Lassan azt kell írnom, hogy a "már ismert" UM Model ismét jól választott. Bár több makettgyártó is elkészítette már a szovjetek gyorsjáratú harckocsiját (ennek az orosz kifejezésnek a rövidítése a "BT"), de most hozzáférhetőbb. A korábbi kísérletek leginkább műgyantából készültek, pl: a Modelkrak és a TP készletei. (Ezeket csak képről ismerem, így nem tudok róluk véleményt mondani. Az előbbiről valamelyik ős-M&M-ben volt leírás.) 1:35-ben pedig minden magára valamit adó cég kiadta az - egyes adatok szerint - kb. 7500 példányban legyártott könnyűharckocsi makettjét legénységgel vagy anélkül.

Maga a hk. kellemes darab volt. Az amerikai Christie-gyártmány szovjet adaptációja. Sajátossága, hogy lánctalp nélkül is tudott haladni. Persze a 14 tonnás járműnek csak a szilárd útburkolaton volt esélye ilyen üzemmódra. (Sanda kérdés, akkor hol akarták ezt a '30-as évek végi Szovjetunióban alkalmazni?? Vagy talán eleve nem oda készült? Továbbiakat lásd a "Jégtörő-elméletnél".) A 7-es szám jelzi, hogy voltak előzményei ennek a hk.-nak is. Találtam utalásokat BT-1,-2,-3,-4,-5,-7, -7M, -7IS, sőt -8 változatra is. Ezek közül közismertségre a 2, az 5 és a 7 vergődött. Most és itt a -45-ről ne is beszéljünk. A többiről nem láttam képet vagy rajzot. Gyakorlatilag változatlan testkialakítással más-más torony és fegyverzet járt. A 7,62-es gpu.-tól a 76 mm-s lövegig szinte mindent kipróbáltak s volt lángszórós, illetve műszaki mentő változata is. A súlyos európai veszteségek ellenére nem vonták ki a forgalomból, hanem 1945 nyarán Mandzsúriában is bevetésre került a jóval szerényebb képességű japán páncélosok ellen. Ennél későbbi felhasználásáról nincs adatom.

A "Jégtörő-elmélet" leginkább disszidens orosz (szovjet) forrásokból származó "több-mint-feltételezés", miszerint az 1941. 06. 22-i német támadás megelőző csapás lett volna egy a Szovjetunió által indított támadás kivédésére. Ez volna a magyarázata a kezdeti nagyarányú szovjet veszteségeknek, mivel a hk. csapatok és a légierő koncentrált elhelyezkedése - hozzáértők szerint - támadási szándékot mutat. Egyes források térképvázlatokkal is megerősítik ezt a teóriát, de ezek a vázlatok nem a szovjet vezérkartól származnak, így nem hitelesek. A "Jégtörő-elmélet" megalkotójának azt a disszidált, szovjet GRU-tisztet emlegetik, aki Viktor Szuvorov álnéven sikeres könyvet írt "Akvárium" címmel a szovjet katonai hírszerzésről. A könyv magyarul 1989-ben jelent meg.

Nézzük, mit is kapunk nem egészen 2000 Ft-ért. (2003 tavaszi ár!) Az ukrán nemzeti színekben pompázó doboz négy műanyag öntőkeretet (100 db alkatrész) és egy fotomaratott lapocskát (7 db alkatrész), valamint a megszokott háromnyelvű (angol, német és ukrán) építési rajzot tartalmaz.

A festési útmutató háromféle szovjet mintát mutat. Egy téli, fehérre meszelt, az 1941-es moszkvai ellentámadás, egy a leningrádi fronton, 1943 nyarán bevetett és egy a Mandzsúriában harcolt hk. festése. Lehetne még pl: finn is, de létezik többféle terepszínű variáció a szovjeteknél is! Konkrétan az 1939. szeptemberi Lengyelország elleni, akarom mondani "Nyugat-Ukrajna" és Nyugat-Belorusszia felszabadítását célzó akció során vetettek be tereptarka festéssel BT-7-eket.

Mondanom sem kell, az egyik keret csak a torony alkatrészeit tartalmazza. Ez, ami változik, a többi rész nagyjából-egészében ugyanaz, mint a többi változatnál. A motor amerikairól szovjetre cserélése nem okozott küllemi változást, csak plusz LE-ket (400-ról előbb 450-re, majd 500-ra)! A torony alkatrészein találtam apró, könnyen javítható beszívódásokat. Jutott belőlük a blendére is, pedig az ebben a méretben amúgy sem túl nagy. A lövegcső leválasztásával érdemes kezdeni a műtétet, mert az amúgy szépen elkészített alkatrész a legkisebb deformációra, vágásra-feszítésre könnyen elpattan.

A Christie-futómű megoldása zseniális. Teljesen elkészítették - bár nem adták külön alkatrészként a görgőket tartó rugós szárakat, de nem is sinkófálták el őket. Dupla falazatot hoztak létre. Így a kecske is, a káposzta is... Magukkal a nagyméretű görgőkkel nincs annyi macera, mint a T-26 apróságainál. Szintbe hozni viszont ajánlatos, mert a mellékelt lánctalp nem kegyelmez. Hála a ... nem is tudom, mit írjak, nem a közrettegést keltő, befőttes gumi minőségű szalagot kaptuk, hanem a Szu-76-nál megismert részben szemenkénti műanyagot! Ez már döfi! Szépen elkészített mindkét oldala. Minden köröm a helyén, a "mintázat" pontos mása az eredetinek.

A fotomaratás elsősorban a kipufogórendszer borítását javítja fel. A többi csak - ahogy nálunk mondják "parasztvakítás", hiszen bármiféle fémlemezből könnyen elkészíthető darabokat tartalmaz, de ez a háló gyönyörű! Majd a festésénél kell ügyelni, hogy a háló apró szemeit nehogy eltömjük festékkel. Pláne, ha kézzel festünk. Nem lett volna rossz egy a Skif-nél már elkészült keretantenna a toronyra. De ez már egy másik történet.

Észnél kell lenni a kormányozható kerekek feletti sárvédő lemez beragasztásakor is. Csakúgy vigyázni kell a fent említett dupla fal összeállításánál. Ajánlatos e belső fal lemezének beragasztása után a felső lemezzel folytatni. Csak ezután javaslom a külső oldallemezek helyre tételét. Hasonló figyelmet érdemel a hátsó, feszítő kerékpár. Ha valaki be óhajtja rendezni ezt a szép vonalvezetésű harci eszközt, azoknak segíthet az a két kép, amelyet a 'neten találtam.

Az eddigiek alapján régi elképzelésem kezd "testet" ölteni, hogy minél teljesebb gyűjtemény álljon polcomon a háború előtti és alatti szovjet harckocsikból. Persze tudom, hogy ez a cél a fantasztikumok határát súrolja, de törekedni kell a tökéletességre.

Pintér György, Gersekaráti Makettépítő Kör
pigyu2@freemail.hu