Mivel off road rajongó is vagyok, nagyon megörültem az adódó lehetőségnek, hogy egy igazi "bokorugró" terepjáró makettjét készítsem el. Ekkor még csak egy lehetséges ötletként merült fel a weathering azaz a valódi használat viszontagságainak átvitele 1/24 léptékbe.

De kezdjük az elején. Maga az autó egy Toyota Hilux terepjáró a japán Aoshima cégtől. Ami érdekessé teszi ezt az Európában 4Runner néven forgalmazott kissé módosított Hiluxot, az a szuper magasított (kiemelt) karosszéria és a megszokottnál jóval nagyobb kerekek. Ezeket inkább csak a versenyeken használt terepjárók tuningolásánál alkalmazzák. A készlet - talán gyártási egyszerűsítés miatt - az eredeti futóművel rendelkező makett bizonyos részeit is tartalmazta.

A makett elkészítését a bonyolult első futómű és az összkerékhajtás összeállításával kezdtem. Az alkatrészek a megfelelő sorjázás után pontosan illeszkedtek, nem volt szükség "ügyeskedésre". A matt fekete alapon a fontosabb alkatrészeket króm színnel emeltem ki.

Az utasteret az ilyen kaliberű autóknál szokásos kéttónusú bőr kárpittal képzeltem el és valósítottam meg fekete és sötét szürke színben némi króm betéttel. A műszereknél a készlethez adott igen gyenge minoségű matricát használtam fel. Ehhez nagy türelem kellet, mivel az apró matricák teljesen szét voltak töredezve, talán a tárolási körülmények talán az alapanyag milyensége miatt. Ezen kívül még egy kisméretű matricát sikerült "megmenteni" a hátsó ablakra, de például a rendszám és az egyéb dekorációk már reménytelenül szétfoszlottak a nedvesítéskor.

A karosszéria bordó alapszínű szép kidolgozású, kellően merev, ugyanakkor rugalmas is. A festése három réteg Humbrol 51 metál lila-rózsaszín festék felvitelével történt. A festéktől többet vártam. A fedőképessége szerintem nem kielégítő és a végső szín sem az lett amire a dobozon levő színminta alapján számítottam. A karosszérián kettő, az alapváltozaton túli extra valósult meg, a tetőantenna és a sötétített ablakok. Az antenna helyét vékony átforrósított dróttal "fúrtam" ki és festés után ragasztottam be. Az ablakok sötétítése füstszínű iratborítóból készült. Az ablakok alakjánál egy-egy mm-rel nagyobbra kivágott sötétítőket a karosszéria és a valódi ablak közé ragasztottam kivéve a két hátsó-oldalsó ablakot, ahol belülre kerültek. Ez a sötétítés a valódinak megfelelően éppen annyira árnyékol, hogy a belső részek - mint például a pluszként betett tartalék kerék - még kirajzolódjon.

Az egyik legizgalmasabb kihívás a gallytörő és a csörlő elkészítése volt. Ezek nélkül igazi off road autó nem létezhet. A gallytörőt a keretek anyagából, gyertyaláng fölött a megfelelő pontokban átmelegítve hajlítgattam a kívánt térbeli formára. Csak a második kísérlet hozta meg a megfelelő eredményt. Az alvázon találtam megfelelő helyet a felerősítésre is. A csörlő alapja a készletben levő plusz spirálrúgós tag volt, amihez a kereten levő azonosító lapot illesztettem hozzá. A spirálrúgó réseit kitömve a felületre kb. két réteg vékony rézdrótot tekertem. A kampót egy picit vastagabb drótból hajlítottam, majd mindkét részt egy króm/fekete szín keverékből nyert metál színnel festettem be.

Ezzel tulajdonképpen készen is lett az autó, úgy mint a többi. De ekkor már eldöntöttem, hogy "besarazom".

Erre a célra számomra legalkalmasabb színnek a Humbrol 63 matt tűnt, egy kis feketével sötétítve. Legelőször az ablaktörlok által tisztított területet maszkoltam le, majd egy közepes méretű, kicsit keményebb szárú ecset végéről pöcköltem rá a nagyobb foltokat a felületekre. Ezután egy hígitott festékkel, szórópisztollyal a megfelelő irányból (a kerekek felől) fújtam a porszerű "sarat". Legvégül a megfelelő méretűre darált kávéörleményt kevertem a festékkel és ezt az elegyet mint a kerekek mögé rakódó sarat ecsettel raktam föl. A maszkolás eltávolítása után az autó már valóban nagyon hasonlított egy vérbeli off road túrát befejező valódi autókra.

Sarazás előtt...

...és után.

Weiling Péter