Dornier Do-19

Wever tábornok röviddel hivatalbalépése után négymotoros stratégiai bombázókat követelt. Ennek megfelelő fejlesztési megbízást kapott Dornier és Junkers. Junkers a Ju-89-nek állt neki, míg Dornier 1934-ben kezdte meg a Do-19 fejlesztési munkáit. Három prototípust, a Do-19 V1-et, V2-t és V3-at készítették el 1936-ra. Megmutatkozott, hogy ez a típus repülési tulajdonságok és teljesítmények tekintetében messze megelőzte korát. Korszerű, 1000 LE-s magassági motorjaival 380 km/h-s legnagyobb sebességet ért el. Wever tábornok tragikus halála után a Ju-89 és a Do-19 fejlesztését még ugyanebben az évben törölték. Ezzel vétették az egyik legnagyobb hibát a német légierő létrehozásában. A politikai vezetés céljainak ismerete nélkül az RLM Technikai Hivatala a közepes bombázók mellett döntött. A vezetésnek - ami ugyancsak nem tudott az RLM lépéséről - a későbbi hadműveleti céloknál hiányoztak ezek a stratégiai bombázók. Az elvesztegetett időt az egész háború alatt nem tudták új fejlesztésekkel behozni.

Do-19 V-1

Típus: Négymotoros nehézbombázó.
Szárny: Szabadonhordó középszárny teljesen fém héjszerkezettel. Háromrészes szárny két főtartóval. A középrész a két főtartó közti törzsdarabbal szorosan össze van kötve. A hátsó főtartó mögötti szárnyrészek levehetők. A réselt féklapok a törzs és a réselt csűrők között vannak.
Törzs: Teljesen fém héjszerkezet téglalap alakú keresztmetszettel. A törzs három elkülönített részből áll: a pilótafülke előtt, az első főtartó előtt, és a második főtartó mögött. Az orrba a Do-23-hoz hasonlóan három nagyméretű ablak került.
Vezérsíkok: Szabadonhordó vízszintes és kettőzött függőleges vezérsík. A függőleges vezérsíkokat a vízszintesre helyezték és egyenes tartókkal támasztották a törzshöz. Mindenhol fémszerkezet, a vezérsíkokon lemezburkolattal, a kormányokon vászonborítással. A trimmlapokkal ellátott kormányok kiegyensúlyozottak és aerodinamikailag kiegyenlítettek. A vízszintes vezérsík állásszögét a pilótafülkéből lehet állítani.
Futómű: Hidraulikusan behúzható merőleges futómű kerékfékekkel. A két-két olajrugózású száron lévő főkerekek a belső motorgondolákba hátrafelé, a farokkerék szintén hátrafelé a törzsbe húzódik be.
Motor: Négy 650 LE-s BMW Bramo 323 kilenchengeres léghűtéses csillagmotor. Townend-gyűrű, mint gyűjtő-kipufogó, emögött NACA-burkolathoz hasonló borítás. Háromágú állítható fém légcsavarok.
Személyzet: Öt fő (két pilóta, bombacélzó, rádiós és hajózó szerelő). Zárt pilótafülke, két ülés egymás mellett, kettőzött kormánnyal.
Fegyverzet: A prototípusok nem rendelkeznek fegyverzettel. Legfeljebb 3000 kg bombateher.

fordította: Takács Zoltán
forrás: Kens-Nowarra: Die deutschen Flugzeuge