A német repülőgépek jelzései

Habár Németország egyike volt azon államoknak, amelyek az elsők között rendelkeztek egységes jelzésrendszerrel, sehol másutt nem változtatták olyan gyakran ezt a rendszert, mint itt. Ezért következzék a civil- és a katonai jelzésrendszer fejlődése:

A. A polgári jelzések 1919. és 1945. között

1919-ben, a versaille-i szerződés keretén belül történtek ajánlások egy nemzetközi jelölés kidolgozására a polgári gépek számára. Ez elöl a nemzeti hovatartozásra utaló egy, vagy több, majd kötőjel után három-négy további betű lett volna. A legtöbb állam ennek megfelelően járt el, habár a Szovjetunió, az USA és Németország kivételtek voltak ez alól. Németországban ugyan bevezették a D-betűt, mint a nemzetiségre való utalást (Deutschland, Németország), de a betűs jelzésrendszert számokkal helyettesítették. A D-1 jelzést egy Junkers F.13 kapta meg. A sor folyamatosan ment tovább, de 1933. után majdnem minden repülőgépen négyjegyű számozást alkalmaztak. Ezeket a jelzéseket teljes egészükben kiírták mindkét szárny mindkét felére, illetve a törzs két oldalára.

1934-ben változás következett, mivel a számokat négy betű váltotta fel, amelyeket - felbontva - a szárnyak teljes fesztávolságában festettek fel. A törzs oldalán az elhelyezés változatlan maradt. Ezzel együtt rendszert is vittek a jelölésekbe, amelyekből felismerhetővé vált a repülőgép fajtája. Ez a rendszer a mellékelt táblázatban látható szempontok szerint működött.

Kiegészítő jelzésként 1933-tól befestették a függőleges vezérsíkot. A jobb oldalra egy fekete-fehér-vörös, a balra pedig egy vörös szalag került. Ez utóbbinak közepén fehér körben csúcsára állított horogkereszt volt. De még ebben az évben eltűnt a fekete-fehér-vörös szalag, hogy helyet adjon a horogkeresztes zászlónak. Ezt a végleges jelzést viselték a német polgári repülőgépek a második világháború végéig.

lajstromjele	jogosítvány	utasszám	repülősúly (kg)	gurulási úthossz (m)	motorok száma
szárazföldi repülőgépek
D-YAAA - YZZZ	A1	2-ig	500-ig	300-ig	1
D-EAAA - EZZZ	A2	3-ig	1000-ig	450-ig	1-2
D-IAAA - IZZZ	B1	3-ig	2500-ig	450-ig	1-2
			1000-ig	450 fölött
D-OAAA - OZZZ	B2	6-ig	2500-ig	450 fölött	1-2
D-UAAA - UZZZ	C1	6 fölött	2500 fölött	450 fölött	1
D-AAAA - AZZZ	C2	6 fölött	2500 fölött	450 fölött	több
vízirepülőgépek
D-YAAA - YZZZ	A1	2-ig	600-ig		1
D-EAAA - EZZZ	A2	3-ig	2000-ig		1
D-IAAA - IZZZ	B1	3-ig	3500-ig		1
	B2	6-ig	3500-ig		1
D-UAAA - UZZZ	C1	6 fölött	3500 fölött		1
D-AAAA - AZZZ	C2	6 fölött	3500 fölött		több

B. A katonai jelzések 1914. és 1945. között

A fekete vaskereszt a birodalmi háborús lobogóról 1913-ban lett kiválasztva a német katonai repülőgépek jelzéseként. A szárnyak alsó felére, a függőleges vezérsíkra és 1915. elejétől a törzs oldalára festették fel. A kereszt arányait és íveit kezdetben önkényesen választották meg, de 1916. júniusában jött létre a séma, ami az ábra bal felső sarkában látható standard keresztet eredményezte. A fekete keresztet kezdetben a festésre, majd fehér alapra helyezték. Ezután fehér kerettel vették körül, ami 1918. elejéig szabványos maradt. A keleti fronton 1918. március 21-én kezdődött nagy német tavaszi offenzívára gyökeres változást vittek véghez. Egyetlen éjszaka leforgása alatt a front valamennyi gépére fekete keresztet festettek egyenes élekkel, körbefutó fehér szegéllyel. Röviddel a háború vége előtt történt még egy átfestés. A használt kereszt szárait elvékonyították, de a szárny teljes mélységében, illetve a törzs teljes magasságában festették fel. A szárak végén nem zárult a fehér keret.

1933. után a még titkos német légierő gépei normális polgári jelzéseket kaptak. E rendszer szerint repültek az akkoriban épült katonai prototípusok is. Az 1935-ös felfedés után új katonai jelzésrendszert dolgoztak ki, ami nem zárta ki, hogy a katonai prototípusok 1938-ig civil jelzéseket viseljenek. A Luftwaffe egy ideig még a polgári jelzések szerint járt el a gyakorlógépeinél. Ezeknél a Németországra utaló D-betűt a Luftwafféra utaló WL-jelzés váltotta fel (pl.: a WL-IWCY, egy Ar-96 B). Az új hadijelzés is a vaskereszt lett, ami az I. világháborúban utoljára használtra hasonlított. Csak a szárak lettek valamivel vastagabbak, valamint a fehér széleket még egy fekete határolta. A vaskeresztet a szárnykülsőrészek alsó, illetve felső felére, továbbá a törzs oldalaira festették fel. A függőleges vezérsíkra a polgári gépekhez hasonlóan vörös sáv került, fehér körlappal, középen fekete horogkereszttel. A vezérsík festését 1938-tól egy fehér kerettel ellátott fekete szvasztika váltotta fel. A háború kezdete után ismét változott a vaskereszt, mely most vaskosabb fehér keretet kapott. Egyidejűleg méreteit megnövelték, s közelebb került a szárnytőhöz. A háború utolsó évében sok gépen végérvényesen egyszerűsödtek a vaskeresztek. Ez ekkorra már csak négy töredék-derékszöget jelentett, amelyek sötét festésű gépekre fehér színnel, világosakra feketével kerültek felfestésre.

A katonai gépek betűzése 1935. után először egységesen négy számmal és egy betűvel történt. Ebből két szám a vaskereszt elé, a betű és a másik két szám pedig utána került (pl.: az 53+A25, egy Do-17 E).

1940-ben általános váltás történt. A légierő gépein a jelölést négy betűvel oldották meg, amelyekből kettő-kettő került a kereszt elé és mögé.

Később ezt a gyakorlatot alkalmazták az összes repülőgépen, habár a vadászgépeket ezelőtt egy számmal a kereszt előtt és két betűvel az után jelölték.

A Luftwaffe 1935-ös leleplezésekor még tulajdonképpen nem létezett álcázófestés. Ekkoriban a fémszerkezetű gépek alumíniumszínű, a vegyes építésűek ugyanilyen, vagy világosszürke festést kaptak. Egyes gépek kivételével a háború végéig megtartották ebből az alsó részek szinte kékesfehér színezését. A felső felületeken cikcakkvonallal elválasztott sötétzöld és barna mezők váltakoztak. Körülbelül a lengyelországi hadjárat végéig viselték a vadászgépek a valamennyi katonai gépre 1939-től bevezetett egyenfestést. Ez felül sötét kékeszöld, a hasoldalon az említett világoskék volt. Csak 1940. elejétől vezették be a vadászok és a nehézvadászok számára az új álcázófestést: alul továbbra is kékesfehér, a törzs oldalán világoskék alapon szürke árnyfoltok, a törzs és a szárny tetején sötét zöldeskék. Ez alól kezdetben a különleges feladatokra szánt gépek sem jelentettek kivételt. Így az Afrikába vezényelt gépek csak hetekkel később kaptak felül homokszínű kamuflázst. Hasonlóan a keleti fronton szolgáló gépek télen szükségből kellett szürke-fehér álcázást kapniuk. Először az 1942/43-as télen használtak egységes fehér festést szürke foltokkal. Az éjszakai vadászok és bombázók ezzel szemben teljesen fekete aljjal és szürkészöld-barna foltokkal tarkított felső résszel rendelkeztek.

Az ezred-, és századjelvények, valamint az esetleges megkülönböztetőjegyek a német légierőnél - szemben az amerikaival - igen ritkák voltak. A franciaországi hadjárat során a cápafogas és darázsfejes Me-110-ezredek igen ismertté váltak. Míg a cápa-ezred egyszerűen felmorzsolódott, addig a darázs-ezred még 1944-ben is repült az új Me-410-ekkel. Mindazonáltal a használt és részben igencsak tréfás ezredjelvények komplett felsorolása azok nagy száma miatt lehetetlen. Így itt csak néhány ismertebb kerül bemutatásra:

Továbbá meg kell említeni még a Pikk-Ász vadászezredet (JG 52), az Oroszlán (Vestigium leonis-) és a Havasi Gyopár bombázóezredeket.

fordította: Takács Zoltán
forrás: Kens-Nowarra: Die deutschen Flugzeuge