Focke-Achgelis Fa-330 "Bachstelze"

Hogy a tengeralattjárók látótávolságát megnöveljék, 1942. elején néhány hónap alatt terveztek és építettek egy motor nélküli kishelikoptert, a Fa-330-at. A csekély, 4 kg/m²-es felületi terhelésnek köszönhetően a helikoptert már 30 km/h-s sebességgel is vontathatta egy tengeralattjáró kötélen, sárkányhoz hasonlóan. A felépítés annyira egyszerű volt, amennyire csak lehetett. A törzs egy acélcsőből állt, aminek végén majdnem derékszögben elhelyezett vízszintes, illetve függőleges vezérsíkok voltak. Emögött volt a zászlószerű oldalkormány. A 7,31 m átmérőjű, három, egymás alá rögzített lapátból álló rotort annak billentésével kormányozták, és egy második acélcsövön helyezték el, ami enyhén előre dőlve volt a "törzs-csövön" és ugyanakkor a nyitott pilótaülés támláját is támasztotta. A fel- és leszálláshoz még két kis csúszótalp állt rendelkezésre. A prototípust - mint kész egységet - Chalais-Meudon szálcsatornájában próbálták ki, s itt bebizonyosodott az "eszköz" használhatósága. Habár a Focke-Achgelis-művek fejlesztőosztályát ez időre a bombázások miatt már Laupheim-be helyezték át, a sorozatgyártás Delmenhorst-ban indult be, mert légiriadónál a könnyű szerkezeteket egyszerűen levitték a pincébe. Több, mint száz Fa-330-at készítettek el. A tengeralattjárókon való bevetéshez a szerkezetet össze lehetett "csomagolni" és két, a tengeralattjáró tornyában, vagy törzsében elhelyezett csőben lehetett tárolni, ahol védve volt a víz nyomásától. Az egyik cső szolgált a rotoragy, illetve a három lapát, a másik a többi rész tárolására. Az Fa-330 összeszerelése a fedél nyitásának pillanatától a rotor indításáig 7, szétszerelése pedig 2 percet vett igénybe. A bevetéseken történő vészmerülések esetére a típusnak még egy említésre méltó képessége volt. Eszerint a rotort a vízfelülettel való érintkezés előtt le lehetett dobni, hogy a vízben forgószárny a pilótát ne veszélyeztesse. A nagy magasságból való zuhanáshoz egy ejtőernyőt építettek be, amin a rotor ledobása után a gép maradék, körül-belül 40 kg-os része és a pilóta leereszkedtek. A pilóta az övét a vízben oldotta ki. A pilóták alapkiképzése ugyancsak Chalais-Meudon szélcsatornájában történt, egy gumipárnás startpadon. Az egyik Fa-330-at felszerelték kétkerekes futóművel és a gelnhauseni iskolában használták továbbképzésre csőrlős, vagy gépkocsis vontatással. A következő kiképzési fok egy gyors motorcsónak mögötti vontatás volt, aminek hátulja starthely is volt egyben. Az Fa-330 tengeralattjárókon való bevetése a német haditengerészet kelet-indiai Monsun-hajóin történt. Ezek a IX D 2 osztályú hajók 87,6 m hosszúak és 1804 m³ vízkiszorításúak voltak.

Fa-330

fordította: Takács Zoltán
forrás: Kens-Nowarra: Die deutschen Flugzeuge