Kramer
Dr. Max Kramer, Ruhrstahl A.G., brackwede fejlesztőosztály, Vesztfália

Dr. Max Kramer a DVL-nél, Berlin-Adlershofban 1938-ban vizsgálatokat kezdett egy 250 kg-os rádióvezérlésű gravitációs bombáról. A kormányzáshoz - ezideig Németországban rendkívül szokatlan - kereszt alakban elhelyezett spoilereeket tervezett. 1940-ben a munkálatokat kiadták a brackwedei Ruhrstahl A.G.-nek, és nekiláttak egy bevethető változat kialakításának az SD 1400 páncélátütő bomba bázisán. Ez az X-1 azon kevés irányított légifegyver közé tartozott, amelyeket a német légierő még tömegesen bevetett a II. világháború alatt.

X-1 (Fritz X)

A leginkább "Fritz X" néven ismertté vált szabadesésű bomba az SD 1400 leszármazottja, ennek robbanófejét örökölte. Főképp a hajók elleni irányított fegyverként használták fel. Az irányítás keresztben elhelyezett vezérsíkok segítségével történt. Kielégítő harántstabilitást a szárnycsonkokkal és a kormánysíkokon elhelyezett lapokkal értek el. A vezérsíkokat körülölelő gyűrű antennatartóként és fékként funkcionált, hogya zuhanási sebességet 280 m/sec-ra tudják redukálni. A "Fritz X" próbái 1942. márciusában/áprilisában kezdődtek az olaszországi Foggiában és kevesebb, mint négy hét alatt be is fejeződtek. Ezek alatt bebizonyosodott, hogy a vetést legalább 4000 m-es magasságból kell végrehajtani. A DVL nagysebességű szélcsatornájában végzett kísérletek során további kedvező tulajdonságokra derült fény, amelyek eredménye képpen a 4000 és 7000 m között végrehajtott kísérletek 50%-ában sikerült az 5x5 m-es célfelületet eltalálni. Az irányítást a megfigyelő végezte egy kis vezérlőkarral, úgynevezett célfedésben, tehát a "Fritz X"-et az esés folyamán úgy kormányozták, hogy fedésben legyen a céllal. 1943. elején indult be a sorozatgyártás. Ezt 1943 augusztus 29-én követte az első bevetés a Földközi-tenger felett. A legnagyobb sikerként a modern olasz csatahajó, a Róma 1943. szeptember 14-i, három telitalálattal való elsüllyesztését könyvelték el. Összességében a "Fritz X" sikeresnek nevezhető. Később a típus bevetésekben visszalépett a Hs-293 mögé, mivel ezzel - ellentétben a szabadon eső "Fritz X"-szel - nem kellett átrepülni a cél felett. A "Fritz X" bevetésére ugyancsak gátlólag hatottak a hordozóként kiszemelt He-177-esek hiányosságai. A Do-217 K-2 és M-11 speciális átalakítása csak szükségmegoldás maradt.

Típus: Irányított gravitációs bomba.
Kategória: Levegő-felszín.
Felépítés: Központi bombatest egy SD 1400 páncélátütő bombából. Négy szárnycsonk lapított kereszt alakban. Négy különböző fesztávú vezérsík keresztben elhelyezve, gyűrűvel körülfogva. Kormánylapok minden vezérsíkon, valamint hat spoiler.
Hajtómű: Nincs.
Indítási mód: Szabadesésben a hordozó gép ETC-jéről.
Írányítás: Különféle rendszerek: Rádióirányítás a Kehl I (FuG 203a) adóval és a Straßburg (FuG 230a) vevővel, 48-50 MHz-en az URH-sávban, 18 csatornán. Hasonló módon a Kehl IV (FuG 203d) adóval egyidejűleg egy-négy "Fritz X"-et lehet vezérelni. További irányitórendszerek: a Kehl-1/Straßburg-1 60 MHz-en, vagy a Kehl-2/Sraßburg-2 27 MHz-en, 9-9 csatornával. Vezetékes távirányítás a kétvezetékes Düsseldorf/Detmold (FuG 510/238) alapján a háború végén gyártásban.
Harci rész: Az SD 1400-as bomba robbanófeje.

X-2

Az X-1 továbbfejlesztése. Csak kísérlet.

X-3

Az X-1 továbbfejlesztése, ugyancsak SD 1400-bázisú szabadesésű bomba, de szimmetrikusan, keresztben elhelyezett segédszárnyakkal és hasonló vezérsíkokkal. Ez a kísérleti változat irányításában megegyezett a későbbi X-4-gyel, és hossztengelye körüli forgása miatt jobb iránystabilitással rendelkezett.

X-4 (8-344)

Az X-sorozat tagjaival, különösen a saját tengelye körül forgó X-3-assal szerzett tapasztalatok alapján Dr. Kramer 1944. áprilisában elkezdett tervezni egy kisméretű légiharcrakétát. Ezt kifejezetten a Fw-190-eseknek szánták, és kezdetben az RLM 8-344 jelzése alatt futott, de később az X-széria jelöléseivel sorolták be. A folyékony-hajtóanyagú rakétahajtómű tervezését a BMW vette át. A választás a vezetékes irányításra esett. A kezdeti hűtőteremben, forgó-, és gyorsulóberendezéseken végzett kísérletek után a szerkezetet 1944. késő nyarán kísérelték meg először felbocsátani a földről. Öt sikeres start következett a bielefeldi kilövőállásról, ezután repülőgépekről folytatták a teszteket. Az X-4 szerkezetileg és a távvezérlés szempontjából a háború végére sorozatéretté vált. Megmutatkozott, hogy a vezetékes irányítás 0,9 Mach-ig kielégítő tulajdonságokkal bír, de magasabb sebességek esetén fel kell, hogy váltsa a rádióvezérlés. Ezzel szemben nehézségek adódtak a BMW-hajtómű salétromsavának elhelyezésével és kezelésével. Emiatt az X-4 első szériája lőporos hajtóművet kapott, amit Schmidding fejlesztett ki 109-603 jelzés alatt és aminek ömlesztett diglikol-lőportöltete 150 kp tolóerőt biztosított 8 másodpercre. Egy X-4-es sem került bevetésre.

X-4

Típus: Légiharcrakéta.
Kategória: Levegő-levegő.
Felépítés: Központi lövedéktest keresztben elhelyezett nyilazott szárnyakkal és vezérsíkokkal. A törzs 450 mm hosszú elülső része 10 mm-es acéllemezből. A középső, illetve a farokrész könnyűfém-héjszerkezetű. Az elemek acélhüvellyel vannak erősítve. A szárnyak 320 mm hosszúak és a tőnél 450 mm-es húrhosszúságúak, anyaguk hengerelt könnyűfémlemez. A vezérsíkok felépítése ugyanilyen.
Hajtómű: Egy 22 másodpercig működő 140 kp-os BMW 109-548 folyadék-hajtóanyagú rakéta a farokban. Az üzemanyag "R"-, és "SV"-anyag, amit a középrész spirális csőtartályaiban helyeztek el, középen a sűrített szállítólevegő elkülönített tartályával.
Indítási mód: Repülőgépről elengedve. Indítókampók az ETC-hez a törzsön.
Irányítás: Vezetékes távvezérlés. A két szárnyvégen található áramvonalas testek fogadták be a tekercseket, amelyekről 5500 m hosszú, 0,2 mm átmérőjű szigetelt vezeték csévélődött le a kilövés után. A vezetékek egy irányítóberendezéssel voltak összekötve a hordozógépen. A másik két szárnyvégen világítópatronok voltak, hogy követni tudják a röppályát. A jobb stabilitás érdekében a lövedék percenként 60-at fordult a saját tengelye körül. Mind a négy stabilizátoron kormánylapok. A kormányok forgás közbeni folyamatos felcsrélődését egy automatikus átváltókészülék követi.
Harci rész: A fejrész 450 mm hosszan 10 mm-es acéllemezzel borítva, 20 kg nagy hatóerejű robbanótöltettel. Hagyományos csapódó-, vagy akusztikus gyújtó.

X-5

Az X-1-hez hasonló szabadoneső bomba, de 2500 kg-súllyal. Csak prototípus.

X-6

Az X-5 továbbfejlesztése, azonos tömeggel.

X-7

A háború vége felé még elkezdték fejleszteni a rendkívül kis méretű X-7 pácéltörő rakétát. Szerkezetileg egy kicsinyített X-4 volt, szintén vezetékes irányítással. A különbség az egy pár szárny és a T-vezérsíkok használatában volt. A repülési próbák a háború végén még nem voltak befejezve.

Típus: Páncéltörő rakéta.
Kategória: Föld-föld, levegő-föld, vagy föld-levegő (mint mélyrepülő-elhárító).
Felépítés: Központi lövedéktest hordszárnyakkal és T-vezérsíkokkal. Szerkezeti felépítés: mint az X-4-nél. Oldalkormány a függőleges, spoilerek a vízszintes vezérsíkon.
Hajtómű: Egy WASAG 109-506 kétfokozatú, szilárd hajtóanyagú rakéta. Az első fokozat 69 kp-os indítóerőt ad, ami három másodperc után 5 kp-ra süllyed le. A második lépcső az első kiégése után gyullad be és újabb nyolc másodpercig biztosít 5 kp-os állandó tolóerőt.
Indítási mód: Startállványról.
Irányítás: Vezetékes irányítás, mint az X-4-nél. Jó stabilitás a hossztengely körüli gyors forgásnak köszönhetően. Az oldal-, és magasságikormányok automatikus váltogatása a forgásnak megfelelően. Pályahelyesbítés a spoilerekkel.
Harci rész: 2,5 kg-os üreges töltetű robbanófej.

fordította: Takács Zoltán
forrás: Kens-Nowarra: Die deutschen Flugzeuge