1939 őszének lengyel kis hősei

Mik is a "czołg"-ok

A második világháborúról szóló dokumentumfilmeken 1939. szeptemberéről csak előretörő német páncélosokat és elkeseredetten védekező, esetleg menekülő lengyel katonákat, a vesztükbe vágtató reguláris lovasságot, vagy a lángoló Varsót láthatjuk. Nagyon kevés szó esik a lengyel hadsereg gépesített erőiről, páncélosairól, pedig ezek léteztek. Most jó volna ideírni, hogy "sőt", de nincs sőt! Nem csupán nálunk kevés az adat a németek ellen harcoló lengyel páncélosokról, de Lengyelországban, az egyébként példásan vezetett Hadtörténeti Múzeumban is csak két lánctalptag, egy kifutógörgő és egy sérült toronygéppuska emlékeztet a lengyel "czołg"-okra. A "czołg" lengyel szó és azt jelenti: tank, harckocsi. De amíg az ellenség tankjainak nevét az egész világ ismerte és rettegte (lásd: "Tigris", "Párduc", "Királytigris", stb.), addig a viszonylag kicsi, bár igen elszánt lengyel páncélosok fegyvereit csak azok ismerik, akik éppen a hadtörténelem e kis szeletkéjével foglalkoznak.

Pedig két alapvető típust rendszeresítettek a '30-as évek közepén a lengyel haderőben. Ezek a Christie utánérzés 10TP, valamint a Vickers alapokon épített és gyártott 7TP. A kis, héttonnás harckocsi, két változatával és számtalan kisebb variációt tartalmazó alváltozataival adta Lengyelország páncélos "öklének" jó kétharmadát.

A Vickers-Armstrongs 6-tonnás könnyű harckocsijának, a Mark E-nek ismert prototípusa 1928-ban, a British Vickers-Armstrongs Ltd. gyárában, készült. Ez a harckocsi az egyik meghatározó lépcsőfoka a hk. fejlődésének. E harckocsinak két alapváltozata készült el: a Mk. E Type A (A variáció), két toronnyal, géppuskákkal felfegyverezve, valamint a Mk. E Type B (B variáció), amely a világ első forgatható tornyú hk.-ja, amelyben párhuzamosított ágyú és géppuska került beépítésre. Bár a britek nem állították hadrendbe, mégis több országba exportálták (Lengyelország, Finnország, Kína, Sziám, Bulgária, Bolívia és kisebb számban még több, más országba). A külföldre eladott hk.-k száma nem volt túl nagy, mindazonáltal az említett 6 tonnás Vickers komolyan befolyásolta az idegen hadseregek elképzeléseit a harckocsik használatáról.

A Szovjetunió 12.500 T-26 jelű harckocsit készített a megvásárolt Vickers licenc alapján, több változatban. Hasonló utat járt be a lengyel 7TP harckocsi is. Mindkét korszerű tank magán viseli a Vickers jellemző jegyeit.

A 7TP születése

Az első 6 tonnás tankot 1930-ban tesztelték Lengyelországban. Az összbenyomás jó volt, a harckocsi gyengéi ellenére (túlmelegedő motor, gyenge fegyverzet, szűk küzdőtér). Lengyelországnak nem volt más választása, 1931 szeptemberében megvásároltak 50 harckocsit és a licencet. Darabjuk 13.800 font volt. Csak 38 tankot küldtek Lengyelországba. A lengyelek nem álltak neki a Vickers E gyártásának, hanem a konstrukció felhasználásával megépítették a 7TP ("7 tonnás lengyel") harckocsit.

A megrendelt 38 tankot 1932 végén és 1933 elején szállították. Mind a kéttornyú (ú.n. "A") típusból, sorozatszámuk: VAE 408 - 445 volt. A lengyel hk. abban különbözött a többitől, hogy fegyverzete 13,2 mm-es TGM géppuska lett, a toronyból kilógó tárakkal (lásd magyar átépítésű CV-33 is!) A harckocsit 1934-ben gyorsan módosították. Nagyméretű szellőző nyílásokat építettek a küzdőtér mögé, ezzel javítva kissé a motor amúgy gyenge hűtését. Ez és az összes többi módosítás is a Vickers-en lengyel tervezés és az egész Lengyelországban készült (3. páncélos zászlóalj műhelyeiben és a PZI Művekben). A harckocsikat hivatalosan az átalakítások befejeződése után, 1934 augusztusában állították hadrendbe. Ebben az évben 22 tankot építettek át egytornyúra ("B" típus).

1936-ban egy hk.-t "V/7TP" kísérleti célból PZInz 235 (Saurer BDLb) motorral szereltek. A kísérlet sikeresen végződött, de több ilyen átépítésre nem került sor.

Néhány szó a típusnevek zűrzavaráról: A harckocsit "Vickers" v. "Vickers E" néven emlegették Lengyelországban. Mind a két-, mind az egytornyú variációt. Azonban nyugati forrásokban időnként felmerül a "dw." illetve "jw." rövidítés. (Ezt előszeretettel használják a különféle makettező oldalak is, olyan jó kis egzotikus. Nem?!) Ezek a lengyel "dwuwiezowy" azaz kéttornyú, illetve "jednowiezowy" azaz egytornyú szavakból származnak. (Még japán és kínai betűhalmazok közt is láttam a két rövidítést!) Ezek a rövidítések hivatalosan nem kerültek bevezetésre a lengyel katonai terminológiába. Több cikkben is megjelent egy a lengyel elnevezési rendtől teljesen idegen elnevezés, a "VAU-33" "Vickers-Armstrong-Ursus", vagy a wz.33. Tény, hogy az Ursus Művek soha nem gyártott Vickers-Armstrong tankokat. A leggyakrabban használt rövidítés, amely autentikusnak mondható a VAE (Vickers-Armstrongs E). A gyári elnevezés Mark E A ill. B változat, vagy az A/B típus. A publikációk egy részében megtalálható Mark A/B sem megfelelő. Létezett egy félhivatalos elnevezés, a módosított Mark F. Forgalomban volt még az Mk.E. VAE rövidítés. A lengyel Vickers 20 mm-es géppuskával szerelt parancsnoki változatát "PZInz.126" névvel illették.

A "dw"...

...és a "jw".

A 7TP fegyverzeti variációi:

A szállított tankok kéttornyúak voltak (A típus) fegyverzet nélkül. Lengyelországban szerelték be a léghűtéses 7,92 mm wz. 25 Hotchkiss hk. géppuskákat. 1933 végén 16 hk.-t átfegyvereztek 13,2 mm-es wz.30 Hotchkiss toronygéppuskára, a jobb toronyban és 7,92 mm-es, wz.30-as vízhűtéses Browing géppuskára a bal toronyban. Később 6(?) harckocsi jobb tornyát 37 mm wz.18 (SA-18) Puteaux L/21 löveggel, a bal tornyot pedig 7.92 mm wz. 25 toronygéppuskával szerelték fel.

Legvégül 37 mm wz.18 löveggel (amelynek korlátozott páncélátütő képessége is volt) szereltek fel 22 egytornyú, ún. Mk. E Type B-t a Vickersek közül. Ezek eredetileg 47 mm Vickers QF löveggel (3 fontos) voltak felszerelve. Sajnos erről a lövegről kevés adattal rendelkezünk. Kezdősebessége 488 m/s, páncélátütő képessége 500 méteren 25 mm, lövedékei 1,5 kg-sak.

Vickers harckocsizó járőr a háború előtt.

Szolgálatban:

Amikor a harckocsikat hadrendbe állították, megalakították a 3. hadosztályt Varsóban. A 30-as évek végén, valószínűleg 1937-ben, új 7TP-k érkeztek, a Vickerseket a 2. zászlóaljhoz vezényelték Zurawicába, Przemysl közelében. A második egység, amely Vickers hk.-kal volt felszerelve, a 11. zászlóalj volt a Harcjármű Kiképző Központban, (CWBrPanc), Modlinban. Öt harckocsit ezek közül az ún. "mob"-tartalékba vonták, amely békeidőben zárolt volt. A maradék az intenzív gyakorlást szolgálta, így ezek alaposan "elrongyolódtak" és kivonásra kerültek 1939-ben.

Kéttornyú Vickers E bevonul az Olsa-területre.

1938. szeptember 4. és 20. között húsz tank vett részt a Volhíniában megrendezett nagy gyakorlaton. Az itt kialakított egység a 10. (gépesített) Lovassági Brigád elnevezést kapta. A gyakorlat előkészület volt, a csehszlovák Olsa-terület lengyel fennhatóság alá vonását modellezte. Ez a terület 1919-ig lengyel volt, csak ez után került a csehek kezébe. A lengyel kormány felhasználta a müncheni szerződés megkötését. 1938. szeptember 22-én a 10. (gépesített) Lovassági Brigád az ideiglenes "Slask" (Szilézia) harccsoport részeként, bevonult az Olsa-területre. A brigád a következő két hónapot itt töltötte.

Michal Derela internetes cikke nyomán
fordította és összeállította: Pintér György