Makettinfo - A magyar makettezők magazinja

Magyarországra 1983 végén érkezett 12 db együléses és 3 db kétüléses Szu-22 M3 szétszedett állapotban. Az összeszerelés és a berepülések miatt a rendszerbe állításra már 1984-ben került sor. Állítólag azért választottuk az M3 verziót a környező országokban már szolgálatban álló M4 helyett, mert azt hittük (elhitették velünk?), hogy az M3 Tumanszkij hatóműve kompatibilis a már szolgálatban álló MiG-23 hajtóművével. Sajnos nem volt az.

Nagyjavításra először a 08-as gép került a Szovjetúnióba, a többi gép nagyjavításására már itthon került sor 1994-95-ben. Négy gépet nem javítottak fel. 1996-ban a gépek Taszárról Pápára kerülnek, majd döntés születik a típus teljes kivonásáról. Az utolsó felszállásra 1996. december 18-án került sor. Jellemző a Magyar Légierőre, hogy a gépek a nagyjavítások után alig pár órát repültek. A 11-es gép Kecelre, a 12-es Szolnokra került, jelenleg is ott láthatóak. A szolgálatban töltött évek alatt három gép semmisült meg.

Jellemző volt a nagyjavítás előtti gépekre a kopott, foltos, rendkívül elhasznált festés és a kopások ellenére is nagyon jól látható sárga és piros szervizfeliratok. A Verlinden Lock On sorozatában megjelent Su-22 M3 füzetben (a benne szereplő összes fotó Magyarországon készült!) találtam egy fotót, ami a lőszertöltést ábrázolja. Elhatároztam, hogy ezt a jelenetet fogom megépíteni.

A makett a KP Kopro 1:48 méretarányú terméke. A doboz oldalán a 02-es gépünk profilrajza látható! Sajnos a készletnek semmi köze a magyar Szuhojhoz, az M4 verziót csomagolták M3 feliratú dobozba, annyi eltéréssel, hogy adják a segédbeömlő nélküli függőleges vezérsíkot, igaz rossz formában. Most jöjjenek a pozitív dolgok: a kit süllyesztett lemezosztásokkal rendelkezik, méret és alakhű (az M4-hez hű), kidolgozták a főfutóakna aljának nehezen elkészíthető mintázatát, adnak nyitott és csukott kabintetőt is (mindegyik tiszta és vékony) és a kabinbelső is jó alapot adhat egy kis (vagy nagyobb) feljavításhoz. Úgy terveztem, hogy a saját feljavításokkal készítem el a makettet.

Az építést rendhagyó módon a törzshátsórész átalakításával kezdtem. Először a fékszárnyak előtt levő fő törzskeretnél szétvágtam a törzsfeleket. Az M3-asba beépített Tumanszkij hajtómű nagyobb átmérőjű és tömzsibb törzshátsórészt eredményezett, ezt melegvizes hajlítgatással és a törzsfelek közé ragasztott hátrafele vastagodó sztiroldarabokkal értem el. A törzset a hajtóműkiömlőnél meg is rövidítettem. Mivel nem szerettem volna a hajtóművet is újraépíteni, védőburkolattal zártam le a hajtómű kiömlőnyílását. Ezután betömítettem a felesleges panelvonalakat, újrakarcoltam azokat az M3 hajtóműve szerint, és felragasztottam a nagyrészt saját készítésű beömlőket a törzsre. Következett a kabin. A főbb alkatrészeket simára csiszoltam (a műszerek, kapcsolók egyrészt az M4 változatra jellemzők, másrészt a fantázia szüleményei. Kialakítottam a kabinnyitó hidraulika fészkét, ami nincs jelölve sem. Húzott szálakból, profilszálakból és egyéb anyagokból kialakítottam a kabin összes kapcsolóját, vezetékét, világítását stb. A műszerfalba fogorvosi maróval martam bele a műszereket, melyeket előbb fehérre, utána feketére festettem. Száradás után tűvel alakítottam ki a műszerskálákat, majd egy csepp fényes lakkal imitáltam az üveget. Elkészítettem a teljesen hiányzó célzókészüléket. A katapultülést az FM Detail K36 műgyanta ülésére cseréltem. Ez lett az egyedüli nem saját készítésű feljavító a maketten.

Kinyitottam a törzs oldalán lévő segédbeömlőket, elkészítettem a leszálló reflektorokat (eredetileg csak panelvonalként jelölik, pedig ki is emelkednek a felületből, méghozzá mindkettő különbözően!) Az orrfutóaknába elkészítettem a kábelezést és a hiányzó szerelvényeket, majd az egyik törzsfélbe ragasztottam azokat. Elkészítettem a nyitott panelben található alkatrészeket, majd a panel ajtaját az infrakivetőkkel. Csak ez a kis ajtó 40 alkatrészből áll! Elkészítettem még a beömlőt takaró védőburkolatot is.

Ezután összeragasztottam a törzsfeleket és elkészítettem a műszerfal árnyékolóit, beépítettem a célzókészüléket és elkészítettem a tartóját és a körülötte levő területet vékony összegyűrt, majd kihajtogatott papírból. Ráépítettem az első szélvédőt, melyre szintén kerültek saját készítésű alkatrészek, majd húzott szálból imitáltam a kabin gumiszigetelését. Beépítettem a katapultülést és a rendhagyóan hozzáragasztott botkormányt, amit a készletből feljavításokkal használtam fel. Elkészítettem a kabintető belső oldalán a tükröket, a szellőzés vezetékeit, az árnyékolót, a tartóját és a rögzítőfüleket, a külső oldalán pedig a jellegzetes mintázatot a kabintetőbe, ami katapultáláskor a plexi törését segítette. A kabintetőt majd csak az összeállítás és festés végén ragasztom a helyére.

Végül összeragasztottam és tömítettem az előzőleg két darabba vágott törzset.

A következő feljavítást igénylő területek a főfutóaknák voltak. Az alján található mintázatot jól elkészítették, oldalfalai azonban teljesen üresek, ráadásul a középen található illesztés teljesen rossz. A feljavításhoz össze kellett ragasztani a szárnyakat, ezért először elkészítettem a gépágyú szerelőnyíláson keresztül látható alkatrészeit és kinyitottam a szerelőpanelt. A rossz illeszkedések miatt úgy döntöttem, hogy fixen fogom beépíteni a változtatható nyilazású szárnyat. Elkészítettem átlátszó anyagból a szárnyak végén található helyzetjelzőket, és felragasztottam a fegyverzetfüggesztőket. Kidolgozásuk megfelelő, a szárnyhoz csatlakozásuknál tömítésre van szükség. Amíg a szárnyak száradtak, összeállítottam a futóműveket. Alakjuk, formájuk egészen jó, azonban van egy-két fröccsöntésből adódó leegyszerűsítés, a futóajtók belseje pedig teljesen sík. A főfutó ajtók belsejének jellegzetes mintázatát maróval alakítottam ki (szerencsére az anyag elég vastag). A hiányzó szegecselést csőből és órafogaskerékből készített rádlival alakítottam ki. Így jártam el az orrfutó ajtóknál is. A futók összerakásánál ügyelni kell arra, hogy a fegyvertelen, és üres tartályos gép kb. 50 cm-rel magasabb, mint a felfegyverzett! Végül a kábelezést és a hiányzó hidraulikus behúzókat készítettem el a futókra.

A főfutóaknában először eltömítettem az illesztési hibákat, majd profilszálakból felépítettem rácsos merevítésüket, majd az ott levő műszereket, kábeleket készítettem el. Összeragsztottam a szárnyakat a törzzsel, majd a függőleges vezérsíkot ragasztottam a helyére. A vezérsík törzzsel érintkező részeit át kellett alakítanom, mivel az új formájú törzsre egyáltalán nem illeszkedett. A függőleges vezérsík első (segédbeömlő nélküli) részét külön adják, de beépítés után kiderült, hogy alakja csak közelíti a valóságot. Az alakhibát tömítőanyag felhordásával orvosoltam. Ezt követően rengeteg csiszolás, tömítés és panelvonal karcolás következett, mire festésre kész lett a makett. A nagyjavítás előtti festésre jellemző a rendkívül kifakult, kopott, egyik barátom szerint "ezerszínű" festés. Árnyalatainak meghatározására a keceli Pintér Művek Haditechnikai Parkban található 11-es számú gépet fényképeztem körbe. A fotókon és a kezembe került többi fotón is egyértelműen látszik, hogy a törzs első fele a kabint védő ponyva miatt lényegesen sötétebb színű.

A festést egy eredeti, nem kifakult színsorral kezdtem, amit még a régi "csillagos" Szuhojokról készült képek alapján kevertem ki. Ezekből a festékekből aztán rengeteg árnyalatot kevertem ki, ami a fakóság és a panelvonalak környékén felgyűlt kosz különböző variációit mutatta. A festés elkészítésében A4 méretű, az eredeti gépről készült fotók voltak segítségemre, melyeket Papp Leventének köszönhetek. Hatszor álltam neki a koszolásnak, koptatásnak, mire az eredetihez hasonlító színeket kaptam. Ezután a felségjelváltáskor felfújt homokszínű és az egyéb javításokból származó zöld következett. A festést egy fényes akril lakkréteggel fixáltam, majd befuttattam a panelvonalakat. Feltettem a HAD készletből származó felségjeleket, majd koptattam, koszoltam. A 10-es számot orosz készletből ollóztam. Felfestettem az orr-rész sárga-piros figyelmeztető háromszögét, és a műanyagból készült panelek jellegzetes zöldjét. A szervizfeliratokat egy külföldi lapból ellesett módszerrel készítettem: fogpiszkálóból a leggyakoribb betűformák kontúrját faragtam ki, ezt sárga, vagy piros festékbe merítve betűnként vittem fel. Több, mint 250 felirat készült. A végeredmény szerintem élethűbb bármely matricánál és biztos, hogy nem csillog be. Végül egy matt lakréteggel vontam be a makettet. Elkészítettem a "fegyverzetet", ami egy KKR felderítő konténer, egy SPS ECM konténer, egy UB-32 rakétablokk és két póttartály. Az R-60 rakéták pilonjait egy MiG-29-es készletből használtam fel. Érdekes az SPS konténer elhelyezése a törzshöz legközelebbi csomóponton a bal oldalon. Hogy a gép egyensúlyban legyen, a másik oldalra egy UB-32 rakétablokkot függesztettek. Sok fotón láthatók a gépek ezzel a kombinációval.

A KKR konténer alján a perforációt (kb. 150 lyuk!) maróval készítettem el. A függesztmények szárnyait elvékonyítottam, festettem, koszoltam, majd feliratoztam a fent ismertetett módszerrel.

Összeállítottam a lefestett alkatrészeket, a futókat, ajtajaikat és a függesztményeket. Elkészítettem a bonyolult pitotcsöveket, a festés előtt csak tartóikat ragasztottam fel. A gépágyúk csöveit injekciós tűből készítettem.

Először úgy képzeltem, hogy a Cutting Edge fotómaratott beszállólétráját használom fel, de sajnos nem tudtam beszerezni. Ezért építettem egyet sztirollapokból és húzott szálakból. Elkészült a lőszertöltő berendezés is.

A környezetet egy Taszáron készült fotóról másoltam. Így készült a beton, a villanyoszlop tetejére szerelt lámpa, a tűzoltókészülék, a kerékkitámasztó és a fű is.

A figurák műgyanta másolatok szétdarabolásával készültek.

Az építés három hónapja alatt körülbelül 400 saját készítésű alkatrészt használtam fel, és nem maradt olyan alkatrésze a makettnek, melyet ne javítottam volna fel. De nagyon élveztem!

Papp Levente fotói nélkül a makett nem készülhetett volna el.

Felhasznált irodalom:

- Su-22M3, Lock On No. 27, Verlinden Publications

- Szuhoj Szu-22, Modell és Makett 2002/4

- Su-22M4, UM3K , 4+ Publication

Szabó Ákos