Takács Zoltán: Messerschmitt Me-264

Messerschmitt Me-264

A típust 1942-ben azzal a céllal fejlesztették ki, hogy a legjobb aerodinamikai kialakítással és a légellenállásnövelő védőfegyverzet elhagyásával létrehozzanak egy olyan gyors repülőgépet, amely képes az európai szárazföldről 1800 kg bombateherrel támadni New York-ot. Ezzel szemben a megfelelően felfegyverzett változatoknak torpedóbombázóként (két torpedóval a szárnykülsőrészek alatt), vagy távolsági felderítőként kellett volna az egész Atlanti-óceánt berepülniük. Az első és egyetlen prototípus Jumo 211-motorokkal és Me-264 V1-es jelzéssel 1942. decemberében repült először. Teljesítménye és repülési tulajdonságai felettébb kiemelkedőek voltak. Az erősebb motorokkal történő sorozatgyártásnak 1943-ban kellett volna beindulnia a Weser repülőgépgyárban, de a hadihelyzet már nem engedte meg egy stratégiai bombázó szériagyártását. Az alábbi adatok a Me-264 V1-esre vonatkoznak.


Me-264 V-1

Típus: Négymotoros távolsági bombázó.
Szárny: Szabadonhordó középszárny magasan a törzsre helyezve. A belépőélek erősen hátranyilazottak, a kilépőélek egyenesek voltak. Egyfőtartós teljesen fém szerkezet. Felépítés nyolc részből a levehető szárnyvég-ívekkel együtt. A külső részen kétrészes csűrők trimmekkel, valamint nyolcrészes féklapok valamennyi belső szárnyrészen.
Törzs: Orsó alakú törzs körkeresztmetszettel. Négyrészes, teljesen fém héjszerkezet. Az orr üvegezett, túlnyomásos kabinként van kialakítva.
Vezérsíkok: Szabadonhordó vízszintes vezérsík enyhe V-alakkal. A függőleges vezérsík két része a vízszintes stabilizátor végeire van merőlegesen felerősítve. Egyrészes magassági kormány és oldalkormányok, nagyméretű trimmlapokkal ellátva. Teljesen fém szerkezető vezérsíkok.
Futómű: Hidraulikusan behúzható, háromkerekes futómű. A főkerekek szabadonhordó, egyszerű olajrugózású szárai a szárnyba befelé, az elülső kerék az orrba húzódik be. A teljes terheléssel történő felszálláshoz minden futóegység egy pótkereket kap, amit felemelkedés után le lehet oldani.
Motor: Négy 1410 LE-s Junkers Jumo 211 J folyadékhűtéses tizenkéthengeres fordított V-motor. Gyűrű alakú hűtők. Háromtollú állítható VDM-légcsavarok. 18400 l-es üzemanyagkapacitás a két középső szárnydarab 14 tartályában. Ez 8000 l-rel kiegészíthető a külső szárnyrészek négy tartályában, valamint további 13000 l-rel hat külső póttartályban. Kísérleteztek összesen 4000 kp tolóerejű startrakétákkal túlterheléssel, vagy rövid pályáról való felszállások segítésére.
Személyzet: Hat fő a túlnyomás alatt lévő, teljesen üvegezett orrkabinban.


Me-264 V-1

Történtek kísérletek védőfegyverzet beépítésére, ami a következőkből állt: B1-, B2- és C-tornyok két-két 13 mm-es MG 131-gyel. Emellett még egy-egy 20 mm-es MG 151/20 tüzelt mereven hátrafelé a belső motorgondolákból. További próbálkozások történtek két-két BMW 003 gázturbina elhelyezésével a szárnykülsőrészek alatt, hogy felszálláskor és harc közben fokozzák a sebességet.

A gyenge Jumo 211-es csupán a prototípusnak felelt meg, a végleges sorozatváltozatba erősebb motorokat szántak. Különféle motorokat, illetve motorkombinációkat terveztek a Me-264 fokozatos fejlesztéséhez: négy 2000 LE-s BMW 801 E; négy 2000 LE-s DB 603 H; négy 2400 LE-s Jumo 214 S; két 3900 LE-s BMW 803; négy 2000 LE-s BMW 801 T és két 3500 kp-os BMW 018; két 3500 kp-os BMW 018 és végül két 5440 LE tengelyteljesítményű BMW 028 légcsavaros gázturbina. Ezeken kívül volt még egy 6000 LE-s gőzturbinás elképzelés. A berendezés négy 0,91(1,22 m-es "kazánból" és egy 0,62(1,83 m-es főturbinából állt, ami két légcsavart hajtott meg. Üzemanyagul 65% szén és 35% nyersolaj szolgált volna.

fordította: Takács Zoltán
forrás: Kens-Nowarra: Die deutschen Flugzeuge

Vissza a listához