Siebel Si-204

A kétmotoros Si-204 1941-ben tűnt fel az Fh-104 következetes továbbfejlesztéseként, mint nehéz utasgép, vagy kis forgalmigép. A típus úgy lett kialakítva, hogy az még további feladatokat is el tudjon látni. Ez elsősorban a magasabb törzsek közti összekötőként, teher-, illetve sebesültszállítóként, vagy időjárásfelderítőként való használatot jelentette. A sorozatgyártás Franciaországban kezdődött meg az S.N.C.A.C.-nál, ami a típust a háború után tovább gyártotta, a Si-204 A-t NC 702-ként, míg a D-t NC 700-ként. Mindkét típus szolgálatban van napjainkban is a francia légierőnél (1961-ben - a ford.).

Siebel Si-204 A

Eredeti polgári változat, ami a későbbi Si-204 D-től a törzs, illetve a motor tekintetében különbözött.

Motor: Két 360 LE-s Argus As 410 léghűtéses tizenkéthengeres fordított V-motor. Kéttollú, állítható Argus légcsavar fából, 2,60 m átmérővel. 620 l üzemanyag a szárnytartályokban. Lehetséges két póttartály beépítése, egyenként 240 l-rel (2000 km-es hatótávhoz). Mindkét motorgondolában két olajtartály, 86 l-es összkapacitással.
Személyzet: Pilóta és rádiós egymás mellett a pilótakabinban. Emögött zárt kabin legfeljebb nyolc utas számára.

Siebel Si-204 D

1942-ben alakították ki az alapváltozatból, mint katonai kiképzőgépet. A Si-204 D-t vakrepülő-, rádiós, navigáció oktatásra használták. A Si-204 A-n található elülső csomagtér helyett egy a bombázógépeknek megfelelő teljesen üvegezett kabint kapott az orr. Ez a változat sokkal erősebb motorokat is kapott, míg a szerkezeti felépítés változatlan maradt.

Si-204 D

Típus: Kétmotoros katonai kiképző-, és gyakorlógép.
Szárny: Szabadonhordó alsószárny. Kétrészes, tiszta fémszerkezetű szárny egy fő-, és egy segédtartóval. A belépőéleket meleglevegővel jégtelenítik. Fésűs csűrők elektromosan működtetett trimmlapokkal. Féklapok a csűrők és a törzs között, a motorgondoláktól osztottan.
Törzs: Teljesen fém felépítés, félhéjszerkezettel. Ovális törzskeresztmetszet, az orr teljesen üvegezett kabinként van kialakítva.
Vezérsíkok: V-állású, szabadonhordó vízszintes vezérsík és a végein elhelyezett függőleges stabilizátorok. A vízszintes vezérsík (?) állásszöge a földön állítható. A magassági kormány kombinált trimm-, és kiegyenlítőlapokkal készült, míg az oldalkormányok ezeken kívül kiegyenlítőszarvakkal is rendelkeztek. Minden lap elektromosan működött. A vezérsíkok teljesen fém szerkezetűek.
Futómű: A hidraulikusan fékezhető főkerekek szimpla lábakon vannak, amiket a motorgondolába, hátrafelé lehet behúzni. Merev farokkerék.
Motor: Két 600 LE-s Argus As 411 léghűtéses tizenkéthengeres, fordított V-motor. Kéttollú, állítható Argus fa légcsavarok 2,69 m átmérővel. 890 l üzemanyag a szárnytartályokban, valamint 122 l kenőanyag.
Személyzet: Két fő (pilótanövendék és oktató) egymás mellett az üvegezett orrban. A kabintér repülő oktatóteremként lett kialakítva a rádiós és navigációs oktatáshoz. Belül munkaasztalok találhatók négy növendék és egy oktató számára.

fordította: Takács Zoltán
forrás: Kens-Nowarra: Die deutschen Flugzeuge