 1934 géppuska csövenként 550 lőszerrel. Az elsütő szerkezet elektromos-levegős kialakítást kapott, a célzókészüléket modernizálták.
A harcoló egységeknél tábori körülmények között sok MS-406 repülőgépet átalakítottak az MS-410 repülőgépek mintájára.
Az 1005 gyári számú MS-406C1 repülőgépre kísérleti jelleggel 2 db 148 literes külső tüzelőanyag póttartályt szereltek, melyek segítségével 1500 km-re nőt meg a repülőgép hatótávolsága.
A külföldön gyártott Moránok
Svájc 1939-ben vásárolta meg a Moránok licenszgyártási jogát. D-3800 jelzéssel az MS-406-os, D-3801 jelöléssel az MS-411-es, D-3802 jelzéssel az MS-540-es svájci változatát gyártották. A svájci repülőgépek alapvetően csak a rádióban és a műszerezettségben tértek el a francia ősöktől.
Finnország még 1939 decemberében 30 db MS-406C1 repülőgépet kapott ajándékba a Francia államtól. 1943-ban a németek további 18 db MS-406C1 és 9 db MS-410 repülőgépet adtak át. A finnek a repülőgépeket átfegyverezték, német rádióberendezésekkel látták el. Az átfegyverzés során zsákmányolt szovjet 12.7 mm-es BSZ géppuskával látták el a gépeket. A szintén zsákmányolt és a cseh AVIA gyárban nagyjavított szovjet VK-105 P motorhoz átalakított géptípus a Morko Moraani elnevezést kapta, amelynek teljesítménye jelentősen javult, a manőverező képesség minimális romlása mellett. Mintegy 40 db repülőgépet alakítottak át ily módon.
A MS-406 rövid műszaki leírása
Szárny
A fesztávolsága 10,62m, felülete17,1m2. Szerkezete kétfőtartós, a bordák és a főtartók durallból készültek, teherviselő, plymax borítással rendelkezett. A fém fékszárnyak 40 fokig engedhetők ki. A csűrő kerete durall elemekből állt, a borítása elektronfém (alumínium-magnézium öntvény) lemez. A kormányerőt aerodinamikai és tömeg kormányerő csökkentőkkel csökkentették.
Törzs
Durall csövekből és acél merevítő huzalokból álló rácsszerkezet. A motorburkolat durall lemez, a törzs középső része, a repülőgépvezető mögött a törzs gerince plymax borítású, a törzs hátsó-alsó részét fa kereszt- és hosszmerevítőkre feszített vászonnal fedték be. A repülőgépvezető fülkéje zárt, a középső átlátszó rész hátra tolható. A repülőgépvezető ülése mögött található az átvágódás ellen védő keret, valamint 1939-től a fejet és a hátat védő páncéllemez.
A vezérsíkok plymax borításúak, a kormánylapok durall szerkezetűek elektronfém borítással.
Futómű
hárompontos, a farokcsúszó nem behúzható. A főfutókat a szárnyakba lehetett hidraulikus munkahengerek segítségével behúzni. A 550x160 mm-es főfutó kerekek levegős fékkel rendelkeztek.
Motor
Hispano-Suiza HS12Y-31, soros, 12 hengeres V motor 830 LE felszálló teljesítménnyel. A maximális teljesítménye 3150 méteren 860 LE. Lökettérfogata 36,05 l, nyomásviszonya 5,8.
Légcsavar
A korai változatoknál 2 állású 3 méter átmérőjű Chauviere 351M, a későbbi típusoknál állítható, H.S.-270, vagy 3.1 m átmérőjű Ratier1607 háromágú fémlégcsavar.
Tüzelőanyag rendszer
90-es oktánszámú repülőbenzin befogadására alkalmas két tartály a törzsben 410 liter össztérfogattal.
Fegyverzet
20 mm-es Hispano-Suzia S9, vagy 404 gépágyú 60 db lőszerrel, továbbá 2 db 7,5 mm-es MAC 1934 géppuska csövenként 300 tölténnyel.
A repülőgép üres tömege 1893 kg, maximális felszálló tömege 2426 kg.
Maximális vízszintes sebessége 5000 méteren 488 km/óra. Kezdeti emelkedő képessége 13 m/sec. Hatótávolsága 1000 km.
A Moránok harci alkalmazása
A Moránoknak gyenge volt a fegyverzete, a sebessége és az emelkedőképessége jelentősen elmaradt az ellenséges repülőgépektől, nem rendelkezett megfelelő páncélozottsággal. Egyedül a vízszintes manőverekben múlta felül a Me-109E típust.
Mindezek ellenére jelentős sikereket értek el a típuson repülő francia, illetve francia színekben harcoló lengyel és csehszlovák pilóták.
Franciaországon kívül a világ számos országában bevetették a típust. Elsősorban a francia gyarmatokon, Észak-Afrikában, Madagaszkáron, Libanonban és Indokinában, de részt vettek légiharcokban Szíriában, Egyiptomban, Palesztinában. Finnország és Svájc sikeresen alkalmazta a Moránokat. A tengelyhatalmak légierejében többnyire kiképzési célokra használták. Törökország is hadrendbe állította a típust.
Franciaország megszállása után a németek a bolgár és a horvát légierőnek adtak át Moránokat.
A II. világháború kitörése előtt Kína, Litvánia, Jugoszlávia és Lengyelország rendelt Moránokat, de különböző okok miatt ezeket a repülőgépeket nem szállították le.
1934-ben, mikor tervezték, a Morán még forradalminak számított, de a későn beindult gyártás miatt a repülőgép 1939-re már morálisan elöregedett, ennek ellenére a nagy sorozatban történt gyártásnak köszönhetően, amikor nem állt rendelkezésre jobb repülőgép nagy mennyiségben, nem kis hírnevet szerzett a II. világháború légi harcainak történetében.
Felhasznált irodalom
Vlagyimir Kotelnyikov - A Morane Saulnier MS-406-ról Krilja Rogyini 1999/3 szám
A. V. Hausztov és A. V. Kotlobovszkij - Sok hadsereg katonája Aerohobby 93/2-3 számai
Artur Nieradko-Type broni i uzbrojenia N80 Samolot mysliwski M.S.-406C1
Bill Gunson-Allied Fighters of World War II.
A cikk még valamikor a fabulis honlapján jelent meg először.