Junkers Ju-252

Mivel várható volt, hogy a Ju-52 közepes távolságú repülőgépként kapacitásával, teljesítményével és komfortjával nem fog megfelelni a háború utáni követelményeknek, 1941-ben nekiláttak az utódtípus kifejlesztésének. A Ju-252-es három motorjával követte az előd alapelrendezését, de síklemez borítással és behúzható futóművel rendelkezett, valamint megnövelt kapacitásával eleget tett a legújabb elvárásoknak. A típus számára kifejlesztettek egy túlnyomásos kabint, ami nagyobbrészt elkészült, de mégsem építették be. Összesen négy prototípus hagyta el a gyárat. A Ju-252 V1 (D-ADCC) még 1941-ben elvégezte szűzfelszállását.

Ju-252 V-1

Típus: Hárommotoros közepes hatótávú utasrepülőgép.
Szárny: Háromrészes, kétfőtartós tiszta fémépítésű szárny síklemez borítással. Téglalap alakú középrész annak teljes hosszán elterülő féklapokkal. Trapézformájú külsőrészek differenciál-csűrőkként működő kétrészes lapokkal a teljes kilépőélen.
Törzs: Teljesen fém héjszerkezetű törzs síklemez borítással és közelítőleg négyszögű keresztmetszettel. Tervezték egy túlnyomásos kabin beépítését.
Vezérsíkok: Hagyományos szabadonhordó vezérsíkok teljesen fém szerkezettel, síklemez burkolattal. Nagy húrhosszú kétrészes magassági kormány.
Futómű: Hagyományos, hidraulikusan behúzható futómű. Az ikerkerekes főfutók hátrafelé a motorgondolákba, a farokkerék ugyancsak hátrafelé a törzsbe húzható be. A kerekeket olajrugózású szárakon helyezték el.
Motor: Három Junkers Jumo 211 J folyadékhűtéses tizenkéthengeres V-motor, egyenként 1300 LE-vel. Gyűrű alakú hűtők. Háromágú állítható fém légcsavar. 11675 l-es üzemanyagkapacitás a szárnytartályokban.
Személyzet: Három fő a zárt és nagymértékben üvegezett pilótafülkében. A főkabinban 25, legfeljebb 32 utas utazhatott.

Ju-252 V-2

Két további prototípust, a Ju-252 V2-t és a V3-t a V1-hez hasonlóan eredetileg utasszállítónak szántak, de még az építés alatt (1942. eleje) katonai szállítóvá alakították át őket (többek között rámpát kaptak a nagyobb terhek számára). A Ju-252 V4-et már rögtön ilyennek készítették. Ez a pilótafülke mögött felül kapott egy lőállást benne egy kétcsövű 7,9 mm-es MG 81 Z-vel. A törzs alját a kilépőéltől a farokig egy nagy rakodórámpaként alakították ki, amelyet a törzs egyidejű felemelésével lehetett lenyitni. Ez a típus a csapatpróbák során olyan kitűnőnek bizonyult, hogy a Luftwaffe rendelt egy sorozatot. Azonban a könnyűfémek hiánya miatt át kellett tervezni a típust.

fordította: Takács Zoltán
forrás: Kens-Nowarra: Die deutschen Flugzeuge