Focke-Wulf Ta-154

Ta-154 V-3 (A-0/U 1)

1942. szeptemberében Milch személyesen adta át Tank professzornak az RLM megbízását egy kétmotoros vadász építésére, ami képes az angol "Mosquito" bombázók elfogására. A típus a tervezéskor a Ta-154-es jelzést kapta és az ugyanakkor pályázó He-219 és Ju-388 J konkurenciájának szánták. A Ta-154-es program felügyeletét Tank átadta Ernst Nipp főmérnöknek, aki rövid időn belül négy változatot dolgozott ki és nyújtott be az RLM-nek:

Ta-154 A-1 kétüléses nappali vadász,
Ta-154 A-2 együléses nappali vadász,
Ta-154 A-3 kétüléses nappali vadász és
Ta-154 A-4 kétüléses éjszakaivadász.

Az RLM az utolsó terv mellett döntött, amit éjszakaivadász felszereléssel ellátott A-1-ként gyárthattak volna. Ugyanakkor megfogalmazódott az igény, hogy a típust a nyersanyaghiány miatt teljesen fából készítsék. Hogy pontosan megbizonyosodhassanak a fa alapanyag szilárdsági tulajdonságairól és korlátairól, 1943. elején a Füssen melletti Alatsee-nél víz alatti kísérleteket folytattak. A Graf Zeppelin repülési kutatóintézet által kidolgozott vontatási módszerrel egy komplett törzselőrészt húztak a hegyi tavon keresztül, hogy a különböző erősségű áramlási nyomások okozta terheléseket tanulmányozzák. A kísérletek sikeres befejezése után elkezdték a prototípus építését, ami Ta-154 V1-ként 1943. július 7-én repült először. Ezt Sander százados hajtotta végre 11 hónappal a megbízás után. A berepülés Hannover-Langenhagenben zajlott, majd a gép Rechlinbe került összehasonlítópróbákra a He-219-cel és a Ju-388-cal. Mivel Jumo 211 N motorjaival majdnem 700 km/h-t ért el, gyorsabb volt, mint teljesen felfegyverzett és éjszakai eszközökkel ellátott konkurensei. Két további prototípus épült, a Ta-154 V2 és V3. A V2 - ugyancsak Jumo 211 N-ekkel - a fegyverek kipróbálására készült, amelyek beszerelése után a sebesség mintegy 10%-kal csökkent. További nehézségként jelentkezett, hogy lövéseknél az oldalsó borítólemezek meglazultak, ezeket jelentősen meg kellett erősíteni. Ekkor az RLM 250 gép gyártására adott megbízást. A Ta-154 V3 Jumo 211 R-ekkel rendelkezett, amit a szériagyártáshoz is kiszemeltek. Ez szolgált az A-0-sorozat alapgépeként.

Ta-154 V-7

Focke-Wulf Ta-154 A-sorozat

Az A-széria gyártását decentralizáltan akarták végezni. A komplett részek gyártására Hannover-Langenhagenben, Erfurt-Nord-ban és Posenben álltak rendelkezésre üzemek, míg a végszerelést a Focke-Wulf vállalta magára.

Ta-154 A-0

A Ta-154 A-0 előszéria gyártása 1943. késő őszén kezdődött Erfurtban. Nyolc gépet építettek és adtak át egy műszaki próbaegységnek, ami a mélyen fekvő kabinból való rossz kilátást kritizálta. A Ta-154 V3 orrába a program keretén belül először egy FuG Lichtenstein C-1 radart építettek. Ez után az átalakítás után a gép a Ta-154 A-0/U1 jelzést kapta. Ezzel a készülékkel, a sorozatnak szánt motorokkal és teljes fegyverzettel az A-0/U1 elérte a 620 km/h-s sebességet. A gép egyébként 1943. november 25-én repült először.

Ta-154 A-0/U 1

Ta-154 A-1

Röviddel azután, hogy az erfurti üzemben beindult a szárnyak gyártása, Tank leállította a munkákat, mivel észrevette, hogy a használt hidegenyv a ragasztási helyek mellett szétmarta a fát. Csak hosszas kísérletek után lehetett a már a szükséges burkolattal ellátott Ta-154 A-1 gyártását újra beindítani. De csak tízgép készült, amelyek közül kettő az első felszállásnál összetört. Ezután az RLM - kilenc hónappal a sorozatmegbízás után - leállította a gyártást. Az A-1-sorozat nyolc megmaradt gépét a tervezett Lichtenstein SN-2 radarok nélkül szállították a csapatoknak.

Típus: Kétmotoros éjszakaivadász.
Szárny: Szabadonhordó vállszárny. Egyrészes trapézszárny teljesen fa burkolatú egyenes belépőéllel. A teljes kilépőél kormánylapként kialakítva: kívül csűrők, belül kétrészes szétnyíló fékszárnyak. Könnyűfém motorgondolák.
Törzs: Egyrészes, teljesen fa borítású, ovális keresztmetszetű törzs, mereven rá rögzített függőleges vezérsíkkal.
Vezérsíkok: Hagyományos, szabadonhordó vezérsíkok. Mereven a törzsre épített függőleges vezérsík és aerodinamikailag kiegyenlített fémszerkezetű és vászonborítású oldalkormány. Állítható fém vízszintes vezérsík lemezborítással, kegyensúlyozott és aerodinamikailag kiegyenlített magassági kormányok vászonborítással. Valamennyi kormányon trimmlapok.
Futómű: Behúzható hárompontos futómű. Valamennyi kerék hidraulikusan hátrafelé húzható be, ami közben az orrkerék 90^o-ban elfordul.
Motor: Két 1500 LE-s Junkers Jumo 211 R folyadékhűtéses, tizenkéthengeres fordított V-motor. Hűtőgyűrű és hengeres borítás. Háromtollú állítható légcsavarok. A törzsben a kabin mögött két 1500 l-es üzemanyagtartály, 230 l kenőolaj.
Személyzet: Két fő: pilóta és radarkezelő egymás mögött a szárny előtti páncélozott kabinban. A páncélozás az orrban 12 mm, oldalt 8 mm volt. A kabinszélvédő 50 mm-es páncélüveg, az oldallapok 30 mm-esek.
Fegyverzet: Két 30 mm-es MK 108 (csövenként 110 lövés) és két 20 mm-es MG 151/20 (csövenként 200 lövés) a törzs oldalában, mereven előre tüzelve. Tervezték két MK 108 beépítését, mint Schräge Musik mereven fölfele irányítva a törzsben.

Focke-Wulf Ta-154 C-sorozat

A Ta-154 C két 1750 LE-s Junkers Jumo 213 A motorjával az A-változat nagyobb teljesítményű utódja volt. A Ta-154 A-hoz képest további változtatás volt még a fém orr-rész és a pilótafülke teljesen új borítása. Két változatot terveztek: a Ta-154 C-1 éjszakai-, illetve a C-2-es nappali vadászt. Ez utóbbitól az A-széria leállítása után szintén elálltak.

Ta-154 C-1

Éjszakaivadász katapultüléssel. A fegyverzet az orrban négy hagyományosan, a törzsben pedig két Schräge Musik-ként beépített 30 mm-es MK 108-ból állt volna. A szárnyat áttervezték két további 220 l-es üzemanyagtartály befogadására.

Ta-154 C-2

Nappali vadász-kivitel hat 30 mm-es MK 108-cal az orrban.

fordította: Takács Zoltán
forrás: Kens-Nowarra: Die deutschen Flugzeuge