Arado Ar E-381

Hogy gyorsan és minél kevesebb anyag felhasználásával egy a nappal berepülő bombázókötelékek elleni védővadászhoz jussanak, magbízták az Arado-t a később Ar E-381 jelzést kapott "legkisebb vadász" kifejlesztésével. A tervezet egy rakétahajtású szerkezetet irányzott elő a lehető legkisebb méretekkel és egy fekve elhelyezkedő pilótával. Az Ar E-381-et egy Ar-243 C, vagy D alá függesztették volna, a bomba helyére, és magasságilag fölényes támadási pozícióba emelték volna. Kioldás után a támadás siklásban, vagy a rakétahajtóművel történt volna, amit alkalmas leszállóhely eléréséhez is igénybe kellett volna venni. Leszálláshoz kiengedték a rugózott acélcsúszót, amely repülés közben szorosan a törzshöz illeszkedett. Landoláskor a nagyméretű csűrők és a törzs középső részén található fékernyő segíthetett volna. A fékernyőt a pilóta eseteges kiugrása esetén is használni lehetett volna. A szabadonhordó, egyrészes vállszárnyat, a vízszintes és a véglapszerű függőleges vezérsíkokat gyorsan szerelhetőre tervezték, hogy a gépet a következő bevetéshez könnyen lehessen egy teherautón szállítani. Védelemként a páncélkabin (6 mm) mellett egy elfordítható pácéllemez (20 mm), célzónyílással, szolgált volna, míg hátul három további lemez (6 mm) egymásután elhelyezve a hajtóművet, az üzemanyagtartályt és a pilótát védte volna. Be-, illetve kiszálláshoz a "tolattyús vezérlésű", fejvédővel és fekhellyel ellátott kabin oldalán, felül található 6 mm-es páncéllemezt lehetett felnyitni. Az 1350 kp-os Walter HWK 109-509 B folyadékhajtóanyagú rakétát választották ki, aminek üzemanyagtartályát a páncélozott kabin hátsó részébe akarták beépíteni. A tervezett sorozatgyártás miatt a szerkezetet olyan egyenesre és egyszerűre tervezték, amilyenre csak lehetett és igyekeztek csak olcsó alapanyagokat felhasználni. A szárnyban és a vezérsíkokban acélcső-főtartókat, borításként sajtolt acéllemezeket használtak volna, amelyeket egy habosított, porózus töltőanyaggal tömítettek volna. Az ernyőtartályt és az alulról kiszerelhető rakétát magába foglaló törzshátsórészt héjszerkezetűre tervezték. Több, a szárnytőben elhelyezett rakétalövedék képezte volna fegyverzetet. Az elégtelen gyártókapacitás miatt a sorozatgyártás elmaradt.

Ar E 381

fordította: Takács Zoltán
forrás: Kens-Nowarra: Die deutschen Flugzeuge