Pintér György - Múzeumi krimik
Dioráma a víz alatt:
A makettpiacon széles választékban kínálják a különböző hajó és tengeralattjáró maketteket. Ezek - a tényleges méreteinek lényeges különbsége miatt - eléggé eltérő méretarányúak, még az azonos gyártók esetén is. A másik gond, hogy egy-egy nagyobb hajó, pl. repülőgép-hordozó, vagy csatahajó, még a gyakori 1/700-as méretarányban is impozáns méretű. Ekkora makettnek pedig szobai méretekben "vízfelszínt" létrehozni nem kis probléma.
A Cseh SMER cég Pirat kalózvitorlását használtam fel a víz alatti dioráma létrehozásához. Ez a makett egy régi, kevésbé sikerült munkám, úgyhogy nem sajnáltam szétszedni és "roncsot" csinálni belőle. A hajót egy akváriumba - elsüllyedt állapotát bemutatva - merítettem. Nem törekedhettem a valóság pontos utánzására, hiszen azt sem tudom, hogy a Pirat létezett-e? Sose láttam igazi vitorlás-roncsot, de mindenképpen újszerűt akartam létrehozni.
A hajóhoz vitorlázatot nem mellékeltek és a kötélzetét merev rácsszerű műanyaggal imitálták. Ezt elhagytam és cérnából, "tépetten" alakítottam ki. A vitorlákat - ismerve a leendő elhelyezést - egy fehér reklámszatyorból kivágott idomokból csináltam meg. A hajót az akvárium aljában lévő apró szemű kavicsba félig megdőlten ágyaztam be tépett, hiányos vitorlákkal. Összeállítás előtt a hajótestbe Eporapiddal nehezékként kavicsokat ragasztottam, hogy a roncs stabilan feküdjön a fenéken, a halak által keltett hullámok, áramlások miatt ne imbolyogjon.
A horgonyt, néhány ágyút és a mentőcsónakot a roncs körül szórtam szét.
Az akvárium rendkívül látványos díszletével akadtak problémák is. A nagytestű halak elmozdították a hajót. A víz alatti maketten megjelenő lerakódások, mohásodás nagyon élethűvé tették a roncsot, de a víz néhány hét alatt elmállasztotta a cérna kötélzetet. A víz hatására a makettfesték a felfekvés oldalán kezdett leválni.
A tapasztalatok birtokában az egész kialakítást újra el kellett végezni. A makettfestéket lekapartam és zománccal festettem újra. A lefoszlott kötélzetet damilból pótoltam. A nagytestű halakat áttelepítettem és helyettük sok apró - csapatba verődve úszkáló - halat tettem a vízbe, ezzel imitálva az igazi halrajokat.
A damillal is voltak problémák: a szobahőmérsékleten feszesre húzott kötélzet a hidegebb vízbe merítve összehúzódott és meghajlította az árbócot. Ezt lazábbra kellett kicserélnem.
Ezek után a hajó, úgy funkcionált, mint más akváriumi berendezési tárgy, de sokkal szokatlanabb, sokkal érdekesebb, sokkal látványosabb berendezési tárgy: egy vízalatti dioráma.