A Waffen-SS által használt terepminták

Már 1937-ben, két évvel a második világháború kitörése előtt, megkezdték Németországban a kísérletezést a Waffen - SS részére rendszeresítendő terepruhák használatára. A Waffen - SS által használt terepminták teljesen eltértek az akkoriban a Wehrmacht által használtaktól. A legelső variáns a tölgyfaminta A /Eichenlaub A/ volt. Ez a minta kis stilizált tölgyfalevelekből állt, nyári és őszi változatban az egyikben a zöld a másikban az őszre oly jellemző narancssárgás barna szín volt a domináns. Annak ellenére hogy az RZM /Reichszeugmesterei/ által javasolt típust kellet használnia gyártóknak, kisebb eltérések azonban előfordulhatnak a színekben, ellenben a minta minden esetben ugyanaz. A tölgyfamintás álcaruhákon a minta 50 X 50 cm-es négyzet tehát mindkét irányban 50 cm-ként ismétlődik. (Sátorlap és álcafelső festésénél érdemes figyelembe venni mivel ezek egy nagy anyagból készültek.) A tölgyfamintás változatot később kicsit megváltoztatták, apró sötétbarna körvonalak láthatók rajta a fő minta körül /Eichenlaub B/.

Ez a terepminta talán a legjellemzőbb a Waffen - SS által használtak között. Bátran festhető majd minden féle ruhára. Sátorlapot /Zeltbahn/, X fűzős álcafelsőt /Tarnjacke/ téli kifordítható parkát /Tarnparke/, sisakálcát /Helmbezug/, simléderes sapkát csak 1942-től /Tarnmütze/ és télikesztyűt /Fausthandschuche/ készítettek belőle.

Az X fűzős álcafelsőnél két típus ismert, az egyik a 38 mintájú ezen két nagy zseb található a gumiöv alatt általános egyenruhagombokkal. A másik a 42-es változat ezen a zsebek már függőlegesek és felkerültek a ruha felső részére amelyeket a német egyenruhákra jellemző préselt papírgombokkal készítettek. Kapucni egyik variánson sem volt.

Az franciaországi hadjárat idején kezdték bevezetni a platánmintás álcatípust, ez többé kevésbé egyezik a tölgyfamintás változattal. Fő különbség hogy 0,4 százalék Carbon került a ruhákba az éjszakai látókészülékek elöl való rejtőzködés céljából. Az alapminta ugyanaz mint a tölgyfa típusnál, a háttér hivatalosan okker rózsaszín lett és erre nyomtattak még egy 8 méterenként ismétlődő zöldes, feketés mintát. Ebből az anyagból álcafelső, sisakálca, simléderes sapka, sátorlap, és egyberészes páncélos szerelőruha készült .Az 1942-ben bevezetett simléderes sapka szabása egyezik a DAK által használtéval, azzal a különbséggel hogy létezik kifordítható változata is. Felségjelzés nagyon ritkán fordult elő rajta, ha volt is akkor az a legtöbb esetben egy matt aranyszínű halálfejet varrtak rá /a terepruhákon a felségjelzés többségében matt aranysárga /.

Nem sokkal később rendszeresítették a füstmintás /Rauchtarn/ terepszínt. Ennek nem sok köze volt mintájában az elődeihez legfőképp ködös mocsaras terülteken nyújtott remek védelmet. A minta színei ugyanazok mint az előzőekben természetesen ez is 50 cm-ként ismétlődik, de színárnyalatbeli különbségekre itt is felfigyelhetünk. Ezeken a ruhákon látható először olyan megoldás hogy a minta elveszíti kontúrját és „egymásba lógnak” a különböző alakok. Véleményem szerint ezt a típust a legnehezebb megfesteni.

Aki valami ritkasággal akar próbálkozni, annak tudom ajánlani a pálmaminta /Palmenmuster/ festését. Ez talán az egyik legkülönlegesebb minta, a ruha készítésének célja is homályba vész. Feltevések szerint az Észak Afrikai hadszíntérre irányítandó SS alakulatok számára készült, de mivel ez az „akció” elmaradt szétosztották az Európában harcoló katonák között. A minta szintén 50 cm-ként ismétlődik a színek a már jól megszokottak, ellenben a minta eléggé „konkrét”, jól kivehető pálma levél, és fűcsomóra emlékezető figurák váltakoznak rajta. Ebből mindössze 42mintájú X fűzős álcafelső készült! /1988-as adat szerint mindössze 11 darab található különböző múzeumokban illetve magángyüjtőknél/

1943-ban miután Olaszország kapitulált a Waffen - SS /helyenként a Wehrmacht is/ elkezdte hasznosítani az olasz terepmintát. Ebből sokminden készült az alakulat magán szabójánál tehát egész érdekes ruhadarabokkal is összefuthatunk a fényképeken. Hivatalosan 42 mintájú szőrmebéléses hosszú parka, nadrág /sajnos nem tudom melyik típus/ és egyberészes ruha készült belőle.

Szintén 1943-ban készült el, de csak 1944 márciusában kezdték el bevezetni a talán legismertebb terepmintát a borsómintás /erbsentarn/ típust, itt érdekes módon 48 cm-ként ismétlődik a minta. Későbbiekben ez a típus váltotta volna fel az összes Waffen - SS által használt terepmintát, de mivel soha nem készült elég belőle ezért a többi minta is szolgálatban maradt. Ennek a mintának háromféle színárnyalata létezik barnás, homoksárgás, és okkerrózsaszínes háttérrel. Ebből mindössze kifordítható téli ruházat, kétrészes harckocsizó és gyalogsági ruha készült, a nadrág egyezik a 43-ban rendszeresítettel /Keilhose 43/. A felső a gyalogságnál a 42 mintájú jellegzetes SS zubbony terepszínű változata /Drillich Nock 42/, a harckocsizóknál pedig a szokásos rejtett gombolású kihajtott gallérú harckocsizó felső mása. Mindkét változata előfordult vállapbujtatóval illetve anélkül.

1945 lett volna az az év amikor felszámolják az egyenruha gyártásban lévő „fejetlenséget” és mind a Wehrmacht mind a Waffen SS részére bevezették volna az un. Leibermeister mintát. Ez a minta már több carbont tartalmazott a platánmintásnál. Az embernek olyan érzése támad ha ránéz erre a mintára mintha az addig használt összes mintát egybegyúrták volna. Ez a típus soha nem lett rendszeresítve egy pár 44 mintájú zubbony és sapka kivételével már nem került ki a csapatokhoz. Ezekből a ruhákból a világ különböző gyűjtőinél mindössze egy-egy példány található. A mintát svájci hadsereg és a Bundeswehr is használta kisebb változtatásokkal az 50-es és 60-as években.

Röviden ennyi lenne a Waffen-SS terepminták leírása, a teljesség legminimálisabb igénye nélkül. Ha valakinek kérdése akad akkor irjon egy email-t az inferior@freemail.hu-ra.

Csernus János