I. Miskolci Makettkiállítás és Verseny

Pintér György - Múzeumi krimik Adott egy álom, egy méltán elismert makettező, egy csapat, egy helyszín.

Mi más is kellhet egy Makettverseny lebonyolításához?

Rengeteg szervezés, egyeztetés, időzítés, pontosítás, előkészület, megbeszélés!

Azt hiszem, ezt Berci Bácsi és a Miskolci csapat tökéletesen összekovácsolta!

Mikor a miskolci klub megalakult, megkaptam a megtiszteltetést, hogy tagja lehetek én is. Később Bebá megkérdezett engem főzéssel kapcsolatban, egyben elejtegette egy esetleges verseny lehetőségét. Ahogy telt az idő, úgy öltött alakot, hogy sikerül megrendezniük és egyre jobban belevetették magukat az előkészületekbe, szervezésbe.

Megtiszteltetésnek vettem, hogy a szombati vacsora elkészítésére engem kértek fel, majd később Kormos Petivel közösen a regisztráció lebonyolítására is.

Pénteken délután, némi keresgélés után megtaláltuk a helyszínt, ahol addigra már a termek be voltak rendezve. Sajnos, mivel minden az anyagin múlik, így az „amit adnak, fogadd el” elv alapján került kiválasztásra az objektum. De a miskolci gárda bízott a makettezők leleményességében és nem tört le a hely eldugott mivoltán. Nem beszélve arról, hogy akik most nem voltak azok a következőre már az idén ellátogatók útmutatása alapján könnyedén odatalálnak.

Tartottunk egy gyors rendszerellenőrzést, majd zárult a Kiképzőközpont kapuja és elvonultunk a szállásokra.

Szombaton kora reggel gyülekeztünk e helyszínen. Közben megérkezett KP is és indulhatott élesben a regisztrálás. Sajnos a hajnali eső nem sok jót jósolt.

Kezdetben csak egy-egy érdeklődő nézett be a rendezvényre, de ahogy múlt az idő úgy kezdtek beérkezni a makettezők is. 10 óra magasságára már sorban álltak a 3 gép előtt, ami jelezte, hogy mégis lesz itt valami.

Ahogy ébredeztek a városban az emberek, megkezdődött a látogatók érkezése is.

Odafent az asztalokon sokasodtak már a benevezett munkák. A regisztráció zárásakor, az összesítés után derült ki, hogy majd 300 makettet hozott a 107 nevező.

Kora délután a zsűri is megkezdte munkáját, valamint én is kivonultam a LŐTÉRRE beüzemelni a bográcsot. Szokásos segítőim Maca NÉNI a Pelikánból, Csónakossal és Szati no meg Geri. Asheronék hoztak két csemetét is magukkal, de a hely adottságai miatt szinte fel sem tűnt, hogy ott vannak. (azt hiszem, Imi elkezdheti a telken a lőtér másolatának építését:-D)

Valamint, nagy meglepődésemre ajándékot is kaptam tőlük, melyet ezúton is köszönök!

Fel is próbáltam rögtön, nem kis meglepődésére szegény makettezőknek, akiket sokként ért látványom.

Mialatt mi az időnként szakadó esőt néztük a fedett lőállásokból és a bográcsban készült a pöri, addig odabent kisebb elektromos vihar kerekedett az emeleti kapcsolótáblánál. Szerencsére Berciéknek sikerült hozzáértőt keríteni és estére helyre is állt a rend.

Geri, Áron és Patrik minden egyes szegletét átvizsgálták a lőtérnek, sok érdekes dolgot találva. Köztük egy acéllemezt, melyre vélhetően AK-val, vagy AMD-vel gyakoroltak valaha. Némi segédanyagnak ez is le lett fotózva.

Mikorra összeült a helyiek, meghívottak, vendégek csapata az étkező asztalnál, a vacsi is készen lett. Jó ideig az evéssel volt elfoglalva a társaság. Egyedül Magót kellett becserkészni, talán félt a főztömtől. :-P. Na de végül ő is elnyerte méltó adagját, igaz megbirkóznia nem sikerült vele, de ha még párszor közelemben van főzéskor, akkor ez majd változni fog.

Némi szuszogás után mindenki a szállásokra vonult, felkészülni a másnapra.

Vasárnap reggel, gyönyörű tiszta idő és napsütés fogadott minket. Gyors megbeszélés, megtudtuk, este sikerült összeállítani az eredménylistát. Egy példányáról már dolgozik a gravírozó.

A versenyteremben fotózás zajlik, a börzén alkudozás, vásárlás. Megérkeztek az elkészült plakettek is, így már semmi akadálya, hogy időben kezdődhessen a díjkiosztó.

Ezt sajnos mi már nem tudtuk megvárni, mivel a család másik fele osztálykirándulásról érkezett délután Sopronból és addigra fel is kell érni Pestre.

De a feltett képek alapján a kiosztó is hasonlóan hangulatos volt, mint az egész hétvége.

Köszönöm Bebáéknak, hogy részt vehettem ezen a remek hétvégén.

Sok sikert nekik az elkövetkezőkhöz is. Most már a tűzkeresztségen átestek, tehát a folytatást már rutinból fogják megoldani.