Pintér György: Háború a Semmi szélén

Háború a Semmi szélén
Gran Chaco, 1932 május - 1935 június
(Pintér György összeállítása és fordítása)

Ha ma Magyarországon valakitől megkérdezzük, hol van a Gran Chaco, akkor az alábbi válaszokra számíthatunk:
1. Na, ne velem szórakozz!
2. Talán Gran Chacon! Akkor Argentína, igaz?
3. Mit tudom én, talán bokszol valamerre, vagy gyógyíttatja magát.
Esetleg:
4. Valami együttes az, vagy focicsapat?

Szóval, ne számítsunk arra, hogy a tömegek válasza kimerítően pontos lesz! Ez nem csoda! Egy átlag la paz-i, vagy asuncioni sincs vele tisztában, hol van a Dunántúl, vagy éppen Heves-megye. Pedig a terület - mert arról van szó - létezik a bolíviai-paraguayi határvidéken, Dél-Amerikában. Itt zajlott Latin-Amerika legvéresebb háborúja, a XX. század 30-as éveiben. A főszeplő ebben az esetben is - mily meglepő! - a kőolaj!

Hol is van a Gran Chaco?

Dél-Amerikában, Bolívia és Paraguay határvidékén fekszik. Összes területe kb. 750 ezer km2. Ennek északi részén a Chaco Borealis nevet viselő területen zajlott le a '30-as évek egyik - sokak számára érthetetlen - háborúja. Két fejletlen, gyenge gazdaságú ország három esztendeig küzdött a határvidék egy darab pampájáért, ahol nyáron akár 50oC-ig is felmegy a hőmérséklet, télen pedig 6oC-t is alig éri el. Ennek a látszólag értéktelen területnek hovatartozása már a dél-amerikai államok kialakulása óta vitatéma volt Bolívia (amelynek egy más háború után elveszett a tengerpartja - bár haditengerészete van) és Paraguay között.

Mitől vált olyan fontossá e földdarab birtoklása?

Bolívia, a XIX. századi "salétromháború"–ban elszenvedett vereségével kijáratát is elvesztette a Csendes-óceánhoz. Peru és Chile osztozott a zsákmányon. Ez a vereség, hosszú távon az ország gazdasági beszűküléséhez vezetett. A bolíviai kormányok soha nem mondtak le az óceánhoz való kijutásról. Minden alkalmat megragadtak, hogy a tengeri kapcsolatot kiharcolják - akár a szó szoros értelmében is! Ez annál is inkább fontossá vált, mert a motorizáció elterjedésével egyre keresettebb lett a kőolaj. Bolívia déli részén jelentős mennyiség volt ebből az ásványból. A szárazföld belsejében, szállítási lehetőség nélkül ez azonban holt tőke volt. A kitermelés megélénkülésében az amerikai Standard Oil volt erősen érdekelt.
Maga a terület hovatartozása sem volt tisztázott. A spanyol gyarmatosítók kormányzósági beosztása szerint a La Paz-ban székelő kormányzó irányította volna e területet. Ezzel szemben a hegyek keleti oldalán és azok lábánál élő népek nem tartották magukat Bolíviához tartozónak. Ráadásul, a dél-amerikai szabadságharc után, a megalakuló Paraguay területéhez került a Gran Chaco. Amiért ez a terület olyan fontossá vált az az, hogy a Paraguay folyami kikötőiből elérhető volt az Atlanti-óceán. Nos, a bolíviai nacionalisták, politikusok, újságok ezt a folyót nézték ki Bolívia déli határának. Végül több, nemzetközi egyeztetés után az USA, Argentína és a belga király közreműködésével a XIX. század végén, sikerült elkerülni a háborút. A bolíviai tiszti kar azonban továbbra sem mondott le a tengeri kijárat tevéről.

Az olaj felértékelődésével ez a kényes egyensúly felborult. Bolívia hadserege 1928-ban gyakorlatilag megszállta a Gran Chacot. A szórványos paraguayi ellenállást gyorsan legyűrve elérték céljukat. Ekkor mindenki úgy gondolta, ennyi. A vita eldőlt.
Ez a fegyveres összecsapás-sorozat itt a semmi szélén, 1932-től felvonultatta a korabeli modern hadviselés minden elemét. Légierő és páncélos egységek kapcsolódtak a harcba, megerősített arcvonalszakaszok épültek ki. Mindez egy olyan területen, amely nem rendelkezett sem megfelelő utánpótlást biztosító út- illetve vasúthálózattal, kiépített repülőterekkel sőt egyes körzetekben ivóvízzel sem. Íme!

A szemben álló országok és fegyveres erők

A bolíviai hadsereg korszerű fegyverekkel való ellátását a Standard Oil finanszírozta. Hitelezte a repülőgépek és páncélosok, valamint a korszerű gyalogsági fegyverek beszerzését csakúgy, mint a kiképzők fizetését. A hadsereg élére Hans Kundt, az első világháború keleti frontjának egyik mestere, a tannenbergi csata, és az 1918-as offenzíva győztese került. Ő ekkor, a vezérkar főnökeként gyakorlatilag Bolívia diktátora volt. Anyagi segítséget chilei és cseh üzleti köröktől is kaptak. 1931 és '35 között a hadi költségvetés 3 millió dollárt költött a bolíviai fegyveres erők fejlesztésére, kiképzésére. Kiépült a Cuerpo de Aviación Boliviano, a bolíviai légierő. A bolíviai hadsereg hivatásos tisztikara elsősorban politikai és gazdasági érdekeit tekintette és nem a hadsereg szakszerű vezetését. E sorban üdítő kivétel volt a fiatal légierő szolgálatában állók hozzáállása és szaktudása. Közülük többen harcoltak a világháborúban, önkéntesként a francia oldalon. A bolíviai oldalon hiányoztak a világos taktikai elképzelések. Egyszerűen csak uralni akarták a Gran Chacot és lefölözni az olajüzlet hasznát.
A paraguayi hadsereg főparancsnoka Marshal José Félix Estigarribia ezredes, később tábornok volt. Ő változtatta át az amatőrökből álló kis sereget győzedelmes erővé. Paraguay a szolgálatába állított két, az oroszországi polgárháború idején Vrangel báró vezérkarában szolgált fehérorosz emigránst, Beljaev tábornokot és Ern tábornokot. A Paraguay mellet harcoló Vlagyimir Porfenenkót és és Walter Gwynnt ismeretlenek megölték. A továbbiakban olasz segítség érkezett az országba. A paraguayi haderő harcértékét emelte, hogy katonáik között sok volt az első világháborúban a franciák melletti harcot folytató, egykori önkéntes.

A háború kitörése és lefolyása

Mivel, a '28-as okkupáció nem hozott végleges megoldást, és a paraguayi kormány megemelt különféle illetékeket az áthaladó szállítmányok esetében, amelynek háborítatlanságát még az előző században megkötött szerződés garantálta - igaz az eredeti határvonalakkal együtt! Az eddig a bolíviai megszállást passzívan tűrő lakosság is elkezdett mozgolódni, valamint Paraguayban normalizálódott az 1927-29-es polgárháború után a helyzet -ami addig lehetővé tette a bolíviai agressziót -, kiéleződtek az ellentétek a két ország között.
A harcot a bolíviai légierő, a Cuerpo de Aviación Boliviano kezdte. Vagy hatvan bevetésben Curtiss vadászgépekkel és Junkers W.34 bombavetőkkel támadták a paraguayi területeket.

Tehették ezt annál is bátrabban, hisz 1930-tól a Standard Oil hitelezett a helyi olajjövedelem terhére. Ezeket a hiteleket, természetesen nem a gazdaság élénkítésére, hanem a hadsereg korszerűsítésére használták. Vásároltak Vickers tankokat, LLoyd tankettákat, 55 mm-es lövegeket,további Curtiss Hawk I/II, 20 mm-es SEMAG-Becker légvédelmi ágyúkat vettek.

Míg a bolíviaiak új Vickers és Curtiss gyártmányokkal kezdték a háborút, a paraguayiak légierejét a rögtönzések és e reménytelen anyagi háttáér jellemezte. 1927-29-ben az ország néhány francia gyártmányú Potez 25A.2 felderítő-bombázóval és 7 Wibault 73C.1 vadászgéppel szerelte fel.

A Potez 25A kétfedelű, kétüléses, sokfelé exportált repülőgép volt, amit később "fegyencjárat"-ként is emlegettek. A típust leginkább a francia gyarmatokon alkalmazták. Inkább első világháborús környezetben képzelhető el, semmint a '30-as évek legvéresebb dél-amerikai háborújában. Szerencsétlen módon a gépbe épített 450 LE-s motor hűtése a jóval hidegebb Európai klímához való volt. Így a Chaco forró levegőjében a motorok egymás után mondták fel a szolgálatot. "Szegény embert még az ág is..." 1932-re a sok műszaki probléma és a fellépő alkatrészhiány már kannibalizmusra kényszerítette a paraguayi műszakiakat. A háború kezdetén csak így tudtak egy minimális bevetési számot elérni.
Valamivel jobb helyzetben voltak a szárazföldi erők. Sem Bolívia, sem Paraguay nem rendelkezett állandó, reguláris hadsereggel. A hivatásos tisztikar mellett zsoldért szolgáló önkéntesek alkották a kis létszámú, inkább karhatalmi és politikai célokat megoldó hadsereget. Nem volt sem mozgósítási terv, sem megfelelő raktárkészlet a felálló hadseregek felszerelésére. Így a szembenálló felek ott szereztek be fegyvert, ahonnan tudtak. Amatőr zsenik járták Európa fegyverkereskedőit és felvásároltak mindent, ami nekik tetszett és megfelelően olcsó volt. Hasonlított a dolog a P. Howard által megörökített Láthatatlan Légió felszereléséhez. Csak itt talán nem vettek minden géppuska mellé teniszütőt, gumikesztyűt és napszemüveget.
A paraguayi sereg erős védelmi állások kiépítésével és az első világháború nyugati frontján tapasztaltak alapján folytatta harcát. A poroszos gondolkodású Kundt ellen, a polgárháborúban megedződött orosz tisztek vezetésével rugalmas, gyors csapásokkal küzdöttek. Jellemző, hogy míg a paraguayi erők közel 300 ezer, addig a bolíviaiak mindössze 3000 hadifoglyot ejtettek. Jól beváltak a Beljajev által tervezett föld-fa erődítmények és a rohamcsapatok. Érdekes lehet, hogy a víz hiánya mennyire befolyásolta a hadműveleteket. Egy-egy vízfolyás megközelítésének megakadályozására épültek ilyen föld-fa erődök. Hiszen a víz birtoklása e katonák ellátásán kívül a lovak, a járművek és pl.: a géppuskák vízellátását is befolyásolta.

A katonai repülők harcai:

A légierőt sokáig tévesen alkalmazták a Chaco háborúban, különösen a bolíviaiak. Bolívia a csaknem teljes légifölény tudatában volt a háború utolsó napjaiig, hiszen volt bevethető gépük. De voltak gondok. A bolíviai parancsnokok nem vették figyelembe a helyi felderítés adatait, amelyek pedig fontosak voltak. A tisztek törvényszerűnek gondolták a nagy veszteségeket és a viszonylag könnyű fegyverzetű gyalogságot - hosszú ideig csak - vadászgépek támogatásával, tüzérségi előkészítés nélkül - vetették be, a zárt paraguayi védelem ellen. Ezek a támadások is alapvetően a hosszú, oszlopban vonuló utánpótlási oszlopokat veszélyeztették s nem a konkrétan harcban állókat. De nem tudták megszakítani a paraguayi utánpótlást a Paraguay folyó gázlóin sem. A Junkersek gyakran vettek részt bekerített bolíviai osztagok ellátásában. Bár négy sikeres esetről is tudunk, de sokezer bolíviai katonának nem maradt más, mint a reménytelen kóborlás a Chaco forró napja alatt. A paraguayi gyalogság így ellensúlyozni tudta a bolíviai légifölényt, valamint a fenti módon sikerült elfogadhatóan üzemeltetniük még meglévő repülőgépeiket. Mindemellett a maradék paraguayi repülők sikeresen akadályozták az előrenyomuló bolíviaiak utánpótlását. A Potez 25-ös felderítőgépek szállították azokat a taktikai információkat, amelyek fontossá váltak a bolíviai repülők és légvédelmi lövegek veszteségeinek fokozásához.
Ilyen eset volt, amikor a nanawai csatában, Luis Irrazábal alezredes, az 5. ezred pilótája, kifogyva lőszeréből egy közeledő autóoszlopba vezette gépét. Az ilyen esetek akadályozták meg a betört bolíviai erők megerősítését és készítették elő a paraguayi ellentámadást. Ebben a csatában 2000 bolíviai halottra 248 paraguayi jutott.
A légitevékenység eléggé esetleges volt a Chaco-háborúban. A paraguayi légierő a főváros melletti Campo Grande repülőteréről operált, míg a bolíviaiak Villa Montes-ből, a Bolívia legdélibb részén felállított repülőtérről. A paraguayiak az 1932. szeptember 9-29. között lezajlott boqueroni csatában Isla Taguato és Isla Poi előretolt tábori repülőterére telepítették az összes Wibault vadászgépet és négy Potezt. Meg nem erősített források szerint itt zajlott le Dél-Amerika történetének első légi győzelme. Az áldozat egy Vickers 134. felderítő volt.
1933-től ez a helyzet megváltozott. Argentín önkéntes tisztek jelentek meg a paraguayi oldalon, az olasz katonai misszió pedig, megbízható haditechnikai támogatást nyújtott Paraguaynak. Bebizonyosodott, hogy a taktikailag jól képzett, apró, paraguayi légierő fordítani tud az eddigieken. A vadászerők FIAT CR 20.bisz gépekre lettek átfegyverezve, a támogató szerepet FIAT A.20AQ gépek vették át, a szállító bombázóerő a Caproni 101típusra épült.

Veszteségek (Nem szerepel a veszteségek között a légiharcban lelőtt gép, nem megerősített közlés miatt.):
 Paraguayan Fuerzas Aereas NacionalesCuerpo de Aviación Boliviano
Légitámadás miatti veszteség22
Légvédelmi tűz miatti veszteség-5
Baleset miatti veszteség94
Össz gépveszteség1111
Össz emberveszteség1015

A szárazföldi hadi események

A gyalogság megerősítésére a bolíviaiak hat tonnás, Vickers harckocsikat és Carden-Lloyd Mk. VI kisharckocsikat, "tankettákat" vetettek be.

Az olaszok szállítottak Paraguaynak CV-33-as kisharckocsikat is. Szemben a Carden Lloyd-okkal, a CV-33-nak erősebb volt a fegyverzete. Bár az olaszok nagyon fontosnak tartották e tanketta bevetését, hisze benne remélték megtalálni a jövendő, gépesített hadosztályok egyik fontos kellékét, a CV-33 nem játszott döntő szerepet a Chaco-háborúban.


A bolíviaiak sem tudták igazán kihasználni páncélos fölényüket. Mivel a gyalogsággal, illetve a légierővel való együttműködés elmélete sem volt még kidolgozva, erősen alkalomszerű volt a páncélosok bevetése is. A kísérő gyalogság szerepére csak a spanyol polgárháborúban, illetve a II. világháborúban döbbentek rá.
A speciálisan kiképzett paraguayi "páncélvadász" osztagok sok bolíviai tankot semmisítettek meg és jó néhányat zsákmányul ejtettek.


Az 1. képen egy lesállásban lévő Vickers, a 2. képen két szétlőtt harckocsi (hátul egy Vickers, elől egy Carden-Lloyd látható).

Ezeket be is vetették korábbi gazdáik ellen. Különösen érdekes az "Ina" nevű Vickers harkocsi édes-bús története. Ezt a tankot a Saveedratól 7 kilométerre, 1929. július 4-én fogták el a paraguayiak. Kijavították és harcba is vetették. Itt szolgált a háború végéig. Ekkor a győztesek egyik raktárába került. Innen küldte el Strössner, paraguayi diktátor, 1970-ben, az a héten éppen hatalmon lévő bolíviai diktátor-társának, ajándékba. A tank azóta a la-paz-i Hadtörténeti Múzeum előtt áll.


A képek Kristjan Runarsson: A Gran Chaco-i háború fegyverzete című, angol nyelvű cikkéből valók.

A egy másik zsákmányul esett Vickerst 1937-ben - egyes források szerint - eladták a spanyol köztársaságiak fegyvervásárlóinak.
A nanawai, majd a boqueroni csatában az előretörő bolíviai csapatokat a fent leírt védelmi rendszerrel és a rugalmas, gyors rajtaütések taktikájával sikerült megállítani. Innentől a "guaranik" (a paraguayiak népszerű elnevezése) kezébe került a kezdeményezés. 1935 májusára a paraguayi erők Bolívia területén, Villa Montest elfoglalva fejezték be a harcot. Így a bolíviaiak a kezdeti sikerek után nem, hogy területszerzéseiket, de még az anyaország területi sérthetetlenségét sem tudták megőrizni. Mindettől függetlenül Paraguay is békére kényszerült, hisz lakosságának egy negyede veszett oda a háborúban, s gazdasága nem bírta a folytatódó háborút. Gazdaságilag semmivel nem állt jobban a harcot kezdeményező Bolívia sem. Ráadásul az elmaradt olajbevételekre felvett kölcsöneit (kb.: 3 millió $-t) is vissza kellett fizetniük!
1938-ban, Buenos Airesben megkötötték a békét. Eszerint Paraguay visszaszerezte a Gran Chaco minden olyan területét, amely 1928 előtt az övé volt. Bolívia szállítási útvonalat kapott a Paraguay folyóhoz.
Olaj, ami miatt eredetileg a harc kirobbant? Hát, az nem volt. Legalább is nem akkora mennyiségben, hogy azt akár vízi úton, akár a Brazílián keresztüli csővezetéken szállítani érdemes lett volna. Csak a spekulánsok jártak jó, akik időben eltűntek az olajvállalkozásokra összeszedett pénzekkel. Meghalt ezzel szemben - kb. 100 ezer katona. A háború után 300 ezernél is több, borzasztó körülmények között fogságban tartott, hadifoglyot kellett hazaengedni.

Makettezőknek:
Curtiss Hawk II-ot, 1:48-ban a Lindberg gyárt, de előállítható 1:72-ben az MPM Hawk III-ból, 1:32-ben a Hasegawa BF C-2-ből. A Wibault vadászt és a Potez 25-öt a Heller gyártja. A Vickers könnyen előállítható a lengyel 7TP (Mirage Model, Modelkrak...) és a szovjet T-26 (UM Model, Skif, Mirage) makettjeiből.

Felhasznált irodalom:
Magyar Nagylexikon
Bolivian/Paraguayan Bombers in the Gran Chaco War - The Blue Rider Publishing 1998
Ryan Lindsay: The Chaco War
Robert Craig Johnson: The Gran Chaco War: Fighting for Mirages in the Foothills of the Andes, 1996


fordította és összeállította: Pintér György

Vissza a listához