A Jak-9 U 1944-ben jelent meg a frontokon. A konstrukció nagy változását az jelentette, hogy először szerelték be sorozatgyártású vadászgépbe a Klimov Vk-107-es motort. Ez azt eredményezte, hogy az olajhűtőt a motor alól a szárnytövekbe helyezték át. A nehezebb motor miatt a vízhűtő is hátrébb került. A szárnyak formája és szerkezete megegyezett a Jak-9 sorozat korábbi gépeivel, továbbra is fa borítású szárnyakat használtak. Átalakították a kabintető formáját is. A fejlesztés eredményeképpen jelentősen javultak a gép tulajdonságai.
A németek Jak-11-ként emlegették a jelentéseikben.

Az elmúlt évben az Amodel folytatta a szovjet gépek makettjeinek kiadását. Az utóbbi időben három Jakovlev vadászgépet dobtak a piacra, a Jak-3U (VK-107)-t, tn-t, és a Jak 9P-t.
Mindhárom azonos bontási szisztéma alapján készült.
A három készlet közül engem az U változat ragadott meg leginkább, ezért azonnal nekiláttam.
A készletben az Amodeltől már megszokott, kissé vastag, fehér színű, aránylag puha műanyagot találunk. A fehér alapanyag a későbbiekben sok bosszúság tárgyát képezi, mert egyszerűen nem látszanak a felületen a részletek, a csiszolási és tömítési hibák, ezért minden alkalommal próbafújást kell végeznünk és ez fokozatosan eltömi a felületet. Szerencsésebb lenne a szürke vagy zöld műanyag használata. Aránylag kevés sorjával találkoztam, de az természetesen a legrosszabb helyen fordult elő. A felület talán a legfinomabb, amit valaha is láttam. Méretarányos szegecselés, hajszálvékony panelek. A bontás ésszerű, az összeállítási rajzon jól követhető.

Az építést a szárnyakkal kezdtem. Nagyon meglepett a futóműakna oldalának tökéletes megoldása. Elmondhatom, hogy ezidáig a legjobb Jakovlev futóműakna. Sajnos azért a cég nem bújt ki a bőréből. A csodálatos felületet ellentételezve, bizonytalan illeszkedési vonalakkal ajándékoz meg minket. Valószínűsítem, hogy ebben inkább a felhasznált anyag és az öntéstechnológia hiányosságai játszanak közre, és nem a szerszám tervezőjének a hibája.

A belépőéleknél jó adag tömítőpasztára volt szükségem. A nagyon puha anyag miatt nem vállaltam a kilépőélek teljes elvékonyítását sem, mert féltem, hogy a ragasztás után könnyen beszívódhat a felület. A másik, ennél jelentősebb probléma a szárnyvégeknél jelentkezett. Ez kimondottan az átgondolatlan tervezés számlájára irható. A szárnyfelek illesztése nem követi a szárny belépőélét, hanem a törővégnél átfut a szárny alsó felületére. Az U változatnál ez még könnyen korrigálható, hiszen még fából készült a szárny, de a P és Jak-3 Vk-107-nél a csodálatos fém felületet fogjuk elcsiszolni.

A kabin belseje közepesen részletezett, de ennek a méretaránynak éppen megfelelő. A legnagyobb bosszúságot az okozta, hogy az elvileg fekete műszerfalra fekete műszereket kapunk, és ez is jócskán lelóg a rendelkezésünkre álló felületről.
Itt többféle megoldás között választhatunk.
A: világos fémalapozó színű műszerfalat készítünk, és a műszereket egyenként helyezzük el a felületen,
B: a fekete felületre egy tű segítségével karcoljuk a műszereket, ez nagyon jól látszódik a fehér alap miatt.
A belső festéssel voltak dilemmáim, némi töprengés után a kívül is fém oldalfalakat fém alapozóval (H-314), a fa felületeket fa alapozóval festettem (H-307).

A motorburkoló lemez illesztése már okozott némi problémát, mivel a fedél szélessége némileg meghaladta a törzs szélességét. A felragasztását csak apró részletekben, mm-ről mm-re végezhettem el. Be kell vallanom, így sem sikerült úgy, ahogy elképzeltem.
A kabin belső részeit nagyon ötletesen a szárny alsó részére kell ráépíteni, bár a helyzetelés nincs megoldva. Nagyon szép megoldás a vízhűtő kialakítása, kevés cég adja a hűtő belső íves burkolatát.
Azért, hogy el ne feledjük, hogy Amodel-lel van dolgunk, a szárny illesztésénél kapunk egy kis csemegét. Az első száraz próbánál döbbenten láttam a jó 1,5 mm-es szintbeli eltérést a szárny alja és a törzs között. Bizony hosszú aprólékos faragás következett a megfelelő illeszkedés eléréséig. A vezérsíkok illesztésével problémám nem volt.

A kabintető is elég jól illeszkedik, komoly hibájának a vastagsága és tisztasága róható fel. Nagyon nagy kár érte.
A többszöri próbafújás és csiszolás után kezdhettem el csak a festést. Természetesen az alsó felülettel indítottam a munkálatokat (Testors ...Russian Blue).
Két napos száradás után kimaszkoltam a vezérsík alsó felületét, a törzs és az oldalkormány találkozását, a motorburkolat lemezosztását és a vízhűtő oldalát.
A világosabb szürkéhez a Gunze H-308-es szürkéjét használtam. A sötétebb szürkét a Tamiya XF-53-ból kevertem némi kék és sötétszürke hozzáadásával. A színhatárokat többször átfújtam nagyon híg festékkel, váltogatva a sötét és világos szürkét.
A kész felületen a panelszélek koszolását nagyon híg Gunze matt feketével imitáltam.

Ezek után Tamiya fényes lakkal készítettem elő a felületet a matricázáshoz. Összesen hat géphez kapunk egyéni jelzéseket, ebből három háborús festés, három pedig a háborút Csehországban befejező 151. gárdaezred gépét ábrázolja 45-46-ban bulgáriai állomáshelyükön, csodaszép egyéni jelzésekkel.
Némi töprengés után a 29. ezred gépét választottam, amelyet Loginov repült 1945-ben a karéliai fronton, bár Bajevszkij tigrises gépe is nagyon csábitott.
Ki kell emelnem a matricák nagyon szép és pontos grafikáját. Egyedül az oldalsó vörös csillag méretét találtam kicsinek, amit a fényképek igazoltak is. Ezt a Jak-3 Vk-107 készletéből pótoltam (majd azt is pótolom valahogy) Sajnos a hordozó lakk hajlamos a betükröződésre, ezért rövidre vágott ecsettel egyszerűen megstuffoltam a matricát, így jutattam a lakkréteg alá a fényes lakkot. Száradás után 2500-as papírral átcsiszoltam a tetejét, majd újabb lakkot fújtam rá.

Elérkezettnek láttam az időt a lábra állításhoz. Elég bizalmatlanul szemléltem a futóműszár rögzítését, de legnagyobb meglepetésemre minden gond nélkül sikerült (természetesen az egy éjszakás száradást nem hagytam ki). Még a behúzó mechanizmus is illeszkedett a helyére.
A végső lakkozáshoz a Gunze Matt lakkját használtam. A végszerelés után (kerék, fegyvercső, antenna, kipufogók) denaturált szesszel nagyon felhígított feketével elkészítettem a kormozódásokat.

Mit is kaptunk végeredményben?
A háború egyik legszebb formájú vadászgépét helyezhetjük a vitrinbe, még így dobozból elkészítve is. Inkább tűnik sportgépnek mint gyilkoló gépezetnek.
Nagyon szép részletgazdag felülettel, bár talán már túlzottan is finom a felület kialakítása, és ezért nagyon sokminden elvész az építés során.
A téma iránt érdeklődőknek mindenképpen ajánlom, hiszen az apróbb problémák ellenére (és ha valaki több időt szán rá mint én) csodálatos makett készíthető belőle. Nem utolsó sorban azért is, mert más még nem próbálkozott e késői szovjet vadászgép (-gépek) elkészítésével. Legnagyobb sajnálatomra 1/48-as méretarányban sem jelent még meg a piacon.

Vadász István
2004. február 20.