Sd.Kfz. 250/10
Dragon, 1:35

Az Sd.Kfz. 250 kifejlesztését több követelmény is meghatározta: jó terepjáró képesség, megfelelő páncélozottság, gyors reakcióidő, raj és fél-raj szállítóképesség. Az alapjármű az Sd.Kfz. 10 D7-típus volt, mely alvázára szerelték fel a páncéltestet (némi változtatás után) a meglévő hajtóművel. 12 különböző verziót fejlesztettek ki az alaptípusból, a személyzet 3 főtől (250/9) a 6 főig terjedt. Kifejlesztésre került még a kis számban gyártott Sd.Kfz. 252 muníciószállító, és az Sd.Kfz. 253 mobil parancsnoki megfigyelő jármű. A gyártás a nyolcszögletű változattal indult, a késői hatszögletű - így sorozatgyártásra alkalmasabb - volt. A Dragon 6139 sz. készlete egy akkor felbomló játékbolt-hálózat raktárkészletének kiárusításával került a birtokomba jutányos áron. A dobozban gyönyörű, részletes és bőségesen berendezett apróságot találtam, egy -eleinte - egyértelmű, könnyen értelmezhető fényképes összeállítási útmutatóval.

Az építés

A jármű felülről nyitottsága miatt a festést még az öntőkeretről való levágás előtt elkezdtem bizonyos alkatrészeknél (műszerfal, rádió, Schmeisser tartaléktárai, váltómű, ülések, stb). A belső felületek öntési hibáit tömítettem a jó öreg Neoflexszel. A további összeállítást és festést 5 különálló alkatrészre osztottam:
- alsó rész (alsó páncéllemez a futómű alkatrészeivel, a rádiós és sofőr munkahelyével, a két oldalsó (K1-K2) páncéllemezzel)
- hátsó berendezések (A39) a rajta található padokkal és szekrénnyel
- hátsó páncéllemez (K46) az ajtóval
- műszerfal a rádióval
- sárvédők
- tető (M1)

Hiányoltam, hogy az egyes (szépen kidolgozott) alkatrészekről semmit nem ír az összeállítási útmutató, a helyes festéshez és koptatáshoz némi referencia ajánlott. A füzetben például alapszínűek (H79) a tartalék páncélüvegek, matt fekete a C19 sz. alkatrész. Ez utóbbiról ismeretes, hogy az ülések bőr borításával megegyező színű, előbbi helyes kifestéséhez egy helyreállított példányról készült színes fotók nyújtottak segítséget.

Az útmutatóban - hibásan - a frontális páncélüvegek beragasztását fejjel lefelé adják meg. Ezt fordítva kell beragasztani. A jobb és baloldaliak (igazolván az útmutató saját előző hibáját) helyesen vannak feltüntetve. A lánctalp iránya az 5. lépésben még hibás, érdekes módon a 6. lépésben már megfelelő. A felső részen a hűtőnyílásokra felülről illesztettem a maratott fémrácsokat, ugyanis ha ezt alulról tesszük meg (ami kétségtelenül egyszerűbben kivitelezhető) túl mélyen ülnek a rácsok helyükön. Az M1 alkatrész és az alsó rész összeragasztása után némi tömítőanyagra volt szükség. A frontális páncéllemezt fémlappal cseréltem ki. A jármű hossztengelyével párhuzamos pad feletti takaróponyvát vékonyabb alulemezből hajtogattam, sablonként használva az eredetit, majd XF-49-cel festettem. A hátsó ajtót 0,5 mm-es műanyag lappal cseréltem ki, a zárszerkezetet rézhuzallal pótoltam. Az oldalsó sárvédőket alulról elvékonyítottam, majd lecsiszoltam a ráöntött tüskéket, Neoflexszel fedtem a pozícionáló lyukakat. A fényszórókat elhagytam, tartóikat injekciós tűkre cseréltem, a vezetéket rézdrótból hajtogattam. Ehhez az átalakításhoz egy repülőtéren ácsorgó 250/1-esről készült kép adta az ihletet. Az összeállítási útmutató egyik felvételén a kipufogó nem a dobozban találhatót mutatja (a fotón látható lenne jobb), valójában a kipufogó hátrébb helyezkedett el (archív fotók tanúbizonysága szerint), ezért ezt a részt házi átalakításra ajánlanám. Egész véletlenül pont akkora fúrószárat sikerült vennem, amekkora a kipufogó átfúrására - ezáltal elvékonyítására - alkalmas volt, ezután már nem volt szívem az egészet a fentiekben leírtaknak megfelelően átalakítani.

A jármű hátsó fertálya nekem túl üresnek tűnt. Egy összehajtogatott ponyva, esetleg plusz üzemanyagtartályok javíthatnak a helyzeten, ehhez azonban valamivel meg kellett tölteni a jobb sárvédő hátsó részét - elsődlegesen ide helyezték a kannákat. Archív fotókról kiderült, hogy néhány 10-es verzión is volt nagyméretű tároló doboz (többféle zárszerkezettel) a jobboldali sárvédőn. Rajzprogram segítségével elkészítettem ennek sablonjait (referenciaként egy profilban álló jármű archív fotóját használva), majd fémlemezből kivágtam azokat. A lenyíló ajtókat bekarcoltam. Az ötödik próbadarab után a hatodik már jól sikerült. Így már volt megfelelő indokom a három 20l-es kanna elhelyezésére szolgáló tartókeret elkészítésére, melyet a Concord egy kiadványának címlapjáról lestem le. Itt újra rajzprogramot hívtam segítségül és az 1:35-ös rajzot 0,13 mm "vastag" Evergreen lapra nyomtattam, majd kivágtam és hajtogattam. A vödröt használt mécses-gyertyából vágtam ki, és hajtogattam vödörformára (csak négyszer kellett elölről kezdenem a mutatványt). Ezt még csak festeni se kellett, némi csapadékvizet öntöttem az aljára pillanatragasztó beöntésével, meg néhány túlfolyás az oldalára és kész. Az orr felső részére négy emelőhorgot helyeztem (EXV. 35014). A jármű oldalaira és hátuljára szintén rézdrótból készítettem a ponyvatartó hurkokat. A jármű belső terébe térképet, távcsövet, egy zsákmányolt "gitárt" és annak lőszertáskáját tettem a szabvány harceszközökkel egyetemben.

Az építéshez felhasznált kiegészítők

Eduard 35478, Friulmodel ATL-50, EXTRA TECH exv. 35014 (german lifting hooks), Aber PP06 (engrave plate), Karaya TC SET, saját gyártású oldalsó tároló rekeszek 0,13 mm Evergreen lapokból, illetve egy alulemezből, amit a jászberényi nyomdának köszönhetek.

Az Eduard fémmaratásait jobban szeretem az Aber rezeinél a könnyebb hajlítgatás, és a felhasználó(idegrendszer)barát összeállítás miatt, de... a csúszásgátló lemezek az Eduard 35478 készletben (3-ból 2) teljesen barázdamentes sima lapok voltak (!) A hibára akkor jöttem rá, amikor már lecsiszoltam az eredetieket (A39 alkatrész). Ezért volt szükségem az ABER pp 06-ra.

A festés

H79 alapozás után barnás-fekete átmosás következett, majd paneleztem az alapszín világosabb árnyalatával. A koszolás (természetes umbra pigment és XF-57 buff) után enyhe szárazecsetelés H79 és H187 50-50%-os keverékével. A gumi felületek Model Master 1583E, a fa felületek M.M. 1735E + Van-Dyck barna átmosással készültek.

Az építéshez felhasznált irodalom

Pro Modell 1999/4, 2000/4, 2001/1, 2001/5, 2002/3
Az Internetről letöltött kb. 150 fotó és néhány cikk
Concord, Panzer- Division in Russia
HTM, 39719, PZB - Szabó Péter, Számvéber Norbert: A keleti hadszíntér és Magyarország 70. o.

Végül szeretnék köszönetet nyilvánítani feleségemnek gyűjtőmunkájáért és azért, hogy segítette az építést azzal, hogy nem hátráltatta azt az építés durván 3 hónapja alatt.

Mechler Zoltán
2005. március 20.