| Takács Zoltán: A német légierő szervezete 1933-1945 |
A német légierő szervezete
1933-1945
Az 1918. november 11-i leszerelési határozat értelmében a német légi ütőerő valamennyi gépét el kellett pusztítani, vagy át kellett adni. Ez megtörtént, de nem tökéletesen, így az 1919-es lengyel felkelés idejére néhány gép újra a birodalmi véderők rendelkezésére állt. Az 1919. június 28-i békeszerződés azonban megtiltotta a 100 ezer főre korlátozott hadseregnek szerény repülőalakulatai birtoklását is. 1919. augusztusában egyetlen német gép sem repült katonai kézen, csupán a rendőrségnek maradt 1920. elejéig néhány százada.
1926-ban lazultak a versailles-i szerződés repülőgépgyártásra vonatkozó béklyói, hogy immár megindulhasson a nagyteljesítményű repülőgépek építése. Mivel nemzetközi egyezségek megengedték korlátozott számú tiszt sportrepülő tevékenységét, ebben az évben megkezdődött egy új német légierő felépítése. Az akkori birodalmi védelmi erők a Birodalmi Közlekedési Minisztérium Légiközlekedési Osztályán keresztül megkapták a legteljesebb támogatást. Az osztály vezetője 1934-ig a Pour-le-merite-viselő Ernst Brandenburg (szolgálaton kívüli) repülőszázados volt. A Rapallo-szerződés kibővítése egy megegyezéshez vezetett a Szovjetunióval, ami után a birodalmi haderő rendelkezésére bocsátották a lipezki repteret pilóták kiképzése és harcigépek berepülése céljából. A Luftwaffe számos későbbi vezető beosztású tisztje (Student, Wimmer, Jeschonnek és mások) végzett itt úttörőmunkát. A korábbi vadászcsoport-vezető és Pour-le-merit-tel kitüntetett Emil Thuy is itt zuhant le és halt meg egy Albatros L 76 felderítőgép berepülésekor. Dr. Brüning - 1930-32. között birodalmi kancellár - további támogatást biztosított ennek a vállalkozásnak. Miután Hitler 1933-ban átvette az irányítást, megparancsolta egy ütőképes fegyvernem létrehozását, mint katonai és politikai hatalmi eszközt. A német légierő születése ugyanannyi előnnyel, mint hátránnyal járt. Az előnyök a korlátlan anyagiakban, és ama kényszer hiányában álltak, hogy régi, elöregedett anyagot kelljen átvenni. Ezzel szemben álltak a súlyos hátrányok, mint a hiányzó fegyverzet-, és motorgyártás, valamint a megfelelő tisztek és személyek hiánya, mivel ehhez a hadsereg törzse nem volt elegendő. A Luftwaffe létrehozása 1933-ban még álcázottan történt. A pilótautánpótlást képzése ugyancsak álcázva, polgári oktatóközpontokban, mint a DLV-nél, a Deutsche Luftfahrt GmbH-nál (Német Légiközlekedési Kft) és a jelentősen kibővített Német Forgalmipilóta-Iskolában (Deutsche Verkehrsfliegerschule, DVS) történt. A Luftwaffe felfedése Hitler 1935. február 26-i rendeletével történt. A hivatalos, nyilvános bejelentést március 1-én tették meg.
A sokszor a világ legerősebbjeként dicsőített német légierő egy kudarc lett. De Franciaországtól eltérően ezért a kudarcért nem a repülőgépipar, hanem a legfelsőbb vezetés volt felelős. A Luftwaffe élén - létrejöttének teljes ideje alatt - a későbbi birodalmi marsall, Hermann Göring állt. Göringből, az első világháborús vadászszázadosból hiányoztak a beható vezérkari ismeretek. Ezen felül 1918. után csak politikusként tevékenykedett, és nem volt szakember a repülésben. Helyettese, az akkori légügyi államtitkár, később vezértábornagy Erchard Milch a Lufthansa igazgatójaként gazdag szakmai ismereteket és fejlett szervezőkészséget hozott magával. Később mégis csődöt mondott, amikor olyan feladatokat kapott (új típusok, sugárhajtás), amelyek veszélyeztették állását. Az első világháborúban ő is csak századosi rangig vitte. Amikor megalakult a Birodalmi Légügyi Minisztérium, a hét hivatalfőnöki kinevezésből csak hármat kaptak egykori pilóták. A Luftwaffe első három vezérkari főnöke sem pilóta volt, hanem a hadseregtől jött. Közölük Wever tábornok egy kimagasló adottságú személyiség volt alapos vezérkari képzéssel. Ő dolgozott a legrövidebb ideig a légügyben és alapos tervezőnek bizonyult. Visszatekintve ki kell mondani, hogy ő volt a legjobb képességekkel megáldott vezető a német légierőben, és az egyetlen, aki stratégikusan tudott gondolkodni. Az, hogy egy 1936-os repülőbalesetben életét vesztette, a Luftwaffe legnagyobb vesztesége volt. Kesserling tábornok is kiváló személyiség volt, aki jelentős energiát fordított a munkájára. Kétségtelen, hogy sosem ismerte fel a repülés fejlesztésében rejlő lehetőségeket. A vezérkar harmadik főnöke, Stumpff csak rövid ideig maradt. Ezt a szervezőtehetséget egy fiatal első világháborús hadnagy, Jeschonnek váltotta fel. Habár korábban egy oktatóezred parancsnokaként hírnevet szerzett magának, új hivatalában megbukott. Szerencsétlen személyzeti politikát folytatott, és az ő számlájára írhatjuk a Luftwaffe hanyatlásának nagy részét. Hasonló hibás döntések történtek a technikai hivatalban, melynek fontosságát folyton alábecsülték. Wimmer ezredes után presztizsokokból a technikai részletekben jártas fegyverkezési ütemező posztját egy repülési teoretikus, Ernst Udet kapta meg. Ez 1936. közepén történt. Weverrel és Loebbel együtt ugyan létrejött egy termékeny időszak, de Wever halála után Udet úgy érezte, hogy a feladat meghaladja erejét és inkább az öngyilkosságot választotta.
Így jött létre a Luftwaffe:
1934.
A légierőt még titokban, a Birodalmi Légügyi Minisztérium keretein belülről kellett irányítani. Birodalmi légügyi miniszterként Göring állt az RLM élén. Egyúttal titokban ő volt a hivatalosan nem is létező légierő főparancsnoka. Neki volt alárendelve a légügyi államtitkár, Milch, akinek a következő hivatalok főnökei tartoztak felelősséggel:
A-Hivatal (szervezés, irányítás)
B-Hivatal (légiközlekedés, légtérfelügyelet)
C-Hivatal (technika, fegyverzet)
D-Hivatal (adminisztráció, gyártásügy)
E-Hivatal (utánpótlás)
P-Hivatal (személyzeti ügyek)
1935.
A Luftwaffe hivatalos megalapítása után az RLM lett a legfelsőbb állami hatóság mind a polgári, mind a katonai repülésben. Göring miniszteri kinevezése mellé megkapta a légierő főparancsnokét (Oberbefehlshabers der Luftwaffe, Ob.d.L.) is. Eme minőségében a szárazföldi erők és a haditengerészet főparancsnokai mellett a birodalmi hadügyminiszter és Wehrmacht-főparancsnok, azaz Hitler közvetlen alárendeltségébe tartozott. Az RLM ekkor a következő részekre tagolódott:
1. Központi Osztály
2. Légiparancsnoksági hivatal (vezérkar)
3. Általános Légügyi Hivatal (légiközlekedés, polgári repülés)
4. Technikai Hivatal
5. Légierő-Igazgatóság
6. Személyzeti Hivatal
7. Légvédelmi Tüzérségi és Légoltalmi Felügyelet
Kirendeltségként közvetlenül az RLM irányítása alatt álltak:
| Königsberg | I. Körzeti Légiparancsnokság |
| Berlin | II. Körzeti Légiparancsnokság |
| Drezda | III. Körzeti Légiparancsnokság |
| Münster | IV. Körzeti Légiparancsnokság |
| München | V. Körzeti Légiparancsnokság |
| Kiel | VI. Körzeti Légiparancsnokság |
| Pilótaiskolák Parancsnoksága | |
| Repülőgépgyártás |
1936.
Változtatás az addigi Légiparancsnoksági Hivatalon belül a légierő vezérkari főnökére nézve. Ezentúl közvetlenül a légügyi miniszter és a légierő főparancsnoka személyének lett alárendelve, tehát nem tartozott többé számadással a légügyi államtitkárnak, akinek következésképp minden befolyása a vezérkarra megszűnt.
Újabb szervként a Légierő Utánpótlási Hivatalát, a Repülésbiztonsági és Eszköz-Felügyeletet, valamint egy 7., braunschweigi körzetet hívtak életre.
1939.
Röviddel a II. világháború kitörése előtt alakult ki a Luftwaffe végleges szerkezete. Még mindig az RLM volt a legfőbb hatóság. Ennek élén Hermann Göring, a birodalmi légügyi miniszter és légierő főparancsnok állt. Neki voltak alárendelve:
a légügyi államtitkár és a légierő főfelügyelője (Milch), akinek ugyancsak alá voltak rendelve:
-a légoltalom főnöke (Rüdel) a Légierő-Igazgatóság, Általános Légügyi Hivatal, és a Személyzeti Hivatal alosztályokkal;
-a "repülőgépgyártás főnöke" (Udet) a Technikai Hivatal, és az Utánpótlási Hivatal alosztályokkal, valamint a légierő próbatelepeivel;
-a "kiképzési főnök" (Kühl)
-a "híradási főnök" (Martini)
-a Központi Osztály főnöke (Witzendorf) az "Attasécsoport" és a Jogi osztályokkal, valamint a miniszteri hivatalfőnökök hivatalával;
a vezérkar főnöke (Jeschonnek);
a miniszteri hivatal főnöke és a légierő-bizottságok elnöke (Bodenschatz).
Harcászatilag a Luftwaffe légiflotta-, és légierőparancsnokságokra oszlott:
| Berlin | 1. légiflottaparancsnokság | (Kesselring) |
| Braunschweig | 2. légiflottaparancsnokság | (Felmy) |
| München | 3. légiflottaparancsnokság | (Sperrle) |
| Bécs | 4. légiflottaparancsnokság | (Loehr) |
| Königsberg | légierőparancsnokság | (Keller) |
Területileg a korábbi hét körzet helyett tíz kerületi parancsnokság jött létre:
| I. | Königsberg |
| III. | Berlin |
| IV. | Drezda |
| VI. | Münster |
| VII. | München |
| VIII. | Breslau |
| XI. | Hannover |
| XII. | Wiesbaden |
| XIII. | Nürnberg |
| XVII. | Bécs |
Rendszerint a repülőegységek szerkezeti sorrendje a század (Staffel; 3 raj 3-3 bevethető géppel és 3 tartalék gép = 12 gép), csoport (Gruppe; 3 század 9-9 bevethető géppel és 9 tartalék gép = 36 gép), és ezred (Geschwader; 3 csoport 81 bevethető géppel és tartalékok = 108 gép) volt. Ehhez jött még hozzá egy "csoportszázad" (Gruppenstaffel) és egy "ezred-törzsraj" (Geschwader-Stabskette), egyenként 3 géppel. Ezzel az ezred tervszerű ereje összesen 120 repülőgépet tett ki. (Akárhogy számolom, nekem nem stimmel ez a matematika. - a ford.)
1180 bombázógép 30 bombázócsoportban (18 He-111, 11 Do-17, 1 Ju-86)
771 vadászgép 13 vadászcsoportban (12 Me-109, 1 Ar-68)
336 zuhanóbombázógép 9 zuhanóbombázó-csoportban (Ju-87)
408 nehézvadász 10 rombolócsoportban (Me-109 és Me-110)
40 csatarepülőgép 1 csatarepülő-csoportban (Hs-123)
552 szállítógép 2 szállítócsoportban (Ju-52)
379 távolfelderítőgép 23 "F" felderítőszázadban (Do-17)
342 frontfelderítő 30 "H" felderítőszázadban (He-45, He-46, Hs-126)
240 tengerészeti gép 14 parti, 2 fedélzeti és 2 hordozói században
Összesen 4333 repülőgép.
fordította: Takács Zoltán
forrás: Kens-Nowarra: Die deutschen Flugzeuge
| Vissza a listához |