Dornier Do-335 "Pfeil"

Dornier a maga koncepciójában helyesnek tartotta az egy gondolában tandemelrendezésben elhelyezett két motor elképzelését, és 1937-re már jelentős előmunkái voltak ezzel kapcsolatban. Ötletét, miszerint egy törzsben két motort helyezzenek el egy toló-, illetve egy vonólégcsavarral, valamint a később a Do-212-ben megvalósult tisztán farokmotoros elképzelést még ugyanebben az évben szabadalmi jogvédelem alá helyezte. Mégis ezen újszerű ötleteivel nem tudta elnyerni az RLM tetszését. A háború kitörése után a Technikai Hivatal elvetette a tandemmotoros gyorsbombázó tervezetét. Erre Dornier megbízta a Schempp-Hirth-et egy kicsi tesztrepülőgép, a Gö-9 megépítésével, ami bebizonyíthatta volna az általa vázolt előnyöket. Egy hagyományos kétmotoros repülőgéppel szemben ezek az előnyök a következők voltak: egy egymotoros gép légellenállása, a sima szárny miatt nagyobb felhajtóerő azonos fesztáv és felület mellett, valamint több kihasználható szárnyfelület, gazdaságosabb üzem és nagyobb hatótáv az egyik motor leállításával utazórepülés közben, továbbá a faroklégcsavar jobb hatásfoka (3-4%). Ezenkívül a faroklégcsavar páncélhatása miatt a személyzet nagyobb biztonságban lehetett.

Hütter rövid idő alatt tervezte meg a Gö-9-et (D-EBYW), amit a wüstenbergi Schemp-Hirth-nél építettek meg és amit 1940-ben repültek be. Alakját tekintve egy kicsinyített Do-17-nek felel meg (1:2,5-ös arány) behúzható háromkerekes futóművel, valamint keresztelrendezésű vezérsíkokkal. A gép tömegközéppontjában egy 80 LE-s Hirth HM 60 R léghűtéses négyhengeres sorosmotor van. A Hirth-művekkel együttműködve kifejlesztették a távtengelyt, ami a farokban elhelyezett, négyágú merev fa tolólégcsavart hajtja. A hajtóművet földön és levegőben egyaránt alapos vizsgálatoknak vetették alá, de az összeállítás kielégítően működött. A Gö-9 adatai: fesztáv: 7,20 m, hossz: 6,80 m, felszállótömeg: 720 kg, legnagyobb sebesség: 220 km/h.

Göppingen Gö-9 (tolólégcsavaros kísérleti gép a Do-335-höz)

A Gö-9 teszteredményeiről tartott beszámolók után az RLM fenntartotta elutasító álláspontját. De 1942-ben Dornier ismét támadást indított, amikor az RLM pályázatot írt ki egy kétmotoros gyorsbombázóra. A Do-231-es jelzést viselő Dornier-tervezet bizonyos tekintetben erősen hasonlított a későbbi Do-335-re. A távvezérelt irányműhöz és a duplamotorokhoz hasonló komplikált műszaki részletekről való lemondás után a Do-231-en látszott elegáns vonalvezetése, a könnyű előállíthatóság és karbantarthatóság. Belső terében 1000 kg terhet kellett szállítania, s a fegyvertelen bombázó számított sebessége 800 km/h volt. A gyorsbombázó-pályázat kezdettől tartó sűrgőssége ellenére nem adtak ki megbízást. Dornier a tevezetet egy többcélú nehézvadásztra változtatta, és ez a változat 1942/43. telén végül elnyerte a fejlesztési megbízást. A típus új jelzése Do-335 lett.

Do-335 V-1

1943. nyarán repült az első prototípus két DB 603 motorral. A későbbi változatok is egységesen ezt a motort kapták. Végül 13 további prototípus épült, valamint összesen 24 darab az A-0, A-1, A-10 és A-12-es szériákból. Bevetésre csak igen kevés került a típusból. A Do-335 egy szokatlanul jó teljesítményű és tulajdonságú gép volt. Emellett az akkori sugárhajtóműves gépek sebességével repült, rendkívül fordulékony volt és könnyen emelkedett, de legfőképpen üzembiztos volt. A három kerék ellenére a hagyományos futóműre jellemző hárompontos leszállásokat hajtottak végre a főkerekekre és a farokcsúszóra, majd csak ezután álltak az orrkerékre. A csúszót az alsó vezérsík végén alakították ki. A későbbi változatoknál a húzólégcsavart a tollak átfordításával fékezésre lehetett használni, hogy csökkenthessék a kifutási úthosszt. A pilóták katapultülést kaptak, de a biztonság kedvéért a függőleges vezérsíkok és a tolólégcsavar lerobbanthatóak voltak.

Dornier Do-335 A-sorozat

Az első prototípus, a Do-335 V1 1943. nyarán repült először. Rechlinre került berepülésre. Útódaival ellentétben az első motorja alatt külön alagúthűtő volt a kenőanyag számára. A gép fegyvertelen volt. Az ugyancsak fegyvertelen Do-335 V2 berepülés közben kigyulladt és lezuhant az oberpfaffeni Dornier-gyárnál. Ez és a Do-335 V3 teljesen megegyeztek a V1-gyel, eltekintve az időközben a motorblokkba bevett olajhűtőtől. A V4 előkísérleteknél szolgált, amelyek később a Do-435-ös tervezethez vezettek. A Do-335 V5-öt Tarnevitzre vitték, ahol elsőként látták el és tesztelték fegyverzettel (egy MK 103 és két MG 151/20). A Do-335 V6 és V7 mindenre kiterjedő berepülésekre Dorniernél maradt, míg a V8 a Daimler-Benz berepülőcsoporthoz került, ahol motorteszteknek vetették alá. A Do-335 V9 szintén Rechlinre ment. Ez a gép volt az A-1-es széria mintagépe. Minden gép DB 603 E motorokkal rendelkezett.

Do-335 V-9

Do-335 A-0

Az A-1-széria indulósorozata, mint együléses nappali vadász és vadászbombázó. Csak jelentéktelen mértékben különbözött a későbbi Do-335 A-1-estől. Tíz ilyen gép épült.

Do-335 A-1

Az első szériaváltozat. Az A-0-hoz képest jobb felszerelést kapott, valamint szerkezetileg megerősítették, mivel a terheléstől a vezérsíkon ráncok képződtek. 11 gépet gyártottak és szállítottak le a csapatoknak. A típus rádiófelszereltségét egy FuG 16 Z (Y), egy FuG 25a és egy FuG 125 képezte.

Do-335 A-1

Típus: Kétmotoros nehézvadász, vagy vadászbombázó.
Szárny: Szabadonhordó alsószárny. Teljesen fém héjszerkezet két félből, a főtartónak a törzs szerkezetébe beillesztett középrészére erősítve. Egyfőtartós felépítés erős, dobozos főtartóval, csavarodásálló belépőéllel, segédtartókkal és levehető végívekkel. Jégtelenítő berendezés a belépőélben. Hidraulikus működtetésű féklapok a csűrők és a törzs között. A szárnyban van a főiránytű, a hidraulika-tartályok, az oxigénpalackok és az üzemanyagtartályok.
Törzs: Teljesen fém héjszerkezet 24 bordával, nyílásokkal az orrfutónál, a bombaaknáná és a farokmotornál. A két hátsó nyílás burkolólemeze része a törzs teherviselő szerkezetének, minden más nyílást olajhidraulikával zárható lapok fednek.
Vezérsíkok: Szabadonhordó, keresztelrendezéső vezérsíkok. A vízszintes vezérsíkok antennákat befogadó belépőélétől eltekintve fémszerkezet. Valamennyi kormány kiegyenlített és trimmlappal van ellátva. A vízszintes vezérsík átépítéssel korlátozottan állítható. Mindkét függőleges vezérsík lerobbantható.
Futómű: Behúzható háromkerekes futómű. A fékezhető főkerekek befelé a szárnyba, az orrkerék 90^o-os elfordulás után az orrba hátrafelé húzódik be. A behúzás hidraulikusan történik. Az alsó vezérsík végét rugózott farokcsúszóként alakították ki.
Motor: Két 1800 LE-s Daimler-Benz DB 603 E folyadékhűtéses tizenkéthengeres fordított V-motor. Egyik az orrban húzólégcsavart hajt, a másik az utolsó harmadban van és üreges távtengelyen tolólégcsavart forgat. Az elülső motor homlokrészén gyűrű alakú hűtőfolyadék- és kenőanyaghűtő. A hátsó motornál külön hűtőalagútat alakítottak ki erre a célra. Elöl 3,5 m, hátul 3,3 m átmérőjű háromágú állítható VDM fémlégcsavarok. A tolólégcsavar a két függőleges vezérsíkkal együtt lerobbantható. 1230 l üzemanyag a törzstartályban, továbbá két kisegítőtartály a belépélekben. 204 l kenőanyag két törzstartályban.
Személyzet: Egy pilóta a belépőél előtti zárt fülkében. Páncélüveg-szélvédő, katapultülés.
Fegyverzet: Egy 30 mm-es MK 103 motorágyú (60 lövés) és két 20 mm-es MG 151/20 az orrmotor felett. Legfeljebb 500 kg bombateher a bombatérben (két SC 250, vagy egy PC 500, vagy egy SD 500). Revi C 12/D célzókészülék SP 1 A forgólappal.

Do-335 A-1

Do-335 A-4

A Do-335 A-1-ből kialakított fegyvertelen távolfelderítő. A bombatérben Rb 20/30 fényképezőgép. Az alap-aknaajtókat fényképezőablakkal ellátottakra cserélték. 1944. őszén ezt a változatot a nyugati frontra szánták, de alig vetették be.

Do-335 A-6

A Do-335 V10-zel 1944-től egy tervezett éjszakaivadász-széria, a Do-335 A-6 prototípusát tesztelték. A gép az A-1-ből származott, de kétüléses volt. A rádiós ülését a pilótafülke mögött megemelve helyezték el. Mindkét ülés katapultálható volt. A Lichtenstein-készülék antennáit a szárnyak belépőélein helyezték el. A fegyverzet, mint az A-1-nél. Két 1750 LE-s DB 603 A motorral, valamint 2300 l-es üzemanyagkapacitással rendelkezett.

Do-335 A-6

Do-335 A-10

Az A-6-ból származó kétüléses oktatógép, amit ennek ellenére az A-0-ból kifejlesztett Do-335 V11 és V12 prototípusokból alakítottak ki.

Do-335 V-11 (A-10)

Do-335 A-12

Az A-10-eshez hasonló kétüléses oktatóváltozat, de az A-1-ből kifejlesztve. Az oktató megemelt fülkéjében nem volt katapultülés, csupán egy a függőleges vezérsíkot és a faroklégcsavart lerobbantó kapcsoló. Az A-10-ből és az A-12-ből három-három gép épült a háború vége előtt.

Do-335 A-12

Dornier Do-335 B-sorozat

A Do-335 B sorozata az erősebb fegyverzetben különbözött az A-tól. A belépőél-üzemanyagtartályokat elhagyták. Helyükre a két szárnyban elhelyezett 30 mm-es MK 103-as hevedertartói kerültek. Emellett persze az orrban megmaradt a két MG 151/20 és az MK 103 motorágyú. Két prototípust, a Do-335 V13-at és a V14-et készítettek el ezzel a fegyverzettel. V15-től V20-ig félkészen voltak a háború végén. Az utolsó háborús események miatt már nem indult be a sorozatgyártás. A következő változatokat tervezték:

Do-335 B-0

Do-335 B-1

A Do-335 A-1 átépítése rombolóvá. Együléses, két DB 603 E-vel.

Do-335 B-2

A B-1-hez hasonlóan együléses romboló, de javított fegyverzettel.

Do-335 B-3

A B-1 továbbfejlesztése két DB 603 LA-val, kétfokozatú feltöltőkkel.

Do-335 B-4

Hogy a magassági motorokat teljesen kiaknázhassák, a B-4 nagyobb fesztávolságú (18,4 m-es) és felületű szárnyakat kapott volna. Egyebekben megegyezett a B-3-mal.

Do-335 B-4

Do-335 B-6

Kétüléses éjszakaivadász, mint az A-6, de a B-1 fegyverzetével, amiből kifejlesztették.

Do-335 B-7

A B-6-hoz hasonló kétüléses éjszakaivadász, kétfokozatú feltöltővel ellátott DB 603 LA-motorokkal.

Do-335 B-8

Kétüléses magassági éjszakaivadász a B-4 nagyobb szárnyával, DB 603 LA-kkal és a B-7 üléselrendezésével. Akárcsak az A-6-on, a Lichtenstein antennái a belépőéleken vannak.

Do-335 B-8

fordította: Takács Zoltán
forrás: Kens-Nowarra: Die deutschen Flugzeuge